Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)

1952-12-06 / 46. szám

EZ TÖRTÉNIK “ MAGYAR­­ORSZÁGON: GERÖ HEVESEN TÁMAD. UGYANAKKOR MEGSZŰNIK A MINDENHATÓ G.F.! A Rákosi-Gerő párharc uj fá­zisaként Gerő Ernő a múlt héten! heves és indulatos támadást inté­zett a Rákosi-kabinet több tagja ellen, akik miatt — szerinte — nem sikerül az ötéves terv ered­ményes végrehajtása. Megvádolta Szíjártó Lajos építésügyi minisz­tert, továbbá a nehézipari minisz­tert és a külkereskedelem irányi­tőit, majd kijelentette, hogy az ország élelmezési helyzete ka­tasztrofális. Ugyanakkor egy vá- i ratlan rendelettel Rákosi meg­szüntette a Gazdasági Főtaná­csot, amely Gerő legfőbb irányítá­sa alatt állott és ügyvitelét a mi­nisztertanács hatáskörébe olvasz­totta. EGY HÓNAP ALATT TÖBB MINT 200 HATARINCIDENS A JUGOSZLÁV HATÁRON A magyar, bulgár, román és al­bán határszervek csak szeptember j folyamán 227 határincidenst idéz­tek elő a jugoszláv határon. Ebből | a magyar határszervekre 144 ha­tárincidens jutott, HÁZAKAT KOBOZNAK AZ OROSZOK RÉSZÉRE Az utóbbi hónapokban az észak­­magyarországi katonai és ipari Üzemeket valósággal elárasztották az orosz technikusok. Az orosz | technikusokat azoknak a lakásá­ban helyezik el, akiket gyüjtótá­borokba vagy kényszermunkára száműztek. Az orosz katonák az utóboi íaoKocti néhány parasztba-1 zat is egyszerűen elkoboztak. En­nek következtében gyakran össze­ütközésre került sor a parasztok és az oroszok között. A lakás- és állatelkobzások miatt Északma­­gyár ország lakosai állandó izga­lomban élnek. ÚJABB MUNKÁSELLENES RENDSZABÁLYOK Az utóbbi pár hét alatt húszezer 65 éven felüli munkást hivtak be munkára. Az eddigi rendelet sze­rint csak a 65 éven aluli munká­sokat lehetett alkalmazni. Ezen­kívül érvényen kivül helyezték azt a törvényt, amely szerint 65 éven felüli elitélteket nem lehetett me­zőgazdasági munkára felhasznál­ni. Eddig a nőket 55 éves koruk­ban nyugdíjazták, most azonban ezt a korhatárt 70-re emelték fel. MAGYAR REPÜLŐGÉPEK MEGSÉRTETTÉK A JUGOSZLÁV LÉGITEKET Most került nyilvánosságra, hogy október 21-én 11:50 órakor két Mig-15-tipusu magyar repülőgép megsértette a jugoszláv légiteret és Vipovác falunál 1,500 méterre behatolt a jugoszláv terület fölé. A magyar gépek, amelyek 2,500 méter magasságban tartózkodtak az idegen légitérben, Mohács irá­nyában tértek vissza. Három órá­val később két magyar repülőgép ismét hasonló vétséget követett el. Ugyanazon a napon Vesztilac falu közelében egy Mig-15-tipusu magyar gép ismét 500 méterrel tulrepült a magyar határvonalon A jugoszláv légitér újabb megsér­tésével kapcsolatban Jugoszlávia külügyminisztere tiltakozást nyúj­tott be a magyar kormánynak. GÖNDÖR FERENCP OUTHÜU Reentered as second matter Aug. 4, 1942, at the post office at New York, N. Y„ under the Act of March, 1879 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 320 East 79ST., NEW YORK, 21, N. Y. Phone: BUtterfield 8-610« VOL XXV11 — No. 46 NEW YORK, N. Y„ DECEMBER 6, 1952 EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT Emlékezzünk Molnár Ferencre . . . Irta: GÖNDÖR FERENC Amióta elment és engem is örökre itthagyott,, szaka­datlanul gyászolom öt. Megnehezült az élet nélküle. Ha a Plaza Hotel előtt elmegyek, kibuggyan szememből a könny. Néha meg-megállok és szinte várom, hogy Molnár Feri felejthetetlen alakja megjele­nik a Plaza kapujában és fá­radt lépésekkel kijön az utcá­ra. Együtt sétálunk el a Central Parkba, üldögélünk a pádon, hogy azután elmen­jünk a régi vendéglőbe ebé­delni. Vagy tizenkét esztendővel ezelőtt érkezett Amerikába. Kimondhatatlan öröm és bol­dogság volt számomra vi-­­vonsztlátni őt. A “kis hajón Darvas Lilivel én is eléje men­tem és felrohanva az óceán já­róra a newyorki kikötő köz­vetlen közelében elszoruló szívvel öleltem magamhoz Holvár Ferb, akihez hosszú évtizedek meleg, benső barát­sága fűzött mindörökre, élvéé MOLNÁR FERENC laszthat at tanul. Nem volt erőm szólni hozzá, csak néztem a szemébe. A: ő tekintete is könnytől volt fátyolos. Nehéz szavakat találni annak elmondására, amit mindketten éreztünk. Szótlanul szálltunk le a hajóról és együtt vitt bennünket az autó a Plaza Hotel felé, ahol Darvas Lili már előre lefoglal­ta a szobát Molnár számára. Ettől kezdve szabad időm jelentékeny részét Molnár Ferenc üdítő, vigasztaló, feleme­lő baráti társaságában töltöttem. Darvas Lili mindvégig gyöngéden állt Molnár Ferenc oldalán, amin semmit sem változtatott néhai Bartha Wanda szeretetreméltó finom egyéniségének halk szerepe. Számomra elmondhatatlan ' öröm volt Molnárral együtt lehetni. Barátságunk Buda­pesten, réges-régen kezdődött és az Otthon Körben, a Fé­szek Klubban virágzott ki. Nekem 1019-ben menekülnöm kellett a vörös terror Budapestjéről és Bécsben ütöttem fel tanyámat. Nemsokára Molnár Ferenc is Becsbe érkezett és vagy hat esztendeig ott élvezhettem üdítő társaságát. 1926- ban végül kikötöttem igazi hazámban, Amerikában. Azután elérkezett az a soha el nem felejthető szép nap, mikor Mol­nár Ferenc is hazaérkezett Amerika áldott földjére. Milyen szép volt, milyen jó volt Molnár Ferenccel együtt csatangolni New Yorkban, elérzékenyülten emlékezve Bu­dapestre, az Andrássy-utra, a Városligetre és Becsre, a Ringre, a Stadtparkra, de különösen a newyorki utcákra, terekre, kis vendéglőkre, annyi mindenre, ami életünket él­té phetetlenül összekötötte. Még az 19H-es világháború éveit is együtt töltöttük, mint haditudósítók, a sajtóhadiszálláson. Minden rendben volt, akárhogyan is volt, minden szép volt, minden jó volt, amíg együtt lehettünk, amig ennek a méltán világhírű nagy magyar írónak közelében teltek nap­jaink. 1952 április 1-én azonban megszűnt dobogni Molnár Ferenc szive. Ő nincs többé, a világ minden részén ünnepelt zseniális iró és minden szempontból csodálatos emberi egyé­niség örökre itthagyott bennünket és mint öreg árvagyere­kek, magánosán járjuk felhőktől övezett és sok tekintetben céltalanná vált útjainkat. * * * Ezek az érzések szakadtak ki szivemből, amikor elol­vastam régi barátom és hirlapirótársam. Komló Dénes, Párisból hozzám intézett alábbi levelét: Paris, 1952. november 20 Kedves Ferikém, mint látod* amint csak tehetem, küldök kéziratot. Örömmel hallom, hogy egészséged helyreállt, hát csak vi­gyázz magadra, még nem mehetünk el, van még némi elin­tézni valónk e sártekén. A nyáron magam is nagyon kutyá­ul voltam , de hitelezőim rettenetesen imádkoztak az éle­temért — hát nyilván ezért maradtam meg. Ha levelemet még idejében megkapod, irj néhány sort arról, hogy a szegény Molnár Feri első darabját, a “Doktor ur”-at 1902 november 28-án mutatta be a Vígszínház; ha tehát élne, most nov. 28-án ünnepelhetné szegény Feri aranylakodalmát a színpaddal. Én Írhatnék pár sort, de gondolom, jobb, ha te magad írod meg. Tudod-e, hogy vala­mikor te mutattál be engem Ferinek az Otthonban? Száz­ezer évvel ezelőtt történt, de előttem oly elevenen él a kép, mintha tegnap lett volna. Később alatta, vagy mellette dolgoztam a “Magyarország”-nál, összebarátkoztunk és a barátság megmaradt végig. Utoljára ez év januárjában kaptam tőle levelet, megköszönte a születésnapi jókíván­ságaimat, de bizony nem tetszett már akkor nekem a hang­ja, amely meglehetősen pesszimista volt. Ha sikeriilxegy Molnár Ferenc-társaságot összehozno­tok, ne feledkezzetek meg rólam, ha csak “poéta minor” vagyok is, de sok versem, novellám, egy regényem, számos fordításom jelent meg, több egyfelvonásosoroat 3dták elő és rengeteg sanzont írtam. Ez már a két háború közötti idő­ben történt, igy hát aligha tudsz róla. Nagyon örülnék, ha láthatnálak, ami nem lehetetlen, mert erősen foglalkozom az áthajókázás gondolatával, ami­nek csak — de ez éppen elég — anyagi akadályai vannak. Sajnos ez a rozzant Európa, bármennyire szeretjük is, sem­mi jóval nem biztat. Jó egészséget, minden jót kíván és a regi barátsággal, szeretettel ölel: KÖMLÖ DÉNES Mélyen meghatottak a fönt közölt sorok, amelyeket új­ra és újra elolvastam. Magam is úgy érzem, Molnár Ferenc eltávozásának napja óta, hogy tartozunk az ö kimagasló nagyságának azzal, hogy teremtsünk valamilyen intéz­ményt, amely a: ö emlékét méltó módon megörökiti. Betűiünket, közeli barátait olyan gyógyithatatlanul fejbe ütött távozása, hogy tétlenül gyászolva élünk és elmulaszt­juk szent kötelességünk teljesítését: Molnár írói nagyságá­hoz lehetőleg méltó emléket állítani. Akik hasonlóan érez­nek ,azokat kérjük, hogy írják meg címünkre, hogy velünk együtt ők is lelkiszükségletnek tartják résztvenni abban a munkában, amelynek egyetlen célja megörökíteni nagy költőnk és büszkeségünk emlékét. Hálásan köszönöm Kömlö Dénes barátomnak és kolle­gámnak levelét, amely felébresztette alvó lelkiismeretemet, emlékeztetve engem Molnár Feri első színdarabja, a “Dok­tor ur” budapesti premierjének ötvenedik évfordulójára?és ugyanakkor fölvetette az eszmét: teremtsük meg a “Liliom" nagy költőjének emlékére a “Molnár Ferené-társaság’-ot. El nem mondhatom, hogy milyen szép ez a gondolat. E pih lanatban még nem tudom, hogy mi volna a legmegfelelőbb útja a Molnár-ernlékmii megalkotásának. Egy bizonyos, hogy vajamennyien tartozunk ezzel a nagy írónak. A “Mol­nár Fej-enc-társaság’ megalapítása volna az első lépés. Kömlö Dénes barátom, kezdjük meg a munkát. Én nem­csak a nagy írót hanem a Budapestről velem együtt más országokba és világrészekbe vándorolt legkedvesebb bará­­' tómat gyászolom Molnár Ferencben. El sem tudom képzel­ni, hogy holnap, esetleg holnapután hogy vezet el az utam h Hotel Plaza előtt, ahol amúgy is mindig sírva bandukolok, amióta tudom, hogy Molnár Feri nem található többé 635 számit szobájában . . . Ferikém, volt szived engem örökre­­ittfelejteni? Hirdessen „Az Ember“ karácsonyi számában!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents