Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1953-01-02 / 1. szám

Hiszünk a magyar nép feltámadásában! Újév alkalmából a szenvedő ma­gyar nép felé szálljon első sza­vunk, amit leírunk ennek a lap­nak hasábjaira. Feléjük tekin­tünk, akik a bolsevista járom ke­gyetlen szorításában vergődnek és akik oly mohó vágyakozással epe­­kednek a szabadság áldó napfénye után. Feléjük fordítjuk arcunkat, hozzájuk száll lelkünk, velük ér­zünk szivünk minden dobbanásá­val. Mit üzenünk az Ujév hajnalán ennek a szerencsétlen, leigázott né Jnek? Mindenek előtt azt, hogy hiszünk, rendületlenül hiszünk a zsarnokság pusztulásában s a sza­badság napja felvirradásában! El kell jönni a nagyszerű napnak, az oly annyira várt fordulatnak, a­­mikor végleg szétesik, szertepor­lad az amúgy is recsegő-ropogó mai rendszer és kisüt a nép felett a szabadság életet adó, szivet-lel­­ket vidító szép napsugara. Amikor ott lehet folytatni az életet, ahol a háború után a magyar nép a sa­ját akaratából elkezdte és csak a bolsevista terror akadályozta meg a nagyszerű kezdeményezés virág­­baszökkenését. Dulles külügyminiszter kijelen­tette, hogy semmiféle olyan meg­állapodásra nem kerülhet a sor, amely feláldozza a keleteurópai népek jogos szabadságvágyát. Amerika sohasem lehet hűtlen ideáljaihoz, amelyek a szabadság­­jogok szilárd fundamentumán alakultak ki. Amerika azon fára­dozik. hogy a leigázott népeknek, köztük a magyar népnek is meg­szerezze a szabadságot és nemzeti függetlenséget. Az Ujév alkalmá­ból ezt üzenjük a magyar nép­nek. Tudja meg mindenki azon a bilincsekkel körülvett tájon, hogy Amerika előbb-utóbb elhozza szá­mukra a szabadulás ajándékát. És azt üzenjük, mi amerikai magyarok, hogy a magunk részé­ről nem nyugszunk, nem pihe­nünk egy pillanatig sem, amíg ez a nagy nap el nem érkezik. Min­dent elkövetünk, hogy meggyor­sítsuk az idő kerekének forgását. Azt akarjuk, hogy mindaz a szép és jó, amit amerikai hazánk nyújt nekünk, a sokat szenvedett ma­gyar népnek is tulajdonává vál­jék. Akkor leszünk csak boldogok és akkor tudjuk majd igazán él­vezni az Amerika által nekünk­­adott javakat, ha mindebben a magyar nép is osztozhat velünk. Talán a most következő év már döntő fordulatokat rejteget méhé­­iben. Mi telve vagyunk optimiz­mussal. Ezzel a bizakodó derűlá­tással köszöntjük a magyar népet és szivünk minden melegével kívá­nunk végre igazán boldog és bé­kés ujesztendőt! egyévi előfizetés ára GÖNDÖR. 2JERMNC POEIWUU “TUE »II V' FERENC GONDOR’S POLITICAL WEEKLY Reentered as second class matter August 4, 1942, at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of March 3, 1879 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 320 East 79ST.. NEW YORK, 21. N. Y. Phone: Butterfield 8-6168 EDITORIAL AND PUBLISHING OFFICE: 320 EAST 79th STREET,NEW YORK 21, N. Y. (Yearly Subscription S10; Single Copy 20 cents) VOL. XXVII i — No. 1 NEW YORK, N. Y„ JANUARY 2, 1953 EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT Ot éve már... Irta: GÖNDÖR FERENC Most volt öt esztendeje, hogy a bolsevista kormányzat letartóztatta és börtönbe vetette Magyarország bíboros her­cegprímását, Mindszentv Józsefet, öt kerek esztendeje senvved a kegyetlen börtön mélyén az a férfi, akinek nem volt más bűne, mint hogy szembefordult az emberi szabad­ságra és a nemzeti függetlenségre durván rátörő bolsevis­tákkal, vagyis azt tette, ami ma az egész müveit világnak programja és a nyugati országok politikájának—elsősorban Amerika politikájának—legégetőbb problémája. Az öt év távlatából csak még markánsabban rajzolódik ki az ártat­lanul elitéit hercegprímás szerepe és szerepének jelentő­sége. Ha ezelőtt öt évvel a tisztánlátást a hiányos hírek és hézagos információk némely esetben elhomályosították is, azóta hatalmas erővel magasodott fel Mindszenty bíboros alakja a világ közvéleménye előtt és ma már mindenki szá­mára a legteljesebb tiszteletet parancsoló az ő bátor és megalkuvást nem ismerő helytállása. Példátlanul kegyetlen megkinoztatása, a cirkuszi mutatványnak szánt bírósági tárgyalás ördögi fordulatai és a nemlétező vádak alapján történt elitéltetése az egész világ felháborodását váltották ki. Amikor a bolsevista bíróság kimondta az életfogytiglani ítéletet, valójában sajátmaga fölött ítélkezett a bolsevista rendszer. A világ közvéleménye felmentette a bírói* pul­pitus elé ráncigáit főpapot és a bolsevista rendszert Ítélte el. Mártír lett Mindszenty bíborosból és a világ jobbik fele a mártíroknak kijáró tisztelettel tekint az ő megtört, meg­gyötört alakjára. Az ötödik évfordulón minden embersé­gesen érző emberből feltör a sürgetés: meddig tartják még ártatlanul fogva, szabadságától megfosztva Mindszenty Jó­zsefet? Miféle szadizmus és emberevő barbarizmus ez a bolsevista 'kormányzattól, hogy évek hosszú során át a börtön kegyetlen szorításában sanyargatják a keresztény egyház magyarországi fejét? Mi azonnal tiltakoztunk a letartóztatás ellen, amint a hir a világ hírügynökségein át megérkezett Amerikába. Most, az ötödik évforduló alkalmából ideirom “Az Ember” 1949 január 1-i számának vezércikkéből az alábbi sorokat: “Ami várható és előrelátható volt, az sajnos bekövet­kezett: Mindszenty József hercegprímást letartóztatták. Azt csak teljesen mellékesen emlitjük, hogy a budapesti jelen­tések szerint “hazaárulás, kémkedés és valutacsempészés” vádja alapján vitték börtönbe a bíboros hercegprímást. Megszoktuk, hogy' a jelenlegi magyar rendszer szinte kivé­tel nélkül mindenkit hasonló “vádak” ürügyén vesz üldö­zőbe, hajszol ki az országból és hurcoltat börtönbe. Az ül­döző hadjárat egész sereg ember ellen indult meg a kom­munista terror alatt vonagló Magyarországon . . . Ahol Kéthly Anna némaságra kényszeritett üldözött vad és ahol a nácizmus és a nyilas banditizmus szociáldemokrata és liberális meggyőződésű ősellenségei börtönökben, száműze­tésben és számosán ismeretlen helyreken- vergődnek és szen­vednek, ott meghalt a szabadság és nem lehet többé ember­hez méltó életet élni.” Majd tovább ezeket irtani: “Teljes meggyőződéssel követeljük Mindszenty József hercegprímás haladéktalan szabadlábra helyezését. Ma­gyarországon százezrek és milliók állnak Mindszenty her­cegprímás mögött, hisznek benne, egvüttáreznek vele és annál nagyobb könnyelműség, meggondatlanság és ugyan­akkor vérlázitó igazságtalanság a szólásszabadságától, sőt személyes szabadságától megfosztani azt,, aki ilyen nagy tömegeket reprezentál.” Akkor írtam ezeket, amikor az első hirek megérkez­tek a letartóztatásról. Ez volt az én első reagálásom a her­cegprímás szabadsága ellen elkövetett merényletre: köve­teltem a szabadlábrahelyezést! Mindezt csak azért irom most le, mert éppen ezekben a hetekben folyik ellenem nyi­lasék részéről és egy magáról megfeledkezett pap részéről az a gyalázatos és nemtelen rágalmazási hajsza, hogy én Mindszenty hercegprímás lefogását, sőt halálát követeltem. Nem akarom igazolni magamat, erre nincs szükségem. Mindig az emberséges eszméket követtem és mine ív a sza­badságjogokért harcoltam. Hogyan követelhettem az tatlanul lefogott hercegprímás vesztét? Micsoda aLjns rá­galom ez? De idézhetnék további cikkeimből is. “Aez életfogy­tiglan tartó fegyház kimondása is leirhatatlam felháboro­dást és megdöbbenést váltott ki a föld minden zugában’* — írtam később, 1949 februárjában, pmikor a népbí­róság meghozta a maga szörnyű Ítéletét. Ekkor is, máskor is a mártíroknak kijáró tisztelettel foglalkoztam Mind­szenty József börtönben szenvedő személyével. Ne akarja a tisztelt nyilaskeresztes gyülevészhad és a hozzájuk kap­­esolt rágalmazó társaság elhazudni tőlem ezt a nu>í>alartá­­somat és a mások által irt — jóval a hercegprímás múiti­­romsága előtti időből datálódó — támadások alapján ne akarjanak ellenem holmi marasztaló Ítéletet kovácsolni. Különösképen ne akarjanak azok.—mert erre minden mo­rális alapot elvesztettek —, aldk annak idején, a Szál.isi­féle mélységesen züllött és gyilkos korszakban maguk is börtönbe vetették azt a .Mindszenty Józsefei, akinél, nevé­ben most ítélni akarnak elevenek és holtak felett. Mindszenty József alakja bevonult már a történelembe. Nincs helye vitáknak, érveknek és ellenérveknek. Az idő teljes mértékben és a leghitelesebben igazolta a mártír her­cegprímást. Küzdelmei helyesek, indokoltak voltak az egész emberiséget fenyegető ázsiai bolsevizmussal szemben. Ma inár az egész nyugati világ tisztán lájta és mindennél erősebben tudja, hogy a bolsevizmus az egész emberiség veszedelme. A világ legnagyobb politikusai, államférfiai azon fáradoznak, hogy ez a veszedelem elmúljék a világ feje felől. Mindszenty József a magyar népet óvta bátor és harsány kiállásával azok sorában, akik a háború utáni demokratikus kísérletben hozzá hasonlóan szintén felvet­ték a küzdelmet az ázsiai horda és az általuk képviselt pusztitó bolsevizmus ellen. Mártírok születtek ebben a hősi küzdelemben. Kovács Béla sorsa ma is ismeretlen, sokan kerültek börtönökbe, internáló táborokba, a kietlen Szibé­ria fojtogató és lassú halált jelentő sülyesztőibe, sokan me­nekülni voltak kénytelenek a legbecsületesebb magyarok közül. Vallásra, származásra tekintet nélkül indított ostro­mot a bolsevizmus mindenki ellen, aki nem volt hajlandó magáévá tenni ezt az átkos nyavalyát. Mindszenty herceg­prímás ezek sorában az elsők között vette fel a küzdelmet és ezért rontott rá az emberevő banda. Mártii* lett belőle — és mi meghajtjuk fejünket előtte. Most is, miként az első pillanatban, követeljük: en­gedjék szabadon Mindszenty Józsefet! Szakszervezeti vezetők memoranduma A Szabad Szakszervezetek Szö­vetségének Párisban székelő nem­zetközi központja most hozta nyil­vánosságra azt a nagyjelentőségű memorandumot, amelyet a fenti internacionális szervezet az Egye­sült Nemzetek Szövetségéhez nyújtót be a Vasfüggöny mögöt­ti kényszermunkatáborok ügyében. A memorandum rávilágít a kény­szermunkatáborok embertelensé­gére és arra a legelemibb civilizá­ciót is megszégyenítő jogtalanság­ra, amellyel az ártatlan emberek tömegét fosztják meg ilymódon szabadságuktól csupán politikai vagy gazdasági okból a Szovjet­unióban és csatlósországaikban. A részletes adatokat feltáró memo­randumot magyar részről Peyer Károly és Medey István Írták alá. A Szabad Szakszervezetek Szövet­sége párisi központja ugyancsak most hozta nyilvánosságra azt a kollektiv állásfoglalást, amelyben a keleteurópai menekült szakszer­vezetek vezetői Churchill emlék­irataival kapcsolatban a kelet­­európai érdekszférák rendszere el­len a leghatározottabban jelentik ki tiltakozásukat. Ez utóbbi állás­­foglalás a világ közvéleményéhez és valamennyi demokratikus kor­mányhoz appellál, sürgetve min­den leigázott nép mielőbbi felsza­badítását a politikai szabadság és teljes nemzeti függetlenség elnye­résére. Ezt az utóbbi állásfoglalást is Peyer Károly és Medey István irta alá az emigrációban működő magyar szakszervezet nevében.

Next

/
Thumbnails
Contents