Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)

1952-12-06 / 46. szám

2-lk oldal AZ EMBER DECEMBER 6, 1952 VITA MI KÖZE ALFÖLDI GÉZÁNAK NAGYBOTU MÉSZÁROS LcRINCHEZ? Nagyon tisztelt Szerkesztőség! Végtelen hálára kötelezték önök a magyar emigrációt hogy végre leleplezték Alföldi Gézát, a “Híd­verők” cimü szörnyű lap “szer­kesztőjét.” így most mindenki előtt leplezetlenül áll ennek a ha­ramiának visszariasztó portréja. Van azonban a kitűnő cikkben egy rövid passzus, amelyre reflek­tálnom kell. Arról van ebben szó, hogy Alföldi Géza anyai ágon Medgyasszai Nagybotu Mészáros Lörinctől, a Dózsa-féle paraszt­forradalom egyik veeztőjétől szár­maztatja magát. Kijelentem, hogy ez az Alföldi-féle hazugságok so­rozatába tartozik és semmiféle ro­koni szál nem fűzi Alföldit a Dó­­zsa-lázadás fenthivatkozott sze­replőjéhez, akit egyébként — s ez a történeti igazság — épugy tüzes trónon végeztek ki, mint Dózsát, sőt fel is négyelték a holttestét a lázadás elnyomói. Kérem ezek közlését és vagyok tisztelő hivük: VARGA DEZSŐ (Salzburg) A SLANSKI - ÜGY MARGÓJÁRA Tisztelt Szerkesztőség, mindenben azonosítom magam dr. Deák Zoltán tökéletesen meg­fogalmazott vezércikkével, mely “Az Ember” legutóbbi számában “A prágai példa” címen jelent meg és amely mintegy utolsó fi­gyelmeztetés "a kétkedők, a ha­bozok, a homályosan látók, az el­hódítottak, az u.n. idealista szép­­lelkek, az önkéntes társutasok” számára. Igen, ez a Slanski-ügy hatalmas intelem mindenki szá­mára, aki eddig még nem végezte el magában a kötelező tisztánlátás sürgető folyamatát. Most már mindenki láthatja, hogy a moszk­vai rendszer mindenkit egyformán sújtó vad és gyilkos terrorizmus, amely ellen a szabad világ min­iden polgárának küzdeni kell. Kü­lönös elismeréssel köszöntőm “Az j Ember”-t és szerkesztőjét, vala­mint cikkíróit; ez a helyes ut. I amit ők képviselnek. Harcolni minden szélsőség ellen, harcolni I egyfelől az újjáéledő nácizmus. ! másfelől a világot fenyegető bol­­jsevizmus ellen! Egyik oldalon a náci “Hídverők” és társainak mo­csara, másik oldalon a bolsevista “Magyar Jövő” bomlasztó propa­gandája s közöttük halad irányt­­! jelzőén az egyedüli helyes utat mutatva “Az Ember”! Kiváncsi vagyok, van-e valaki a jnewyorki közéletben, aki nem írja | alá dr. Deák Zoltán cikkének min- Iden sorát? Ha mégis lenne valaki, aki a Slanski-ügy után is talált I holmi “mentséget,” azt azonnal 1 és könyörtelenül ki kell rekeszteni nemcsak a newyorki magyar élet­ből, de a tisztességes emberek tár­sadalmából is! Kérve levelem közlését, vagyok í megkülönböztetett tisztelettel STERN OSZKÁR (New York City» 1 Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Az emigráció nyilasai évek óta terjesztik azt a gonosz és rágal­mazó állítást, hogy a kommuniz­mus a zsidóság harca a világhege­mónia megszerzésére. Ennek a becstelen állításnak “igazolására” neveket sorolnak fel és azt igye­keznek kimutatni, hogy a kelet­európai csatlósállamokban zsidók állnak a kommunista berendezke­dés vezető posztjain. A tárgyilagos szemlélő jól tud­ja, hogy mennyire valótlanok ezek az állítások. Rákosi, Gerő, Vas Zoltán, Péter Gábor nem zsidók, hanem felekézetnélküli orosz ál­lampolgárok, akik régen megta­gadták zsidó származásukat és vallásukat egyaránt! Mindenki előtt ismeretes, hogy ezek a bolsi­­hitü emberek milyen durva ciniz­mussal utasították el Izrael hiva­talos kiküldöttjeit, amikor a ma­gyarországi zsidóság érdekében eljártak náluk és milyen hetven­­kedően hivatkoztak arra, hogy nekik semmi közük nincs a zsi­dókhoz, mert ők nem zsidók, ők kommunisták . . . Azt is jól tudja a tárgyilagos szemlélő, hogy pl. a jelenlegi ma­gyarországi rendszerben hány megtévedt katolikus és reformá­tus is milyen nagy szerepet vállalt. A most lefolyt prágai per, amely Rudolf Slanski és társai felett Ítélkezett, mindennél beszédesebb bizonyitéka annak, hogy a kom­munizmus nincs tekintettel senki vallására. Slansky és tizenkét társa szidó volt! Ezek után is folytatják a nyila­sok a gálád mételyezést a kom­munizmus és a zsidóság azonossá­gáról? Tisztelettel: ADLER JENŐ (New Jersey) CSAK A SPORT ÉRDEKÉBEN... Kedves “Az Ember”! Őszinte érdeklődéssel olvastam, mint sportember, A. B. Hazel na­gyon értékes cikkét Hommonay- Hlavacsek Mártonnal és Szőke Katóval kapcsolatban. Nélkülöz­ném az őszinteség látszatát és a sporthoz való kapcsolatomat, ha nem fejezném ki párszavas véle­ményemet ebben a nagyon szomo­rúnak tetsző ügyben. Meg kell őszintén mondanom, hogy én is tisztában voltam cik­kem megírásakor, hogy Szőke Ka­tó apja nem Halasy Olivér, ha­nem Homonnay Márton. Amikor mégis Halasy Olivért említettem meg és evvel együtt megírtam tra­­gárdáját s, tulajdonképpen csak a világlapok leírásait ismételtem. Homonnay Márton elkövetett bűnei minden magyar sportember előtt ismertek. Még ma is megma­gyarázhatatlan, hogy ez az ember I miért vetette bele magát a nyilas söpredék közé, amikor élete nor­mális mederben folyt és boldog, megelégedett családi életet élt. Mi­ért kellett neki egy különítmény élére állva rabolni és gyilkolni véd" | télén embereket és megkinozni olyan elvetemült barbarizmussal, mely vetekedik a legszörnyübb inkviziciós kínzásokkal is. De én nem akartam feleleveníteni “Az Ember” hasábjain Homonnay ég­bekiáltó bűneit, hiszen Szőke Kató győzelme után ez elmaradhatat­lan lett volna. Ezért engedtem át a világlapok kommentárjait igaz- i Ságként és magam is Halasy Oli­­jvért említettem Szőke Kató apja­ként. A világsajtó abban az idő­ben a legnagyobb lelkesedéssel irt a magyar Szőke Kató óriási sike­réről — reputációnk érdekében ! hallgattam az ügyről. Egyébként a magyar sportnak Homonnay Márton mellett még egy ilyen becstelen tagja van, aki a másik oldalon áll, pedig nem is olyan régen egy csapatban uta­zott Homonnayval, küzdeni a ma­gyar színekért. Kárpáti Károlyról van szó. aki 1936-ban nyert olim­piai bajnokságot Berlinben a sza­­| badstilusu birkózás könnyűsúlyú kategóriájában. Ma ÁVO-őrnagy- 1 ként Budapesten szolgál és ott j volt Helsinkiben is, mint szakki­­| sérő. Rémségeiről már 1947-ben | sokat beszéltek Magyarországon. Kárpáti lelkét Is emberek élete í terheli és, mint Homonnay, ha , egyszer megélik a szabad Magyar - ! ország megszületését és ez a pilla­­j r.at otthon találja őket, független | magyar biróság előtt kell felelniök [ bűneikért. A magyar sportember éppen ar­­í ról volt hires — és ezt a tényt is- I merni kell mindenkinek, — hogy j nem azonosította magát a politi­kai eszmék egyikével sem a zava­ros években és sportban szerzett hírnevét nem állította politikai eszmék szolgálatába. Kivétel ysak Homonnay Már­ton és Kárpáti Károly! Egyébként igaz sporttársi üd­vözletemet küldöm A. B. Házéi­nak. mint régi BBTE-ista, aki még álmában ma is a szénatéri . “Gödör”-ben fut és őrzi azokat az arcképeket az emlékek tárházá­ban, mint Pericht Rezső, Kmety­­kó János, Késmárki Dodó, Bódos­­; sy Miska és Matyi bácsi, aki szak- 1 értő kezekkel hengerelte a pályát 1 mindennap. Nem volt politika, zöld és piros, barna és fekete, Hit­ler és ezálasi. Sztálin és Mussoli­ni — csak egy: egytized másod­­j perccel jobb időt futni vasárnap 100 méteren, vagy 1 centivel na- 1 gyobbat ugrani távolba .... | Köszönve soraim közlését, va­­ígyok igaz tisztelettel: RÉVFFY LÁSZLÓ (Anglia) MENTŐM PANOPTIKUM Beleilleszkedtem a társadalomba... (Levél orvosbarátomhoz) Irta: JÁVOR LÁSZLÓ Dr. Tudatalatti Péter urnák pszichológus Paris Menton, Hotel Les Sapins Kedves Barátom és Orvosom! Évek óta egészségem érdekében folytatott küzdelmeidet végre si­ker koronázta. Itt vagyok ez egész­séges természet lágy ölén, ahol — mint jósoltad, — tökéletesen meg fogok változni. Igazad volt jattal is, testileg­­lelkileg nagy változásokon megyek keresztül. Még nem gyógyultam meg tökéletesen lelkileg, ha egyre ritkábban is, de megszállnak őrült pillanatok s ilyenkor azt érzem: minden klappol, minden meg van, csak a lelkem veszett el régi, át­kozott betegségem hiánya miatt. Boldogan telnek napjaim, kez­dek bámulni, pirospozsgásodni ecetera. Régi megszokott és meg­hitt arcsárgámat levedlettem s egészséges, ragyogó szemekkel né- Eek a világba s önmagam elé. Eleinte furcsa volt, sőt kissé fé­lelmetes is ez az uj tekintet. Bizal­matlan voltam az uj, idegen iránt, aki hidegen, kíméletlenül, józanul tekintett rám a tükörből reggeli borotválkozásom közben. — Ki ez a furcsa ember, ki ez az idegen? — kérdeztem riadtan ön­magámtól. Lassan megszoktam önmaga­mat és hálásan gondoltam rád, — | előnyömre változtam meg. Már minden nap megveszem a házmesterek számára nyomtatott szellemi gramófónlemezt, a helyi lapot. Az első dolgom, hogy elol­vasom a politikai rovatot és acé­lozott lélekkel éljenzem és szidom azt, amit éljenezni és szidni kell. | ügy érzem, eddig vaksötétben tengettem üres, hitvány napjai­mat . . . még rádiót sem hall­­! gattam, most már szellemi vitami­nom lett a Milliók Józan Vélemé­nye cimü rovat, amely ma szá­momra lelki malaszt. Boldogan közlöm Veled, meg­változtam, kezdek józan ember lenni, kezdek beleilleszkedni a Társadalomba. Léhaságaim bilincseit letépte rólam a józan, egészséges élet. A szemlélődéből teljesen aktív ember lett. Könyökkel verek utat ma­gamnak a könyöklők világában; szemrebbenés nélkül tudok hazud­ni, kíméletlen lenni, mert nincse­nek holmi beteges, gátlásain. Hogy örömed legyen müvedben, abban: aki lettem, lelkendezve je­lentem: már nem kerülöm a tö­meget sőt boldogan olvadok fel benne, óh, mi felemelő, felséges érzés! Ők is én egyek vagyunk, mint csepp a tengerben, ha úgy parancsolod, kérlek alásan. Intraverzált, ostoba, társadalom­­ellenes, gaz és önző életemnek vé­ge. Uj, csodálatos felszabadulási érzek, ujjászülettem. Köszönöm Neked, bölcs Testvér és Barát. Vasárnap átrándultam San Re­­moba, futballmeccsre, mert az egészséges emberek, a nemes Tö­­| meg vonzott. A sok embert kere­sem. a világot akarom meggyó­gyult telkemre ölelni, érted. A helyi csapat, az F.C., meg a Cépeker Bé-csapat játszott barát­ságos mérkőzést. Az első félidő egyharmadának második felében, a Cépeker halfot fedezni akarta l egy másik játékos, de az ne m hagyta magát fedezni, sőt. Erre lesből az Efcé balhalfja szügyön rúgta a másikat. Nem tudom, , hogy eléggé szakszerűen irom-e le ! eme eseményt, nem értek a kol- I lektiv játékhoz, csak azért jöttem | ide, hogy neveljem magamat, hogy felolvadjak az egészséges emberek között. I A nép s-akszavakat kiáltozott: | half, center, estébe, kuss! Az utóbbi szakkifejezés nem volt teljesen idegen számomra. Pirospozsgás, egészséges testü­­lelkü nemes sportemberek közé ékelődve élveztem az egészséges tömeg egészséges ösztönmegnyil­vánulásait. Milyen magával raga­dó az istenadta nép- . . . A nép morajlott. Én is moraj - lottam. A nép üvöltött. Én is üvöl­töttem. A Te orvosi tolvajnyelvei rémlett fel bennem egy pillanatra: imitáció, miliőhatás ,de nyomban, kihullott tudatalattimból minden és továbboivadtam serényen a tö­megben. A szomszédom kifordult szem­mel, habzó szájjal üvöltött: pfuj, bíró! Vagy ötezren lehettünk nézők, illetve kiabálók és mind az ötez­ren, mint egyetlen egészséges, győzedelmes harci trombita, dia­dalittasan harsogta: “pfuj biró, a belit taposom ki, az annnyakeser­­vit! . . .” Nekem választanom kellett, ki-1 mek a pártjára álljak . . . Itt öt­ezer, ott egyetlen szál ember . . . j Egészséges ösztönöm azt súgta: kapjak fel egy követ és vágjam homlokon a közelemben sápadtan álló birót. Gondolkozás nélkül így is cselekedtem, de ha gondolko­dom, akkor is igy cselekszem. Nép­­itéletet hajtottam végre! A Tömeg mámorosán a vállára emelt, mint igaz férfit ünnepelt. Amikor vérében fetrengő áldó-1 zatómra esett hanyag tekintetem, éreztem, hogy ember vagyok . . . Meggyógyultam! Nem vagyok magamba-fordult, a világon kívül álló aljas egoista tömegkei'ülő céltalan egyed, köl­döknéző. révült, pipogya fráter. Kombattiv, egészséges, kollektiv szellemű, nemes célok felé törő egyedévé váltam a társadalomnak. Természetes életem egész em­berré tett, majd kicsattanok az egészségtől, olyan vagyok mint az oroszlán, azaz az állatok királya. Igen, ez a helyes szó, az indivi­dualista egykori kávéházi léhütö ma: az állatok királya . . . HOLLÓS BÖZSI ANGOL-MAGYAR magyar - angol fordítási és be­vándorlási ügyekben segítő irodája készséggel áll az amerikai ma­gyarság rendelkezésére. Cím: 55 West 42 St. (Room 1046) New York 18, N. V Telefon: LO 4-3619 V__________________________/ “Magyar írók Könyvesháza” ELSŐ KIADVÁNYAI MÁRAI SÁNDOR: “Béke Ithakóban”; jZILAHY LAJOS: “Krisztina és a király”; FÖLDES JOLÁN: “Virradat előtt,,; TÁBORI PÁL: “Szóló”; CS. SZABÓ LÁSZLÓ: “A kegyenc”; SZABÓ ZOLTÁN: “Éjfélkor a pop nem misézett”; MIKES GYÖRGY: “ Egy híj jón Husz”. frenh könyvek közül elsőnek Márai Sándor müve jelenik weg, egesz vászonba kötve, hófehér papíron nyomva, arany nyomással, színes fedőlappal, ára $2.80. A könyvek megrendelhetők az amerikai főbizományosnál, Leslie G. GARDOS, 2320 Lincoln Ave., Montreal, Qne., Canada, vagy “A: Ember" kiadóhivatalánál (320 E. 79 St. N.Y.C.).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents