Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1953-04-11 / 15. szám

6-ik olda. AZ EMBER APRIL 11, 1953 benne a páncélos lovagra meg a babért kináló angyalra, amit Bu­­<a negyvenkilences elesett védő­jenek emlékére emeltek az oszt­rákok. Gyermek- és süldőkoromat végigkíséri a Hentzi-szobor ellen való tüntetések és bomba-rob­bantások izgalma. “ÉRDEKES HAZAFIAS NYÜZSGÉS” A NEMZETI SZÍNHÁZBAN Részletesen, még a Dunsorhoz kapcsolódó Belvárossal foglalko­zik csak Baedekerünk. Furcsa ne­vű utcák tömkelegének közepette van a Hac ^ni-utcában a Nemzeti Kaszinó, attwak a közönség szá­mára is nyitja lévő “Marschall”­­vendéglöjét igen ajánlja, francia konyhájával. Természetesen a Kugler-cukrászdáról sem feled­kezik meg, nagyon Ízlett néki ott, a Gerbeaud elődjénél, a fagylalt. A Kerepesi-ut sarkán végül elér­kezik a Nemzeti Színházhoz. Azt irja, oda csak magyarok járnak és magyarul játszanak, de érde­mes egyszer elmenni, mert ott “érdekes hazafias nyüzsgést’’ fi­gyelhet meg az ember, mely sürü “Éljen-Ruf"-okban nyilvánul. De ha jól akarja magát érezni a tu­rista, menjen el Budán a Horvát­­kertbe — Lánchíd két krajcár vám, Alagút még két krajcár — ott német bohózatokat játszanak, és igen eredeti az, hogy a díszlet egyik hátfala nyitott kilátás a Gellérthegyre. Tehát szabadtéri jux-szinház. Felsorolja a Nemzeti Szinház hely árait: meglepően drága. Páholy 7 és 8 forint, ka­rosszék 2 és fél forint, zártszék 2 forint, és az állóhely is egy fo­rintba fáj. Ámde, kedd, csütörtök és szombaton operaelőadások vannak, felemelt árakkal. Az ope­ra azonban elsőrendűen kitűnő, és érdekes, hogy az opera-előadá­sok közönségének, már akkor ked­vence volt Wagner. Már most próbáljuk meg ezt a i világot benépesíteni, képzeletünk ' dummy- jaival. Magyarország­nak textil-ipara akkor alig volt, a városi lakosság importált szöve­tekből öltözködött, úgy ahogy az akkori fotográfiákon látjuk, az üveglemezü “ambrotyp”-en, majd később az ónlemezü fényké­peken. Nagy divatban voltak ak­kor a külömböző mintájú “máj- i színű” nadrágszövetek és a ma- j gasan gombolt, gyakran besze­gett kabátok. A nadrág akkor cső-nadrág volt, csak jóval ké­sőbb jött divatba Edward walesi herceg diktátumára a vasalt nad­rág. Énnekem leesett az állam, amikor apámat először láttam megjelenni vasalt nadrágban. De lecsitultam, mert pár nap múlva, apám testes ember lévén és nem gavallér, a vasalás simán kimúlt a nadrágból. És mi volt az, ami­kor kiteregették apám ingét, hogy vegye föl; fényesre keményített széles ingmell, magas kemény gallér rajta és két kemény, kerek malomkő manzsetta. Egyszerű emberek, munkásemberek jobban jártak ,azok puha inget hordtak, lehajtott gallérral. Az akkurátu­­sabbak azonban ezek közül is, Jaeger-trikóban jártak, ahhoz keményített ingmellet vettek föl, rajta magos gallérral és külön kerek manzsettákat, amiket néha valami gummi - madzaggal erősi­sitettek a Jaeger-inghez. A női divatot akkoriból, azt jól tudjuk, az szemünk előtt van. Ez a het­venes évekbeli női ruha aztán, egy­szerű népnél, egészen szépen ala­kult át valami rékli-szerü blúzzá és fodros, szinte parasztos szok­nyává. A darázs-derék azonban parancs volt. Emlékszem, amikor édesanyám elment hazulról, a szobalány meg a nevelő kisasz­­szony járult be hozzá és azok két­­felől húzták — ej uchnem — a fűző zsinórját, mig a megfelelő karcsúság eléretett. De ezen felül még, az alsószoknyára került há­tul egy lószőrrel tömött zsák, a cul de Paris. Hát igy éltünk ak­kor Budapesten. AMI NINCS BENNE A BAEDEKERBEN Ezt azonban azzal kezdem, ami benne van. Buda számos remek fürdőit felsorolva, elmondja, hogy van ott egy török időkből teljes régi formájában megmaradt für­dő, a Rudas. Ezt akkor szegény­­fürdőnek hagyták. Másfél kraj­cárért el lehetett benne tölteni j akár az egész napot. És azt irja I Baedeker, télen, hidegben, fér- I fiák, nk közösen ott töltik az ide­jüket, mert ott meleg van, otthon meg nincs pénzük fűtésre. Ama dús országban, ahol a Kárpátok­ban “kimeríthetetlen fa-gazdag­ság” állna a lakosság rendelkezé­sére. Az olcsó melegedésnek ez a módja igen el lehetett terjedve, mert a Császár-fürdőben is volt egy ilyen népfürdő, mégpedig a pincében, ott is napokat töltöttek télen a törzsvendégek, de ott már az öt krajcárba került, nem más­félbe, ugylátszik a szegénység egy magasabb osztálya számára. És én emlékszem, jó harminc néhány év múltán, fiatal ujságiró ko­romban, riportot csináltunk azok­ról a nyomorgókról, akik télidő­ben a meleg vizek Dunába folyó csatornájában aludtak, hogy meg ne vegye őket az isten hidege. Baedekerben nincs benne, de Kőrösy statisztikájában benne áll, hogy 1873-ban 43.4 volt a halálo­zás Budapesten ezrenként. Ez az arányszám, igaz, aztán gyorsan javult, de abban az időben a tö­megek teljes elhanyagoltsága, meg a kizsákmányolás csakugyan förtelmes lehetett. Amikor később a nehézipar kiépült, bizonyos acél- és vasiparokban két sichtát dolgoztak az üzem teljes folya­matban tartásával, 12-12 órás munkaidővel. De még a század végén is, emlékszem, a 10-órás munkaidő meglehetősen általá­nos volt. És Budapest abban az időben, amiről Baedekerünk szól, egy dzsungel volt, melyben a rendőr­ség együtt dolgozott az alvilággal, különösen a példátlanul elhara­pózott és balkánian olcsó prosti­túció dolgában. Az a mondás, amit más, tréfásan ironikus érte­lemben adtak öreg emberek szá­jába, hogy: ja, a hetvenes évek­ben még jól lehetett nőzni, — az, a rendőrség jóvoltából mindenké­pen igaz volt. A rendőrfőnök a bécsi udvar közvetlen bizalmi em­bere volt mindig, mert még min­dig féltek a magyarok lázadásá­tól és bár a császár ugyan igyekezett vigyázni, hogy a köz­pénzeket el ne sinkófálják, a ren-A MAGYAR KÖNYVPIAC SZENZÁCIÓJA: emlékkönyv, halmi József negyvenéves újságírói jubileumára “HATIKVA” kiadása (Buenos Aires) * Halmi József, a világviszony latban is ismert magyar-zsidó ujságiró 60-ik születésnapjára és újságírói hivatásának 40 éves 'íordulójára páratlanul érdekes, értékes és tartalmas könyv jelenik meg leg­közelebb. A szabad világ magyar íróinak és újságíróinak reprezentánsai Írtak ebbe az irodalmi alkotásba. Jegyeztesse már most elő ezt a könyvet “Az EMBER” kiadóhivatalában: 320 E. 79 St., New York 21, N.Y. A gólyához TOMPA MIHÁLY UTÁN SZABADON Megenyhült a lég, zsidul a határ S nyakunkon ülsz még mindig — jómadár! Az ócska Pártot még igazgatod, Hogy ott kikölthess tervet, vagy hatot. Csak vissza-vissza, meg ne csaljanak: Kominform, Kujonmintang s száz vacak! Csak vissza-vissza, nincs itt kikelet! Kelet van itt csak: faggyá dermedett. Ne menj a rétre, temető van ott! Ne menj a tóhoz, vértől áradott! Toronytetőkön nézvén nyughelyei, Az ÁVO-nál lebukhatsz, úgy lehet. Házamról jobb, ha elhurcolkodol! De melyiken tudsz fészket rakni, hol Kétségbeesést ne hallanál alól S nem félhetnél a Párt villáimtól? Csak vissza-vissza, Moszkva mocska vár! Te boldogabb vagy, mint mi: jómadár. Neked két hazát adott végzeted, Nekünk csak egy volt — az is megveszett . Repülj, ’sz ki leszel rúgva! . . . s valahol A bujdosókkal, ha találkozol, Mondd meg nekik, hogy pusztulunk-veszünk S mint oldott kéve, széthull nemzetünk. Sokra sir, sokra vak börtön borul. Kik élünk, járunk busán, szótlanul. Van, aki felkel s örülvén megyen Uj hont keresni túl a tengeren. A menyasszony meddőségért eped. A muszka csürhét megsinylette, meg . . . A vének lelke örömmel telik, Hogy nem kell élni már sok ideig. Testvér s apa itt mindent már elad, Követvén a bus deportáltakat ... S aki távol sir ma e nemzeten, Annál van a holnapi győzelem. BORDÁS SÁNDOR dörfőnökök általában ezt az ö különleges bizalmi helyzetüket szemérmetlen panamákra hasz­nálták fel. Csak arra ügyeltek, hogy a gazdagokat és hatalmaso­kat jól kiszolgálják. Hatalmas népek számára nem volt törvény, korlát Budapesten. Az egész világ finom férfinépsége lejárt Buda­pestre lumpolni; úgy jártak oda mint egy füledten kellemes bor­délyba, ahol balkáni könnyű le­hetőségek voltak, de nyugati, európai atmoszférában. Edward walesi herceg, az angol trónörö­kös többször volt a Nemzeti Ka­szinó ,venllége, amikor pompás vacsora utolsó fogásaként, ezüst­tálcán szolgálták fel számára a néki kijáró meztelen széplányt. ÉRDEMES, — NEM ÉRDEMES Az alföldi és egyéb magyar vi­déki városokat nagyon nem ajánl­ja Baedeker. Különösen Szegedet pocskondiázza le. És tán, az ő szempontjából, nem egészen igaz­­ságtalanul. Azt mondja, zsupfe­­deles házakból áll ez a Szeged, utcáin porfelhő, eső után még sártenger. Bizony, nem lehetett nagy kunszt valóra váltani a j mondást az árvíz után, hogy Sze-} ged szebb lesz mint volt. A lomha! iszapos szőke Tiszának, meg a halászcsárdáknak varázsát pedig, hogy érezhette volna ez a sült né­met! Egy azonban érdekes. Ennek a poros behemót falunak már ak­kor, 1873-ban 70,000 lakosa volt; ma sem igen lehet több 100,000- nél. És különös általában, hogy ha az ember bizonyos történelmi karakterű városok leírását olvas­sa, mint például Pozsony akkori képét,—bizony, bár ha ki is épül­tek, megtollasodtak, de zamat, látnivaló dolgában a régiek ma­radtak. Legfeljebb, ha például Pozsonyból akkor, nagy kerülővel, lóvonat vitt Nagyszombat felé. A tátrai kirándulásokat neve­zetes turista-kötelességnek nyil­vánítja. De Schmecks-be, ebbe a kis luk faluba, éppen hogy kuk­kantsunk be. Ebből a Schmecks­­böl épült fel azonban a gyönyörű Tátrafüred. De minthogy az ak­kor még nyomom falu volt, azt ajánlja, Bártfát vegyük központ­nak, onnan induljunk kirándulá­sokra. Nagyon érdekes, amit az Aldu­­náról mond. Leirja a Kazán-szo­rost, a Vaskaput, ami akkor még a szabályozásnak csak feléig ju­tott el, úgy hogy alacsony vízál­lással át kell szállni egy kisebb hajóra. 1873-ban bizony az utaz­gatás nem volt fenékig amerikai kényelem. Budapesten egyébként jegyet lehetett váltani, és egyene­sen leruccanni Konstantinápoly - ba. Dunai hajón, aztán darabon vasúton, majd tengeren. Az egész, három napi ellátással (bor nél­kül), első osztályon 108 forint 50 J krajcárba került. Csakhogy azt I ezüst forintosokban kellett fizet­ni, osztrák papir az fiatal. Péterváradnál kezdődik á bá­náti katonai határőrvidék. Itt mindenki katonának születik és csak félig ember, félig granicsár­­ezredekbe tartozik, mindössze a városi lakosságnak van bizonyos szabadabb lehetősége. A Duna balpartján sorakoznak a “cer­­dák”-ok, kis erődítések, félóra já­rásra egymástól. Mindenikben 4- 6 granicsár szolgál egy altiszt alatt. Nyolc naponként váltják őket, akkor mehetnek földet túr­ni. Ezek a cerdákok vonulnak a Duna partján, egészen az oláh határig. Itt azonban rajtacsiptem Bae­­dekert. Meg sem emliti Orsovát és annak gyöngyét, az orsovai ka­viárt. Pedig emlékszem, hogy hoz­ta időnként haza édesapám egy Hatvani - utcai csemegeüzletből azt a káviárt, kezdetleges nagy kerek fadobozban, akkorában, hogy azt egy átlagos kis csa­lád hetekig is eszegethette, és két forintba került. Életemben ily nagyszemü, hamvasan szürkés­fekete káviárt nem ettem, mint az orsovai volt. Káviár! . . . Ébredjünk ebből az álom-Budapestböl. A Magyar Zsidók Világszövetsége hírei ÁPRILIS 25-1 TÁRSASVA­­CSORÁNK Master of Ceremonies tisztségét barátságból dr. Frank Kingdon, a nagyhírű rádiókom­mentátor és ujságiró vállalta. A dr. Hoffman Jakab, dr. Jung Leó rabbik és Mr. Jacques Kreisler diszelnökeink tiszteletére rende­zendő társasvacsora meghívói ki­mentek s kérjük az érdeklődőket, vacsora jegyeiket mielőbb rezer­válni szíveskedjenek. Ugyancsak arra kérjük hölgybizottságunk tagjait, hogy az Emlékalbum szá­mára gyűjtött hirdetéseket leg­később április 10-ig központi iro­dánkba (World Fed. of Hur.g. Jews, 317 E. 79 St.) beküldeni szíveskedjenek. Vacsorajegyek te­lefonon is megrendelhetők: BU 8-8213. ARGENTÍNAI TAGOZATUNK diszelnöke, Nadler Lajos feleségé­vel együtt többhetes szabadságát tölti az Egyesült Államokban. Az argentínai tagozat képviseletében Nadler Lajosék résztvesznek az április 25-i társasvacsorán. ELNÖKSÉGÜNK ÜLÉSE április hó 9-én, most csütörtökön este pontban 8 órakor lesz a 317 East 79 S't. alatti központi irodánkban. NŐBIZOTTSÁGUNK sikerült gyűlést tartott Mrs. Violet Speed lakásán április 7-én. kedden este, amelyen a társasvacsorára eladott jegyekről és az Emlékalbum szá­mára szerzett üdvözlésekről szá­moltak be. Ezúton is közöljük, hogy az Emlékalbum számára legkésőbb április 15-ig fogadunk el közleményeket. A M A G Y A R SZÁRMAZÁSÚ ZSIDÓK VILÁG SZÖVETSÉGE amerikai tagozatának irodája szívesen vállalja Izráelben élő ro­konok, barátok felkutatását, cí­meik beszerzését. Ugyancsak adott esetekben azok szociális helyzetének kivizsgálását s az er­ről beszerzett információk közlé­sét. Szívesen szolgál tanáccsal, felvilágosítással gyógyszerek, ru­hák, szerszámok, gépek, élemisze­­rek elküldésének lehetőségéről. Minden közérdekű ügyben inter­veniál a Világszövetség izráeli tagozata, a II.O.H. központi tit­kársága utján. Mindez díjmente­sen történik és semmiféle költsé­get nem számítunk. Forduljon bizalommal központi irodánkhoz: 317 E. 79 St„ telefon: BÜ 8-8213. 0RAN BELÜL kiutaljuk rendelését VÁMMENTESEN A MAGYAR KORMÁNY engedélyével MAGYARORSZÁCBAN budapesti raktárunkból KÁVÉ ,TEA, KAKAÓ NYLONHARISNYA es ÖSSZES EGYÉB VÁMMENTES MAGYARORSZÁGI SZERETETADOMÁNY nálunk megrendelhető Árieavzékkel készseaael szolaálunk GLÓBUS! TRADING C0RP. íl BROADWAY, NEW YORK 6J Tei. BOwling Green 9-4184 !j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents