Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-03-28 / 13. szám
8-ik oldal AZ EMBER MARCH 28, 1953 A Griissner-család története Irta: RÉTI LILLA (4) Bevallom, rettenetesen féltem. Nem sokat Lüttem a fülbesugott borzalmakból, de azt tudtam, ha valakit igy elkapnak hamis papírokkal és faggatni kezdik, annak csakugyan vége, mert csalt, mert kijátszotta a “törvényeket." Iszonyúan féltem, ahogy ott álltam egyedül, szemben az igazgatóval és a többiek kezdtek odagyülni a hangos szóváltásra. De Rády összeszedte magát és elutasítóan mondta az őrvezetőnek : — Kérem, én felelek az összes alkalmazottaimért! Én személyesen garanciát vállalok értük! Később mondták, hogy az orvosok és ápolónők között több bujkáló zsidóvallásu is volt és ezt Rády Dénes aligazgató — ha nem is százszázalékosan, — de majdnem bizonyosan tudta. Ezért és a fenti kijelentéséért— ha nem is teljesen az én vallomásom alapján, bár egyik koronatanú voltam és vallomásomra megeskettek — egy évvel később a budapesti Markó-utcai törvényszék Rády Dénest felmentette a ' Zsidó-kórháZbeli borzalmas tömeggyilkosságban való részvétel vádja alól. * Valami készült, ezt mindenki érezte. Éjszaka suttogva tárgyaltunk Lidivel Jenő úrról. Abban megegyeztühk, hogy onnan valamiképen Jci kell hozni. Lidi jobban volt informálva, mint én, mert azóta nem mertem átmenni, ugyan Lidi sem, de inkább barátkozott a katonákkal és azok is azt mondták, nem tanácsos ha Jenő ur ottmarad. Egyebet nem tudtunk, sem azt, hogy miért- nem tanácsos, sem azt, hogy meddig nem tanácsos. Az éjszakai megbeszélésnek eredménye egy kis levél volt, ami me-HOLLÓS BÖZSI ANGOL - MAGYAR magyar-angol fordítási, emigráció* ügyekben segitő irodája készséggel áll a magyarság rendelkezésére. 55 West 42 St. New York 18. N. Y. (Room 1846) Telefon: LO 4-3610 ORAN BELÜL kiutaljuk rendelését VÁMMENTESEN A MAGYAR KORMÁNY , engedélyével MAGYARŰRSZAGBAN budapesti raktárunkból KÁVÉ, TEA, KAKAÓ NYLONKAlISMYÁís ÖSSZES EGYÉB VÁMMENTES MAGYARORSZÁGI SZERETET ADOMÁNY nálunk megrendelhető Arieavzékkel k ísiiiajeí ízoiaálunk II LOBES TRADING CORP. <1 BROADWAY, NEW YOM 6 Tói. BOwlina Green 9-41S4 | gint olyan öngyilkosig - kísérletnek számított részemről. Egy kis levél a közelben lévő katonakórházzá átalakított elemi iskola főorvosához, dr. Molnárhoz, melyben arra kértem, tegye lehetővé, hogy a Zsidókórházból Grüssner Jenőt átvigyük hozzá. Jellemző Molnár főorvos hasonló félelmére az ilyen ügyekben, hogy a kis levél hátlapjára irt és azt küldötte vissza hozzám, hogy még nyomát se találják nála ilyen hajmeresztő kérésnek. Természetesen elutasi- j tóttá. Most már csak egy ut volt nyitva: ezt megmondtam Lidinek. Ha megfogjuk a hordágy két végét és Isten nevében elindulunk ki a világba, de legalább az Olaszfasor valamelyik szélső házába, ahol ismerőseim laktak. Aki valaha járt a Városmajor-utcában a János Szanatórium felé. az tudja, hogy az utca hegyre felfelé visz. Ezen az emelkedőn áll büszkén és pompásan Budapest egyik legdrágább magánkórháza: a János Szanatórium. Tovább visz az ut és nem sokkal messzebb, ott van hatalmas épület-tömbjeivel a hasonló nevű: János-közkórház. Előttük terjed maga a Városmajor, ami valójában egy szép és ápolt park, modern kis templommal a Széli Kálmán-tér felé eső részén és egészen lent, a Városmajor alatt fut az Olasz-fasor. Lehet, hogy ma már nem igy van, hogy mindennek más a neve és másképen van beépitve . . . nem tudom. Akkor 1944-ben igy volt. Nos, elég csak annyit mondanom, hogy a János-kórházban volt az orosz főhadiszállás ezen a napon. A Városmajorban lévő üvegházból éjjel - nappal oroszok tüzeltek, a park tele volt temetetlen holttestekkel, a levegőben bombavető repülőgépek úsztak, a mi szanatóriumunk egyik kiugró mell vértjében k i s gyorstüzelő ágyú volt beépitve és a német katonák a betegszobákból kihurcolt nehéz selyempaplanokra hasaltak a hóban az ágyú mellett. Aki a kapuból egy lépést tett kifelé, a következő pillanatban már egy akna csapódott le mellette. Szünet nélkül folyt a Városmajor belövése, a tüzérségi párbaj csak | hajnal felé halkult el, de akkor sem szűnt meg. Váratlan lövések hallatszottak az éjszakában s reggelre puskatussal vertek vissza belopódzó orosz katonákat. Néha egy orosz szekér vágtatott el a szanatórium előtt. A lovat persze azonnal lelőtték — még gőzölgött — gyorsan behurcolták és estére nagy lakodalom volt a friss lópecsenyéből. Erre a területre kellett volna 1 kiszöknünk lopva, egy hordágygyal, két asszony, és lejutni az Olasz-fasorba, az üvegház mellett. Én elkészültem rá. nekem meg kellett tenni. Mit tudta azt a székely Lidi. ki az a sápadt beteg a hordágyon? De Lidi habozott. Félt. Nem tudtunk dönteni. És nem tudtuk, hogy már nincs 4dónk. * Aztán minden egyszerre történt: a Zsidókórház-beli 150 beteg legyilkolása 1945 január 26-án, a kórház felgyujtása, az oroszok bevonulása, az emberek fejvesztett kapkodása és menekülése — de hová? ... A férfiakat elvitték, a főszakácsot még az utón megölte egy eltévedt golyó, nem is tudtak róla: hetek múlva találták meg a holttestét szépen a hóba fagyva, csaknem a szanatórium kapujában. Úgy kaparták le a havat az arcáról .és megismerték. Derék ember volt. ó, de ki számolta a holtakat, melyek békésen hevertek kint a fák alatt és bent a padok alatt, a W.C.-ben, a szoba ablakában félig kifelé lógva a levegőbe, a lépcsőn keresztbe, kifordult belekkel . . . átléptünk rajtuk közömbösen és egyszerűen. Ez volt a háború. A Zsidókórház napokig égett. Mikor a tűz elhamvadt, Lili átment és egy kendőben áthozta Jenő ur megszenesedett csontjait. A fekvőhelyéről ismert rá, ahol utoljára feküdt, meg egy-két ruharongy-maradékból körülötte. A szanatórium kertjében temették el ideiglenesen. * Végére értem Ciliké a történetnek, szomorúbb lett, mint gondoltam. Egészen szomorú és egészen tragikus. Nem én tehetek róla. De soha nem bocsájtom meg magamnak, hogy akkor, ott, nem fogtam meg a hordágy egyik végét és nem "voltam erőszakosabb a sorssal szemben. Hiába mondom magamnak, hogy mindezek dacára épugy elpusztult volna Jenő ur, mintahogy sooban elpusztultak az idős betegek, mind. Azok is, akiket születésük és vallásuk nem állitott puskacső elé, igen, mindennap meghalt egy közülük. Nem bírták a bunkert, a nélkülözést, a hideget, a háborút. Hiába mondom magamnak, hogy még ha el is értük volna ae Olasz-fasort a beteggel a hordágyon, ott még jobban ki lettünk volna téve eltévedt golyónak, éhségnek, halálnak, mint az aránylag védett kórházban. Ez mind okoskodás. Nem segit semmit a tényeken. ¥ Hát igy volt Ciliké. Elmentek hárman a négy közül: Jenő, Zoltán és Móry- De megmaradt a legkisebb: Dezső és megmaradtál Te és megmaradtak az unokák. Egy Londonban, egy Svájcban, kettő Ausztráliában, egy Délamerikában (a Te fiad), Te pedig Kanadában. Jól szétszóródtatok. Ez a sors. * És most pontot teszek Ciliké ennek a történetnek a végére, igyekeztem mindent elmondani, amit csak tudtam: lehet, hogy sokszor tévedtem a megítélésben, a hallomásban; lehet, hogy egyes dolgokra már nem jól emlékszem, nem világosan, de nagyjában mégis ez volt. És most itt vagyunk Kanadában és mindez mögöttünk van: mögötted és mögöttem és éljünk most már a mának, ahogy tudunk, csak ezt a pár virágot engedd meg, hogy lerakjam azokra a sirokra, ahol azok az emberek feküsznek, akik neked is, nekem is, valaha olyan sokat jelentettek. VÉGE A BUDAPESTI HALÁSZ - SZALON SIKERE A régi Pestnek egyik legfinomabb divatboltja volt a Halász-szalon az egykori Váci-utcában. Tulgay főkonzulné. Halász Margit szalonjában öltözködtek a pesti dámák, a diplomaták asszonyai, a magyar művészvilág sztárjai. A háború után Tulgayné “Mad-Mancy” néven az Etoile mellett, a rue Copemic-ben kibérelt egy magánpalotát s ott berendezett szalonja a párisi női divatnak egyik vezető háza lett. “Mad - Mancy" szalónja most újabb lépést tett a fejlődés terén, amikor külföldi vevőinek kívánságára beköltözött Páris szivébe, a rue Royal 21 szám alá. Az uj helyiség a francia lakás- és üzletberendező művészet pompás teljesítménye. Ebben az uj keretben is a régi szellemet, a párisi kreációk mellett a pesti figyelmet adja Halász Margit az ő intemacionális vevőinek. NOTESZLAPOK (Tábori Kornél hagyatékából) Eleonora Duse, aki nagyon szerény és egyáltalában nem bőbeszédű nő volt, fiatalkorában egy bécsi vendégszereplése alatt Hans Makart mellé került. A festő ritkamód hallgatag ember volt. Már a vacsora több fogása eltűnt és Makart még egy szót se szólt a szomszédnőjéhez. A művésznő végre Is igy törte meg a csendet: — Mio caro signor Makart, azt hiszem ideje, hogy valami másról — hallgassunk. * Moritz Gottlieb Saphir, az osztrák' humorista elnézte, amikor fejedelmi szobrot állitottak Bécsben és a munkások éppen a talpazat számára ástak földet. Nemsokára egy ur állt melléje és aztán megkérdezte: — Bocsánat, miért ásnak itt olyan mélyre? — Nem találtak eddig alapot az emlékmű számára. * Saphirt meghívta Laemmelné, aki híres volt a zsugoriságáról. Az ebéd bizony elég szűkös volt. Utána megkérdezte a háziaszszony: — Mikor óhajtana Saphir ur, megint nálam étkezni? — Mindjárt! — hangzott a válasz. Nemsokára beteg lett Saphir. Felgyógyulása után Laemmelné újra meghívta. De Saphir igy szólt az invitáló inasnak: — Köszönöm, de nem mehetek. Már jobban érzem kérem magamat és újra szabad ennem. ¥ Heine mondta Saphirnak: — Rosszul állok anyagilag . . . Mindig kevesebb van, mint amennyi kell. — Hát ezt ismerem — szólt Saphir. — Mindig azt mondjuk, hogy kevesebb van, mint amenynyi kellene, pedig igy mondhatnók inkább: több kell, mint a-, mennyi van. — 12,000 frank az évi jövedelmem — magyarázta a .költő, — de legaláb 20,000-ra van szükség. Mennyi kell önnek? — Kedves Heine — felelt Saphir — ezt könnyű kiszámítani. Magának 12,000 franknyi jövedelme van és mégis 20,000-re van szüksége. Képzelje, mennyire van nekem szükségem: semmi jövedelmem nincs. ¥ Báró James Rothschild Párisban nagyon önhitt ur volt. Az Írók közül csak Heine léphetett be hozzá. De a költő nem tett lakatot a szájára, a báró viszont nagyrabecsülte és talán épp a kellemes szókimonűás miatt szerette a társaságát. Egy jó ebéd után, amely alatt néhány üveg Lacrima Christi is elfogyott, a báró igy szólt: — Különös név ez a Lacrima Christi! Honnan ered ez a név, doktor ur? — Semmi nehézség nincs az etimológiájában — válaszolt Heine. — Lacrima Christi annyit tesz, mint .Krisztus könnyei. — Ezt én is tudom — mondta Rothschild. — De azt szeretném tudni, hogy miért nevezik a bort Krisztus könnyeinek? — Ez is egyszerű — vágta ki Heine. — Krisztus könnyöket ont, mert a zsidók ilyen jó bort isznak. ¥ Leon Halévy, az “Offenbach” elmés szövegírója, az “Orpheus a pokolban,” a “Szép Heléna” stb. szerzője és Jacques Halévy,^ a “Manón Lescaut” librettistája, egyformán jártak Heinéhez. Az öregebb Halévy megkérte, hegy vezesse be őt a gazdag Rothschildhoz. — Ugyan kérem. — válaszolt Heine — ne várjon ettől valami sokat. Csak azért szeretné őt megismerni, mert még nem ismeri őt! A Magyar Zsidók 9 Világszövetsége hírei A Magyarszármazásu Zsidók Világszövetsége amerikai irodája szívesen vállalja Izraelben élő rokonok, barátok felkutatását, címeik beszerzését. Ugyancsak adott esetekben azok szociális helyzetének kivizsgálását s az erről beszerzett információk közlését. Szívesen szolgál tanáccsal, felvilágosítással gyógyszerek, ruhák, szerszámok, Jípek, élemiszerek elküldésének lehetőségérőL Minden közérdekű ügyben interveniál a Világszövetség izráeli tagozata, a H.O.H. központi titkársága utján. Mindez díjmentesen történik és semmiféle költséget nem számítunk. Forduljon bizalommal központi irodánkhoz: 317 E. 79 St„ telefon: BU 8-8213. Társasvacsoránk április 25-én A newyorki magyar zsidóság nivós seregszemléje lesz Szövetségünk április 25-i társasvacsorája. Az előkészületek serényen folynak s hölgybizottságunk gondoskodik a vacsora méltó lefolyásáról. Az Emlékalbum is meglepetéssel szolgál majd gazdag tartalmával és szép kiállításával. A vacsorajegyek előj egyezhe tőik központi irodánkban: 317 E. 79 St„ (telefon BU 8-8213). Ugyanitt hirdetések is feladhatók az Emlékalbum számára. «AZ EMBER” előfizetési dija egy évre $10.00, úgy az Egyesült Államokban, mint a világ bármelyik államában. Előfizetéseket felvesz: l ARGENTÍNÁBAN: JÁNOS ANDOR, Celle Miranda 1499 Hurlingham. • BRAZÍLIÁBAN: CARLOS KLEIN Rua Ceneral Goes Monreiro 198, Rio de Janeiro és LEOPOLDO LANDESMANN, Caixa Postai 2989. Sao Paulo • PÁRISI SZERKESZTŐNK: LÁSZLÓ JÁVOR, Journa liste Service de la Presse Etrangeres 16. Rue Lord Byron 16. Paris-8 — Előfizetés egy évre 10 aollár —
