Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-04-04 / 14. szám
• • / • ; Ez történik Magyar: országon ;;---------------------------ELTÖRÖLT ÜNNEP A “MUNKÁSOK KÍVÁNSÁGÁRA” GÖNDÖR EERMNC POUTIKAIHETILAPJA Reentered as second class matter August 4, 1942, at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of March 3, 1879 SZERKESZTÖSEG ÉS KIADÓHIVATAL: 320 Last 19ST., NEW YORK, 21, N. Y. Phone: Butterfield 8-616« A budapesti lapok közli’c a bolsevista kormány rendeletét, mely szerint a húsvéthétfői, munkaszünettel járó ünnepet “a munkásság kérelmére” eltörölték és rendes munkanappá nyilvánították. pénzbírsággal büntetik A GYENGEMINŐSÉGÜ SZENET termelő bányászt Minisztertanácsi határozat írja elő, hogy azt a bányászt, aki a megállapított minőségnél gyengébb minőségű szenet termel, pénzbírsággal kell büntetni. A birság összegét a bányász fizetéséből vonják le. A Tervhivatal 2.5-4%-ban állapította meg a megengedhető “meddő” anyag arányát, a bányászén kalóriatartalmától függően. Ha a bányász ezt az arányt túllépi, vagyis több j meddőanyagot termel, a mennyiségi különbözetet fizetni tartozik. A birságok behajtása a bányaigazgató feladatát képezi. AZ OROSZ IS ANYANYELV MAGYARORSZÁGON . . . “A Szovjetuniót szeretni annyi, mint hazánkat szeretni.” Ezzel a jelszóval tartott alkalmi beszédet Révai József a magyar - szovjet társaság kongresszusán. A magyar pionírok orosz dalokkal üdvözölték a diszgyülést, a Kossuth-rádió riportere pedig patetikusan felkiáltott: “Számunkra az orosz nyelv második anyanyelvűnk! ” Az orosz nyelv erőszakos terjesztésére mi sem jellemzőbb, mint hogy a társaság az elmúlt év folyamán hatvanezer magyart kényszeritett az orosz nyelvtanfolyamok hallgatására. Az orosz nyelv ismeretét nemcsak a felsőbb állami- és pártvezetőktől követelik meg, hanem közönséges tisztviselőktől is, akiket fenyegetésekkel kényszerítenek ilyen nyelvkurzusokra. Az iskolákban az orosz nyelv kötelező tantárgy! Az 1952 április 27-én kiadott rendelet pedig az alsó- és középiskolák mellett külön osztályokat létesít, amelyekben az oktatás kizárólag orosz nyelven történik. A magyar-szovjet társaságnak ma körülbelül másfél millió tagja van, mig 1949 közepén, —amikor a tömegekre gyakorolt nyomás még kisebb volt, — a társaság 168,000 taggal rendelkezett. BOHÓCOK, VIGYÁZAT! Legújabban már a bohócok is terítékre kerültek. Az egyik bolsevista újság szerint a cirkuszban hiányoznak “az erőteljes, meggyőző eszme-politikai szövegek,” a bohócok inkább üres vicceket sütnek el és nem magasztalják eléggé a szovjetorosz rendszert. Valóban csodálkozunk, miért idegenkednek ettől a bohócok. Hiszen kómikusabb témát nemigen találhatnak . . . Húsvéti ünnepek a 69-ik utcai egyházban Nagypénteken, április 3-án este 7.30-kor istentisztelet. Takaró G. prédikál. Husvét vasárnapján d.e. 10:30-kor is az igét Takaró Géza lelkész hirdeti. Utána úrvacsora. Lelkészv^lasztó közgyűlés ünnepek után két héttel, ápr. 19-én, amikor Kovács Imre lelkész hirdeti az igét d.e. 10:30-jkor. Vol. XXVIII— No. 14 NEW YORK, N. Y„ APRIL 4, 1953 EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT Husvét Hellaszban és nálunk Irta: TAKARÓ GÉZA Ma már csaknem úgy ismerjük a régi Görögországot, mint azok, akik benne éltek. Ismerjük a nép történetét, háborúit, politikusait, j bölcsészeinek gondolkodását és művészetének alkotásait. Ezért nem kell magunkat saját képzeletünk szárnyaira bízni, mikor nyomon követjük Pál apostolt, amint járja az országot és megáll az athéni Marshegyen, hogy megtartsa első nagy beszédét az istenek templomaival és szobraival telerakott fővárosban. Ezúttal az érdekel, milyen hatást váltott ki ez a beszéd, amely a feltámadott Krisztus hirdetésében csúcsosodott. Egyszerre három csoportra oszlott a hallgatóság. A szem- és fültanu igy irta le őket: ' “Mikor pedig a halottak feltámadásáról hallottak, némelyek gunyo-1 lódtak; mások pedig mondának: Majd még meghallgatunk téged e felől. Némely férfiak azonban csatlakozva őhozzá, hivének.” Ma is csak ez a három magatartás lehetséges Husvéttal szemben. I. A teljes elzárkózottság. Érzéketlen közöny. Az abszolút negativ magatartás. A tiszta materialista felfogás az életről, amely lenézi és ( kigunyolja mint rögeszmét még a gondolatát is a húsvéti ünnepek tárgyának. Szellemes vagy többnyire szellemtelen viccet csinál belőle. Az ember, ha dehidrálják, 98 cent értékű anyag, — mondják. Elutasítva minden természetfeletti működést, az embert természetes folyamatokra akarják visszavezetni. Pedig ma már elfogadott igazság a legkomolyabb tudósok részéről az a régi megállapítás: Omnia exeunt in mysterium, minden utón misztériumhoz jutunk, ha elég messzire megyünk a visszanyomozásban. Mikor a történelem legnagyobb adóját, valami 33 billiót befizettük, egy átlyuggatott kártyát is vissza küldő Uúrk veio. A rovátkák >n átszürődő fény egy pillanat alatt kikeresi lajstromozott nevünket, címünket a sok millió közül. Vagy: nem régen egy montanai pásztor megette a vacsoráját és kezébe vett egy ütött-vert hegedűt. Közelében egy öreg rádió megszólal: “A montanai hegyek között van egy juhász, akinek lehangolódott a hegedűje. Arra kért egy levelezőlapon, hogy adjunk neki egy ‘A’-hangot a stúdió zongoráján. íme: adjuk az ‘.V- hangot.” Az egész ország hallotta ezt a hangot és hozzáképzelte, ahogy egy öreg ember bütykös ujjait a hurokra teszi. Csodáljuk ezeket a meglepő találmányokat, de sokkal inkább azt a 98 centet érő anyagtömeget, amelynek atommilliárdjai addig gomolyogtak, amig megteremtették a rádiót, a televíziót s napról-napra újabb csodákkal lepnek meg bennünket. Ezek az öntudatlan, buta atomok! Egy Dantét, Adyt, Liszt Ferencet tudnak produkálni. Aztán az egészet beledobják a végén a nagy semmibe. Dantét éppen úgy, mint egy gengsztert. Petőfit éppen úgy, mint azt a vad kozákot, aki száguldó lovával halálra tiporta. Ez a magatartás ma már tudományellenes. Orvosok nemcsak tudomást vesznek a fizikai felett működő tényezőkről, de gyakorlatilag képezik magukat a pszichoszomatikus gyógyitásban. pallosát, mikor Pál utolsó levelét írja: “ . . . Mert én immár megáldoztatom és az én elköltözésem ideje beállott ...” A véres martiromság ideje összeesik hajóra szállásának idejével. Felvonja horgonyát, kibontja vitorláit és indul. Columbus se volt később bizonyosabb, hogy annak ^z óceánnak másik, túlsó partja is van. A halál sötét vizein túl is van még valami. Különben az ember nem a természet koronája, hanem a legszerencsétlenebb minden férgek között, mert ezekben soha nem ébredhet fel a halálfélelem, ezekben soha nem születhet meg a halhatatlanság ki nem elégített vágya. III. A hit csak hitből születhet meg. Ilyenek is voltak Pál athéni hallgatói között. A sirontuli élet hite nem Krisztussal kezdődik. A legprimitívebb népeknél éppen úgy meg volt, mint a legműveltebbeknél. Ha husvét történetéről soha nem hallottam volna, talán akkor is hinnék a halhatatlanságban. Az élet-elv valami titokzatos, de letagadhatatlan erő. A természetben nem a halál, hanem az élet uralkodik. Megérzik a virágok, üde zöld szőnyegek, menyasszonyi ruhában álló cseresznyefák. Kopogtat a tojás falán, s mert nem akar megnyílni: áttör rajta. Megérzi az ember, mikor jön a “tavasz.” Valami rejtélyes dolog ez az Élet. Orvostanhallgató koromban gondolkodóba ejtett már, hogy az ember minden hét'évben megújul testében. A sejteket minden szövetben újak váltják fel. Más testben léptem tehát iskolába, mint amelyben születtem. Másban jártam a gimnáziumba, mint elemibe. És igy tovább. De személyazonosságom ugyanaz maradt a mai napig. És ugyanaz marad a halál után is. Két tudós áll egymással szemben. Mindkettőnek a neve Arthur. Sir A. Keith, angol, azt állítja, hogy a halál pillanatában az történik, ami az elfogyot* g . ertyával. kialszik, vége. Erre az amerikai A. Compton professzorunk így felel: A gyertya először is nem alszik ki, csak láthatólag elalszik, mert energiájából egy szemernyi se hiányzik, tovább halad a végtelenségig. A gyertyaszál elégtétele saját részére az, hogy többé soha ki nem alszik. Sir Oliver Lodge szerint “az orgona összezuzása nem azonos az orgonista megsemmisítésével.’’ De még az orgonista összezuzása se állítja meg többé a zenét. 6 Ezért nem pótolhatjuk a húsvéti hitet azzal, hogy csokoládé nyulacskát veszünk, tavaszi uj-divatba öltözünk, virágkiállítást rendezünk, tücskötbogarat előszedünk, hogy eltakarjuk egy kicsit az ásító, sötét szakadékot, amely felé halad mindig az egyén, de most kollektive az egész világ. Rendezünk nagy temetést. Ha nem is királyit, de egyszer a rövid utolsó utat a szegény munkás magyar is limuzinban teszi meg. A végén egyre megy. Erzsébet angol királynő sírját egy időben elhanyagolták. Egy vásott kölyök hozzáférkőzött, kis piszkos kezével megérintette a halott mellét. Egy pillanat alatt lehelletszerü porba omlott. Mint egy koldusé. A kémika és a kereskedő nem lát benne mást, mint 98 cent értékű anyagot, de Krisztus egy összeomlott házat lát, amelyből lakója kiköltözött. Nem szakadt rá a ház. II. Vannak azonban, akikre mélyebb hatást tesz a húsvéti tény hirdetése. Majd még hallani szeretnénk erről, — mondották Athénben. Agnosztikusok, akik szerint semmi biztosat nem tudhatunk a halál utánról, de nem zárkózhattak el, nyitva maradtak további ismeretek befogadására. A görög okoskodó, következtető elme volt, — ez magában nem lett volna baj, — de a szillogizmus jobban érdekelte őket, mint Pál “üdvözítő Krisztusa.” Akadémikus vonalon akarták kezelni a vallás kérdését, amely pedig nemcsak az értelem, de az érzelem és akarat dolga is. Amint dr. Trueblood kimutatja, “a hit nem bizonyíték nélkül való elhivés, hanem fenntartás nélkül való bizalom.” Valaki hiheti — a repülőjáratok eddig megtett mértföldszámainak tanúsága szerint — hogy a repülés biztonságos dolog, de e hitének csak akkor veszi bármi hasznát, ha felszáll egy gépre és leülve összehúzza magán a derékövet. Az a hit, amely csak értelmi felemelkedésben mutatkozik, az élet számára nulla. Más az, mikor egy Jób azt mondja: “Tudom, hogy az én megváltóm él,” és ennek az ismeretnek birtokában a világirodalom legrégibb drámájának főszereplője rábízza magát véges-végig erre a megváltó szeretetre. Vagy mikor Pál azt mondja: “Tudom kiben hittem” — és ennek a hitnek erejénél fogva szemébe néz az egész megkergült világnak: “Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? Nyomorúság, üldözés, éhség, meztelenség, veszedelem, fegyver? Mindennap gyilkoltatunk, olybá tekintenek mint vágójuhokat ...” Micsoda katalógus! Csak ez a mi jelenkori nagy civilizációnk vetélkedhet vele . . . “De mindezekben felettébb diadalmaskodunk azáltal, aki minket szeretett. Sem halál, sem élet, sem hatalmasságok sem semmi más el nem szakaszthat minket Isten szerelmétől, mely van a mi Urunk Jézus Krisztusban.” Hamlet tépelődik: “Lenni vagy nem lenni . . . Meghalni, elszunnyadni, talán álmodni: ez a bökkenő. Mert hogy mi álmok jönnek a halálban, ha majd leráztuk mind e földi bajt, ez visszadöbbent ... Ha rettegésünk egy halál utáni valamitől le nem lohaszja kedvünk, inkább a jelen gonoszt tűrni, mint ismeretlenek felé sietni? Ekkép az öntudat gyávát csinál belőlünk mind . . És hogy tekint a halálra a hivő ember? Néró hóhéra már élesíti “Az Ember” müvészestélye és bálja: hatalmas siker! Szombaton este került sor “Az Ember’’ óriási érdeklődéssel várt miivészestélyére és báljára, a newyorki magyarság nagy művészi és társadalmi eseményére. Este 9 órakor tömegesen érkeztek a vendégek a Roosevelt Hotel nagy báltermébe és hamarosan “telt ház” lett! Káprázatoson szinpompás képet mutatott a hatalmas tömeg, az estélyiruhák tarka forgataga, a das panoráma, mely festők ecsetjére lett volna méltó. New York és környéke sok-sok ismert vezető személyisége jött el, a politikai, szellemi, művészi, gazdasági és társadalmi élet reprezentánsai, akik közül sokan világhírre emelkedtek, mint a magyar művészet és irodalom, vagy a magyar orvosi tudás igazi külföldi nagykövetei. v Valamennyien “Az Ember” hívei és barátai voltak. Lapunk hagyományos évi müvészestélye és bálja több, mint a szokásos művészi vagy társadalmi események: demonstráció ez azok mellett az eszmék mellett, amelyeket “Az Ember” változatlan hűséggel és kitartással hosszu évtizedek óta hirdet. Azok, akik ilyenkor tömegesen jelentkeznek hivó szavunkra, valamennyien az emberiség legszebb, legnemesebb eszméinek, az igazi amerikai ideáloknak, a demokráciának és a szociális igazságnak régi, megbízható
