Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)
1952-03-01 / 10. szám
March 1, 1952 AZ EMBER 7-ik oldal PÁRISI PANOPTIKUM: Beszélgetés az élet és a szerelem örömeiről és bajairól az ONU ablakpucolój ával Irta: JÁVOR LÁSZLÓ-A delegátusok termében ülök, előttem kis asztalkán telefon, beleorditom a gépbe: “marha.” Egy kék kezeslábas ruhába öltözött ablakpucoló megy el mellettem, tolólétrát húz maga után, majd kiejti a vödröt a kezéből a tömör magyar szó hallatára. — Maga magyar? — szólok a csodálkozó melós után. Az ablakpucoló megfordul: — Hogyne kérem. — Leülne egy pillanatra? Interjút szeretnék csinálni magával. — Interjút velem? Nincs nekem elég Gzóbőségem, meg arra elő kell készülni. De tessék kérdezni, niajd felelek. Tessék feladni a kérdéseket. Feladom. Elmondom neki, hogy itt hosszú hónapok óta csak a kisemberekről volt szó, a melósokról, a kispolgárokról, a ncpről. — Ez az — vág a szavamba, — erről nyilatkozhatok. Az ügy . . . — Hogy hívják? — Ravai a nevem, lakom 41, rue d’Hautville, Paris . . . — Figyeljen ide! Én magát tiz percre kinevezem az ONU főtitkárának és elnökének egyben. Magáé a szó, mondja el mit csinálna ezzel a hatalommal? — Rögtön feloszlatnám a Nemzetek Szövetségét. Ez egy. Azt mondanám Schumann francia külügyminiszternek: Te okos dolgot akarsz, amit akarsz az jó. Hivjad össze Európa összes nagyfejüit és alakítsátok meg az Egyesült Európát. Ez kettő. Mindenkit, aki békét akar és nem hazudik, azt be kell venni. Ez három. Aztán, amikor kész az Egyesült Európa, akkor egyik segíti a másikat. Ez négy. Gondolkozni kell . . . igen, minden ember odamegy, ahová akar. Ez most már öt. Várjunk csak ... Ez most már öt . . így nem lesz háború, rend lesz, béke lesz A katonák haza mennek, nincs háború. Igaz? Aztán megnyitnám újra az ONU-t, de kijelenteném: ez nem egy iskola, ahol IÁ 10 órakor kezdődik a tanítás és mindenki betanult leckéket mond fel. Csak őszintén szabad beszélni, mert másképpen újra egy lépéssel se megyünk előre. Ez hat . . . — Elnök ur, letelt a tiz perc, most beszéljen az ablakpucoló. Mi az élettörténete dióhéjban? — Pesten születtem, 49 éves vagyok. 28 évvel ezelőtt jöttem először Párisba. Első helyem a Chez Graffnál volt, ott tanultam ki a szakmámat, a pincér mesterséget. Visszávitt Pestre a honvágy, otthon 1947-ig pincéreskedtem, aztán újra elővett a honvágy, de már Páris után. Szerződéssel favágónak szerződtem Dijon-ba, egy évi kemény meló. Páris ... Itt találkoztam egy régi barátommal, az Ornsteinnel, aki újpesti gyerek volt. Ő takarítási vállalkozó, beszegődtem hozzá, most hivatalos ablakpucoló vagyok az ONU-ben. _ Volt az ülésteremben is? — Egyszer. Visinszky meg Malik amikor beszélt, benéztem. Koreáról volt szó. Visinszkytől felvilágosítást kértek, mire ő azt válaszolta: nem adhat részletes felvigositást, nincs kellően tájékozva az ügyről. Erre én mérges lettem, felálltam és elhagytam az üléstermet. Méghogy Visinszky nincs kellőleg tájékozva? Hát ez tiszta bujócska játék! — Mennyi a havi fizetése? — 50.000 frank, mert nehéz és veszélyes a meló. Hat méter magasban tornászok egy 45 - fokos tiizoltólétrán. Bizony nehezebb ez, mint ott benn a teremben. — Hány ablaka van naponta? — 140. Nem gyerekjáték. Az egész épületben 4,250 ablak van. Alapjában nem rossz a munka, mert ha átnézek a megpucolt üvegen, az Eiffel-tornyot látom. A delegátusokat is csak létráról láthatom, amikor a moziban vagyok akkor meg alulról nézem őket. — Milyen az élet folyton egy létra tetején? — Elszokik a szem a dolgoktól. Az emberek fejebubját látom folyton, Pincér szerettem ' volna lenni, a pincér mindent jobban megfigyelhet, szembe nézhet az emberekkel. Emberibb foglalkozás, mint ez, folyton a levegőben lenni és hadonászni egy vizes rongygyal. — Mivel ápolja a kezét, hogy olyan finom maradt a bőre? — Este meleg vizba áztatom, glicerinbe mártom és keztyüben alszom. — Mi az impressziója az itteni emberekről? — Kikerülnek. Nem is csodálkozom. piszkos a ruhám, úgy nézek ki, mint egy trógér. A nők kedvesebbek. Amikor az irodákban dolgozom beszédbe keveredek a nőkkel. (Hamiskásan mosolyog. ) — Maga veszedelmes ember, nagy hatással lehet a nőkre. — Észre teccett venni? Ez igy is van. Ereimben spanyol vér csörgedez. Szerelmes természetem van. — Nőtlen? — Elvált vagyok. — Milyen nő a zsánere? — A mosolygó nő, ha egy ilyen zsánert látok, szédülök, ki kell nyitni az ablakot, hogy levegőt kapjak. így hat rám egy mosoly. Ha egy igazi mosolyt látok azért le tudnék ugrani a létra tetejéről. De tartom magamat ugyebár . . . — Ez fontos egy férfi életében! . . . — Nem mertem még soha itt randevút kérni, pedig van sok gyönyörű titkárnő itt, de van ám. De szólhatok, proponálhatom egy titkárnőnek, hölgyem jöjjön a bárhoz, meghívom egy pohárra . . . ? Lehetetlen, ön férfi, ezt tpdja, igaz? így elmegyek a legszebb titkárnők mellett reménytelenül, csak lopva nézem őket a tűzoltólétrát tolva, amely 45-fokos. Egy tróger nem kell a szép titkárnőknek. A sokszorosítási osztályon van egy szép titkárnő. Az aztán a csuda nő. Megértett uram, mondtam: fő a mosoly. A legfontosabb a nőknél a mosoly. Ez a természet legnagyobb áldása. A mosolynál kezdődik a nő, ha ez nincs, 60 százalék elveszik minimum. A mosolygó nő nem lehet csúnya. Ha a nő mosolyog, birtokon belül van. Ön férfi, ezt nem kell önnek magyarázni. Birtokon belül. Ez az! Kész a férfi. Ilyen a titkárnő a sokszorosító irodában, az ő ablakai a legszebben ragyognak az ONU 4,250 ablaka között. Elmélázik, leül a létra legalsó fokán piszkálja a körmét, simogatja, dörzsöli a kezét, amit minden este glicerinben áztat. — Tegnap olvastam az egyik képes újságban egy hirt egy színésznőnek a fényképe alatt: “Ez a színésznő csókja révén lett sztár.” Ebben is lehet sok igazság, de hogy jön a csók a mosolyhoz? A mosoly győz — mondja fáradt, merev arccal. — Állandó nő, kaland, szerelem? — A nőkkel sok az akadály, nősülni szeretnék. Az is nehéz. Elővettem a múltkor egy hirdetési újságot. Érettkoru, komoly nőket kerestem levelezésre házasság céljából. Fényképet is mellékeltem, mert hasonlítok Charles Boyerre, a filmszinészre. Rengeteg választ kaptam, de mind azt kérdezte van-e vagyonom, avagy komoly szituációm? Mert aki válaszolt, az mind gazdag volt. Egyik háztulajdonost, a másik bankár özvegyét, a harmadik szőlőnagybirtokost tüntetett fel. Én el is hiszem róluk. Egy bankár özvegye valószinüleg dúsgazdag lehet. Miért kösse magát apróhirdetés utján egy emberhez, akinek nincs jó szituációja, igaz? — Mi a szenvedélye? — A tánc. Szól a zene, táncolok és nem gondolkozók. Forgok, forgók és egy nő a karomban van, amig a zene szól. < — Hol táncol? — A rue de Lappe-ban, a Bouscatnál, amely modernizálva van. Ott nagy a mozgalom. — A rue de Lappe az egy apacs ucca. — Csak volt. A Bouscat, főleg ez, modernizálva van. Tessék aláhúzni, mo-der-ni-zált. így. Mert mások is félreértik a dolgot. A helyiségben már majdnem valódi argentin zenekar játszik. — Csak majdnem? — Igen, mert két zenész nem válódi argentn. A helység ajtajában már nem biciklis rendőr vigyáz, mint azelőtt. A székek, meg az asztalok sincsenek a padlóhoz srófolva. Most úri népek széles autói állnak az úttesten. Másként én be se tenném oda a lábamat. Hát járnék én oda, ha a Bouscat nem lenne modernizálva? Ugyan! 350 frank a konzumáció, itt táncolok, felkérem a nőket, ismerkedek. — Aztán? — Randevút kérek. * — És? — Ha a nő eljön a randevúra, meghívom magamhoz. Ha eljön a nő a randevúra, akkor esik a nő. Ön férfi, ezt nem kell magyarázni. Akkor nincs baj . . . — Mikor van baj? — A baj ott van, hogy ezer eset közül egyszer jön el a nő a randevúra. — Köszönöm az interjút, nagyon érdekes volf . . . Kezet fogunk, az ablakpucoló leszereli a tüzoltólétrát és tiszies mester ségének szerszámjaival megindul a teherlift felé, én a személyfelvonó irányába ballagok. Ravai kikiált a teherliftből: — Kapok egy lapot, ha megjelent rólam a cikk? — Postán küldök! — Köszönöm előre is . . . Teccik tudni egy fényképész levett, felvételt ígért, aztán azt mondta, sajnos elégett a negativ. Az egy disznó volt kérem . . . A liftajtó rácsa összecsapódik és Ravai érdekes alakját lassan elnyeli a liftakna mélye, mint egy furcsa emberi komédiában a színpadi sülyesztő a szereplőt. Fehér könyv az orosz internálótáborokról Irta: PERNEKI MIHÁLY A Kravcsenko-per óta nem volt törvényszéki tárgyalás, ami annyira megrázta volna a világ közvéleményét, mint az 1951 május - júniusában Brüsszelben megtartott törvényszéki tárgyalás, amit a mintegy százezer tagot számláló Nemzetközi Internálótábor-ellenes Bizottság hivott egybe. ügy a tagok, mint a vezetőség, német internálótáborokat megjáriakból tevődik össze. A vezetőségben a nemzet közi világ szine-java foglalt helyet s nemcsak német haláltáborokat jártak, de többszörösen kitüntettek is a németek elleni fegyveres ellenállás terén. A tárgyalás meg kezdése előtt több jegyzéket intéztek a brüsszeli szovjet követhez, melyekben a világ legudvariasabb hangján felvilágositást kértek a táborban levők helyzetéről. A szovjet követség válaszra sem méltatta őket, mire egy utolsó jegyzéket intéztek az orosz követhez, hogy juttassa el a kormányának. A levelet visszakapták néhány sor ázsiai hang kíséretében, mire megszakadt köztük minden összeköttetés. Ilyen előzmények után kezdődött el az orosz táborokat átszenvedettek kihallgatása. Az első tanú egy tulai gyár volt munkása, aki erdőirtásnál dolgozott, mint “fél-lóerő.” Ugyanis az ő táborukban egy ember fél - lóerőnek számított s hat ember húzott kora reggeltől késő estig egy fával megrakott kocsit. De ez még “jobb s könnyebb” munkának számított. Élelmezésük az el végzett m u n kateljesitménytől függött. A legmagasabb szint: reggel 2 evőkanálnyi kása, este egy evőkanálnyi halleves, benne néhány szem krumpli. A napi kenyéradag 800 gr. volt; De nagyon kevesen tudták maguknak ezt a “magas” élelmezési szintet biztosítani. Majd következtek a többi tanuk. Egy volt szovjethivatalnok, akit bombamerénylettel vádoltak a moszkvai kommunistapárt épülete ellen akkor, mikor a jelzett időben nem is tartózkodott Moszkvában. Minden tárgyalás nélkül, — mint általában az internáltakat, — r e n d ő r s égi utón cipelték el. Egyik táborban ahol volt, rövid idő alatt húszezerből kilencezren haltak meg tífuszban. A halottakat szánkókra rakták, kihúzták a táborból, s tavasszal, — mikor enyhült az idő, — egy nagy gödröt ástak s meztelenül belehányták a hullákat. Az újonnan érkezetteket semmiféle fedél nem várta. Mig össze nem tákoltak maguknak valami fabarakot, a szabad ég alatt aludtak 40- 50-fokos hidegben. Akik pedig már barakokban laktak, annyira össze voltak zsúfolva, hogy sem háton, sem hason nem tudtak feküdni, — csak oldalt. A tábort környező falvak lakosságának ki volt adva, aki egy szökevény fejét beszolgáltatja, pénz vagy pálinka-jutalomban részesül. A megfagyás és tifuszon kivül, a skorbut, malária, vitaminhiány tizedelte a táborban levőket. Arról nem is beszélve, hogy tele voltai? tetvekkel. A fogolyszállitmányok mindig alaposan megfogyva érkeztek. Előfordult, hogy 2,- 000-ből csak 300 érkezett meg élve! Egy volt német kommunista, Erich Müller, Hitler uralomraj utasa után külföldre szökött s ott folytatta tevékenységét — Moszkva utasítása szerint. Távollétében Hitlerék halálra Ítélték. 1939-ben, a német - orosz “barátsági szerződés” megkötésekor azt a parancsot kapta Moszkvából, hogy Németországban szüntessen be minden Hitler-ellenes tevékenységet,, vonj a vissza embereit s menjenek Norvégiába harcolni a “fasizmus ellen.” Miután a németek ezt az országot is lerohanták, Müller újabb parancsot kapott, hogy nem szabad a németek ellen dolgozni, menjenek el Svédországba továbbfolytatni a harcot a “fasizmus ellen.” Innen Moszkvába rendelték, ahol nemsokára letartóztaták és internálták. Hitler elől a balti államokba menekült s az ott összeszedett osztrák, német zsidókkal volt egy táborban, akiket előzőleg szétválasztottak családjuktól. Egy cementbányába kerültek, ahol már lengyel hadifoglyok is dolgoztak. A bányának lovakra és ökrökre lett volna szüksége. Egy bizottság bejárta a környéket s cserét csinált a parasztokkal Ha csendben, kényelemben, magyar környezetben akar pihenni, azonnal foglaljon le szobát KARDOSÉK újonnan átalakított MAGYAR PENZIÓJÁBAN (Hungarian Rhapsody) A város szivében trópusi pálmakert. Air Conditioned Dining Room. ízletes magyar konyha. Elsőrangúan berendezett szobák. TELJES ELLÁTÁS háromszori étkezéssel SZEMÉLYENKÉNT HETI $24.50. — Arthritisben és reumában szenvedő betegeknek specialista áll rendelkezésére. KARDOS MAGYAR PENZIÓ Cím: 35 N.W. 2nd Ave., Miami, Fla. Phone 91572
