Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)
1952-12-27 / 49. szám
DECEMBER 27, 1952 AZ EMBER 5-ik oldal l Földműves szemmel az időszerű kérdésekről » Irta: CZIPÓ LÁSZLÓ Kedves Szerkesztő Ur! Bár becses lapjának, “Az Ember”-nek nem vagyok előfizetője — anyagiak híján — de azért néha-néha mégiscsak olvasom, amikor az egyik demokratikus politikus barátom elolvasás után megküldi számomra a fontosabb példányokat, örömömre szolgál, hogy “Az Ember’ bátran harcol, azért, hogy az ember az ember legyen! Hát igen Szerkesztő Ur, mi szegénysorsu kisparasztok és emberek vagyun’k! Ezért harcolunk az emberi és egyenlő jogokért, a I demokráciáért, a társadalmi és kulturális felemelkedésünk biztosításáért, valamint a politikai és gazdasági megerősödésünkérti | Sajnos, a magyar emigrációban nem mindenki akarja a tiszta i demokráciát a majdani szabad Magyarországon. De ugyanúgy van• nak, akik nem akarják, hogy mi szegénysorsu kisparasztok is fel- i emelkedhessünk az emberi életszinre, kultúrában és társadalomban 1 egyaránt. Még többen vannak olyanok, akiknek minden törekvésük i arra irányul, hogy mi szegénysorsu kisparasztok nehogy politikai és . gazdasági téren megerősödjünk! ' Ha “Az Ember’ egyes számait olvassuk, mi kisparasztok úgy érezzük, hogy a jogaink elnyeréséért vívandó harcainkban és célkitűzéseink eléréséhez vezető utón nem egyedül menetelünk. Éppen ezért ikérem Szerkesztő urat arra, hogy a csatolt kéziratot “Az Ember’’ legközelebbi számában leközölni szíveskedjék-Boldog és megelégedett ujesztendőt kíván önnek és b. lapja munkatársainak CZIPÓ LÁSZLÓ földmunkás lás? Ha háromholdas földhözjuttatottat veszünk alapul, akkor kb. 232.000, ha négyholdast, akkor kb. 175.000, ha ötholdast, akkor pedig mintegy 140,000 önálló, szabad és függetlenné vált családot (kb. 6-700,000 személyt) kényszeritenénk vissza a modem rabszolgaságot jelentő cseléd- és sommássorba! Ezt nem, nem és háromszor is nem lehet! A szabad Magyarországon elsőbbrendü család- és nemzetvédelmi ügynek kell lennie a 6-700,000 lélek szociális és gazdasági érdekvédelmének, mint a kb. 21,-22,000 lelket érintő volt földtulajdonosok antiszociális érdekeinek, akik csak újabb elnyomatásban élő “modren rab szolgák” kizsákmányolását idéznék elő! Radvánszky Antallal csak egyetlen egy elgondolásban értek egyet. Éspedig abban, hogy a magántulajdont igenis helyre kell állitani- Helyre kell állitani, de NEM az 1938 szept. 1-i helyzet szerinti tulajdonosoknak, hanem az 1945-ös demokratikus átalakulás által végrehajtott földreform révén beállott jogállapotnak megfelelően! Aki nem eszerint akarja visszaállítani a magántulajdont a felszabaduló Magyarországon, az mitsem tanurt a múltból és veszedelmes mértékben játszik a tűzzel, amely félő. hogy lángra fogja lobbantam a szunnyadó-félben lévő parazsat, — amely aztán egyszer igazán, de igazán perzselni fog. Aki ezt nem látja meg, annak jobb lesz, ha haza sem megyen, hogy a “nyomorult országban” végre békés együttélés, kiegyenlitődött emberi jólét, politikai és gazdasági megerősödés, valamint társadalmi és kulturális felemelkedés következhessen be minden magyar számára. Végre tudomásul kell venni mindenkinek, hogy mi, szegénysorsú kisparasztok a jogainkból nem alkuszunk! Jogunk van a földhöz, mert a föld a mi életterünk és műhelyünk! Ez jelenti számunkra a függetlenebb és szabadabb, emberibb és felemelkedettebb életlehetőséget! Éppen ezért: a földeinkhez ragaszkodunk! S visszautasítunk minden olyan megnyilatkozást, amely az 1945-ös földreformot akár “földrablás”nak, akár pedig “kommunizált”nak szeretné beállítani. Mi földhözjuttatottak az 1945-ös földreform során nemcsak úgy ingyen kommunizáltunk vagy raboltunk, hanem a juttatott javakért — bár hosszú lejárattal — de igen tisztességes megváltást fizettünk a “Földalap”-nak- így tehát igazságtalan váddal illetnek bennünket a jobboldal és a reakciósok részéről a mind gyakrabban megnyilvánuló “földrablási” és “kommunizálási" jelszavakkal, amelyek további súlyos veszélyeket is rejtenek magukban. Mi ezt a veszélyt már régen felismertük és ehhez szabjuk jövőbeni magatartásunkat. S mi kisparasztok, félreérthetetlenül megmondjuk egyszersmindenkorra azt, hogy az életterünket és a műhelyünket jelentő földjeinkhez és egyéb javakhoz nem . földrablás és kommunizálás utján j jutottunk 1945-ben, hanem a földért vívott évtizedes harcaink nyomán egy “vértelen forradalom” által azon jogokat juttattuk érj vényre, amely már a Vérszerződés kezdetétől fogva, majd a szociális fejlődésen át jogosan megilletnek bennünket. Itt azonban meg kel) mondanom azt is: a jogaink érvényrejutása [nem jelenti azt, hogy ugyanakkor I mások jogait elvegyük, hogy azt ne érvényesítsük. Egy szociális irányba való haladásban egyformán kell védeni és szolgálni min' Földmunkás ember igen neheíen szánja rá magát arra, hogy tollat vegyen a kezébe és papírra vesse azt, amit szóval el nem mondhat az arra illetékeseknek. A kora reggeltől késő estig tartó mindennapi munka nemcsak fizikailag teszi fáradttá az embert, hanem szellemileg is. S ha mégis hozzáfogok az íráshoz, teszem ezt azért, mert a magyar emigrációs politika kezd ugy kialakulni, hogy a bolsevista elnyomatásban szenvedő .szegénysorsu kisparasztság felszabadulás utáni érdekei veszélyeztetve vannak. Ezeknek a meglátása adja kezembe a tollat, hogy földmunkás szemmel foglalkozzam azokkal az időszerű kérdésekkel, amelyek bennünket, szegénysorsu kisparasztokat most is, de a felszabadulás utáni időben is nagy mértékben érdekelnek. Miről van szó a magyar emigrá- Ciós politikában? Nem kevesebbről, mint arról, hogy a magyar emigráció jobboldala és volt reakciós földbirtokosai egyszerűen „Jükommunizálásnak” és “földrablásnak” merészelik nevezni azt a földreformot, amelyet 1945-ben maga a nép hajtott végre. Magában véve ez még nem volna baj. A baj ott kezdődik, hogy a nevezett urak már nem elégszenek meg ennek puszta hangoztatásával és Írásával, hanem kezdik ugy csürni-csavami az emigrációs politikát, amely végülis, elgondolásaik szerint kialakulva, a rab- Magyarország felszabadulásásával az 1945-ös földreformot részben vagy egészben megsemmisítené s a földet visszaadná a volt földbirtokosoknak és ezzel újból hárommilliónyi agrárproletárt teremtenének Magyarországon! Hogy mit jelentene ez a gyakorlatban, azt minden közügyekkel foglalkozó embef tudja, de mi, Bzegénysorsu kisparasztok is, hiszen ezer éven keresztül kellett élnünk az emberhez nem méltó életet s sorsot. Éppen ezért igen-igen meg gondolatlanul cselekszenek azok, akik “kommunizálásról” beszélnek vagy “földrablás”-nak merészelik nevezni azt a földreformot. amely már a Vérszerződéstől kezdve, a szociális fejlődésen át, Jogosan megillette és illeti az otthon szenvedő szegénysorsu kisparasztságunkat és annak egészben, vagy csak részbeni visszacsinálása Is azt hiszem, hogy — ellentétben a földreformot végrehajtó ‘*vértelen forradalom’-mal — véres forradalmat váltana ki a jobb sorsra érdemes magyar hazában! Jól tudják ezt azok is, akik a földreform visszacsinálásán fáradoznak. Nyilván ez a meglátás késztette az 1945-ös földreformot szenvedőknek előharcosát: “báró” Radvánszky Antalt arra, hogy a “Hungária” egyik számában “Romeltakarítás, konzerválás és újjáépítés” cimü cikkében papírra vesse az 1945-ös földreformnak részbeni visszacsinálásáról szóló elgondolását. “Vissza kell adni mindenkinek j családi házát, kertjét. . .és e tekintetben más jóhiszemű szerző érdekeit sem szabad megvédeni. Ami a szántóföldet illeti, 50 hektárt i természetben adnék vissza az 1939 szept- 1-i kimutatható jogos tulajdonosnak és az azóta tulajdon- I ba vagy birtokba került jóhiszemű ! szerzőt kártalanítanám. Ami az ezenfelüli szántóföldet illeti, a föld minőségét követő skála szerint 150, illetve 300 hektárig teljes kártalanítást nyújtanék a volt tulajdonosnak, többi földjét ellenben, külön törvényes szabályozás utján, mint vagyonváltság veszítené el a volt tulajdonos. Egy nyomorult országban — azt hisszük — csak ilyen elvek alkalmazásával lehetne a magántulajdont helyreállítani”—írja töbek között Radvánszky a fentidézett cikkében. A cikk idézett kitételeivel ugy a magam, mint a 642,000 földhözjuttatott testvérem nevében nem vagyok egy véleményen. S az ilyen beállítottságú szabad magyarországi agrárpolitikai megoldások elten már itt az emigrációban felemelem tiltakozó szavamat az otthon elnémított és szenvedő kisparaszt-testvéreim nevében! Nézzük meg közelebbről: mit is jelentene gyakorlatban a Radvánszky-féle elgondolás valóraváltása? Radvánszky Antal 50 hektár (kb. 100 hold) szántóföldet természetben akar visszaadni az 1939 szept. 1-i kimutatható jogos tulajdonosnak. Ez azt jelenti, hogy kb. hétezer volt földbirtokost véve alapul, Radvánszky 350,0000 hektárt, illetve kb. 700.000 hold földetszeretne visszaadni az 1945-ben kiosztott földekből, az akkor jogos földhöz-juttottaktól! Hány önálló, független és szabad kisegzisztenciát semmisítene meg a Radvánszky-féle elgondoden embernek jogait. De nem többet és nem kevesebbet! E tételt egyformán vonatkoztatom úgy az 1945-ös földreform juttatottjaira mint azokra, akik ugyanakkor megváltást voltak kénytelenek elszenvedni. Evégből i tartom szükségesnek azt, hogy a felszabaduló Magyarországon-, az 1945-ös földreform által bekövet- j kezett föld, egyéb ingatlan és in- j gók tulajdonjogának visszaállitása után — mondjuk egy év múlva — egy felülvizsgáló bizottság alakuljon az érdekeltekből a megváltást szenvedők föld- és egyéb in-! gatlan eredetének a megállapítására. E bizottság főfeladatának j annak kell lenni, hogy megállapítsa azt: a megváltást szenvedők honnan és milyen célból, miből és hogyan szerezték az 1945-ös földreform során felhasználásra került ingatlan- és ingó javaikat? S mi, földhözjuttatottak, egyszer- ' smindenkorra leszögezzük azt, hogy a szabad Magyarország agrárpolitikai feladatának tartjuk, hogy az 1945-ös földreform során felhasználásra került ingó- és in- | gatlan javak igazságos részeiért százszázalékos megváltási árat fizessünk a “Földalap,” illetve az államon keresztül. Amikor ezeket egyszersmindenkorra leszögezzük, ugyanakkor leszögezzük azt is, hogy amilyen igazságtalan volna az, hogy mi ingyen kapjunk valamit, éppen úgy igazságtalannak tartanánk azt is, hogy az 1945-ös földreform során felhasznált javaknak nem igazságos részéért a legcsekélyebb megj váltás is fizettessék! j Leszögezzük továbbá: mintaho;gyan nem vagyunk hajlandók él| fogadni az 1945-ös földreform által juttatott javakból ingyen semmit, — mert igazságtalan volna és “ebül szerzett jószág ebül fog elmenni”—ugyanúgy nem vagyunk , hajlandók arra sem, hogy a hazaárulásból származó javakért megváltási árat fizessünk! Továbbá azokért a javakért sem, amelyekj nek feladatuk lett volna, hogy hadsereget tartsanak, azt ruházzák és élelmezzék s velük hadbaszálljanak; továbbá azokért sem, amelyek jövedelméből templomok és iskolák voltak építendők, papok és tanítók tartandók, de ezeket a kötelességeket az 1945-ös földreform előtti utolsó évtizedekben nem valósították meg vagy csak elenyésző kis mértékben teljesítették.-) Az említett birtokokért nemcsak hogy igazságtalan lenne megváltási árat fizetni, hanem már az is I igazságtalanság volt. hogy azokinak jövedelmét 1945-ig is élvezték! Azonban a megbékélés és békés együttélés szem előtt tartása mellett se mi kisparasztok, se az állam ne követeljen kártérítést az eddig jogtalanul zsebrevágott földbirtok-jövedelmekért. De szükségesnek tartjuk, hogy az ilyen felosztott javak megváltási árát az 1 eddig jogtalanul zsebrevágott j földbirtok-jövedelmek tegyék ki. Hátravannak még azok a földreform által használt földbirtokok, j amelyek a keletkezésük időpontjá, tói kezdve egészen az 1945-ös föld! reform végrehajtásának időpontjáig a benne dolgozott, illetve alkalmazott -rabszolgák, jobbágyok, mező gazdasági -munkavállalók, l napszámosok, cselédek, sommások jvagy éppen részes munkavállalók és kishaszonbérlők elnyomásán és kiuzsorázásán keresztül tartották fenn magukat, illetve bővítették és fejlesztették azokat. Az 1945-ben földhözjuttatt cselédek, sommások, részes-munkavállalók és kishaszonbérlők feladatuknak tartják lemondani az azelőtti kiuzsorázásból eredő kártérítési igényeikről. De épenugy feladatuknak kell tekintsék a megváltást szenvedő földbirtokosok is azt, hogy a munkásaikból évszázadokon keresztül jogtalanul, illetve igazságtalanul kiuzsorázott munkás-értékeket, valamint az azokból eredő újabb és újabb jövedelmeket tudják be az 1945-ös földreform "során felhasznált javak igazságtalan részeinek a megváltási ára fejébe! S ha a megváltást szenvedő földbirtokosok ezt mégis nem tartanák feladatuknak, ugy az összes volt mezőgazdasági munkavállalók elsőrendű feladatuknak tartják, hogy visszamenőleg követeljék a jogos kártalanításukat. A magam részéről azonban bízom abban, hogy az emigrációban élő volt földbirtokosaink, mint az otthon szenvedők is sokat, nagyon sokat tanultak a sok-sok szenvedésből, amit részben élünk, részben látunk. Bízom abban, hogy a nyomorúság élése és látása végrevalahára mindannyiunk számára előirja azoknak a szükséges feladatoknak a meglátását és végrehajtásuk szükségességének elismerését, amelyeket a szabad Magyarország agrárpolitikai feliratai keretében végre kell hajtanunk. így azt is, hogy a felosztott földek és javak megváltási kötelezettsége csak a földek és javak igazságos részeire vonatkozhatnak, de az is maximum 100-200 holdig és százszázalékos megváltási ár mellett! A megváltási árról adjon az állam és a “Földalap” megváltási értékjegyet a megváltást szenvedőknek, amelyet 5-10 éven beltt— váltson be azzal, hogy a megváltási értékjegy tulajdonosa kötetes uj életteret létesíteni a mezőgazdasági iparüzemek vonalán. Végezetül én, az egyszerű földmunkás, mégcsak annyit kívánok meg jegyezni a “kommunizálási” és “földrablási” jelszavakkal dobálózó urak felé: ne felejtsék el soha, hogy minden éremnek két oldala van, csak az' a kérdés, hogy ki melyiket nézi- S én hiszem azt, hogy mindenféle szempontból jobb volna, ha a megoldást nem az 1945-ös vívmányok részbeni vagy egészbeni megsemmisítésében keresnék — mint ahogy teszik ezt napjainkban — hanem az igazsá! gosságnak megfelelően! A volt földbirtokosainknak be kell végre látniok azt, hogy az “ezeréves úri Magyarország” elég Lgazságtalan*ságot követett el a szegénysorsu kisparasztság rovására és a saját maga javára s azt most lehet, sőt kell orvosolni a felszabaduló Magyarországon az 1945-ös demokratikus Magyarország egyenes folytatásaként. Azonnali garantált szállítás! RIMOFIN — az uj t.b.c.-ellenl gyógyszer, streptomicin, penicilin, Ínsulin és minden más gyógyszer! — Szállítunk a világ bármely részébe, igy Magyar országba is,ahová az orvosság1 mellé magyarnyelvű utasítást mellékelünk. Nem kell várni exportengedélyre! Sürgönyözzön, hívjon, írjon árajánlatért.: REICHMAN ZOLTÁN v. budapesti gyógyszerész magyar patikájának címére: 1519 First Ave. New York (79-80 St.) Tel: RE 4-9415 Hallgassa rádióműsorainkat: vas. d.u. 3-4.30-ig WWRL-en és vas. déli 12.30-2-ig WBNX- en New Yorkban, szombat d.u. 2-kor Philadelphiában, WTEL.
