Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)
1952-12-20 / 48. szám
8 ik oldal »2 tm&n DECEMBER 20, 1952 Ludd és New York között Irta: JWAGREISZ ELZA A “Constallation” nevű madár, ellentétben a legendák kék madarával, nem a boldogság szimbóluma. Akit acélszárnyaira felkap és végigiramlik vele a világon, szédítő sebességgel vonszolva magával messzi országokon és álmoknak városán, — annak sokszor az ellenkezőjét mutatja meg. Megmutatja Rómát homályban, Párist esőben, az Alpokat ködben, Írországot hóviharban. Ahogy leszáll rövid pihenőkre a repülőtereken, belevijjogja az utasok szivébe: ide is elhoztalak, nézd, itt sincs semr mi, gyerünk tovább ... És már visz is bennünket tovább . . De azért az egyetlen nap I.uddtól New Yorkig, a valószínűtlen, kábitó sebességben és változatosságban mégis hihetetlenül érdekes. A “fellegekben járni” a földön — menni és nem ügyelni tócsára, kőre, tövisre, — nagyon veszélyes. De szállni a fellegek közt, nagy, fehér habhegyek közt, hó-hegyek közt, minden szürkét, feketét, vérszint, lángszint elfedő fehér függönyök közt, az semmivel sem hasonlithatóan gyönyörű. A tenger az más. Titokzatos és ismeretlen. Örvényei alattomosak, viharai hirtelenek. Sik fensége csalóka és minden szelíd hullámai alatt bősz elemek rejtőzhetnek. A “mélység,” mely fölött most szállók: a föld, az nem csaphat be. Ismerem göröngyeit és rendeltetésüket. Lent húzódnak a kenyeret érlelő vetések és az ősi, barbár kövező mezők. A házak már egész aprók, az országhatárok is elmosódnak, azt a területet ahol az én házam húzódik meg néhány holdban, homokbuckában, már csak a képekből látom, melyeket lelkemben magammal hoztam. Nahalalban leesett az első őszi eső, a házam előtt egészen üdezöldek lettek a fenyők és a felkelő napban piroslott a lehullott tüleveiek szőnyege. A szomszédos gazdasági udvarban, nehéz csizmákban topogott egy asszony. Sáros, nedves csizmák voltak, beleragadva a földbe, úgy tűnt, gyökereik vannak, mint a fáknak. Ott búcsúztam tőle el. Nekem adta szives mosolygását, kérges keze szorítását az útra és velem küldött egy ici-pici sóhajt az ismeretlenségnek, ahova tartottam. ‘Tov lách’ (jó neked), mondta. Aztán bement a házba. Amerre fordult, mint a szentjánosbogár testéből, fény villant. A szoba világos lett, a tűzhely meleg s az asztal csillogó. Mindent az az erő hevített és gyújtott, mely őserők óta sugárzott az asszonyból, aki otthont tudott teremteni a barlangban, ételt főzött a zsákmányból és gyógyfüveket talált az erdőben vagy önleikében, a harcban kapott sebekre. “Tov lách”—mondtam én is és itt a sóhaj, mint a 1886 1952 ÁLDOTT KARÁCSONYT — BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNUNK AZ AMERIKAI MAGYARSÁGNAK A RÉGIEKNEK, akik évtizedekkel ezelőtt indultak el az uj magyar honfoglalás utján, e szabad országban uj hazára leltek, polgárjogot szereztek, a magyar hitnek templomokat építettek, a magyar élni akarásnak testvérsegitő intézményeket, a magyar kultúrának sajtót teremtettek s több mint félszázados, sokszor küzdelmes,—de mindig teremtő munkában eltelt amerikai életük során a magyar névnek becsületet, tisztességet szereztek, — AZ ÚJAKNAK, akik a második világégés menekültjeiként ebben a mi uj hazánkban menedéket találtak s a régiek nyomába lépve uj életet kezdenek, hogy egybeforrva az amerikai magyar élettel, megerősítsék ebben az uj hazában a magyar jövendő fáját. Maradandó karácsonyi ajándék, mely a boldogabb uj esztendők Ígéretét jelenti, az a jövő aggodalmaitól megszabadító bizonyosság, amit csak a Verhovay biztosítás adhat meg. NEM KELL FÉLNIE attól, hogy szeretteinek egyszér örömtelen karácsonya és reménytelen uj esztendeje lesz, ha Egyesületünk utján gondoskodik arról, hogy övéinek betegségében, öregségében, sőt még halála után is legyen mindennapi kenyerük. VERHOVAY SEGÉLY EGYLET 436 Fourth Avenue VERHOVAY BUILDING Pittsburgh 19, Pa. visszhang általában, erősebbnek és kiabálóbbnak tűnt. Haifa és Tel-Aviv között, egy sátrakkal teletűzdelt terület közelében, gyászmenettel találkoztunk. Fekete zászlók alatt hatalmas tömeg haladt, olyan feldúlt és elkinzott arccal, mintha mindenkinek halottja lenne. Pedig a ravatalon nem volt koporsó egy sem, csak perzselt sátorlapok, üszkös fadarabok, égett toll és egy nagy tábla: ebben a táborban három gyerek elevenen elégett . . . Tel-Aviv zsúfolt és zajos. Érverése nyugtalan, mint a nagyvárosoké általában, szivét falja kávéházainak rengeteg nikotinja és cikóriája. Mozijai, színházai tömöttek, de a szezon nagy drámája a rádióban közvetített tárgyalásokról pereg: “Szabotőr voltam, kém, áruló.” Luddon gyorsan és udvariasan intézik el a formalitásokat, rövid idő múlva berregve elindul a gép. Szomszédnőm, akiről messziről leri az előkelő külföldi és biztosan mindennapi élmény számára egy ilyen utazás — kenni kezdi magát kábitó illatú vizekkel és kenőcsökkel. Biztosan valami csodálatos főzetek, meg kell néznem a márkáját és lehetőleg szert kell rá tenni külföldön, mert a hölgy is rendkívül szép és fiatal lett tőle. A fehér prémmel bélelt zöld brokát kínai kabátka is elegáns nagyon és persze növeli varázsát, ! hogy van benne valami idegenszerű, exotikus is. Közelebb hajolva kabáthoz, üveghez és tégelyekhez, kitűnik, hogy jóravaló izraeli cégektől kerültek azok ki. No de a második szomszédnőm : amerikai petróleumkirály neje, az bizonyos. Milyen könnyed előkelőséggel tartja térdein a nagy vacsoratálcát, melyet most hoztak be mindenfele üveggel, pohárral, celofáncsomaggal megrakva. Kezdje csak ő a vacsorát, nem vagyunk mi olyan éhesek, mint amilyen a hírünk. Csak mikor látom, milyen segélytkérően néz rám a kőolajfejedelemnő, látok elszántan hozzá. Egy perc múlva kiderül, hogy Kibuc Náánban, ahova a kis lámpatulajdonosnő való, szintén úgy kezdik a repülői vacsorát, mint nálunk Náhálálban. Zeuséknál épp házikoncert van, ahogy Athénben leszállunk, a gráciák mind elrejtőztek a csalitokban, csak néhány törődött arcú Afrodite áll csurgó esernyőkkel a partokon, azon nedvesen a haboktól. Nem is időzünk sokat, rohanunk Róma felé, így is lekéstük az estéli imát és a pápa is már nyugovóra tért. Valahol a messzeségben, kupolák és tornyok közt, festett madonnák és márványszentek közt, nagy bazilikák és kis kápolnák közt látni lehetne Rómát. Talán itt suhan valahol szelleme a Halhatatlannak, akinek palettájáról és vésője alól a Szentség, az örökkévalóság és az Erő kikerült. De itt a repülőtéren csak rostokoló, esapzott, bus csavargókat látunk, akiket már ismerünk hajókról és kikötőkből, nemcsak a típusukat, hanem csodálatosképpen égyet-egyet személyszerint is. Még mindig nem gyógyult a bánatuk, még mindig olyan égő a nyugtalanságuk, még mindig olyan meszszi a szerencserévük, mint évekkel ezelőtt, mikor első ízben összetalálkoztunk velük. A kinai kicsit sárgább, szeme kicsit ferdébb, a mosolya kicsit révetegebb. A néger is kicsit törtebb, kicsit vertebb, ki| csit feketébb. Az izráeli is — Istenem — repül a többivel. És Párisi Kegyetlen, kaján, gyorsröptü madár! Szürke esőfüggönyön keresztül mutatja meg Párist, nyúlós, süni esőben és az egyetlen fény, ami áthatol rajta, a város égő betűkkel kirakott neve. | Itt egy piros autóbusz — meg egy postás — meg néhány tisztviselő . . . Mohó szemünk még felfedez a várócsarnokban néhány családot, a bárpult mögött egy pincért, a fal melletti polcokon nagy üvegekben Chanell - parfőmöt, meg apró Eiffel - tornyokat. De Párisi Valahol a Szajna mély ágyában, lepergett évszázadok bűnei, arany kagylókban megőrzött ; dalok, halk csobbanásokban kisérteni járó sóhajtások. A háztetők felett csillámos, mélylila bársony köpenyben az éjszaka kúszik és mákonyos kupáját nyújtja a város felé ... Mi bőgve isszuk a keserű kávét, majd roskadtan pattanunk a gép-Ikaros hátára, akinek még itt, a Fény közelében sem olvadtak meg szárnyai és szive . . . Az Alpok komorak és félelmetesek a sötét ködben. Mint a fekete csuklyák a hótiszta apácahomlo- 1 kok fölött .. . Zürichben meg sem álltunk, mint terveztük, igy az emlékezet virágos tópartok helyett egy táblát dobott fel magából, melyet itt, e város közelében láttam évekkel ezelőtt . . . “Menekülteknek itt tilos lepihenni!”. I Nézzük meg inkább Írországban Shannont. De Shannonban is hideg van. Jeges, éles szél veri a házba a kint csatangolókat ... A várócsarnokban kellemes; itt italok vannak nagy mennyiségben. Bor, likőrök, melyekből ihatunk és ötszáz dollár értékben szállíthatunk az Egyesült Államokba. Vihetünk még dohányt, hímzett len huzatokat, gyapjú pullovereket, 1 e h eletvékony csipkegallérokat. Mindezek felől nyájasan nyugtatnak meg a téli hajnalban frissen, és elegánsan öltözött elárusító kisasszonyok. Csak az amerikaiak használják ki a soha vissza nem térő alkalmat; az izráeliek féltve őrzik kiutalt öt dollárjukat, amelyből nyolcat fejadóként a New Yorkba való érkezés percében le kell adni. Kanadában az utas kicsit türelmetlen lesz. Még öt óráig rázatjuk magunkat. A lassúság miatt kicsit elégedetlenül, morogva szállunk az óceán fölött. A megérkezésnél csalódás ér. Seholsem látom a Szabadság-szobrot, mely olyan barátságosan intett fénycsóvájával mindig, a kikötő felé. De valahol itt kell neki lenni, mikor legutoljára itt jártam, még meg volt. A bűvös madár most saját szárnyára ereszt mindenkit, és kiki elindul célja, sorsa vagy végzete felé . . . 0 0 0 0 0 0, 0 l . ............... DENTAL AND ORAL SURGEON % 966 LEXINGTON AVENUE * FOGORVOS P Phone RH 4-4949 MT. * Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog újévet kivan barátainak, pácienseinek és “AZ EMBER” olvasóinak DR. WINTER MIKLÓS (70—71 St. KÖZÖTT) f f if f f f i * I* w f * f f f \ \ 0 0 0 0 0-1 0 Bartal Mária és Jenő jj 0 0 1 Kedves barátainknak, ismerőseinknek és “AZ EMBER”-nek LEGJOBB KÍVÁNSÁGAINKAT KÜLDJÜK AZ ÜNNEPEK ALKALMÁVAL—Szeretettel % 0 0 0 0 % 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 S 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 “AZ EMBER” szerkesztőjének és barátainknak Kellemes karácsonyt és boldog ujesztendöt kivan NANASI C0„ INC. 6219 MADISON STREET WEST NEW YORK, NEW JERSEY m 0 0 0 ff Barátainak és ismerőseinek 0 0 boldog ujesztendöt kivan % 0 0 0 0 í 0 % ÉS NEJE 0 0 0 0 € SUNSHINE OSCAR
