Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)

1952-02-23 / 9. szám

February 23, 1952

AZ EMBER

3-ik oldal

Keleti Lily

zongoraművésznő

Amerikában

Az amerikai magyar müvészmuzsikus gárda ismét megszaporodott: Keleti Lily, a budapesti és külföldi hangversenytermek és az európai s északafrikai rádióállomások ünnepelt művésznője az elmúlt napokban érkezett New Yorkba.

Keleti Lily a múlt vasárnap megnyílt “Magyar-Amerika Hangja” rádió-állomás műsorán magyar számokkal szerepelt. Bartók: Rondot, Strauss - Dohnányi: (Denevér Fantáziáját játszotta s a végül diadalmasan felhangzó Liszt: XV. Rapszódia, a Rákócziinduló ez alkalommal is magával ragadta a jelenlévő vendégeket, valamint a rádió hallgatóságát, amely lelkes elismeréssel és számos telefonhívással köszönte meg brilliáns előadását. Sok évi külföldi tartózkodás után, Olaszországból érkezett most Keleti Lily, ahol az elmúlt években 12 estből álló ciklust játszott végig különböző korok és nemzetek zongorairodalmát illusztrálva. Párisban lemezekre játszott magyar muzsikát és Spanyolország több városában hangversenyzett.

Arra a kérdésünkre, hogy érzi magát Amerikában, a művésznő ezt válaszolta:

— Boldog vagyok, hogy itt lehetek Amerikában, ahol az első naptól kezdve ragyogóan érzem magam s ahol mindenki mindent megtalálhat, amit valaha szeretett s ami után vágyódott!

Győrky Aranka sikere

A magyar 'tehetségnek nagyszerű példájával találkoztunk azon a divatbemutatón, amelyen Győrky Aranka legújabb kreációinak tapsolt a legelőkelőbb newyorki közönség. A bemutatót a Hotel Pierre rendezte hangulatos löncs keretében s arra felvonultak New York vezető divatdámái. A bemutató előtt egy amerikai hölgy formális előadást tartott arról, hogy Győrky Aranka divattervezői karrierje a hir• neves budapesti Fischer Juliaszalónból indult el, lévén Fischer Julia a mamája Győrky Arankának. A sikerekben dús budapesti és párisi évek után érkezett Győrky Aranka New Yorkba s itt egycsapásra meghódította szalonjával a hölgyvilágot. Ezek után sorban bemutatták a legújabb tavaszi és nyári modeleket, amelyekről dörmögő férfi-létünkre is el kell ismernünk, hogy mindegyik egy-egy tökéletes lírai költemény. Az amerikai hölgyek tombolva tapsoltak a remekebbnél-remekebb ruhacsodáknak és azonnal, egymással versengve adták le megrendeléseiket. A nagy siker után beszéltünk Győrky Arankával, aki kipirulva mondta: “Olyan izgatott voltam, mint az érettségi előtt, a világ fővárosát és elsőszámú divatközpontját kellett meghódítanom. Dehát pesti vagyok s tudtam! hogy sikerül. . .

GYÓGYSZER SZÁLLÍTÁS EURÓPÁBA!

Elvállaljuk gyógyszerek küldését Magyarországba. — Sürgős gyógyszereket repülővel is szállítunk. — Magyar nyelvű utasítást mellékelünk a gyógyszerekhez. — Keressen fel vagy Írjon:

REICHMAN

ZOLTÁN

v. budapesti gyógyszerész 1519 FIRST AVE. New York

—MAGYAR PATIKA(79-80 St.) Tel.: RE 4-9415

A magyar demokratikus emigráció feladatai

1 Irta: DR. VÉSZY MÁTYÁS

a Magyar Nemzeti Bizottmány tagja

Az első teendő megtisztítani az emigráció vezérkarát az oda nem való elemektől. Mindannyian ismerjük az otthoniak felmérhetetlen szenvedését. Milliók vannak kitéve a lassú halálnak, amit a bolseviki agytröszt az osztály-idegenek számára kitervelt. De ott áll a nemzethalál fenyegető réme az egész nemzet számára, ugyanezek részéről kitervelve, hogy élet-standardját elveszítve, mindenki rabszolga sorban tengesse fizikai életét és erre nevelje gyermekeit is. Nem engedhető meg, hogy itt az emigrációban olyanok álljanak az első vonalban, akik az otthon élő magyarság reménységét csak elsorvasztják.

Az emigráció világos és félre nem magyarázható célkitűzése: visszaszerezni a magyar nép szabadságát és megszüntetni a ma reá nehezedő rabszolgasorsot. Nem lehet ennek a feladatnak betöltésére hivatott az, aki maga is dikttaurát — csak egy másfajta vagy másszinü diktatúrát — akar. A magyarságnak a diktatúra soha sem kellett. De még ha kellett volna is: ma már elege van bármilyen fajta diktatúrából.

A bármilyen diktatúra hirdetői és annak levitézlett lovagjai ne akarják a magyarságot a diktatúrától megszabadítani. — Nem állitom, hogy az 1945 előtt elmenekültek vagy a külföldön maradottak közül nem akad senki, akit a demokratikus emigráció tagjának lehetne tartani, de ezt csak esetenként szabad és lehet eldönteni. Nem szabad ugyanis elfeledkezni, hogy aki túl régen szakadt el a magyarságtól azt a magyarság már nem nagyon ismeri és még kevésbé ismeri az a magyarságot. Nem hagyható figyelmen kivül az'sem, hogy aki a diktatúra iránti szerelme miatt nem kerülhetett az elé a választás elé, hogy harcoljon az ellenkező előjelű, de lényegében mégis csak ugyanolyan diktatúra ellen, annak bolseviki-ellenessége vagy nem őszinte vagy legalább is nem állotta ki a tüzpróbát. És ami még veszélyesebb: ezek közszereplése állandó propaganda anyag a bolsevikiek számára, akik ezzel élnek is s szomorú volna, ha azt kellene mondani, hogy jogosultan élnek ezzel.

A demokratikus emigráció második feladata, ami egyben kötelessége is, hogy felkészüljön arra az időre, a,mikor esetleges változás esetén jelentősége sokszorozottan megnőhet. Ennek azonban alapja, hogy tekintélye legyen. Tehát ne túlozzon semminő vonatkozásban, mert ezt itt Nyugaton észre veszik és nem szeretik. — Ne csináljon és csináltasson magának kényszeredett reklámot, ne dicsőítesse önmagát és főként és mindenekelőtt legyen személytelen. — Az emigráció ma Nyugaton él: próbáljon beleilleszkedni az itteni életformába. Itt nem érdekel senkit, hogy ebben vagy abban a lapban kinek sikerült egy levelet közzététetni, még az sem, hogy egyik vagy másik jobb vagy rosszabb cikke megjelenhetett-e vagy sem. Szűnjék meg végre az az önreklámozás, ami egyáltalán nem használ, ezzel szemben nagyon sok pénzbe kerül. — Szűnjék meg a politikai ellenfelek ellenségként való kezelése, sárba ráncigálása, a jóhiszeműség megtagadása mindenkitől, aki mer ellentmondani vagy kritizálni.

Viszont, tudjon az emigráció hivatkozni arra, hogy otthon gyökere van, hogy őt a-magyar nép ma is élő bizalma kiséri és hazavárja. Ebből a szempontból teljesen elhibázott, az emigrációnak olyatén felállítása, hogy az személyekre és nem pártokra támaszkodjék. Itt viszont ne akarjon senki álruhában megjelenni.

A személyek otthoni háttere, a legtiszteletreméjtóbbaké is, ma sohasem lehet annyi, mint a legkisebb párté, amelyik az utolsó években ott mint tényező szerepelt. Ma egypártrendszer van Magyarországon, de Magyarországon a többpárt rendszernek parlamenti múltja van s a múltban szerepelt pártok akkor is élnek, ha szervezeteik eltűntek s ezeknek a pártoknak a volt hívei és vezetői sokszor név szerint is megvannak még. A legkisebb falukig eljutó szervezetek pedig, ha meg is szűntek, ha velük ma már Semmiféle kapcsolata sincs a volt pártok vezetőinek, mégis érzik, hogy valaha valahová tartoztak.

Ezen túlmenően jól tudjuk, hogy a magyar nép 1945 és 1947 közt, akkor, amikor szavazatát nem a kommunista pártra adta le, — ez pedig végig a magyarság mintegy 90 százalékára rúgott — azt abban a kimondhatatlan reménységben tette, hogy az a párt, amelyikre szavazatát adta, a legalkalmasabb lesz a bolsevizmus elleni küzdelemre.

Az 1945-47-hen kapott szavazatok megfelelő kiértékeléssel az egyes pártokon keresztül az ország nagy többségének azt a megbízatását jelentik, hogy soha nem tapasztalt elnémitottsága éveiben öt szabad földön képviseljék és helyette ő érette küzdjenek.

Ezt nagyon jól tudja a nyugati világ és nagyon rossz szolgálatot tesz a magyarságnak az, aki ezt elkendőzni akarja.

A harmadik kötelesség, amely bennünket “terhel az, hogy legyen ez az emigráció már struktúrájában is demokratikus.

Nagyon gyenge alapon áll ott a demokrácia és a haladás szelleme, ahol hitbizomány jellegüen osztják fel a pozíciókat. Igen nagy és egyben igen nevetséges hiba, hogy aki ebben a magyar emigrációban egyszer a vezetők közé került, aki tehát a Nemzeti Bizottmány úgynevezett végrehajtó bizottságának tagja lett, az magát már most haláláig az elnémított nemzet hivatott képviselőjének tekinti, miniszteri, illetve államtitkári rangban és fizetés mellett. Csak még azt kellene elhatározni ezeknek az uraknak, hogy ha valamelyik netán leszármazók nélkül halna meg, kire szálljon akkor a hitbizorrtánya.

Az Európa-mozgalom Londonban most lefolyt Konferenciája a kelet- és középeurópai államok emigránsainak részvételével élesen rávilágított e strukturális hiba káros kihatásaira. A konferencián a magyarság hivatalos képviselői báró Bakách-Bessenyei, báró Radvánszky, báró Apor, báró Kruchina, “de” Auer, “de” Ulain-Reviczky és “de” Márffy-Mantuano voltak, s hogy teljes legyen e névsor, ott volt gróf Dessewffy Gyula is. Igaz, ott volt a Nemzeti Bizottmány elnöke, mint a katolikus egyház reprezentánsa, magán kezdeményezés alapján. S ha már most a különböző internacionálék nem küldik be a szociáldemokrata Bede Istvánt, a Parasztszövetséget képviselő Cserenyeit, a paraszt ifjúság Borsos Sándort s a liberálisok e cikk szerzőjét, akkor a “népség és katonaságot” igazán senki sem képviselte volna. S akkor még kirivóbb bizonysága lett volna e mégis csak nemzetközi megjelenése a magyarságnak, hogyan nem szabad egy ilyen kiválogatásnak megtörténnie. — Nem tudom milyen szerepe volt a Nemzeti Bizottmánynak ebben, de lényegtelen is, hiszen az uralmon lévő vezetőség vett azon részt. (Nem szeretném, ha bárki is félre magyarázna: én személy szerint a delegátusok mindegyikét tisztelem és nem egyet sokra értékelek közülök, de az mégsem engedhető meg, hogy a bolseviki kormányzás számára nyújtsunk jó propaganda anyagot és miközben hirdetjük az osztályok nélküli szociális társadalmat, a demokráciát és a haladás" szellemét, erre éppen egy ilyen nemzetközi összesereglésnél cáfoljunk rá.) Pedig nem jelentőség nélküli, hogyan veszünk részt és milyen munkát fejtünk ki a némaságra Ítélt magyar nemzet helyett a világ közvéleménye előtt: emigrációs feladat ez. Ez a londoni értekezlet erre lett volna alkalmas. Ez alkalommal meg kellett volna beszélni az összes kérdéseket; előre meg kellett volna állapítani a feladatokat, de nem történt e vonatkozásban semmi. Legalább is az Angliában élő emigrációval sem előre, sem közben, sem utólag ezek a jó urak még csak szóba sem állottak. Angliában két nagy Internacionálé működik: a szociálista és a liberális; az előzőben. Szélig Imre az emigrációra kényszerült Magyar Szociáldemokrata Párt elnöke, az utóbbiban én, a Magyar Polgári Demokrata Párt volt képviselője kaptam megbízást a magyar csoport képviseletére. A Nemzeti Bizottmány elnöke mindkettőnkkel beszélt, de érthetően csak általános kérdésekről, viszont a többi urak még csak megismerkedni sem tartották érdemesnek velünk.

Felelősségem tudatában kell megállapítanom, hogy amit ezekben a nem jelentőség nélküli szervezetekben a jobboldali angliai emigráció eddig tett, abban csak egyirányú munkáról tudunk, hogy lehetne az itt kifejtett tevékenységet minél hatásosabban ellensúlyozni. A demokratikus emigrációra hárul az a feladat, hogy megszervezze az internacionálékban befolyásunk méltó kiépítését.

Eléggé el nem Ítélhető mulasztás az is, hogy mi sem történt tudósaink, Íróink és művészeink megsegítése terén. A velük és a sajtó magyar munkásaival való összhangzates munka kötelesség lett volna.

Egészen sötét képet mutat a magyar emigráció a jövőre való felkészülés egyéb tekinteteiben is. Pedig számos bizottságunk, illetve elnökünk és alelnökünk van. Nem tudom, tanuimányozza-e valaki is az angol vagy a svéd jóléti állam berndezését vagy azt a más irányú gigászi kísérletet, ami az USA-ban folyik? Nem hallottam arról, hogy valaki is számba venné az angol, az északamerikai, a dán mezőgazdaság legújabb eredményeit. — Ki foglalkozik a nyugati világ iparának csodálatos újításaival? Van-e valaki, aki a nevelés és as igazságszolgáltatás uj irányait számba veszi? —- Ezzel szemben tudom és mélységes fájdalommal látom azt, hogy mind a mai napig nem volt mód és lehetőség arra, hogy a Nemzeti Bizottmány kezdeményezésére és támogatása mellett megjelenjék egy jól összeválogatott olvasókönyv, egy tárgyilagos történelemkönyv, egy antológia a szabadságról szóló legszebb magyar versekből, ami a felnövő magyar ifjúság számára, mely idegennyelvü iskolákban tanul, oly 'végtelenül fontos volna. — Ezentúl már csak egy példát hozok fel, milyen nagyok is a demokratikus emigrációra váró feladatok. “Próba-