Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1953-04-11 / 15. szám

• • / _

Ez történik

Magyarországon

AXL.

. jjj t

GÖNDÖR, FJERENC POH

167 HATÁRINCIDENS EGY HÓNAP ALATT

Jugoszlávia jegyzéket adott át Magyarország belgrádi követségének, amelyben tiltakozik a legújabb határincidensek ellen. A jegyzék hangsúlyozza, hogy a magyar natárszervek januárban 1S7 újabb incidenst idéztek elő. A jugoszláv külügyi államtitkárság a jegyzékben megállapítja, hogy az incidensekért kizárólag a magyar kormányt terheli a felelősség.

AGYONLŐTTÉK AZ IZRAELI KÖVETSÉG MENEKÜLŐ TITKÁRÁT

Izrael állam budapesti követségének egyik titkári rangban álló tisztviselője családjával együtt menekülni akart Magyarországról. Csorna közelében a határőrök sortüzet adtak rájuk: a titkár és 8 éves kisfia holtan estek össze, a másik gyermeket és anyját sebesülten hurcolták vissza.

NEM TELJESÍTIK A VETÉSI TERVEKET!

Budapesten nemrégiben értekezletet tartottak a mezőgazdasági termelés kérdésében. A főszót Nagy Imre miniszterelnökhelyettes vitte, aki kénytelen volt kijelenteni: az uj gazdasági év oly kedvezőtlen körülmények között kezdődik, amilyenre Magyarország “felszabadítása” óta még nem volt példa. A mezógazdaeagoáá ntá> \$égek merültek fámért nem teljesítették az őszi és tavaszi vetési terveket. Ezeket a nehézségeket Nagy úgy próbálja megoldani, hogy harcot hirdet a falun rejtőzkölő “ellenség” ellen és követeli a női munkaerők bekapcsolását a termelésbe. Nagy Imre beszédéből azonban nem kaphatunk teljes képet a mezőgazdasági helyzetről, amely sokkal súlyosabb, mint ahogy Nagy sejteti. így például van vármegye — mint például Heves, — ahol a földterület egynegyedét sem vetették be és ahol a vetési tervet mindösszes 24 százalékban teljesítették. De vannak ettől még rosszabb megyék is. így például Pest megyében a vetési tervet csak 2.2, Szolnok megyében pedig 0.5 százalékban valósították meg.' A szakértők . becslése szerint a, tervbevett földterületből összesen | körülbelül egymillió hektárnyit j nem vetettek be.

“VAGY .ADSZ KOSZORÚRA, VAGY BÖRTÖNBE MÉGY . . .”

Most derült ki, hogy milyen erőszakos módon gyűjtötték öszsze a magyarországi gyárakban és hivatalokban a Sztálin temetésére küldött koszorúk árát. Aki vonakodott a koszorúk árához hozzájárulni, azt még aznap letartóztatták. Hymódon számos letartóztatást eszközöltek.

JÓZSEF ATTILA VERSEINEK MEGHAMISÍTÁSA

Kilenc “eddig Ismeretlen” József Attiia-verset publikált a “Csillag” című hivatalos irodalmi folyóirat legutóbb. A verseket azonban meghamisították és olyan változtatásokat eszközöltek bennük, hogy mindenképen megfeleljenek a mai magyarországi rendszernek.

Vegyen U. S. Bondoű

Reentered as second class matter August 4, 1942, at the Post Office at New

York, N. Y. under the Act of March 3, 1879

SZERKESZTÖSEG ÉS

KIADÓHIVATAL: 320 East 79ST.. NEW YORK, 21. N. Y. Phone: BUtterfieid 8-6168

VOL. XXVIII — No. 15

NEW YORK, N. Y., April 11,1

953. EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT

HAT EV UTÁN

Irta: MIKES GYÖRGY

Hat évvel ezelőtt, 19 Y7 tavaszán jártam utoljára New Yorkban. Az Angliából jött magyar látogató kíváncsian és kissé félénken néz körül e hosszú idő után és megkérdezi magától: mi változott meg e hüt esztendő alatt? Semmi és minden.

Göndör Ferenc, "Az Ember” oroszlánszívű és oroszlánsörényes szerkesztője ott áll a vártán a 79. utca körüli magyar faluban, amelynek — mint egyszer valaki megjegyezte — ő a polgármestere. Küzd, harsog, harcol és hadakozik és változatlanul éli a maga Jókai-regényszerü világát, amely kizárólag angyalokból, nemesszivü lovagokból és fehérpajzsos keresztes vitézekből, vagy pedig gonosz árulókból, aljas ördögökből és elvetemült bűnözőkből áll. E világban nincsenek középhangok és középszinek. üdítően hiányoznak belőle a magunkfajta halandók, akiknek hibái is akadnak szép számmal, erényei is akadnak, akik néha jót tesznek, néha rosszat, akik tévednek és tévelyegnek, akik hétfön-szerdán-pénteken angyalok, keddencsütörtökön és szombat-vasárnap ördögök, sőt néha angyalok és ördögök nemcsak egyszemélyben, hanem egyidőben is. Göndör Ferenc világa a fekete és fehér, a fény és árny és az örök harc világa, jobban megteremtett és színesebb világ, mint az az unalmas és igazi, amelyet mi taposunk.

A newyorki magyarok változatlanul veszekednek és barátkoznak egymással. Van, aki türelmetlenül elfordul a magyar dolgoktól, mintha Chicagóban született volna és nem Miskolcon és mintha nem a magyar lenne még mindig az a nyelv, amelyet félig-meddiy helyesen és jó kiejtéssel beszél. Egy másik csoportjuk dühös makacssággal vágyódik vissza Budapestre, — a tiz, húsz,.harminc évelötti Budapestre, amelyet a távolság és idő megszépített és amelyben “költő volt és huszonöt éves,” — és amely ugyanúgy örökre és' visszahozhatatlanul eltűnt a süllyesztőben, mint az ifjúság. A magyar hentesek változatlan lelkesedéssel kínálják remekműveiket a kirakatokban, amelyekre az angliai látogató csak könnyes meghatottsággal tud tekinteni és a Yorkville-i mozikban még pontosan ugyanazokat a filmeket játsszák, mint hat évvel ezelőtt.

De sok minden egyéb megváltozott. Hat évvel ezelőtt még kivágtathattam Vámbéry Rusztemhez, a magyar Bertrand Russel-hez, aki dühösen felugrott szendvics- és teavacsoránk mellől, hogy haragos és szellemes levelet Írjon az egyik vagy másik nagy newyorki lapnak és megrója valami tévedésért vagy tudatlanságért. Hat évvel ezelőtt még Ignotus Hugó — az őszhaju, vánnyadt, zseniális csalogány — tisztelt meg azzal, hogy beszámolót irt "Az Ember”-be egy kis magyarnyelvű előadásomról. Ignotus Hugó azóta visszatéri a Földre, amely sohasem ápolta, de ma békésen eltakarja, fia pedig egyik magyarországi börtönben raboskodik már vagy négy éve, nem messze a sírtól, ahová apját és összes reményeit eltemette. Hat évvel ezelőtt még Molnár Ferenc is élt, ez az igazi irodalmi nagyság, aki joggal és irói méltóságteljességgel dominálta a newyorki magyar Olympust. Igen, sokan eltávoztak közülünk és mind magukkal vittek egy-egy szint és emléket az életünkből. De ne siránkozzunk és ne féljünk: mi is ballagunk után. ’ ^nikünk jobban siet, másikunk kissé meggondoltuoban * tál.

Máris jöttek az eltávozottak helyébe mások. Némelyikük szebb jövőről szaval, de legtöbbjük igazán csak a múltra gondol, amely nekik személyszerint jobban tetszett — és ki merné azt állítani, hogy nem nekik van igazuk? Egy két hazaffynak még vértől csöpög a keze és ezek elfogultan, de annál harsányabban szónokolnak az általános emberi megértésről és a keresztényi szeretetről. De jöttek sokan mások is, írók és művészek, tisztességes politikusok és tisztességes cipészek, akik végzik a dolgukat s igy, minden nagyképűségtől mentesen fenntartják egy kis, tehetséges és nem értéktelen nemzet legjobb hagyományait, amíg

Magyarország megint egyszer felszabadul. Az a baj a mi szerencsétlen szülőhazánkkal, hogy tulságosan gyakran szabadul (el. Ahelyett, hogy egyszer tényleg felszabadulna. Nem keleti és nem nyugati, nem török és nem német, nem demokratikus és nem szocialista módon, hanem a maga módján. De sajnos ebben az egy divatban elmaradt és nem tudja egészen pontosan, hogy hogyan is kell csinálni.

Hat évvel ezelőtt New Yorkból hazamentem Londonba és körülbelül egy évvel későbben — 19h8 elején — még ellátogathattam Budapestre. Akkor még a sajtó és a rádió mint hazánk nagy fiát köszöntött, csak röviddel e látogatás után változtam át fasiszta hiénává. De mint hiéna is szeretettel — bár némi bizalmatlansággal — tekintgetek a Duna felé és örömmel élvezem a napsugarat, amely talán csak rövid időre, de talán mégsem csalárd módon mosolyog ma felénk a legújabb vörös cár kalapja alól. Lehet, hogy egy további év múlva újra visszalátogathatok anyámhoz, apámhoz és a kávéházba, amelyben magamba szívtam az ősi kultúrát? Nem tudom. Jósolni nem mernék; hinni sem nagyon.

Egyelőre örülök New Yorknak — a hangzavarnak, a barátoknak és a kolbásznak a kirakatban. New Yorknak_ nincs sok üdvözölnivalója rajtam, tehát én veszem le barátsággal és kissé félszegen lelki kalapomat és magam köré pislogok. Uraim és Hölgyeim, jóreggelt. Nem tudom, hová érkeztem meg, de ez bizonyára nem is nagyon fontos. Mindenesetre megérkeztem. És üdvözlöm mindnyájukat.

Az 1953 évi magyarországi bolsevista költségvetés

Az uj magyarországi költségvetés 9.7 milliárd forinttal magasabb, mint a 1952-es volt. Bevételi oldalát 52 milliárd 739 millió forintban, kiadásait pedig 51 milliárd 864 millió forintban határozták meg, igy a költségvetési egyenleg 875 millió forintnyi felesleget mutat az államháztartás javára. Itt jegyezzük meg, hogy az 1952 évi állami költségvetés szintén felesleggel zárult — az elmúlt esztendő végére a kiadási mérleg 150 millió forinttal kevesebb volt, mint az állami bevétel.

E tényt Rákosiék propagandája a “szovjet gazdálkodás óriási fölényének” hirdeti a nyugati “kapitalista gazdálkodással” szemben, mert—mint a “Szabad Nép” írja, — “a kapitalista államok majdnem kivétel nélkül deficittel zárják a költségvetési évet . .

Távol áll tőlünk, hogy a “tőkés gazdálkodás” védelmében szót emeljünk, ám a “szovjet gazdálkodással” szemben legyen szabad feltennünk az alábbi szerény kérdést: hogyan lehetséges, hogy a "döntő tervév” beruházásai ellenére az állami költségvetési év proficittel zárt, holott köztudomású, hogy az államosított ipar a terv végéig deficites, miután a beruházás összege nagyobb, mint a jelen termelékenységgel elérhető hozam? Hogyan lehetséges a költségvetési felesleg, mikot az állami bevétel alapja, az ipar, egyelőre veszteséggel dolgozik?

S feleljünk meg nyomban a két kérdésre:

A szovjetizált államok bevételének igen jelentős részét a rendszeresen kibocsájtott államkölcsön képezi. Egyszerű megoldás: a jegyzésre kibocsájtott összeg nagysága mindig több, mint az államháztartás várható déficitje. így volt ez 1952-ben is. A tuljegyzett 1.3 milliárd forintos Harmadik Békekölcsön — illetve annak a múlt évre eső, a dolgozók fizetéséből történt levonása — a költségvetési egyenlegben lehetővé tett 150 millió forint felesleget.

A Harmadik Békekölcsön múlt j évre eső fizetéslevonási összege nagyjából 1 milliárd forint. Ha ehhez hozzászámoljuk a múlt év I elejére eső, 1951-es tervkölcsön második részének levonásait, — mely nagyjából szintén 1 milliárd j forintot tett ki, — úgy a mintj egy 2 milliárdnyi ingyenes bevéj tel mellett mi sem egyszerűbb, mint hogy 150 millió forint proficitet képesek kimutatni.

Persze a nyugati demokráciák államháztartásának bevételi oldaláról olyan tétel, mint a tervkölcsön, hiányzik. Az arra fordítandó összeg ugyanis a dolgozók zsebében marad. Ám, ha a “szovjet gazdálkodás fölénye” abban nyilvánul meg, hogy az államháztartás javára megnyirbálja a dolgozók keresetét, úgy aligha valószínű, hogy Magyarország dolgozó népe a nyugati demokráciák