Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)
1952-09-13 / 34. szám
S-IK CHCtJl f'7 F'VRTSER» September 1 3f 1952 Párisi PanopÉum Irta: JÁVOR LÁSZLÓ “Mint magányos lovast az este, Elért a bántit engemet . . (Szép Ernő: “Emlék” c. kötetéből) 19C2 utca, körút és tér, 177 templom, 38 muzeum, 61 színház, 30 híd, 83,500 fa, 23 temető . . . Tessék kitalálni mi ez? — Ne törjük a fejünket, ez Paris, — mondaná a fölényes idegenvezető. A párisi tudósító, aki divatos szóval élve, egy “falukutató" szorgalmával nézi — gyakran a kávéházból, tehát a való életből, — a város színpadáról és nézőteréről A Várost, a Városok Városát, Párist, szeretné megfejteni a latin élet rejtett értelmeit. 83.500 fa! A fáktól a szegény idegen nem látja az erdőt. 19J2 utca egyik-másikában el-elcsavarogtunk, megálltunk a bulvárokon, a körutakon, leültünk a tereken, betévedtünk a zsákutcákba is, aztán visszafordultunk és ballagtunk tovább . . . 177 templom árnyékában eszünkbe jutott Napoleon, aki a roueni katedrális boltivei alatt azt mondta: “itt érzi az ember hogy nehéz ateistának lenni.” Bolygó pogány szivünk is megrendült a Notre Dame kőcsipkéi alatt, a gyászmisén, amikor magyar gyászkórus énekével búcsúztatta három püspök Mariska nénit, a hontalan pesti cigányaszszonyt, Balog Lojzi cimbalmos párját. Meséltem ugye, a 177 közül a legvénebbről, a St. Germain 1300 évvel ezelőtt alapított templomáról is, ami ott strázsál kihegyezett ceruza formájú tornyával A Város “Agya” fölött, az Exisztencializmus uj világtébolya s szellemi forradalma zűrzavarában. Montparnasse, szegény elbukott hős, Ő volt “A Város Szive” saját tudósítónk másodhuszéves korában. E rovatban az emlékezés hulló könnyével irtunk a drága “Montparnó" kis kápolnájáról is, ahová északi nőkkel járt a bus magyar nem azért, hogy az Ég megáldja frigyét, hanem azon prózai oknál fogva, mert a Domé-kávéházat hajnaltájt zárták és a templom viszont ezen időben nyitva volt. 38 múzeumban is de sokszor megálltunk templomi áhítatban, levett kalappal a művészet vallásalapitói, sanyarú életű szentjei, a csőcselék által megalázott, megkövezett mártírjai előtt. 61 színházból is adtunk hirt, világhírt, a mi Molnár Ferencünk és Lengyel Menyhértünk drámáinak bemutatása, sikere alkalmával. 30 hid egyikéről “Kaland” cimü versben daloltuk el nemrég egy téli éjszaka emlékeit. 83.500 fát se hanyagoltuk el, esküszöm, szivünkhöz öleltük az emlékvarázsló párisi fákat, amik az elhagyott, egykori poros pesti akácfák illatát, sárgult levelét hintették a csavargó vándor útja elé. A körúti pesti fák nőttek ki hirtelen, a holdsugárban, a párisi aszfaltból. Hajnalok kávéházi révületében. Szülőfalumnak, Pestnek Alvégéről, Felvégéről idejöttek az akácfák, bólongattak, hajlongtak, suttogtak, meséltek az elmúlt ifjúságról, j A körúti fák, meg az “ÜUői-uti fák.” Kosztolányi Dezső, igaz magyar poéta és kávéházi regös-énekes küldte utánam költeményét, az “Üllőiuii fák”-at. A kedves pesti fák egyre gyérülnek, egyre homályosodnak emlékezetemben és jaj, egyre végzetesebben érzem, hogy az utón — el- I vesztettem az árnyékomat. A múlt egyre távolodik itt, 83,500 fa között. Keresem önmagamat a fák között, ahol eltévedtem. “Nagy-Páris lakossága ötmillió lélekszámra becsülhető.” Hány barzongott közülük a bulváron, forró nyáron is attól:: “Üllői-uti fák”? “Üllői-úti fák” . . . Pesti fák. Magyar fák. Minden fa közül ti voltatok a legszebbek, a legcsodálatosabb fák. Ifjúságunkat, a szivünket, a nevünket véstük belétek. Kérgetekben ott van Ágnes, Manci, Irén neve, meg a mi nevünk, a mi nevünk, amelyet itt senkise tud kimondani. Ti pesti fák, éltek még, vagy ti is meghaltatok ott? Vándorbot lett belőletek, amire koldustarisznyát akasztott a pesti poéta? Vagy éltek mint én, de lassan felejtetek, mint én, vagy már nem is, vagy csak alig emlékeztek, ami még rosszabb, ami kicsit a halál kezdete? Ne hívjatok, ne suttogjatok és ne hallgassatok rám. Boiondokot beszélek. Ne álljatok utamat, menjetek előlem! 83.500 fa ölel itt körül. Valóságos fabirodalom. Itt szeretnék élni, úgy mint a többiek, ha ti is úgy akarjátok, pesti fák. El akarom felejteni ezeket a szavakat: Utca, Körút, Tér, Park, Liget, Sziget, Part . . . Lehet? Rue. Boulevard. Avenue. Place. Quai . . Ha azt mondom Avenue, az nem az Ut. Az útnak asszociációja , van. Az ifjúságom rezdül meg benne. Ut . . . Rákóczi-ut, a villamos csilingel Zugló felé a cigányzenés kávéházak során. A mellékutcák szagát is érzem. Köztemető-ut . . ."1 Munkás biztositó. Felhőkarcoló. Árnyékában: a Gyüjtőfogház, ahová a munkához nem jutó “csavargó”-kat hurcolta az állam. Teleki-tér. | Nyomorpiac. Bódéi mellett, a szabad ég alatt táborozott éjszaka a szegény magyar földmunkás, a talicskás kubikos. És szemben a temető, i Jaj, de együtt volt ott minden, szerencsétlen szülőföldem, Budapest!... A pesti temetők kapuja fölött arany betűkkel: “Feltámadunk!”! 23 párisi temető kapuja fölött is egy szó: Cimetiere. Egyszerűen, a hely rendeltetésének a megjelölése: temető. Semmi több. A párisi tudósító sokszor megállt a temetőkapuk alatt. Először csodálkozott és lassan, lassan csodált. Csodálta a franciákat. ők, a boldog latinok, ők az élet legnagyobb ceremóniamesterei — a halaiban milyen egyszerűek. Szinte közvetlenek . . . A magyar és a francia temetők felirata két szó és a két világra, a kát szellemre jobban rávilágít, mint minden “beszélő szám,” minden statisztika. “Feltámadunk!” — “Cimetiere.” Mi a sírba is ábrándokat viszünk. Ck viszont az utolsó pillanatig — élnek. Az ünneprontók Irta: RÉVFFY LÁSZLÓ minden sarkába és a magyar iparnak hirt, dicsőséget és megbecsülést szereztek. Voltak mélypontjai is a gyárnak, amikor a gazdasági helyzet kritikus állapota a Ganz-nál ia éreztette hatását. Sokszor támadtak versenytársai külföldön és nem egy esetben számbelileg nagyobb cégek estek el a megrendelésektől, mert a Ganz-gyár produktumait felülmúlni nem tudták. A második világháború kitörése azonban elvágta a gyár külföldi piacait és kizárólag a hazai rendelések kielégítésére szorítkozott a munka. A háború súlyos károkat okozott a Ganz-gyárnak is. Azonban a cég világhírneve újra teljes versenytárssá tehette volna a gyárat, ha nem következik be az orosz bolsevizmus erőszakos térhódítása Magyarországon. A minőségi munka átalakult .sztahanovista selejté, a munkások munkájuk után nemhogy részesedést nem kapnak a haszonból, hanem még az elvégzett munkájukat sem fizetik meg. A szociális gondoskodás a nullával egyenlő. Csak a szünet nélküli hajszában és a soha ki nem merülő jóvátételi munkákban süritödik össze a százéves Ganz-gyár mai programja. A külföldi rendelések ma csak a Szovjetunióra értendők, Nyugat felé minden kivitel megszűnt, de rendelés is alig érkezik. Ha igen, egészen biztos, minőségi okok miatt vagy visszaküldik az árut, vagy a megrendelő többé újra nem jelentkezik. • Ma semmi ok nem látszik arra, hogy fényes ünnepségeket rendezzenek a gyár jelenlegi urai. De megteszik, mert a propaganda így kívánja és a népidemokratikus történészek majd meggyujtják azt a görögtüzet, mely mellett nyugodtan melegedhetnek, büszkéi-— kedhetnek. A régi Ganz-munkások ezrei azonban tudják, hogy a mai vezetők csak kontárok, és semmi, de semmi közük nincs Ganz Ábrahámhoz, Mechwart Andráshoz és Kandó Kálmánhoz. [ it, figyelte a műszaki fejlődés, minden ágát és ha valahol uj le- j hetőséget látott azt felkarolta, segítette, tökéletesítette. 1870 felé a Ganz-gyár malom! hengerszéket gyárt már Ausztráliának és Délamerikának. Világ! híres lett abban az időben a kéjregöntésü Ganz-féle vasúti kerék, hengerszék és vízturbina. Amikor 1878-ban Parisban megnyílt a világkiállítás, Mech| wart András ezerszemü látogatój ja lett a kiállításnak. Felismerte* a villamosipar fejlődésének lehe| tőségét és amint hazaérkezett, kis ; villamosmühelyt létesített azonj nal. Fiatal és ambiciózus mérnö, köket segített kísérletezéseiben s ; nem is hiába. Déry és Bláthy | mérnökök feltalálták és kidolgozták a váltóáramú párhuzamos .kapcsolású áramelosztó rendszert. i Evvel a szabadalommal 1885-ben jelent meg a Ganz-gyár a világ- i piacon és így létesült sok-sok ország nagyvárosában központi vil- I lamossági telep. Fényes diadallal ünnepelte meg a gyár 50 éves fennállásának ün- j népét. A 400 forint névértékű Ganz-részvényeket 4,000 forinttal jegyezték a tőzsdén és alkalmazot- I tai 3 havi fizetésnek megfelelő j , jutalomban részesültek. Mechwart András kitűnő szer- I |Vezését dicséri az a tény is, amikor Kandó Kálmán mérnököt I szerződtette a jyárhoz. Kandó kísérletezései alapján vált lehetséj gessé a gyárak villamoserőre való átalakítása. Ebben az időben a gyártelepeket meg számos kis! [gőzgép hajtotta, amelyeket többj í kazántelep táplált. Hogy ennek a | j felfedezéseinek milyen sikere volt, j elég, ha megemlítjük, hogy az! osztrák florisdorfi lokomotivgyár, t a Felten-kábelgyár és még több j nagyüzem átállt elektromoserőre, j Kandó kísérletezéseit kíterjesz- i tette a vasutak elektromos haj- j tásának háromfázisú motorral i történő átállítására is. Ez világhírnevet szerzett a Ganz-gyárnak. A Kandó-féle vil- ■ lanymozdony világszerte népszerű [ lett és Argentina, Olaszország, j Anglia állandó rendelőként je-1 lentkeztek. Anglia Kandó sikerei- i re felfigyelve, felhívta a Ganz-: gyárat, tegyen árajánlatot a Ion- ! doni földalatti vasút elektromos- ! erőre való átalakítására, mivei addig a londoni “subway” gőzzel működött. * A Ganz-gyár világhíres le‘t.1 Gyártmányai eljutottak a világ i Magyar házaspár kerestetik előkelő detroiti amerikai házba. Főzés, kerti munka. Jó fizetés. Felvilágosítást csak telefonon.- Hívják: Circle 6-9560 HERZ-S2ALÄMI! VALÓDI! IMPORTÁLT! (Jelenleg Hollandiából.) Y orkvills-ben kizárólag PttPRIKÄS IMP OR TÉRNÉL kapható! 1504 SECOND AVE. 78 és 79 utcák között NEW YORK 21, N. Y. Telefon: BU 8-6117 Vidékre pontosan szállítunk. Kérjen ingyenes árjegyzéket. SZEREZZÜNK UJ ELŐFIZETŐKET “Az EMBERINEK, ERŐSÍTSÜK AZ ANTIBOLSEVISTA ÉS ANTIFASISZTA AMERIKAI MAGYARSÁG HARCOS HETILAPJÁT! i Mo tanában Magyarországon sokszor ünnepelnek. A hétköznapi robotban elfáradt munkás majd mindennapjára esik egyegy ünneplés, mely felér egy erősiramu műszakkal. ! Az ügyes cselédei?, a túlbuzgó ' akarnotok ma ott ülnek a történelmi könyvtárban, összeturják a Nemzeti Muzeum gyűjteménytárát és állandóan kutatnak, ke- i resgélnek a múltban, mit is lehet- i ne némi átalakítás ;a) és átfestészel úgy megünnepelni ma, hogy az a népidemokrácia alapjait erősítse és propagandájukat segítse, j így jutottak el a népidemokrácia történelemkutatói az ipar egyik fényes csillagának, a “Ganzgyár” történelmének a lapjaihoz. Mivel ma a Ganz-gyár az egyik legnagyobb kapacitással dolgozó jóvátételi üzeme Magyarországnak, — úgy gondolták, — itt az ideje annak, hogy egy ünnepet a Ganz-gyár is kapj-on. Természetesen a beszámolók szerint ebben a gyárban állandóan kiuzsorázták a munkásoka*, éhbérért dolgoztatták őket végkimerülésig és a kapitalizmus karmaiban vergődött a gyár egészen addig, amíg a dicsőséges szovjet hadsereg hazánkat felszabaditótta és lehetővé nem tette, hogy ez a rosszmultu gyár is a munkásé legyen, ahol most öntudatosan és boldogan dolgozik és jól keres. Ez a beszámolók lényege és az csak természetes, hogy ezek a népidemokratikus történelmi viszszapillantások elejétől a végéig szemenszedett valótlanságok. Nem szükséges a mai otthoni történelem-“magyarázók”-kal vitába szállni, csupán az ünnepségek előtt álljon üt dióhéjban a Ganz-gyár hiteles története. • A Ganz-gyár nevét egy Ganz Ábrahám nevű, Svájcból Magyarországra vándorolt vasöntőmunkástól nyerte, aki először, mint egyszerű munkás dolgozott, majd később Budán műhelyt nyitva, önzetlen munkájával szolgálta az 1848-49 évi szabadságharcot, mivel a honvédség részére szükséges öntvényeket készítette el. Ez a Ganz Ábrahám hívta életre vállalkozásával a gyárat és a gyár nevének viselője Ugyanúgy két kézi munkát végzett, mint többi munkástársa. A kitűnő gyártmányoknak hamarosan hire ment és a hazai piac kiszélesítése mellett a fiatal Ganz-gyár már külföldi megrendeléseket is kapott. Ganz Ábrahám halála után Mechwart András, szintén a gyárban dolgozó munkás, lett a gyár vezetője. Kéregöntésü gyártmányaival csakhamar európai hírnevet szerzett a kitűnő szervező és szociális érzésű Mechwart, akárcsak maga a gyár. Mechwart András már a múlt században látta, hogy csak olymódon següheti gyára további fejlődését, ha munkatársait megbecsüli, munkájukat megfelelően jutalmazza. Amikor később a gyár rohamosan nagyobbodott és átalakult részvény társasággá, ő volt az, aki kérészLülvitte, hogy a tisztviselőknek és munkásoknak egyaránt részvényeket jutatott és ilymúdon az elért haszonból fizetésükön felül részesedést kanták. A munkás érezte, hogy velük érző és róluk gondoskodó főnökük van. Sztrájk Mechwart vezetése idejében nem is veit a Ganzgy árban. Sokoldalú képzettsége mellett Mechwart András avval is törődött, hogy a gyár fejlődjön. Kitünően válogatta ki munkatársa-A!r Conditioned! Nyitva egész éven át! 4Sth St. E. of BROADWAY, N. Y. Telefon: PLoxo 7-1523. immerman ’s MINGAKtA-beil minden este: 2 zenekar! 1/ •• • Kitirno missor!
