Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)
1952-09-20 / 35. szám
Z-ik oldal az mm SEPTEMBER 20, 1952 VITA VÉSZY MÁTYÁS LEVELE uondon, 1952. szeptember 2 edves Főszerkesztő Ur! Azt hiszem itt az öreg szigeten is sokaknak összeszorult a szive, ségének, s most, hogy ön újra teljesen egészséges, szeretnék “Az Ember” nyilvánossága előtt vászolni K.J.-nek a régebben megjelent két cikkére. A “Harmadik Front” cimü cikkben K. J. “ítél” a magyar szociál. demokraták testvérharcában és cikkét olyképen fejezi be, hogy: . . aki pedig íhindezt nem érti meg, azt—legyen az Szélig Imre is — le kell Írni, ki kell radírozni a demokratikus tábor aktívái közül.” Szeretném nagyon csendesen megmondani “ne radírozzunk, ” olyasvalakinek volt állandóan visszatérő szólama az “ausradieren,” amit elég, ha átvettek a bolscvikiek, akik az otthonukból, az életlehetőségeiből radírozzák ki otthonmaradt véreink millióit. Állapodjunk meg, mi demokraták: igyekezzünk mindenkit meggyőzni és ne akarjunk senkit kiradírozni. De még fájóbb K. J. másik vezércikke “A Ribbentrop-Molotov- Bzerződés árnyékában,” amelyben a jobboldalnak azt veti szemére, bogy “azoknak tesznek szövetségi ajánlatot, akik az 1947-ben bekövetkezett államcsíny után otthon maradtak és jóval később történt disszidálásukig alaposan kiszolgálták a moszkvai rezsimet.” Én ugyan nem tudok semmiféle jobboldali ajánlatáról, de ez egy olyan beállítás, amely nem növeli a demokratikus erők összefogását. Hová trelyezei K. J. a Demokrata Néppárt, a Keresztény Női Tábor és a Polgári Demokrata Párt otthon és az emigrációban élő tagjait, akik soha egy pillanatig nem vettek részt a koalíciós kormányzásban? És végül, hogyan értékeli ez a felfogás a Demokrata Néppárt feloszlatása és Barankovits István elmenekülése után, azt az összefogást, amely* a bolsevizmussal szemben álló fron- ! ton 1949 elején, mint a pártonki- j vüli képviselők csoportját kialakította? Erről az alakulatról eddig kevés szó esett, megvan ennek az oka. Sokan közülök otthon vannak még ma is. Szinte mindegyik kezdettől fogva szemben állott a bolseviki előtöréssel, nem volt közöttük egy sem, aki p.z összeomlás után még a koalícióban is tisztséget viselt volna. Érezte azonban mindegyik a kötelességét, hegy helyén maradjon, ameddig lehet és a néptől kapott megbízásnak megfe’elően, ott álljon bizonyságul a terror alatt álló magyarság helyett. S a magyar országgyűlés legkülönbözőbb ellenzéki pártjai nevében még hallassa szavát az egylistás választás ellen az utolsó választott országgyűlés utolsói | semleges ülésén. S ez a csoport j még ott volt az országgyűlés feloszlatását kimondó ülésen is, hogy teljesítse kötelességét s megkísérelje felolvasni azt a deklarációt, amelyet az országgyűlés elnökének átadott, amelyben bejelentette, hogy kész felvenni a választási harcot, ha erre mód és lehetőség nyílik. Miért kell ezeket — akik az utolsó percig helytál•lottak — befeketiteni a viszonyokat nem ismerők előtt? Én bizton hiszem, hogy “Az Ember” módot ad e sorok közlésére, ahol befejezésül szeretném ebben a második kérdésben is nagyon halkan megjegyezni, — aki szintén a helyüket későn elhagyók közé tartozom, hiszen csak 1949 október 1-én menekültem, — bizony még 1949 szeptember 28-án Mindszenty hercegprimás legszűkebb politikai híveit, köztük az esztergomi érsekség 40 éven át volt jogtanácsosát, Gróh József képviselőtársamat védtem ... hogyha el is hiszem, hogy a cikkíró nem reám s talán nem is a 60-tagu pártonkivüli képviselők csoportjára gondolt, — hogy ez a mindenkiben csak megbélyegzendő ellenfelet kereső felfogás káros és veszedelmes. És végül legyünk egy kissé mérítéktártók. ügy tudom a .Nemzeti Bizottmányban évek óta együtt működik a jobboldal a K.J. ur ál-VERSEK : JÁVOR LÁSZLÓ z r Még fejem fölött ég a Nap, Meg nomloKomra hull a dél, De múlik már a pillanat, A Nap, tudom, nyugvóm tér. A Föld énvelem született És együtt hal meg énvelem. A kihűlt Napra ránevet Egy holt világ — a sírkövem. Dal Úgy érezni, a boldogságom Ma este ért véget. Eltemettem a szivemben Mindent, ami éget Sorsom óramutatói Bus éjfélre járnak . . . Boruljál a szivem fölé Fekete fejfának._____________ Pásztortüz mellett Az alvó város sóhajtól remeg. Éjfélre■ jár, az ucca néptelen. Tetők felett száz síró sors lebeg S találkozik az éjben énvelem. Múló világ, aludj, én őrködök. Pásztortüz toronyszobám ablaka. Barangolok a háztetők fölött, Feljegyzem, hogy mi történt éjszaka. A hulló éj, jaj, bus lilába olvad. Vágtat á hajnal tüzes szekerén. Lángpallóssal suhint már a Holnap És elhamvad az éjjel, mint a szén. (Páris, 1952) tál támogatott demokratikus szárnnyal. Nem látok benne semmi bűnt, a cél nyilván a lehető nemzeti összefogás volt. Már most, ha akár az egyik, akár a másik oldal úgy látja, hogy nem bírják egymást s másfelé keres partnert, azért még nem szabad — ha erre más indok nincs, — minden áron pyilast vagy bolsevikit keresni bennük. Amidőn soraim szikes közléséért köszönetét mondok, engedje meg Főszerkesztő Ur, hogy továbbra is jóegészséget kivánjak.. . .Őszinte nagyrabecsüléssel vagyok igaz hive: VÉSZY MÁTYÁS K. J. VÁLASZA VÉSZY MÁTYÁSNAK len tisztelt Uram! Kétségtelen félreértés van közöttünk; Ön vagy rosszul értelmezte cikkeimet, vagy szándékosan akar azokba olyasmit bélemagyarázni, amit én sohasem Írtam. A “Harmadik front” cimü cikkben szó sem volt Szélig Imre, vagy bárki más “kiradirozásáról”! Azt hiszem, világos okfejtéssel azokról- a demokratikus politikusokról írtam, akik a bolsevizmus és fasizmus elleni kettős küzdelem idején akár személyi torzsalkodásból, akár féktelen becsvágyuktól vezéreltetve, akár más okból a demokráciái sáncain belül egy harmadik küzdőteret is szeretnének létesíteni, ahol nem a fenti két ellenségre, de azokra rántanának kardot, akikkel pedig . közös eszmei alapon állnak, tehát akikkel nem hadakozniok, de öszszefogniok kellene. Röviden: a demokraták közötti belső háborúskodás ellen emeltem fel szavamat és azt írtam befejezésként, hogy aki pedig ezt nem érti meg, azt le kell írni, ki kell radírozni a demokratikus tábor aktívái közül. Nem a demokratikus táborból kell .kiradírozni, de e tábor aktívái közül. Nagy különbség! Ugyanez áll a másik kifogásolt cikkemre is. Itt is világos szóval beszéltem s megmondtam, hogy a jobboldal, rendkívül sajátságosán, de nagyon jellemzően azoknak tesz szövetségi ajánlatot, akik “alaposan kiszolgálták a moszkvai rezsimet.” Miért kell ez ellen annak védekezni, aki nem volt a moszkvai önkényuralom lakája, sem 1947 előtt, sem azután? Én nagyon jól tudom, kire és kikre értettem állításomat s ezt minj den politikai elemista is tudja: i bizalmas tárgyalások, szerelmes ajánlko-zások, megbocsájió levelezések voltak és vannak a látszólag két ellentétes pólus között. Majd egyszer bővebben írok erről és feltárom ezeket a furcsa kapcsolatokat, amelyek egyik oldalán Zakó, Kisbarnaki. Marót! - Meizler és mások állanak . . . Akik 1947 után is helytálltak j otthon, azoknak én is tisztelettel | és megbecsüléssel adózom, igy az Ön személyének és magatartásának is. Végül: kissé rejtvényszerü az Ön levelének befejezése. Én nem személyeket támogatok, tehát nem személyek, hanem eszmék szolgálatába állítottam toliamat, A demokrácia eszméinek szolgálata mellett politikai és emberi tisztességet is -követelek az emigráció közszereplőitől s ezért írtam meg az Ön által kifogásolt, de az olvasók zöme által helyeselt cikkeimet. A politikai és emberi tisztesség diktálja, hogy éles határvonalat huzzunk a bolsevisták és a ^nyilasok, sőt a rózsaszínűek és a halványzöldek felé is. Egyébként mindenben tisztelő hive: K. J. EURÓPAI MOZAIK Gyors utinapló Angliából, Franciaországból, Svájcból és Olaszországból Tizenhat éve jártam Európában utoljára. Most sem jöttem a magam jószántából, hanem kizárólag parancsra. Úgy érzem, hogy legalább egy pozitív eredménye van a magamfajta halandó mai európai utjának. Valami hálaadás féle, amit legjobban úgy tudnék kifejezni, hogy gondolatban leborulok megköszönni, hogy nemcsak embernek születtem, hanem azonfelül még amerikai is lehetek. Négy vezető országon mentem keresztül: Anglián, Francia-országon, Svájcon és Olaszországon. Mindegyikükben az általános színvonal jóval a miénk alatt van. Nem érzek örömet efelett, hanem inkább kimondhatatlan vágyat, hogy a többiek a mi színvonalunkat érhessék Sl. Ezt tartom az egyedüli lehetőségnek világforradalmi kísérletek ellensúlyozására. # # Wisconsin szenátora, McCarthy az ocsmányságain kivül semminemű kvalitással nem rendelkezik, mely nevét ismertté tehette volna Európában. Most, hogy neve a Választási kampányon szóbakerült, mégis minden vezető európai lap foglalkozik vele. De hogyan? A kétségtelenül jelentékeny londoni “The Economist” két teljes hasábon keresztül tárgyalja a wisconsini szenátor választási esélyeit, kiemelve a -kétségtelen tehertételt, amit ez a republikánus színekben futó szörnyű alak Eisenhowernek jelent. # # Mikes Gyuri változatlanul “best seller” és uj könyve, a “Shakespeare and Myself” rendkivül kedvező fogadtatásban részesült. Ez a hatodik könyve, amely 1948 óta itt megjelent és némelyike a 8-ik kiadást érte el. Azt hiszem ő az I egyetlen élő magyar iró, akinek jelenlegi Írásai 14 nyelven jelennek meg. Jóleső érzés volt egy magyar fiú Írását -görög és japán betűkkel nyomtatva látnom. Kislányának, Juditihnak mutattam Gyuri uj könyvének címlapját, melyen karrikaturája együtt szerepel Shakespeare-ével. Megkérdeztem a gyerektől, tudja-e, hogy kik ezek az urak? A világ legtermészetesebb hangján válaszolta:, (most érte el 3-ik évét) “Apám. egy másik Íróval.” # # Mint valószinüleg minden odaát-ról jöttnek, nekem is leggyakoribb kérédsem az összes angolokhoz: “Mit talál megfelelőbbnek Anglia részére, a szocialista vagy a jelenlegi kormányformát?” A válaszok a választási eredményeknek megfelelően körülbelül egyforma arányban oszlanak meg. -Szállodai szolgám ipéldául júfejezetten Churchülért rajong és készségét a torykkal szemben megdönthetetlen “indokolással” erősiti: “A szocialisták nem adnak borravalót.” # # Genfben a Szent Péter katedrálisban, a reformátor Kálvin első templomában hallottam, először magyar szót Svájcban. Két középkorú férfi állt a pad szélén s az egyik suttogta a másiknak: “. . . én másfél frankkal többet kaptam.” Hiszekegy 1952 ... Az Újságárus bódéjában 11 különböző nyelvű ujságterméket számoltam össze, köztük 3 magyart. örömömre az egyik “Az Ember” volt. A másik kettő: a “Világ” cimü Brüsszelben megjelenő lap, amelyet nívósnak találtam. A másik őszinte utálattal töltött el. Stílusosan zöld ingbe volt- burkolva és “Kitartás”-nak cimeízve. Zöldszinü testvére . lehetne a newyorki vörös “Magyart Lövő”-nek. Első oldalának héhány sora után félrelöktem a nyilas újságot és tisztálkodni rohantam. A cikk azt magyarázta, -hogy augusztus 20-át az egész világon helytelenül ünnepelték Szent Istvánt dicsőítve, mert kétségtelen, hogy Magyarország múltja, jelene és jövője kizárólag S'zálasi Ferenctől datálható. Szívből remélem, hogy e szennyirat Szálasihoz azonosan lesz “felfüggesztve.” # # Parisban csak átutazóban voltam, egyik repülőtérről a másikhoz sietve. A 36 kilométeres utat a párisi soffőr 20 perc alatt tette meg. A londoni taxik Nóé-bárkája, az angolok hidegvérű lassúsága után a franciának az életemmel nem törődő vágtatása pontosan kifejezte a két fajta között fennálló individuális ellentétet. # # Talán Olaszországban van aránylag a legtöbb magyar. A legkülönbözőbb helyeken váratlanul, a beszéd közben legjobban handabandázó olasz magyarul kezd káromkodni. Olaszország legnagyobb főnyereményének tekinti a tavazzanoi földgáz eredményeit, amely rengeteg áldást hoz minden tekin- - tetben, úgy fűtés, mint világítás 1 és automobil-gáz tekintetében. E jótéteményért jobban dicsérik Amerikát, mint minden anyagi segítségért, amit kaptak. Különösen növeli Amerika érdemét szemükben, hogy a fasiszta kormány éveken át sikertelen kutatásokat folytatott ugyanezen a helyen és á fúrásokat megfelelő eredmény hiányában abbahagyta. Amerikai szakértők tökéletes eredményeket értek el és amerikai specialista szakmunkások irányítják a ma már rendkívüli eredményeket felmutató munkálatokat. # # A lapok mindenhol sokat foglalkoznak az amerikai választási lehetőségekkel. Majdnem kivétel nélkül (beleértve a washingtoni tudósítókat is) helytelenül ítélik meg mindkét oldal álláspontját. Látszólag kevesen ismerhetik itt Calvin Coolidge magyarázatát, amit megválasztásakor egy angol újságírónak adott. Az angol szerint nem volt észlelhető külömbség a Demokrata és Republikánus Párt között. Az akkor újdonsült elnök gondterhelten ráncolt homlokkal válaszolt: “A különbség mérhetetlen! Az egyik párt bévülre került, — a másik kintmara-dt! . . Pontosan ez az érzésem Európáról. Mi bévülre kerültünk . . . FRANK GUY
