Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1953-04-04 / 14. szám

8-ik oldal AZ EMBER APRIL 4, 1953 Méltatlan sorok Irta: RÉVFFY LÁSZLÓ Hogy mondókám érthetőbb le­gyen, visszaemlékezéssel kell kez­denem. A visszaemlékezés több részre tagolódik, de egymást ki­egészítve egy célt szolgál! ¥ Csikorgó havon siettem a villa­mos megállóhely felé. Köpenyem karján ott ékeskedett az uj rang­jelzés és ennek ünneplésére siet­tem haza, családi vacsorára. Zse­bemben tiz pengő, ami 13 évvel ezelőtt nagy pénz volt. A. villamos késett. Talán a síkos úttest miatt jött lassabban, a megállónál hosszú perceket kel­lett várnom. Ahogy gondolataim­ba mélyedve toporogtam ide-oda az esti hidegben, egy cérnahang szólalt meg mellettem: — Katona bácsi, jól akarja érezni magát? Oldalt néztem. Tizenhárom éves forma, rosszul öltözött, gyen­gén táplált gyereklány állt mel­lettem. —■ Mit akar? — kérdeztem. — Ha jól akarja érezni magát, jöjjön velem — nézett most már kacéran szemeim közé a kislány. Micsoda züllöttség —dühödtem fel s már számon volt a Igoromba Azonnali garantált szállítás! RIMOFIN — az uj t.b.c.-elleni gyógyszer, streptomicin, peni­­cilin, Ínsulin és minden más gyógyszer! — Szállítunk a világ bármely részébe, igy Magyar­­országba is,ahová az orvosság mellé magyarnyelvű utasítást mellékelünk. Nem kell várni exportengedélyre! Sürgönyöz­­zön, hívjon, Írjon árajánlatért.; REICHMAN ZOLTÁN > v. budapesti gyógys^rész magyar patikájának címére; 1519 First Ave. New York (79-80 St.) Tel: RE 4-9415 Hallgassa rádióműsorainkat: vas. d.u. 3-4.30-ig WWRL-en és vas. déli 12.30-2-ig WBNX- en New Yorkban, szombat d.u, 2-kor Philadelphiában, WTEL. j ORAN BELÜL kiutaljuk rendelését VÁMMENTESEN A MAGYAR KORMÁNY engedélyével MAGYARORSZÁGBAN budapesti raktárunkból KÁVÉ,TEA, KAKAO NYLONHARISNYA és ÖSSZES EGYÉB VÁMMENTES MAGYARORSZÁGI SZERETETADOMÁNY nálunk megrendelheti' Arieavzékkel készséaael tzolaálunk amis TRADING CORP. Í1 BROADWAY, NEW YORK é szó. hogy elzavarjam, amikor a cérnahang újból megszólalt: — A mamám még fiatal és szép. hozzá viszem a katona bácsit . . . — Nem szégyelled magad? — támadtam rá. A mosoly eltűnt az arcról és a kislány lehajtotta fe­­ját, majd sírni kezdett. ' — Ne tessék haragudni rám. de éhesek vagyunk. Koldusnak ne­hezebben adnak, gondoltam igy jobban megy a pénzszerzés. — Hol laktok? — kérdeztem. — Ott hátul — mutatott a Ka­mara-erdő irányába. Ismertem a környéket. Naponként ott gyakor­latoztunk és többször szemembe ötlött a nyomortelep. — Na gyere — mondtam hirte­len elhatározással s megindultam vele. A kislány vidáman sietett előttem és pár perc múlva beko­pogott egy fabódé centiméter vé­konyságú ajtaján. Kócos, fekete­­hajú nő nyitott ajtót. Egy kézle­gyintéssel elküldte a gyereket, be­tessékelt a szobába. Szoba? Cuk­rosláda volt a szék. hulladékfa és görcsös ág az asztal, az ablakok rései papírral beragasztva, a föl­dön elnyűtt katonai szalmazsák, rajta két lópokróc. A sarokban kis vaskályha füstölt veszettül, min­dent belehányt ötpercenként az asszony, amiről feltételezte, hogy égni fog. Megszólaltam: — Hogyan használhatja fel a kislányát erre a szerepre? Az asszony hosszan rámnézett. Arcán mérhetetlen közöny ült. — Üljön le — mutatott a cuk­rosládák egyikére, — és hallgas­son meg. Magára bízom elhiszi-e, amit mondok vagy sem. Fáradt, monotón hangon me­sélte el az alábbiakat: — Férjem tanult ember. Érett­ségizett. Egyszer neki is volt ilyen szép egyenruhája. Szépen is indult az élete, csak aztán bele­keveredett valami botrányba. Be­zárták, lefokozták. Elveszett em­ber lett. Ha állásba került, az első hét után kidobták. Elfáradtunk s lassan, de biztosan süllyedtünk lefelé. Nem tudtuk fizetni a lak­bért, albérletbe mentünk, de a gyerek miatt sehol sem marad­hattunk sokáig. Annyi szenvedés J és nélkülözés után már nem is I éreztem megalázónak, hogy egy­szer csak idekerültünk. Férjem évek óta a csarnokok körül ólál­kodik, hol kosarat cipel, hol ko­csit tói, de ez csak filléreket hoz. Ruházkodásról már lemondtunk, de enni sajnos kell. Ezért két hó­nap óta küldöm a lányomat, hoz­zon vendégeket . . . Hogy ide süllyedtem? Ez nem az én szé­gyenem! Nézzen körül. Ne csak nálam. Többszáz ilyen kalyiba áll itt. Benne családok laknak. Állati sorsban, borzalmas állapotban. Gépiesen nyúltam a zsebembe. Letettem az asztalra tizpengősö­­met és visszamentem a laktanyá­ba lefeküdni. Ezen az estén hiába vártak szüleim az ünnepi vacsorával . . . * Nógrádmegyei kisfaluban éltek a nagyszüleim. Mig éltek, náluk nyaraltam minden évben. Engem taníttattak a szüleim, de az uno­katestvéreim ereje kellett a mezei munkára. Nevüket le tudták Írni —nincs tovább. Én jól éreztem magamat közöttük, városi zajból kiszabadulva, a csendes falu apró örömei legalább olyan jól estek, mint az aranyló húsleves és az omlós husu csirkepörkölt. Teí. BOwlin? Green 9-4164 Egyszer a községi jegyző elhi­­vott magához. — Hát öcskös, ez igy nem megy i— mondta, — te egy okos. tanult urifiu vagy. Nem tudom megérte­ni, ha rokongyerekről is van szó, hogy ennyire közéjük keveredsz. Ezek buta parasztok lesznek, be­lőled ur. Jobb lenne," ha a tanító fiával, meg a falu intelligenciájá­val társalognál s azokkal lennél többet együtt. Ha paraszt unoka­­testvéreiddel is vagy. feltétlenül éreztetned kell, hogy te több vagy. Ez a társadalom rendje . . , Csak .kifordultam köszönés nél­kül a szobából s azóta sem láttam azt a kis nógrádmegyei falut, a­­melyhez annyi szép, feledhetet­len emlék fűz. * Volt idő, amikor még nem tud­tam, hogy a pénzt apámnak mun­kája verejtékével kell megkeres­ni és avval sem voltam tisztában, hogy a megkeresett pénz elég ke­vés. Ezért bizony, mint gyerek, eléggé könnyelműen bántam a cipővel, ruhával egyaránt. Ha a szakadt ruhámat foltozta anyám, vagy lyukas cipőmet uj talppal tette le ágyam elé másnap — ezt természetes valaminek tartottam. Hol volt akkor még az én szótá­ramból ez a szó, hogy gond vagy megélhetés? . . . Már iskolaéveim végén tartot­tam, amikor avval a kéréssel ál­lítottam haza, hogy minden fiú­nak uj ruhája lesz az érettségi vizsgákra én is szeretnék egy uj öltönyt. Már csak napok válasz­tottak el a nagy teherpróbától és még álmaimban is erről a vészes dátumról álmodtam, amikor egy esti lefekvés után fojtott veszeke­désre lettem figyelmes. Apám el­keseredetten mondta: a kért köl­csönt nem kapta meg. Anyám azt J válaszolta, hogy talán nem jól in- j dokolta meg kérését, innen az el­utasítás. Szó szót követett, végre \ anyám elsírta magát, evvel vége­­szakadt a vitának. Napokig gond­terhelt arccal jártat körülöttem, de amikor eljött a nagy nap, sö­tétkék ruhám- ott feküdt vakitó ujan az ágyon. A záróünnepélyen véletlenül apám kezére tekintettem. Valami furcsa volt rajta. Először nem tudtam mi az. Aztán anyám ke­zére néztem, újra vissza apáméra. Anyám keze is furcsán hatott. Rettentő ideges lettem felfedezé­sem miatt. Majd mint a villám hasított belém a felismerés: apám kezéről hiányzik a karikagyűrűje, anyáméról a vékony karkötő . . . Most már megértettem az esti veszekedést a visszautasított köl­csön fniatt, megértettem az uj ruhát és ebben a percben belo­­pózott az én szótáramba is ez a két szó: gond . . . megélhetés . . . ¥ . ' Bzek az emlékek jutottak eszembe, amikor a postás egy sokszorosított körlevelet hozott részemre. Miközben a sorokat ol­vastam, kicsiny fiam szóáradata megakasztott: — Traktort vegyél Daddy, a másik már to break! Megígérem neki. Hogyne kisfi­am. veszek. Légy boldog, ne lásd az élet gondjait, amíg nem kell. A te kis életed legyei} boldog, sá­padt arcocskád gyűljön ki az örömtől, ha uj játék után nyúl­nak ki kis kezeid . . . De ki az, akinek a körlevélben gyűjtést rendeznek? Nem írok ide semmiféle kommentárt, csak idemásolom a körlevél néhány mondatát: “Kedves Honfitársam! Mind több és több jel mutat ar­ra, hogy Magyarország Főméltó­­ságu Kormányzója hozzá nem méltó helyzetben él napjainkban, ügy érezzük kötelességünk ezen segíteni és ezt meg is tesszük. Mindenki akarata szerint segítsen és gondoljon arra, hogy segítsé­gével egy olyan emberen segít, aki Hazáját, Nemzetét szolgálta egy életen át. Lehetővé vált, hogy évenként az igy összegyűlt összeg­ből 900 dollárnak megfelelő ősz­szeget juttassunk el a Főméltósá­­gu Ur címére. Szeretném, ha leg­közelebb arról számolhatnánk be, hogy nem volt egyetlen honfitár­sunk sem, aki nem értette volna meg kérésünk indokoltságát és ne adott volna örömmel és hálával. A folyószámla mindenkori állásá­ról készséggel küldünk felvilágo­sítást” stb. stb. ¥ Én döntöttem: még egy trak­tort veszek a fiamnak . . . A Hungária Philatelic Society hirei Közli: DR. FÖLDY KAROLY titkár (Tel. TRafalgar 9-5339) New York 28, N. Y. 205 E. 85 St. Room 204 Március 27-án zajlott le a klub díszvacsorája a Debrecen - ven­déglő különtermében. A tagok és vendégeik zsúfolásig megtöltötték a termet, azonkívül számos egy­let is képviseltette magát. Kam­­mermayer József elnök szép be­szédben üdvözölte László Miklóst, aki 5 éven át páratlan lelkiisme­retességgel töltötte be az elnöki tisztséget, ennek elismeréséül a tagság a klub diszelnökéül válasz­totta. Átnyújtotta a díszoklevelet, amit Németh Dezső festőművész készített el. László Miklós meg­hatott szavakban köszönte meg a megtiszteltetést s megígérte, hogy a jövőben is éppen olyan buzgó­­sággal fog dolgozni az egyesület érdekében, mint azt a múltban tette. Mrs. Maria Kammermayer egy gyönyörű magyar ruhás babát ajándékozott a klubnak kisorso­lásra, amit Mrs. Zoltán Vincent nyert meg. A három szép és érté­kes door prize nyertesei: Mrs. A. Pristo, Mrs. O. M. Kunért és Mrs. Baranyai voltak. A következők szólaltak fel a szép és sikeres díszvacsorán: Baranyai M., Zoltán V. Vincent, Rónay La­jos, Spitzer Ferenc, Göndör Fe­renc és dr. Földy Károly. NEW YORK UJ LÁTVÁNYOSSÁGA A LEXINGTON AVENUEN A Lexington Avenuen a napok­ban egy dúsan felszerelt csillár- és porcellánüzlet nyílt meg, mely a vevők gyermekeinek szórakoz­tatására és örömére sok mecha­nikus gyermekjátékot is bemutat és árusít. Van itt egy tökéletesen kidolgozott kis autó, mely fütty­szóra indul el és füttyszóra áll meg. A mesebeli, vig játékok mel­lett ebben a B. & B. Crystall Im­port üzletben, a 796 Lexington Avenuen, a 61 és 62 utcák között, káprázatos uj és antik csillárok, gyönyörű lámpák, meisseni és egyéb porcellánok, figurák, bon­­bonniérek, csiszolt üvegvázák nagy választéka várja a magyar pá­­sárló-közönséget. melyet a B. & B. Crystal Import Co. előzékeny al­kalmazottai rendkívül kedvező árakkal szolgálnak ki. CH.) r--------------------------------------------\ Dr. Földy Károly 205 E. 85 St. New York City Tel. TR. 9-5339 Room 204 Hiteles fordítások minden nyelvből minden nyelvre. AMERICAN FUEL TRADING CO. képviselete. Vámmentes szeretetcsomagok a budapesti raktárból rokonai­nak vagy barátainak. — SERVICE FOR ISRAEL — Csomagok és Ajándékutalványok, v_____________________________/ HAZA; SZALÁMI és mindenfajta jé hurka, kolbász, sonka, szalonna és friss hús, stb.. Igazi HAZAI MÓDI — kapható: MERTL JÓZSEF — MAGYAR HENTESNÉL — 1508 Second Ave. Tel. RH 4-8292 HOLLÓS BÖZSI ANGOL - MAGYAR magyar-angol fordítási, emigráció» ügyekben segítő irodája készséggel áll a magyarság rendelkezésére. 55 West 42 St. New York 1», N. Y. (Room 104«) Telefon: LO 4-S610 Herz-szalámi budapesti libamáj - juhturó ~ bonbonok dobostortalapok - csokoládék - magyar hanglemezek és sok ezer más importált cikk raktáron. Kérje idei, ingyenes, kepes árjegyzékemet. PAPRIKÁS WEISZ Importer 1504 SECOND AVENUE (A 78 és 79-ik utcák között) Telefon: BUtterfield 8-6117 NEW YORK 21, N. Y. HUNGARIAN GARDEN RESTAURANTBAN MAXIE FRANSKO és híres cigányzenekara muzsikál 1528 Second Avenue New York City Telefon: RE 4-9670 KIVÁLÓ KONYHA! ZETTL LACI tulajdonos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents