Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)
1952-09-13 / 34. szám
September 13, 1952 « EMBER 7-ik olde} SHAKESPEARE SZÜLŐFÖLDJÉN Irta: MEGYERY SÁRI Stratfordban lenni és nem kapni jegyet a “Memorial Theater”-be, rosszabb mint Rómában lenni és nem látni a i pápát. Sajnos, az előző eset azt hiszem gyakoribb; jómagam1 kétszer voltam Stratfordban, de a színházban mindkét esetben csak kívülről gyönyörködhettem, minden fáradozásom csődöt mondott s még állóhelyet sem tudtam szerezni. Stratfordban nincs pénztárnyitás, mert a jegyeket hónapokkal előbb foglalják le a különböző turista irodák és a világ minden tájáról érkező jegyrendelések. A színházi szezón csak hat hónapig tart, a nyári hónapokban. A műsor január első napjaiban jelenik meg; ekkor kell eldönteni, melyik darabot kívánja látni a néző. Aki nem ennyire előrelátó, úgy jár mint én jártam a múltban. Mert tavaly megunván a sikertelen ácsorgást s a különböző eredménytelen hadjáratot, megfogadtam a kapott jótanácsot és Újév első napján beléptem a “Shakespeare-kutatók Egyesületéibe, tudván: ez az egyetlen mód színházjegyhez jutni Stratfordban. Bevallom hazudtam, mert soha sem “kutattam,” csak alázatosan, messziről szerettem Shakespearet, s összes szaktevékenységem annyiból állt, hogy évekkel ezelőtt — még szegény Feleki Géza megbízásából — a “Világ” egyik vasárnapi mellékletébe lefordítottam két Shakespeare-szonettet. Ezt a meglehetősen gyönge irodalmi munkát csatoltam a stratfordi kérvényhez sok más egyéb irattal együtt. El is feledkeztem az ügyről, amikor március első napjaiban idézést kaptam a párisi British Council irodájába, ahol nagy örömmel közölték velem, hogy remélhetek, “kérésem valószínűleg meghallgattatik.” Néhány hét után pedig 'befutott egy hatásos, gyönyörű boríték, amelyikben benne voltak az összes okiratok, bizonyítván, hogy a “Shakespeare Research’’ társaság befogadott tagjai közé. Hihetetlen milyen ereje van a nyomtatott szónak, nemsokára magam is hinni kezdtem, hogy valami kögöm van a nagy poétához, s olyan büszke lettem, mintha ki tudja milyen érdemeimnek köszönhettem volna a “kinevezésemet.” Dicsőségemnek hire járt; társaságban s a színházi körökben ha Shakespeare nevére került a sor, büszkén feszítettem, mint aki tud valamit arról, amit a gyarló tömeg nem sejthet s ha véleményemet kérték, leereszkedően hümmögtem, ahogy szaktekintélyekhez illik. # De még a gyarló hiúságnál is többet ért a kutató tagsági kártyával járó kéthónapos meghívás Startfordba, mely jóformán fillérekért nemcsak teljes ellátást biztosított egy kitűnő hotelben, de jogot adott egy bérletjegyre a teljes színházi szezonra, a próbák és kulisszák mögötti belépéssel együtt. A “kutatásaim” elősegítésére a birminghami egyetem Stratfordban székelő nyári tanfolyamára osztottak be, a legkiválóbb Shakespeare-előadókat hallgatni, s egy külön tanárt is kaptam az iránytadó munkához. Julius első napjaiban érkeztem Stratfordba, 18 kollegámmal a “kutatók” közül. Ahányan voltunk, annyi különböző nemzetet képviseltünk. Az első napokban kíváncsian vizsgáltuk egymást; részemről féltem s egy kicsit szélhámosnak éreztem magam, egyre félve, hogy valami kiderül. Később megnyugodtam, érezvén: nemcsak én hazudtam; az uruguayi fiú fülembe súgta, hogy tulajdonképen nem is ő, de a mamája volt Shakespeare-kutató, a svéd lány bevallotta, hogy eddig csak amatőrelőadásokat rendezett, s a rhodosi matrónáról kiderült, hogy semmi köze Shakespearehez, — ifjúkorában kabarétáncosnő volt a kontinensen. A vezetőség mindezekről a pletykákBól nem vett tudomást. Valamennyiünket úgy kezelt, mint komoly kutatókat. Délelőtt próbánk volt a műsoron lévő darabból, akárcsak a színészeknek. Kiosztották közöttünk a szerepeket és a rendező éppen úgy magyarázta, izekre szedve az alakokat, mintha este nem is a nézőtéren, de a színpadon lenne a helyünk. A következő reggelen vitaóránk volt az esti előadásról; itt mindenkinek hozzá kellett szólni a kérdéshez, kifejtve tetszését vagy ellenvéleményét a különböző argumentumok kíséretében. Az ilyen vitáknak persze hamar megvoltak a maga sztárjai, tehetséges, tudálékos, kérkedő vagy gyerekesen naiv elemei; a feltűnni vágyók, akárcsak a képviselőházban, esetleg nagy feltűnést keltettek egy szellemes közbeszólással, de már egy összefüggő beszédet nem tudtak kivágni. Mások érezhetően készültek, hogy nagyon intellektuálisnak és Shakespeare-ismerőnek tűnjenek. Voltak, akik csak azért, hogy a hallgatóság felfigyeljen, kifejtették, hogy Hamlet nő volt, vagy Ofélia rosszerkölcsü, belemagyarázva Shakespeare szövegébe Sartre exisztencialista filozófiáját, Freud elméletét s az összes egyéb ismert vagy ismeretlen teóriákat. Voltak őszinte és álőrültek, olyanok, akiket tényleg megzavart a Shakespeare-imádat, vagy akik csak szimulálták a bolondságot. Egyik előadáson az egyik hallgató meg akarta támadni a professzort, mert az becsmérelte Cleopatrát, aki az ő kedvese volt, lévén ő Antonius. Egy középkorú hölgy édes mosolygással Cordéliának nevezte magát, kijelentve, hogy az atyja Lear és köszöni szépen, kissé jobban van, amióta ő vette ápolásba. Voltak kutatók, akik szerényen mentegetőztek, hogy még csak negyven éve kutatják a brit lángész nyomait s igy nem tudnak sokat. Sehol annyi futóbolondot nem találni, mint Stratfordban, de a bolondságuk oka rokonszenves és a társadalom részére nem jelentenek veszélyt. Stratfordban minden és‘mindenki életlehetősége Shakespeare soha el nem múló dicsőségének márványkockáira van alapítva. A Cook-irodák, turista-autók ezrével szállítják az idegeneket Shakespeare szülőházát, Ann Hathaway, vagy Mary Arden falusi kúriáját látogatni. (Ann Hathaway Shakespeare felesége, mig Mary Arden a géniusz édesanyja volt.) Sokan megelégszenek azzal, hogy egy emléktárgyát vegyenek: tojástartó, sütővas, papirvágó, fürdőkefe — és még .az illem- I hely papirtartója is Shakespeare fényképével van ékítve.: Nincs az a háztartási cikk, amin ne szerepelne! Akárcsak Lourdesban, Velencében és a különböző hires helyeken, az emléktárgyak összes borzalmai képviselve vannak. Ez már vele jár a csodával s a halhatatlansággal. A statisztikai kimutatások szerint Stratford látogatóinak a száma a 18-ik század óta — amikor az igazi buésujárás megkezdődött — egyre emelkedik. Évről-évre több az érdeklődő. Az év csúcspontja április' 23, Shakespeare születésnapja, amikor a világ minden tájáról özönlenek a népek s a különböző országok követei hivatalosan jelennek meg tisztelegni a Holy Trinity Church-ben Shakespeare sírja előtt. Ez évben 83 nemzet bontotta ki zászlaját és tette le koszorúját, ami szép és vigasztaló tudat, ha az ember elgondolja, hogy mindez a hódolat nem egy hadvezérnek vagy uralkodónak, de a szellem és költészet képviselőjének adatott meg. Felejthetetlen látvány a kora reggeltől késő estig felvonuló zarándokcsapat, a kezekben virág, a tavasz első hírnökeiből: nárcisz, kökörcsin, ibolya, százszorszép, valóságos virágpiramis fedi be a sirt s a templom csupa illat és szinpompa. Stratford különben is megérdemli, hogy észrevegyék . . . egyike a legrégibb és festői szépségű kisvárosoknak, gyönyörű, teljesen ép Tudor-korabeli faházakkal, Warwick megyében, az Avon-folyó partján. Tipikusan kis angol piacváros, rengeteg történelmi emlékkel és bőven megáldva természeti szépséggel, j Az épületek és műemlékek csodálatosan jókarban van-j nak, — sajnos az a ház, amelyben Shakespeare utolsó éveit j töltötte, nincs meg s csak a bekerített telek helyén egy jelző- j tábla emlékszik meg róla, hogy április 23-án halt meg (érdekes, hogy április 23 a születés- és elhalálozásának a napja is), j Ez az épület 1856-ig teljesen érintetlenül áíit lenn, de annyian akarták látni a kertben lévő hires szederfát — amit állítólag a költő maga ültetett, — s a szobát, amelyben örökre be- I hunyta a szemét, hogy a ház tulajdonosa, egy Francis Gastrell J nevű pap, dühében a folytonos háborgatásért, a földig rom-! boltatta. Barbár cselekedete után el kellett bujdosnia, mert a lakosság meg akarta kövezni. Mindenesetre jobban tette volna, ha eltűri a kíváncsiskodók zaklatását és milliókat gyűjt a belépődíjakból. Ma, a lebontott házhelyen csak a kér- ! tét özönlik el a turisták. A kert fővonzóereje a középen levő hires csodakút, mely a legenda szerint bűvösérejü. Ha szótlanul háromszor körüljárja a hivő, úgy teljesül a kívánsága. Ennek a “wishing well”-nek hire megsokszorozta a stratfordi | látogatók számát. A kút körül soha nem szűnik meg a mozgó kör, még zuhogó esőben is ott látni a mindenféle nemzetiségű embert, férfit, nőt, fehéreket, sötétbőrüeket, akik mint egy különös vallási transzban, vallásos szertartásként táncolják a “vágytáncot.” A kívánságoknak milliói vannak itt eltemetve; ! vájjon hány százalék talált meghallgatásra? Az 1932-ben megnyilt “Memorial Theater” Stratford | büszkesége. A legutolsó 300 évben ez a negyedik színház, melyet Stratfordban Shakespeare emlékének megőrzésére emeltek. Modern épület, nő tervezte, 1200 nézőt fogad be s a színpad a modem technika vívmánya, olyan »amilyennek Európában sehol sincs párja. A kellékeket és bútorokat, kosztümöket készítő műhelyek szintén páratlanok a maguk nemében. A művészi gárda Anglia legelső színészeinek válogatott csoportja. Jellemzésül csak annyit, hogy itt még a kis szerepeket is “Sir”-ök alakítják, s ez az egyetlen angol színház, ahol a szünetekben a nézőtéren nem szervíroznak teát. Még cukorkákat is csak a büffében szabad elfogyasztani, nehogy valami is megzavarja a templomi csendet. A műsor kizárólag Shakespeare müveiből van összeállítva. Ám ez évben kivételesen egy Ben Jonson-darab, a “Volpone” is előadásra került, a Shakespeare-imádók nagy felhördülésére és tiltakozására. A repertoár ezenkívül még négy Shakespeare müvet nyújtott: a “Vibar”-t, a “Coriolanus”-t, az “Ahogy tetszik”-et s a “Macbeth”et Ralph Richardson és Margaret Leighton vendégszereplésével. Az évad felfedezése s legnagyobb meglepetése egy 17 éves lány, Zena Walker. Anthony Quayle, a kitűnő színész — aki rendező és igazgató is egyszemélyben, — vette észre. Mert Zena Walker mindössze csak arról álmodott, hogy mint keresztülsuhanó alakot szerződtetik, néma statiszta szerepekre. Az angol színjátszás igen nagy súlyt helyez a testmozgásra s a statiszták töbnyire képzett táncosok. Zena Walker — akit véletlenül éppen “Walker”-nak hívnak — állítólag a járásának köszönheti, hogy ma főszerepet játszik. Oly szépen, kifejezően jár, hogy fel kellett rá figyelni. Most Mirandát alakítja a “Vihar”-ban; tündéri jelenség s kitűnő, vérbeli színésznő. Ma még csak Anglia van tele a nevével, de nemsokára internacionális sztár lesz. Igen visszavonultan él és visszautasítja a legcsábitóbb filmszerepeket, sőt szerelmi históriái sincsenek. A művészetével akarja meghódítani a világot. 1954-ben, Strátfordban Júliát fogja megszemélyesíteni, — ezt megtudtam; mint nagy titkot súgták meg. Hogy ki lesz Romeo, ez még nincs eldöntve, de azért a jegyekről jó lesz már most gondoskodni. Shakespeare-rajongóknak bizalmasan és magunk között, ajánlom az én jól bevált módszeremet . . . Stratford upon Avon, 1952 szeptember , ------------------------------------SZEREZZÜNK UJ ELŐFIZETŐKET “Az EMBERINEK, ERŐSÍTSÜK AZ ANTÍBOLSEVISTA ÉS ANTIFASISZTA AMERIKAI MAGYARSÁG HARCOS HETILAPJÁT! Most vasárnap: az UHJA nagy szüreti mulatsága A United Hungarian Jews of America szeptember 14-én, most vasárnap rendezi a szüreti mulatságát az izraeli- élelmiszerakció javára a Biltmore Garden-ben, 3535 Eastchester Avenue, Bronx. Nemcsak a nemes cél, hanem a beígért attrakciók is megérdemelt érdeklődést váltanak ki a new yorki .magyar közönségből. Szőllőlopás, próbahá'/asság, jövendőmondás mellett pompás magyaros ételeket szolgálnak fel Green Malvin és Cziment Lajos vigalmi elnökök személyes felügyelete mellett. Goldstein Béla és cigányzenekara huzza majd a talpalávalót a fiatalság részére. Útirány: a Lexington Ave “White Plains Rd.“ jelzésű subwayval egészen a 225th St. állomásig, onnan a 9-es számú autóbusz a szüreti mulatság színhelyéig. Aki az 8th Ave. subway t veszi (a Grand Concourseon végighaladót), az a 205th St. állomásnál szálljon át a 15-ös Hillside-autobuszra, amely a Boston Road-ig viszi, ahol azonnal megtalálja a Biltmore Gardenst. MA, PÉNTEKEN ESTE: CÁTHY TIBOR KABARÉESTJE A “CARDEN’ -BEN Gáthy Tibor, a méltán népszerű szí. ész jutalomelőadásán a következők lépnek fel: Havassy Mimi, Földessy Lilla, T. Kondor Mariska, Szalkay Juliska, Bodán Margit, Iván Dezső, Tárkányi József, Kulcsár Endre, valamint az ünnepelt Gáthy Tibor A műsort Endrey Jenő konferálja. Finom ételekről, jó italokról Zettl Laci gondoskodik. Tóth István, a magyar színészek "eteránja tölti be a manager tisztjét. Ajánlatos asztalokat előre lefoglalni telefonon Gáthy Tibornál (BU 3-5396) és a Garden-ben (RE 4-9670). Jegyek ára személyenként $1. HOLLÓS BÖZSI ANGOL-MAGYAR magyar - angol fordítási és bevándorlási ügyekben segítő irodája készséggel ál! az amerikai magyarság rendelkezésére. Cím: 55 West 42 St. (Room 1046) New York 18, N. Telefon: LO 4-3619 ÓRÁK BELÜL kiutaljuk rendelését VÁMMENTESEN A MAGYAR KORMÁNY engedélyével MAGYARORSZÁGBAN budapesti raktárunkból KÁVÉ JEA, KÄKÄ0 NYLOMARISNYAés ÖSSZES EGYÉB VÁMMENTES MAGYARORSZÁGI SZERETETADOMANY nálunk megrendelhető Arieavzékkel készséaael szolaálunk GLÓBUS TRADING C0RP. 0 BROADWAY, NEW Y0RH í Teí. BOwlhig Green 9-4164 v. j
