Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)
1952-09-13 / 34. szám
September 13, 1952-r AZ EMBER 3-ik oldal Az ellenség közöttünk jár Nyugatnémetországban, hivatalos kimutatás szerint a lakosság 2.5 százaléka a neo-náci Deutsche Reichs Partei tagja. Spanyolországban Franco szakszervezeti militánsokat akasztat. Belgiumiban. Hollandiában, Franciaországban felrfelbukkan egy - egy neo-náci irányzatú szerv. Délafrikában “nemzeti-szocialista” faji alapon kormányoznak. Ausztráliában, Angliában, Norvégiában, a fennálló törvények ellenére, mind erősebben jelentkezik valamiféle náci megmozdulás, elsősorban az idegenek között. Emigrációnkban hasonló a helyzet. A “Hídverők” cimü nyilas lap mindmáig nem szűnt meg, ellenkezőleg: “titokzatos” kezek támogatják. Magyar szennylapok jelennek meg: Németország, Belgium, Franciaország, Anglia, USA, Kanada, Ausztria, Argentina, Brazília és állítólag már Ausztrália területén is. Mindez azt bizonyítja, hogy a fasizmust Hitler és Mussolini leverése nem szüntette meg, az tovább virágzik világszerte és ma, kezdeményezés már született. Nemzeti vonalon viszont a fasizmus kezdeményezésén kívül mást még nem láttunk. “Büszkén” dicsekedhetünk tehát vele, hogy van egy nyíltan fasiszta katonai szervezetünk, — az MHBK, melynek vezetői meglepő gondossággal ügyelnek arra, hogy kádereiket ne szippantsák be a különféle hadseregek, ellenben az utolsó pillanatra játszanak, addig húzzák az időt, mignem végülis, a döntő momentumban kész tényként, “magyar hadsereg”-ként ismerik el őket. S e ténnyel megszületne az uj Mchács nemzetünk számára . . . Miért nem kezdeményezett eddigis a Nemzeti Bizottmány, demokratikus katonai káderek felállítása érdekében? — merül fel önkéntelen a kérdés. S feleljünk meg rá; Mert a “katonai ügyek irányitója” a fasiszta mozgalommal lépett szövetségre, tehát annak útja egyengetése érdekében tudatosan mellőzi (majd hogy azt nem mondtuk szabotálja) egy demokratikus katonai bizottság felállítását, s az illetékes nagyhatalmak felé való prézentálását. E tény, mi egyéb, ha nem az uj fasiszta veszedelem markáns jele?! Mi egyéb, mint nyílt összejátszás a Madridtól Buenos Airesig terjedő vonallal,egy későbbi “nagy cél” érdekében?! A megoldás pedig — korántsem Scyllák és Charibdisek között vezet a célig. A megoldás, hála az emigrációkba szakadt demokratikus törzstiszteknek, adva van. Csak össze kellene fogniok. Csak szervezetbe vagy komitéba kellene tömörülniük. S a:kkor bizonyosak lehetünk, hogy a szabad demokráciák felelős vezetősége sokkalta szívesebben tárgyal velük s hallgatja meg elképzelésüket, mint tűri-meg a jelen katonai mozgalom vezetőit. Annális inkább, mert egy lejárt vizűm meghosszabbításának megtagadása és két másik vízumkérelem rideg elutasítása úgyis világosan kifejezte már az irányukban alkotott véleményüket. A cselekvés órája — a 24-ik óra, — napjainkban elérkezett. Ha elmulasztjuk, nemcsak mi viseljük majd a felelősség súlyát, de az a 9 millió magyar is, ki nem azokat túrja vissza, akik tarkólövészet, gyújtogatás és robbantás közepette vonultak ki az országból. A magyar nép valóbafi felszabadítókat vár, kiknek kezét nem szennyezte vér, kik átélték s megértették a nagy átalakulást és akiktől így búcsúzott az átalakult ország: — A viszontlátásra! . . . A viszontlátás nem késhet már soká. Annak előkészítéséért gyors cselekvésre van szükség, mert pillanatig se feledjük: az árulók közöttünk járnak s rókánál ravaszabban készítik elő a nyársot. hogy azon idővel a maguk pecsenyéjét süssék meg. S ez a fasiszta nyárs egyszer már felnyársalta a magyar népet . . . WINKLER ALAJOS GYÖRGY AZ ÁGH - RÉMREGÉNY FEJLEMÉNYEI: Hatalmas felháborodás, általános megdöbbenés az MHBK botránya körül Apor Vilmos győri püspök, Széchenyi Bertalan felsőházi elnök, Malasits szociáldemokrata képviselő is interveniáltak Ágh László kegyetlenkedései miatt 1952-ben leplezetlenül lép a nyilvánosság elé. A neo- n ácizmust elhallgatni annyi, mint tűrni a létezését és így akarva-akaratlan további f ennmaradásához segéd kezet nyújtani. E veszély nagyságát hangoztatni sohasem lehet eléggé: sohasem lehet elegendően ecsetelni az abból támadható újabb katasztrófa végzetességét. Ha ma eltűri a világ a sejtszerüen jelentkező és harapózó nácizmust, holnap az a fejére nő, behálózza kivül-belül a testét, ami után már •csak az uj Hitler jelentkezése hiányzik ahhoz, hogy a korábbi zsarátnokból újabb, tűzvész keletkezzék. Ha a világ nem eszmél fel időben és tétlen nézi a veszély kibon- | takozását, úgy annak beköszönte- | kor, megérdemli a sorsát . . . Mindezeket előre kellett bocsátanunk, miután emigrációnkon beiül mindgyakrabban hallja az ember: “ne bántsuk többé a nyilasokat. Voltaképen azok is magyarok, aztán eléggé demokratizálódtak, asszimilálódtak már, korántsem a régiek. A Szovjetet gyűlölik, háború esetén tehát, országunk felszabadításáért igen hasznos erőre lelhetünk bennük.” Az egész magyar közvéleményt megdöbbentette multheti cikkünk, amelyben megrajzoltuk Ágh Lászlónak, az MHBK katonai vezetőjének elriasztó portréját s amellyel kapcsolatban közöltük a szörnyű kínzásokat és szenvedéseket átélt két tanúnak közjegyzőileg hitelesített, perrendszerü vallomását. A leirt adatok az emberi megaláztatásoknak, a véres kínszenvedéseknek és a közönséges gyilkosságoknak olyan- szörnyűségesen infernális képét tárták elő, hogy mindenki a legnagyobb felháborodással és borzadással foglalkozik az üggyel. Ennek a sötét ügynek kipattanása a magyar emigráció legnagyobb botrányát indította el. A gondosan takart álarc lehullt az MHBK eddig is gyanakvással figyelt arculatáról és kiderült, hogy a vezetők sorában, afe amerikai legfőbb vezetői poszton olyan szadista tömeggyilkos ül, mint Ágh László, az újvidéki vérengzésekben is résztvett munkatáboros hóhér. Kiderült ,hogy az MHBK nemcsak válogatás nélkül felvette tagjai sorába a volt nyilas pártszolgálatosokat, k e gyetlenkedő keretlegényeket és az egyéb szélsőséges elemeket, de az egyik legnagyobb tömeggyilkost vezető poszttal ajándékozta meg. Kiderült, hogy a nagy perben, amely évek óta folyik, a demokratikus politikusoknak volt igazuk, amikor már csaknem két éve lerögzítették: az MHBK-val nem lehet együttműködni és aki együttműködik velük, az kizárja magát a tisztességes, demok ratikus emigráns politika sáncaiból. A botrány kipattanásával azonban az is kiderül, hogy nemcsak politikailag, de morálisan is le kell írni az emigrációnak tisztesség - oldaláról azt, aki ezzel az MHBK-val fenttartja a kapcsolatait. LEVELEK ÖZÖNÉVEL REAGÁL A KÖZÖNSÉC A BOTRÁNY KIPATTANÁSÁRA Ez a tétel végzetesen hamis- és veszedelmes. A fasizmussal alkotott szövetség pontosan a kommunista szövetséggel egyenértékű. A diktatúra híveivel szövetséget alkotni eleve annyit jelent, mint a dübörögve közeledő vonat kerekei elé feküdni. Nemzeti létünk és fennmaradásunk felé hol jelentkezik a legnagyobb veszedelem? Elsősorban a Szovjet részéről. Ez azonban elmúlik majd, — hiszen az egész szabad világ egységes frontot alkot ellene, — nagyobb kérdés azonban: mi lesz azután? Ki fogja felszabaditani az országot? Ki irányítja a bevonuló “magyar,légiót”? Fehér lovon ül-e a “vezér,” vagy hajtókája alatt nyilas-jelvény bújik meg, avagy nem lesz vezér, hanem koronás irányító? Szerény véleményünk szerint, létünket és fennmaradásunkat, másodfokon itt fenyegeti a legnagyobb veszedelem. Tudnunk kell ugyanis, hogy a vezető szabad demokráciák részéről, a jelen világpolitikai feszültség következményeként, mind gyakrabban felmerül a menekült hadseregek, vagy legalábbis egységek felállításának gondolata, E téren némi Szerkesztőségünkbe áradnak a levelek, amelyek a legnagyobb iszonyattal emlékeznek meg erről az ügyről. “Ez a vérengző fenevad betehette a lábát Amerika földjére?” —. kiált fel áz egyik levélíró; a másik könnyekkel áztatott levélben arról ir, hogy az ő testvére is végigszenvedte a borzalmakat, majd inkább az ukrajnai halált választotta, mint tovább is Ágh keze alatt maradni; a harmadik felteszi NEVEK A MEGKINZOTTAK De jelentkezett néhány tanú személyesen is a cikkünk nyomán. Az egyik volt győri lakos felsorolt néhány nevet, akik tagjai voltak annak a munkásszázadnak, amely egy ideig szabad prédája volt Ágh ördögi kegyetlenkedéseinek a komáromi Frigyes - laktanyában. 1942 julius 28-án sok győri lakosnak kellett ide bevonulni. Ezek között volt dr. Pál István orvos, Boros László textiltechnikus, Pick János kereskedő, Snabel György kereskedő, Sterzer László keresa kérdést, hogy most mi lesz az MHBK-val, vájjon visszasöpri-e a felháborodás vihara oda, ahová való: az ausztriai korcsmák borgőzös asztalai mellé és megszűnik az Amerikába is átcsapott fülsiketítő propaganda: a negyedik Eckhardt szerepével foglalkozik és felveti a felelősség kérdését; az ötödik, a hatodik, a tizedik, a huszadik is Eckhardtnak az MHBK-val kapcsolatos szerepét tárgyalja. LISTÁJÁBÓL kedő, Deutsch Nándor kereskedő, Sternfeld Imre kereskedő, Lusztig László vegyészmérnök, Fuchs János kereskedő. Sterzer László és Lusztig László azok között voltak, akik már nem bírták tovább Ágh kegyetlenkedéseit és önként jelentkeztek az ukrajnai front-századba. Mindketten el is pusztultak. Á tanú látta Pick János szörnyű sebeit, amelyeket egy Ágh által elrendelt “fegyelmező” gyakorlat után szerzett. / f ÁCH ELLEN VALLOTTAK AZ ALÁRENDELTJEI Egy másik tanú a háború után két évig még Győrött élt és azután menekült el Magyarországról. Jelenvolt a győri népbiróság tárgyalásain, amikor néhány elfogott keretlegényt és egy Barabás nevű főhadnagyot vontak felelősségre, akik valamennyien Ágh parancsnoksága alá tartoztak a komáromi laktanyában. A bíróság előtt a vádlót- j tak valamennyien beismerték az elkövetett szörnyű kegyetlenkedéseket, a szuronyok hegyére való dobásokat, az élve! eltemetéseket, egyes kisze- j melt áldozatoknak az ürülékkel való megetetését, az egyik bajtársnak a 4-ik emeletről való ledobását, az éjszakai kínzásokat, a bordatöréseket, a megsüketülést eredményező embertelen veréseket, de valamennyien arra hivatkoztak, hogy a parancsnokuknak, dr. Ágh Lászlónak utasítására jártak el s ha nem teljesítették volna a kapott parancsot, Ágh őket büntette volna meg. A győri bíróság ezt enyhítő körülménynek vette és nem hozott halálos Ítéleteket, hanem Barabás főhadnagyot, egy Varga nevű keretlegényt és a többieket 5-15 évi fegyházra Ítélte. Valamennyi ítélet megállapítja, hogy Ágh László adta ki a parancsot az e 1 k övetett kegyetlenkedések végrehajtására. KÖZBENJÁRNAK A MAGASRANGU SZEMÉLYEK . . . A legfigyelemreméltóbb vallomást az a volt győri lakos irta meg levélben, aki arról számol be, hogy Győrött, Komáromban és az egész környéken általános felháborodást váltott ki Ágh szörnyű harámbasáskodása és a jóérzésü társadalom megmozdult a frigyeslaktanyai helyzet megváltoztatása érdekében. A később mártírhalált halt győri püspök, a nemesemlékü Apor Vilmos többször interveniált a kormányzói kabinetirodában és a honvédelmi miniszternél Ágh László kegyetlenkedései ellen, sőt két alkalommal személyesen utazott Budapestre azonnali intézkedést követelve. Malasits Géza, Győr szociáldemokrata képviselője részletes panaszbeadványt nyújtott be az Ágh-féle rémuralom miatt a honvédelmi miniszterhez. Eljárt ebben az ügyben gróf Széchenyi Bertalan, a Felsőház akkori elnöke a legfőbb katonai hatóságoknál és cselekvőleg lépett közbe Hennyey Gusztáv győri állomásparancsnok, később székesfehérvári dandárparancsnok is ebben az ügyben. Az ő együttes fellépésük eredménye volt az, hogy kiszállt a komáromi laktanyába a hadbíróság és a tényállás kivizsgálása után azonnal elmozdították Aghot a munkásszázad éléről. A meggyötört és még életben maradt emberek igy menekültek meg a rájukváró további borzalmaktól. A FELELŐSSÉG KÉRDÉSE Az Agh-ügy az adatok nyilvánosságrahozatalával természetesen nem ért véget. A felelősségrevonástól elmenekült szadista Ágh László nem állítható bíróság elé, hogy méltó büntetését elvegye, de minden egyéb vonatkozásban viselnie kell már most is a felelősséget. S viselnie kell a felelősséget azoknak is, akik együttműködnek Ágh Lászlóval és együttműködnek az ághlászlókat pozícióra emelő MHBK-val. Politikai körökben rendkívüli horderejűnek minősitik ez az ügyet. Nemcsak a demokratikus szárnynak, de a középutas politikusoknak is az a határozott véleménye, hogy az MHBK-val való jelenlegi “szembekötősdit” nem lehet tovább folytatni és nyíltan deklarálni kell, hogy nemcsak politikailag, de morálisan sem lehet az MHBK-val semmi néven nevezendő kapcsolatot fenttartani. Általános politikai vélemény, hogy aki ezek után is ragaszkodik ilyenfajtáju kapcsolataihoz, azt nemcsak politikailag kell Izolálni, de ki kell rekeszteni a tisztességes emberek közösségéből is . . .
