Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)

1952-12-27 / 49. szám

<w 6-ik oldal AZ EMBER DECEMBER 27, 1952 “Ha szemedbe pillant a tél” Irta: MÁTÉ JÓZSEF — (“CSONGOR ÉS TÜNDE”) — Jámbor Áginak, a Kreutzer-szonáta margójára, Friss hó a Lomnicon, s bár csak nyárutó, az ősz ez intermezzó-évszak rongyait boros szélvésszel megküldte, fuló lehe megiili tájunk, van, akit közel halál riaszt, a fecskék futó raja nem hisz a napnak s szárnyait rab útjára készitgeti. Az ember a sutnak fordul s még rebbenni sem mer. Az őszt lebirná ő, a vére, az álom, vagy emlékei. Mily messze jut vele^ Moccan, de ahogy durva kézzel vállon ragadja őre, megdermed bele. S ha siető kéj s hig lőre néha mákony nem lenne szivén, azt hinné, hogy e lét nagy rend s ő rab cölöp. Figyelj, szabad szivem az ősznek hogy felel. Mindenki ismeri őreit, korán reánkkopognak ők és láncaik ránkszólnak zajtalan, mint orgián, ha hajnal fényessége rávakit a gyűrt s ócska ágyhuzatra s pogány ujja szerelmesünk ingén hasit szemünknek utat. Nézünk a sárga bőrre, most ájulást idéz, előbb öröklét viselője. Az őr tréfája volt. A ráncos, mállott, kéjben kiszívott szin a langy zuhany alatt egy óra múltán újra lángot vet, a szelíd szempár boldogan boldogitni kész. Előttünk válhat az anyag vissza testté, ha ki, mint én amihez ér, kendőzi, mint a fény. Csak évszak az ősz annak, ki lángon él, (ki parazsát rejti, végül pernyét iszik) az álmositó, langy lucsok, sarkán a tél szeptember' végétől márciusig, / mialatt álmodunk, agyunk henyél komótosan s szépen rendezkedik az üdvözítő kopogásra. Bár1 sóhaj érje, fennen rival a tárna. Ó áldott áldomás! a vert szív könnyű gőgje lélekszakadtig! Hisz minden csak annyi, amennyit a szívnek ért, bőség-e, bőjt-e mindegy, s mindegy, hogy szinarany-e vagy talmi, nászból futunk torra, vagy torról esküvőre. A léthez lobogás kell, s meghalni — jó, hogy más gondja. így felelek. S magamban mélyre rejtem sebem. Tiéd is testvérem. Veled tán elfelejtem. I adott arra az Okvetetlenkedő kör­levélre, amelyet egy Nyirjessy ne­vű volt képviselő bocsájtott ki s amely szervesen beleilleszkedik a jobboldali attakba a demokratikus személyek ellen. Mint ismeretes, Nyirjessyt a Keresztény Népmoz­galom kizárta a tagjai sorából s most Juhász Vilmos, az osztatlan tekintélynek örvendő tudós izekre szedi a válaszában Nyirjessy ál­okoskodását. Juhász válasziratá­hoz Barankovics István irt zár ár szót, a maga részéről is fölényesen utasitva vissza Nyirjessy méltat­lan vádaskodását. Eheti töprengésünk: (kizárólag fonetikai célzattal) 'Vájjon hogy kell kiejteni Eckhardtot? . . . Az amerikai politikai élet az utóbbi napokban a legnagyobb zajlásnak indult. Amint már leg­utóbb jeleztük, a jobboldal és a hozzá szorosan felzárkózott nyilas­fasiszta szélsőjobboldal elérkezett­nek látja az időt a döntő roham­ra a demokratikus erők ellen. A főcél: az emigráció hivatalos veze­tésének megszerzése és a demok­ratikus politikusok teljes kiszorí­tása a Nemzeti Bizottmányból. Eckhardt Tibor, akit a legszélsősé­gesebb jobboldali elemek is ma már nyiltan fejüknek tekintenek, egyik körlevelet a másik után bo­­csájtja ki nemcsak magyar nyel­ven, dé angolul is, amelyeket kü­lönböző amerikai tényezőknek kül­dözget meg és amelyekben hol burkolt, hol nyilt vádaskodással az egész 1945-ös magyar demokrá­ciát és annak valamennyi jelentős szereplőjét megtámadja. A külföl­di tényezők előtti denunciálásnak uj fejezete nyilt meg ezzel, amikor sommásan az egész 1945-ös de­mokratikus berendezést akarják elmarasztalni és meg akarják vál­­toztattatni a hivatalos amerikai körök történelmi értékelését a ma­gyar nép becsületes nemzeti helyt­állásával kapcsolatban. Akármeny­­nyire is meddő szélmalomharc ez — mert a történelmi igazságokkal szemben csak múló sikerek érhe­tők el — mégis minden eszközzel vissza kell verni ezeket a denun­­ciáló és otromba vádaskodásokat, egyfelől nehezen visszaszerzett nemzeti hírnevünk, másfelől de­mokratikus közéleti szereplőink személyi integritásának megóvása érdekében. • Az egyik ilyen legfeltűnőbb s egyben legdurvább eckhardti kör­irat a magyarországi kegyetlen de­portálások ürügyén Íródott, az amerikai körök számára angolul, de újabban magyar fordításban is terjesztésre került s ebben Eck­hardt a felelőtlen rágalmazásnak eddig még nála is szokatlan ma- [ gasis,kóláját produkálja. Kovács Imrét, a barna és vörös diktatúrák ellen egyaránt keményen helytállt! politikust és a magyar nép fél-1 emelkedéséért folytatott küzdel- j meiben elévülhetetlen érdemet/ szerzett közírót Moszkva ügynöké,- ! nek kiáltja ki, természetesen a legcsekélyebb bizonyíték nélkül, r kizárólag a Kovács Imre elleni fé­­kezhetetlen gyűlölete alapján. Megismétli azt a vádat, hogy Ko­vács a baloldali blokk főtitkára volt, jóllehet az egész háború utá­ni Magyarország tudja, hogy ez az állítás valótlan és semmiben sem különbözik attól, mintha valaki azt terjesztené, hogy mondjuk Eck­hardt az amerikai kommunista párt titkos tagja és kulisszamögöt­ti irányitója. Durván támadja eb­ben a körlevélben Eckhardt Fábry Pált, kijut a gyanúsításból “Az Ember”-nek is, de a hazug és rá­galmazó kitételek mellett az a passzus viszi el a dicstelen pálmát, amikor sunyi szemforgatással az egész 1945-ös demokratikus rend­szerre és annak emigrációban élő valamennyi volt kormányzati té­nyezőjére kiterjeszti a vádasko­dást, úgy tüntetvén fel a dolgokat, mintha a bolsevisták által véghez­vitt kegyetlen deportálásokért a menekült demokratikus politikusok lennének a felelősek. így akar Eckhardt a deportáltak szenvedé­séből és nyomorúságából politikai tőkét kovácsolni magának és a mögötte meghúzódó szélsőjobbol­dali sleppnek . . . Azon nem is csodálkozunk, hegy ebben a “Memorandum”-nak ne­vezett minősíthetetlen gyalázko­­dásban, amely az eckhardti takti­ka morális mélypontját jelenti, “Az Ember” is szerepet kap. A ve­lünk kapcsolatban sanda mészá­rosként leirt mondat csak foko­zottabb őrtállásra buzdít minket. Ünnepélyesen megígérjük, hogy semmiféle eckhardti kalandor-ma­chináció nem térit el bennünket politikánktól, amelyet továbbra is a bolsevizmus és a feléledő fasiz­mus elleni kettős hadviselés jelle­mez. Túlságosan jól látjuk Eck­hardt múltját és jelenét ahhoz, hogy semmiféle engedményt ne tegyünk egyénisége és politikája megítélésében. Mi nem követjük őt a felelőtlen vádaskodások terén, — mi minden vele kapcsolatban leirt mondatunkat bizonyítani tud­juk! — és nem állítjuk, hogy ő a Rákosi-diktatura' fizetett ügynö­ke- De azt állítjuk, hogy senki nem szolgálja akaratlanul is jobban a bolsevista célokat, mint ő és Rá kosi önelégülten dörzsölheti a ke­zét, valahányszor Eckhardt rend­bontó, zavartkeltő, széthúzást szol­gáló és a demokratikus tábort ro­hamozó magatartásáról értesül . ... • Különös figyelmet érdemel a szélsőjobboldal felvonulásával kap­csolatban az is, hogy Eckhardt a múlt héten vezércikket irt a fa­siszta-alapítású MHBK hivatalos lapjába, a “Hadak Utjá”-ba s eb­ben forró szerelmi vallomást tesz a Szálasit végig kiszolgált esküsze­gő Zákó Andrásnak, az MHBK ve­zetőjének s ugyanakkor nem győzi eléggé hangsúlyozni az MHBK sze­repének fontosságát. Ez a cikk provokáló keztyüdobás az emigrá­ció tisztességes része felé, amely a demokratikus ideálok mellett a becsületet tekinti az ember érték­mérőjének és nem az esküszegő kalandorkodást. Eckhardt minden áron tömeget szeretne a háta mö­gött tudni és ebben az igyekezeté­ben cseppet sem finnyás: jó neki a katonai morál-iszonyban szen­vedő Zákó Andrásnak alakulata is, mert ennek segítségével reméli a daru tollas, fehér lovas bevonulást a felszabaduló országba. S keztyü­dobás ez a cikk, ez az MHBK mel­letti hivalkodó kiállás a Nemzeti Bizottmány és az amerikai esz­ményekkel szemben is. Dehát az ilyen csekélység távolról sem za­varja Eckhardtot, akinek egész politikai pályafutása, kezdve az Ébredő Magyarok Egyesületétől, egyetlen hatalmas provokáció. Juhász Vilmos méltó választ Bajcsy-Zsilinszky Endre mártír­halálának évfordulója alkalmából az Endrey-féle magyar rádión dr. Deák Zoltán.mondott emlékbeszé­det. A drámai erejű beszéd fel­­j idézte a nácik elleni nemzeti el­lenállás felejthetetlen hősének alakját és küzdelmeit s kimutatta azt az eleven hatóerőt, amelyet Bajcsy-Zsilinszky példája jelent a jobb Magyarországért küzdők számára. • Különös figyelemmel olvastuk el azt a könyvet, amely a napokban került a kezünkbe. A könyv cime: “USA” és szerzője: Gordon Ferenc,1 a háború utáni Magyarország kis- j gazdapárti pénz ügyminisztere, majd svájci követe, aki jelenleg Argentínában él emigrációban. A könyv érdekessége az, hogy az a német aggresszió teljes kibonta­kozása idején jelent meg először Magyarországon, amihez mele- ! hetős bátorság kellett, tekintve a könyvnek Amerika-barát jellegét, i l másodszor pedig a háború után adták .ki, az orosz fegyverek jelen­létében, amihez ugyancsak hatá- j rozott és gerinces politikai maga­­tartás szükségeltetett- íme, iit is, | egy kis adalék ahoz, hogy a de­­! mokratikus politikai gárda volt. Amerika őszinte barátja és part- j nere, mind a háború előtt és alatt, ! mind pedig a háború után és nem I azok, akik most a barát jelmezé­ben mutatkoznak, de otthon mást se tettek, mint Amerikát gyaláz- I ták, a robbanó babák meséjével lá­­zitották a népet az amerikai piló­ták ellen és Sztálint is lényegesen közelebb érezték magukhoz, mint a demokratikus eszméket! A legfrissebb pesti vicc: Schwartz, aki azelőtt textilke­reskedő volt, bekerült a pártba, ott annyira vitte, hogy fontos ke­reskedelmi tárgyalások céljából j kiküldik Moszkvába és a csatlós­országok fővárosaiba. Utazása előtt Schwartz megígéri legjobb barát­jának .Grünnek, hogy minden- I honnan ir majd egy üdvözlőlapot­­j Csakugyan, egy hét múlva levele- I zőlapot kap Grün a következő szö- J véggel: “Szívélyes üdvözlet a sza­­j bad Moszkvából.” További hét j múlva újabb lap érkezik ezzel a szöveggel: “Szívélyes üdvözlet a szabad Varsóból.” Újabb hét mul­­, va: “Szívélyes üdvözlet a szabad Prágából.” Rövidebb szünet után Párisból kap levelezőlapot Grün, ezzel a szöveggel: “Szívélyes üd­vözlet a szabad Schwarcztól . . .” * í Waldbauer Imre váratlan halála ; a magyar és az internacionális ze- I nemüvészet súlyos vesztesége. Az 1946 óta Amerikában élő sokolda­lú művész — aki az iowai egyetem professzora volt — dec. 4-én hunyt el, 61 éves korában Iowa City-ben. Waldbauer neve összeforrt a ka­­j marazene történetével. Mint elő­adóművész, akadémiai tanár avagy | zenehistórikus — ggyaránt világ­hírre tette szert. Mi magyarok, I mint a Waldbauer-Kerpely vonós­négyes alapitó vezetőmüvészét is­mertük legjobban, de tudtuk, hogy nagy szerepe volt a Bartók, Ko­dály zenéjének korai népszerűsíté­se és a két világháború közötti időszakban feltűnő ifjabb magyar müvészgeneráció nevelése terén is. Az elhunyt Hubay. Jenőnek tanít­ványa volt. Waldbauer Imre idő­előtti halálának alkalmával töb­ben közös megemlékezést küldtek be a “N. Y. Times”-ba. A megható levelet többek között a következők Írták alá: Doráti Anitái, Gombosi Ottó, dr. Herz Ottó, Egon F. Ken­ton, Kerpely Jenő, Yehudi Menu­hin, Paul Henry Lang, Dimitri Mitropoulos, Ormándy Jenő, Rei­ner Frigyes, Paul Rolland és Szi­geti József­© Különös örömmel adjuk közzé mai számunkban Czipó László nagyjelentőségű cikkét, amely Trj oldalról: a legszegényebb kispa­­rasztság szemszögéből szól hozzá a legsúlyosabb magyar sorskérdések egyikéhez, a földproblémához. Czi­pó László neve nem ismeretlen a magyar közéletben. Mint a legala­csonyabb sorban vergődő nincste­len földmunkás kezdett politikai kérdésekei foglalkozni. Beszédei­vel, cikkeivel hamarosan magára irányította a figyelmet. A Magyar Parasztszövetség egyik fontos osz­tálya, a Földmunkások, Földhöz­­jutottak és Kisbérlők Szakosztálya országos ügyvezető alelnökének választotta meg, majd tagja lett a demokratikus parlamentnek is. A kommunista államcsíny után emigrált és azóta Franciaország­ban él. Jelenleg egy északfrancia­országi faluban dolgozik, mint mezőgazdasági munkás. Tagja a Magyar Nemzeti Bizottmánynak. "—*-------------1~~-----------­“Boszorkány dala’ a címe annak a hatalmas drámai költeménynek, melynek előadására készül Endrev Jenő a legközelebbi (dec. 28) va­sárnap délutáni rádió-óráján. A “Boszorkány dalát” Oscar Wilden­burg irta, magyarra Ábrányi Emi! fordította. A nagyhatású vers elő­adása nem kevesebb, mint 20 per­cig tart és komplikált feladat an­nak beillesztése a rádióműsorba, amelynek tempóját az óramutató diktálja. Dicséret illeti a WWRL- rádióállomás magyar órájának ve­zetőit az irodalmi csemege műsor - ratüzéséért! 48 ORAN BELÜL kiutaljuk rendelését VÁMMENTESEN A MAGYAR KORMÁNY engedélyével MAGYARORSZÁGBAN budapesti raktárunkból HAVE, TEA, KAKAO NYLONHARISNYA es ÖSSZES EGYÉB VÁMMENTES MAGYARORSZÁGI SZERETETADOMÁNY nálunk megrendelhető Arieavzékkel készseoael sxolaálunk GLÓBUS TRADING CORP. 61 BROADWAY, NEW YORK 6 ^eíJBOwlmq^rec^-416^J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents