Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)
1952-09-06 / 33. szám
8-ik oldd) U m* ER September 6, 1952 Az Emberről - Az Embernek Irta: TÁBORI PÁL í. Ez nem tartozik “Az Ember” régebbi számainak elemzéséhez, de .mégis idekivánkozik most, amikor a bonni egyezményeket Amerika és Anglia szabad parlamentjei ratifikálták. Undor és utálkozás tölt el torkig, amikor beszámolok erről az élményemről — amely, sajnos, ékesen bizonyítja, hogy Németország nem változott semmit és a 65 millió német között talán párszáz tisztességes ember sem akad. Hamburgban jelenik meg a “Sonntagsblatt,” amely a protestáns egyház heüujságja: Hans Lilije a kiadója, Hans Zehrer a főszerkesztője. Erősen kommunista-ellenes, bár a nyugati megszálló hatalmakat is csipkedi olyan hangon, amelyet persze lengyel, cseh vagy görög újság soha nem engedhetett volna meg magának a hitleri megszállás alatt. De ez nem lényeges. A lap minden számában közöl egy bibliaidézetet, amelyet a modern élethez viszonyít egy fametszetes illusztrációval. Igen dicséretreméltó igyekezet lenne ez — s magam is annak tartottam, amíg a lap 1952 március 23-i száma nem került a kezembe. Ennek harmadik oldalán az Uj Testamentumnak azt a részét idézi, amely Szert Péterről szól, aki a végzetes éjszakán, a kakasszóig háromszor tagadja meg az Ur Jézust. Ezt a Biblia-részletet egy igen érdekes kép illusztrálja. Az előtérben egy német tiszt vagy katona, aki épp a vállpántját vágja le. A háttérben egy másik katona éppen megadja magát két amerikai katonának; mögöttük két harckocsi látható. A kép aláírása: “Ich habe nicht dazu gehört” (Nem tartoztam közéjük). Mi itt a színtiszta implikáció, a félreérthetetlen párhuzam? Az, hogy a német tiszt vagy katona, aki levágta vállpántját, eltitkolta a hadsereghez való tartozását, épp olyan áruló és hitszegő volt, mint Szent Péter. Vagyis Hitler vagy a német hadsereg (ami ugyanegy volt a háború véres éveiben) azonos Jézus Krisztussal. Mondom, a felháborodás öntött el ennek az ocsmány istenkáromlásnak olvastára és láttára. Olyanannyira, hogy ami nem szokásom, leültem s levelet írtam Hans Zehrer urnák. Meg is jött a válasz, bár nem sok köszönet volt benne. Ezt irta a szerkesztő nevében dr. Zahrnt lelkész ur: ‘ Igen tisztelt Tábori ur, Az ön visszahatása azzal az,illusztrációval kapcsolatban, amelyet Péter Jézustagadásával együtt közöltünk, nagyon meglepett bennünket. Nem szükséges, hogy ön emiatt mindjárt kétségbeessék a német nép jövője miatt. Egyáltalán nem volt szándékunkban párhuzamot vonni egy ‘Hitlerkationa’ (amint Ön oly izlésesesen mondja) és Péter apostol között. Csak egy kifejezéstsljes jelenettel meg akartuk mutatni, mint fest az, ha valaki megtagad valamit. Egyébként ez a kép nálunk Németországban részben felháborodást keltett, de egészen mást, mint amire Ön valószinüleg gondolt: nem azok a körök voltak felháborodva, akik egy uj nacionalizmustól félnek, hanem éppen azok, akik a régit nem akarják vagy tudják elfelejteni, tehát néhány volt katonatiszt, aki a becsületében érezte sértve magát .. Azt hiszem, ehhez a levélhez és az egész ügyhöz nem kell több kommentár, legfeljebb ennyi: Isten irgalmazzon a német népnek, ha lelkipásztorai is igy gondolkoznak! 2. Kéri Pál cikkét — szép, hosszú tanulmány ez — olvastam el újra “Az Ember”-ben Szép Ernőről, akit Faludy György ugylátszik megtámadhatott vagy lekicsinyelhetek 1945-ben, mielőtt még Villon magyar megszólaltató ja visszatért Pestre, hogy aztán ó is internáló táborba kerüljön. Kéri Pál cikke védi és magyarázza Szép Ernőt, de a verseiről azt írja, hogy azok bizony “kupiék. Igen kulturált és talpraesett. sikerült fajta, de kupié.” Ez ellen szeretnék most, elkésve, de mégis határozottan tiltakozni. Szép Ernő, aki még él és szabadlábon is van, sőt r.agynéha meg is szólalhat, valóban irt kuplékat is. Az irodalmi kabaré sokat adott Magyarországnak. Ady verseit is itt szólaltatták meg először nagyközönség előtt, főképp Reinitz Béla csodálatosan megértő muzsikájával. Heltai Jenő, Emőd Tamás, Tóth Árpád, Kemény Simon ás sok más magyar költő is a kabaré színpadjáról jutott el á kevésbé finnyás közönséghez. A magyar költő soha nem élt meg a verseiből. Vagy valami stallumot kellett kapnia, vagy ujságiróskodott. Őrzöm szegény Kemény Simon egy ceruzairásos névjegyét, amelyet apámnak küldött. Azt írja: “Kérem, ha csak teheti, küldjön a fiúval egy koronát, egy rettentő undok, kellemetlen dögöt kell leráznom vele magamról.” Egy korona kellett a magyar költőnek, a kávéházból szalajtotta érte a piccolót. De Szép Ernőnek van pártucat verse, amely közel jár a halhatatlansághoz. Könnyű sóhajok ezek, nem epikus harsogások. De miért legyen Beranger alacsonyabb rangú, mint Victor Hugo? Azt hiszem, még tu Miözei vagyunk Szép Ernő költészetéhez (s igenis, az én generációm, Faludy György generációja is tiszteli, szereti, értékeli), hogy ítéletet mondjunk róla. S ami a bátorságát illeti, volt benne az is bőven. — márcsak azzal is, hogy túlélte az elhurcolás, a rettentő mars borzalmait és kínjait. A hősiesség talán éppen az volt, hogy a mocskos és véres világ közepén virágokról, falevelekről és egyszerű, de halálos szerelmekről mert énekelni. Adja Isten, hogy hangja megmaradjon, szóljon akkor is, ha a mostani lidércnyomás eltűnt Magyarországból ! Magyarok az elmhurstí kollégiumban Tíz évvel ezelőtt alapította meg Illinois államban (közel Chicagohoz) a hires Elmhurst Collégeban a magyar tanszéket dr. Dienes Barna. Az általa vezetett tanszék azt tartja feladatának, hogy ápolja a magyar nyelvi, irodalmi és történelmi hagyományokat. Tíz év alatt több mint 50 magyarszármazású fiú és leány hallgafta az értékes előadásokat és legtöbbjük megszerezte a “Bachelor of Arts,” vagy a “Bachelor of Science” fokozatát. Ez évben héti diák végezte be tanulmányait és kapott diplomát: ifj. Csutoros István és Nagy Jenő, Cleveland, Ohio-ból; Keresztúri Karolina, Kolozy Irén, Nagy Béla és Tarr Gusztáv chicagói lakósok, valamint Kálmán Irén, Clifton, N. J.ből. Ifj. Csutoros és Nagy már beiratkoztak a McCormick, ill. Eden szemináriumba, ahol lelkészi pályájukra készítik elő őket. Kolozy Irén, mint vegyész, Keresztúri Karolina pedig mint tanítónő kapott diplomát. Kálmán Irén lélektani, Tarr Gusztáv üzletvezetési stúdiumot végzett. Az érdeklődő szülők és tanulók Írjanak Molnár Ágostonnak, a magyar előadónak és h. dékánnak. Cime: Admissons Office, Elmhurst College, Elmhurst, 111. Most vasárnap lesz az Önképző Egylet szüreti népmulatsága és piknikje Az Önképző Egylet ezévben visszatért a régi cigányzenés, társasjátékos, népszokásos piknikhez és szüreti mulatsághoz, amelyet most vasárnap, szeptember 7-én a woodside-i National Parkban rendez meg. Régi, jól bevált népszerű attrakciók tömege fogja szórakoztatai a közönséget. Elsőrangú cigányzenekar mellett a bogrács-! gulyástól a lacipecsenyéig min-1 denki megtalálja Ínyenc falatát. Hüsitő italok, Ízes ételek és rétesek várják a publikumot. A tár- ! sasjátékok változata leköti majd mindenki figyelmét. Lesz női1 szépségyerseny is, amely után a szépség királynő és két udvarhölgyének megkoronázására kerül a sor. A gyerekek szórakoztatására j gyermek-szépségverseny lesz két értékes díjjal. A valódi magyar! népszüreti mulatság jellegét a szőlő- és gyümölcslopás kedves i játéka adja meg. Magyarruhás j leányok és asszonyok, valamint férfiak, mint csőszök fognak fel- j ügyelni. Minden magyar ruhába1 öltözött leány vagy asszony jegy nélkül, ingyen vehet részt ezen a népmulatságon. Elsőrangú amerikai és magyar j művészi műsor tarja a közönséget. I Külön nagy szenzáció lesz a I gazdagon, értékes tárgyakkal felszerelt bazár, mely ontani fogja az ajándéktárgyakat a szerencsés játékosoknak és nyerőknek. A rendezőbizottság legnagyobb ; gondját arra fordítja, hegy a New York és környéke magyar ifjúságának, a szép magyar lányoknak és asszonyoknak, valamint a férfiaknak és fiatalembereknek szokatlan nagy tömegű megjelenését biztosítsa. Az ujamerikás magyarok százai fognak ott találkozni és egymással megismerkedni. Belépőjegy ára 75 cent. A teljes bevételt jótékony célra fordítja az Önképző Egylet. Jegyek elővételben a szokott magyar üzletekben és az egylet tagjainál kaphatók. Útirány: IRT subway-ról a Times Square vagy Grand Central állomásnál szálljunk le és a “Flushing” felirásu vonattal a Fisk Ave.-i állomásnál szálljunk ki. Onnan egy sarokra van a piknik színhelye: a National Park. Air Conditioned! Nyitva egész éven át! 46th St. E. of BROADWAY, N. Y. Telefon: PLoxa 7-1523.__________ immerthan’s HUNGARjA-banminden este: 2 zenekar! Kitűnő műsor! Baráti levelek: Champaneil, 1952. aug. 14 Kedves Göndör Elvtárs! Készben a lapból, részben Jávor kollegánktól értesültem múló gyengélkedéséről és — mint az természetesen várható volt — a gyors és sikeres felépüléséről. Csak azért keresem fel soraimmal Elvtársam, hogy megszorítsam öreg, szocialista zászlót tartó kezét és reményemnek adjak kifejezést, hogy rövidesen ugyanazzal az erővel és energiával áll a kormánykeréknél, mint ezelőtt. A régi szívélyességgel és barátsággal üdvözlöm: PEKNEKI HIHÁLY Kedves Göndör Elvtárs! Most érkeztem vissza Tirolból, ahol nyári szabadságomat töltöttem. Haza jövet első dolgom volt átnézni az időközben érkezett postámat, közte “Az Ember” fel' bontatlan számait. Szinte idegesen téptem le a borítékot róluk. Mi van Önnel?! Elmenetelem óta : semmit sem tudtam hogylétéről! j Amit addig tudtam, az az volt, hogy Ön magas lázzal, súlyos betegen fekszik valamelyik newyorki kórházi ágyon és ez a tudat igen szomorúvá tett. Féltem. Féltettem Önt, hogy elrabolja a végzet közülünk. Kár lett volna, mert Göndör Ferencre és Göndör Ferencekre igen nagy szükségünk van. Különösen jelen korunkban. Sajnos, igen kevés születik belőlük. Elvtársam! Ön b. lapjában, a “MÉGIS MARADOK” cimü vezércikkében megígérte, hogy marad. Maradjon, kedves elvtársam! Maradjon köztünk még soksok hosszú éven át, jó egészségben, további munkabírással. Maradjon az és olyan, aki és amilyen eddig is volt: a szabadság, igazság, demokrácia és emberszeretet meg nem tántorodó és törhetetlen harcosának! ■ Vagyok igaz hive: KACSÓH JÁNOS Utóirat: Fogadja kedves Göndör elvtárs szívélyes üdvözletem b. lapjának 25 éves newyorki fennállása alkalmából. kijönni. Én már akkor sirtam el minden este azt, amit Ön, édes Szerkesztő ur olyan angyalian körülirt: “Nem jó idegennek lenni, mindenki számára tehertételnek lenni, s mindenütt az otthont keresni s sehol nem otthon lenni. Kikerülni a forgalomból, ahol mi Is voltunk valakik, s most minden nélkülünk, töfünk teljesen függetlenül történik.” Az egész levegőbe való belekiakálás, hogy mindig és mindenütt, mindenki számára fölöslegesek vagyunk! Ez az, fizikailag érezni azt, hogy csendesen kimúlunk az élők sorából! Valahogy ez az állapot, ami engem VÁ éve reggel és este kísért, ezzel fekszem, ezzel kelek. Ettől égnek szemeim és a hajnal (3 és 4 felé) ezért talál ébren ágyamban, hol visszafojtott lélegzettel lesem beteg férjem lelki szenvedéseit, hogy mennyit szenved azért a hazáért, amit ott kellett hagynia . . . Miután a 61 éves férfiak elhurcoltatásában is kivette férjem a részét, amikoris Veresegyházára kihurcolták, ahol az őszi, esős időkben a 3-4 méter mélységű gödrök ásásában elvesztette járóképességét. Azóta csak tolókocsijával végzi a legszükségesebb mozgást, magába roskadva, azon töprengve: vájjon, vájjon eljö'n-e még az az idő, hogy haza fogunke még menni? Mint nagyrabecsült b. lapjának előfizetője, teszem föl a kérdést Önnek Szerkesztő ur:eljön még az az idő, hogy haza fogunk mehetni? Mély tisztelettel: FÖLDES FARKASNÉ . Harleton, 1952. augusztus hó aSa. aSa. .a&a. " Magyar házaspár kerestetik előkelő detroiti amerikai házba. Főzés, kerti munka. Jó fizetés. Felvilágosilást csak telefonon. HÍvják: Circle 6-9560 MEGHATÓ LEVÉL A HONVÁGYRÓL Göndör Ferenc főszerkesztő urnák New York “Az Ember” június 28-1 számában olvastam “Emigránsnak lenni” cimü cikkét, s miután azt háromszor is elolvastam, szükségét éreztem alábbi soraim megírását. Nem bírom, egyszerűen nem , tudom hallgatólag tudomásul | venni azt, amit Ön, főszerkesztő ur, cikkében olyan szivet-lelket megkapóan megírt. Úgy ^rta azt meg, mintha belepillantott volna szivembe s aranyos cikkének minden betűjét onnan olvasta volna ki! Már 214 éve annak, hogy ismét visszajöttünk ide Amerikába Budapestről. Azért Írom “ismét,” mert 5 évvel ezelőtt már itt voltunk férjemmel és kis családommal, akiket a sors megkímélt az auschwitzi tüzes kemencék poklától. Eiső ittlétünk alatt nem bírtam, nem tudtam megbarátkozni sorsunkkal, hogy a már akkor 40 | év szorgos munkáját vissza kellett I hagyni és itt élő gyermekeinkhez ORAN BELÜL kiutaljuk rendelését VÁMMENTESEN A MAGYAR KORMÁNY engedélyével MAGYARORSZÁGBAN budapesti raktárunkból KÁVÉ,TEA, KAMÜ NYLONHARISNYA és ÖSSZES EGYÉB VÁMMENTES MAGYARORSZÁGI SZERETETADOMÁNY nálunk megrendelhető Árieavxékkel késxséaael sxolaálunk GLÓBUS TRADING CORP. 61 BROADWAY, NEW YORK 6 Tel. BOwling Green 9-4164
