Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)

1952-09-13 / 34. szám

September 13, 1952-r AZ EMBER 3-ik oldal Az ellenség közöttünk jár Nyugatnémetországban, hivata­los kimutatás szerint a lakosság 2.5 százaléka a neo-náci Deutsche Reichs Partei tagja. Spanyolor­szágban Franco szakszervezeti militánsokat akasztat. Belgium­iban. Hollandiában, Franciaor­szágban felrfelbukkan egy - egy neo-náci irányzatú szerv. Délafri­­kában “nemzeti-szocialista” faji alapon kormányoznak. Ausztrá­liában, Angliában, Norvégiában, a fennálló törvények ellenére, mind erősebben jelentkezik valamiféle náci megmozdulás, elsősorban az idegenek között. Emigrációnkban hasonló a hely­zet. A “Hídverők” cimü nyilas lap mindmáig nem szűnt meg, ellen­kezőleg: “titokzatos” kezek támo­gatják. Magyar szennylapok je­lennek meg: Németország, Belgi­um, Franciaország, Anglia, USA, Kanada, Ausztria, Argentina, Brazília és állítólag már Ausztrá­lia területén is. Mindez azt bizonyítja, hogy a fasizmust Hitler és Mussolini le­verése nem szüntette meg, az to­vább virágzik világszerte és ma, kezdeményezés már született. Nemzeti vonalon viszont a fasiz­mus kezdeményezésén kívül mást még nem láttunk. “Büszkén” di­csekedhetünk tehát vele, hogy van egy nyíltan fasiszta katonai szervezetünk, — az MHBK, melynek vezetői meglepő gondos­sággal ügyelnek arra, hogy káde­reiket ne szippantsák be a külön­féle hadseregek, ellenben az utol­só pillanatra játszanak, addig húzzák az időt, mignem végülis, a döntő momentumban kész tény­ként, “magyar hadsereg”-ként is­merik el őket. S e ténnyel megszületne az uj Mchács nemzetünk számára . . . Miért nem kezdeményezett ed­digis a Nemzeti Bizottmány, de­mokratikus katonai káderek fel­állítása érdekében? — merül fel önkéntelen a kérdés. S feleljünk meg rá; Mert a “katonai ügyek irányi­tója” a fasiszta mozgalommal lé­pett szövetségre, tehát annak út­ja egyengetése érdekében tudato­san mellőzi (majd hogy azt nem mondtuk szabotálja) egy demok­ratikus katonai bizottság felállí­tását, s az illetékes nagyhatalmak felé való prézentálását. E tény, mi egyéb, ha nem az uj fasiszta veszedelem markáns jele?! Mi egyéb, mint nyílt összejátszás a Madridtól Buenos Airesig terjedő vonallal,egy későbbi “nagy cél” érdekében?! A megoldás pedig — korántsem Scyllák és Charibdisek között ve­zet a célig. A megoldás, hála az emigrációkba szakadt demokrati­kus törzstiszteknek, adva van. Csak össze kellene fogniok. Csak szervezetbe vagy komitéba kellene tömörülniük. S a:kkor bizonyosak lehetünk, hogy a szabad demok­ráciák felelős vezetősége sokkalta szívesebben tárgyal velük s hall­gatja meg elképzelésüket, mint tűri-meg a jelen katonai mozga­lom vezetőit. Annális inkább, mert egy lejárt vizűm meghosszabbítá­sának megtagadása és két másik vízumkérelem rideg elutasítása úgyis világosan kifejezte már az irányukban alkotott véleményü­ket. A cselekvés órája — a 24-ik óra, — napjainkban elérkezett. Ha el­mulasztjuk, nemcsak mi viseljük majd a felelősség súlyát, de az a 9 millió magyar is, ki nem azokat túrja vissza, akik tarkólövészet, gyújtogatás és robbantás közepet­te vonultak ki az országból. A magyar nép valóbafi felszabadí­tókat vár, kiknek kezét nem szennyezte vér, kik átélték s meg­értették a nagy átalakulást és akiktől így búcsúzott az átalakult ország: — A viszontlátásra! . . . A viszontlátás nem késhet már soká. Annak előkészítéséért gyors cselekvésre van szükség, mert pil­lanatig se feledjük: az árulók kö­zöttünk járnak s rókánál rava­szabban készítik elő a nyársot. hogy azon idővel a maguk pecse­nyéjét süssék meg. S ez a fasiszta nyárs egyszer már felnyársalta a magyar né­pet . . . WINKLER ALAJOS GYÖRGY AZ ÁGH - RÉMREGÉNY FEJLEMÉNYEI: Hatalmas felháborodás, általános megdöbbenés az MHBK botránya körül Apor Vilmos győri püspök, Széchenyi Bertalan felsőházi elnök, Malasits szociáldemokrata képviselő is interveniáltak Ágh László kegyetlenkedései miatt 1952-ben leplezetlenül lép a nyil­vánosság elé. A neo- n ácizmust elhallgatni annyi, mint tűrni a létezését és így akarva-akaratlan további f ennmaradásához segéd kezet nyújtani. E veszély nagyságát hangoztatni sohasem lehet eléggé: sohasem lehet elegendően ecsetel­ni az abból támadható újabb ka­tasztrófa végzetességét. Ha ma eltűri a világ a sejtszerüen je­lentkező és harapózó nácizmust, holnap az a fejére nő, behálózza kivül-belül a testét, ami után már •csak az uj Hitler jelentkezése hi­ányzik ahhoz, hogy a korábbi zsarátnokból újabb, tűzvész kelet­kezzék. Ha a világ nem eszmél fel idő­ben és tétlen nézi a veszély kibon- | takozását, úgy annak beköszönte- | kor, megérdemli a sorsát . . . Mindezeket előre kellett bocsá­tanunk, miután emigrációnkon beiül mindgyakrabban hallja az ember: “ne bántsuk többé a nyi­lasokat. Voltaképen azok is ma­gyarok, aztán eléggé demokrati­zálódtak, asszimilálódtak már, ko­rántsem a régiek. A Szovjetet gyűlölik, háború esetén tehát, or­szágunk felszabadításáért igen hasznos erőre lelhetünk bennük.” Az egész magyar közvéle­ményt megdöbbentette mult­­heti cikkünk, amelyben meg­rajzoltuk Ágh Lászlónak, az MHBK katonai vezetőjének elriasztó portréját s amellyel kapcsolatban közöltük a ször­nyű kínzásokat és szenvedé­seket átélt két tanúnak köz­jegyzőileg hitelesített, per­­rendszerü vallomását. A leirt adatok az emberi megalázta­tásoknak, a véres kínszenve­déseknek és a közönséges gyil­kosságoknak olyan- szörnyű­ségesen infernális képét tár­ták elő, hogy mindenki a leg­nagyobb felháborodással és borzadással foglalkozik az üggyel. Ennek a sötét ügynek ki­pattanása a magyar emigrá­ció legnagyobb botrányát in­dította el. A gondosan takart álarc lehullt az MHBK eddig is gyanakvással figyelt arcu­latáról és kiderült, hogy a ve­zetők sorában, afe amerikai legfőbb vezetői poszton olyan szadista tömeggyilkos ül, mint Ágh László, az újvidéki vérengzésekben is résztvett munkatáboros hóhér. Kide­rült ,hogy az MHBK nemcsak válogatás nélkül felvette tag­jai sorába a volt nyilas párt­szolgálatosokat, k e gyetlen­­kedő keretlegényeket és az egyéb szélsőséges elemeket, de az egyik legnagyobb tö­meggyilkost vezető poszttal ajándékozta meg. Kiderült, hogy a nagy per­ben, amely évek óta folyik, a demokratikus politikusoknak volt igazuk, amikor már csak­nem két éve lerögzítették: az MHBK-val nem lehet együtt­működni és aki együttműkö­dik velük, az kizárja magát a tisztességes, demok ratikus emigráns politika sáncaiból. A botrány kipattanásával azonban az is kiderül, hogy nemcsak politikailag, de mo­rálisan is le kell írni az emig­rációnak tisztesség - oldalá­ról azt, aki ezzel az MHBK-val fenttartja a kapcsolatait. LEVELEK ÖZÖNÉVEL REAGÁL A KÖZÖNSÉC A BOTRÁNY KIPATTANÁSÁRA Ez a tétel végzetesen hamis- és veszedelmes. A fasizmussal alko­tott szövetség pontosan a kom­munista szövetséggel egyenértékű. A diktatúra híveivel szövetséget alkotni eleve annyit jelent, mint a dübörögve közeledő vonat kere­kei elé feküdni. Nemzeti létünk és fennmara­dásunk felé hol jelentkezik a leg­nagyobb veszedelem? Elsősorban a Szovjet részéről. Ez azonban elmúlik majd, — hiszen az egész szabad világ egységes frontot al­kot ellene, — nagyobb kérdés azonban: mi lesz azután? Ki fog­ja felszabaditani az országot? Ki irányítja a bevonuló “magyar,lé­giót”? Fehér lovon ül-e a “vezér,” vagy hajtókája alatt nyilas-jel­vény bújik meg, avagy nem lesz vezér, hanem koronás irányító? Szerény véleményünk szerint, létünket és fennmaradásunkat, másodfokon itt fenyegeti a leg­nagyobb veszedelem. Tudnunk kell ugyanis, hogy a vezető sza­bad demokráciák részéről, a jelen világpolitikai feszültség következ­ményeként, mind gyakrabban fel­merül a menekült hadseregek, vagy legalábbis egységek felállítá­sának gondolata, E téren némi Szerkesztőségünkbe áradnak a levelek, amelyek a legna­gyobb iszonyattal emlékeznek meg erről az ügyről. “Ez a vé­rengző fenevad betehette a lábát Amerika földjére?” —. kiált fel áz egyik levélíró; a másik könnyekkel áztatott levélben arról ir, hogy az ő testvére is végigszenvedte a borzalmakat, majd inkább az ukrajnai halált választotta, mint tovább is Ágh keze alatt maradni; a harmadik felteszi NEVEK A MEGKINZOTTAK De jelentkezett néhány ta­nú személyesen is a cikkünk nyomán. Az egyik volt győri lakos felsorolt néhány nevet, akik tagjai voltak annak a munkásszázadnak, amely egy ideig szabad prédája volt Ágh ördögi kegyetlenkedéseinek a komáromi Frigyes - laktanyá­ban. 1942 julius 28-án sok győri lakosnak kellett ide be­vonulni. Ezek között volt dr. Pál István orvos, Boros Lász­ló textiltechnikus, Pick János kereskedő, Snabel György ke­reskedő, Sterzer László keres­a kérdést, hogy most mi lesz az MHBK-val, vájjon vissza­­söpri-e a felháborodás vihara oda, ahová való: az ausztriai korcsmák borgőzös asztalai mellé és megszűnik az Ameri­kába is átcsapott fülsiketítő propaganda: a negyedik Eck­hardt szerepével foglalkozik és felveti a felelősség kérdését; az ötödik, a hatodik, a tizedik, a huszadik is Eckhardtnak az MHBK-val kapcsolatos szere­pét tárgyalja. LISTÁJÁBÓL kedő, Deutsch Nándor keres­kedő, Sternfeld Imre kereske­dő, Lusztig László vegyészmér­nök, Fuchs János kereskedő. Sterzer László és Lusztig László azok között voltak, akik már nem bírták tovább Ágh kegyetlenkedéseit és önként jelentkeztek az ukrajnai front-századba. Mindketten el is pusztultak. Á tanú látta Pick János szörnyű sebeit, a­­melyeket egy Ágh által elren­delt “fegyelmező” gyakorlat után szerzett. / f ÁCH ELLEN VALLOTTAK AZ ALÁRENDELTJEI Egy másik tanú a háború után két évig még Győrött élt és azután menekült el Ma­gyarországról. Jelenvolt a győri népbiróság tárgyalása­in, amikor néhány elfogott ke­­retlegényt és egy Barabás ne­vű főhadnagyot vontak fele­lősségre, akik valamennyien Ágh parancsnoksága alá tar­toztak a komáromi laktanyá­ban. A bíróság előtt a vádlót- j tak valamennyien beismerték az elkövetett szörnyű kegyet­lenkedéseket, a szuronyok he­gyére való dobásokat, az élve! eltemetéseket, egyes kisze- j melt áldozatoknak az ürülék­kel való megetetését, az egyik bajtársnak a 4-ik emeletről való ledobását, az éjszakai kínzásokat, a bordatöréseket, a megsüketülést eredményező embertelen veréseket, de va­lamennyien arra hivatkoztak, hogy a parancsnokuknak, dr. Ágh Lászlónak utasítására jártak el s ha nem teljesítet­ték volna a kapott parancsot, Ágh őket büntette volna meg. A győri bíróság ezt enyhítő körülménynek vette és nem hozott halálos Ítéleteket, ha­nem Barabás főhadnagyot, egy Varga nevű keretlegényt és a többieket 5-15 évi fegy­­házra Ítélte. Valamennyi íté­let megállapítja, hogy Ágh László adta ki a parancsot az e 1 k övetett kegyetlenkedések végrehajtására. KÖZBENJÁRNAK A MAGASRANGU SZEMÉLYEK . . . A legfigyelemreméltóbb val­lomást az a volt győri lakos irta meg levélben, aki arról számol be, hogy Győrött, Ko­máromban és az egész kör­nyéken általános felháboro­dást váltott ki Ágh szörnyű harámbasáskodása és a jóér­­zésü társadalom megmozdult a frigyeslaktanyai helyzet megváltoztatása érdekében. A később mártírhalált halt győri püspök, a nemesemlékü Apor Vilmos többször inter­veniált a kormányzói kabinet­­irodában és a honvédelmi mi­niszternél Ágh László kegyet­lenkedései ellen, sőt két alka­lommal személyesen utazott Budapestre azonnali intézke­dést követelve. Malasits Géza, Győr szociáldemokrata képvi­selője részletes panaszbead­ványt nyújtott be az Ágh-fé­­le rémuralom miatt a honvé­delmi miniszterhez. Eljárt eb­ben az ügyben gróf Széchenyi Bertalan, a Felsőház akkori elnöke a legfőbb katonai ha­tóságoknál és cselekvőleg lé­pett közbe Hennyey Gusztáv győri állomásparancsnok, ké­sőbb székesfehérvári dandár­parancsnok is ebben az ügy­ben. Az ő együttes fellépésük eredménye volt az, hogy ki­szállt a komáromi laktanyá­ba a hadbíróság és a tényál­lás kivizsgálása után azonnal elmozdították Aghot a mun­kásszázad éléről. A meggyö­tört és még életben maradt emberek igy menekültek meg a rájukváró további borzal­maktól. A FELELŐSSÉG KÉRDÉSE Az Agh-ügy az adatok nyil­­vánosságrahozatalával termé­szetesen nem ért véget. A fe­­lelősségrevonástól elmenekült szadista Ágh László nem ál­lítható bíróság elé, hogy mél­tó büntetését elvegye, de min­den egyéb vonatkozásban vi­selnie kell már most is a fele­lősséget. S viselnie kell a fe­lelősséget azoknak is, akik együttműködnek Ágh László­val és együttműködnek az ághlászlókat pozícióra emelő MHBK-val. Politikai körökben rendkí­vüli horderejűnek minősitik ez az ügyet. Nemcsak a de­mokratikus szárnynak, de a középutas politikusoknak is az a határozott véleménye, hogy az MHBK-val való je­lenlegi “szembekötősdit” nem lehet tovább folytatni és nyíl­tan deklarálni kell, hogy nem­csak politikailag, de moráli­san sem lehet az MHBK-val semmi néven nevezendő kap­csolatot fenttartani. Általá­nos politikai vélemény, hogy aki ezek után is ragaszkodik ilyenfajtáju kapcsolataihoz, azt nemcsak politikailag kell Izolálni, de ki kell rekeszteni a tisztességes emberek közös­ségéből is . . .

Next

/
Thumbnails
Contents