Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)
1952-08-02 / 32. szám
I ík oldal &Z EMBER AUGUST 2, 1952 ii H i! II II H n ii NEW YORKI NOTESZ ■ ■ I I \ ' Eheti töprengésünk: Eckhardt azért néz ki olyan rosszul, mert ezen a nyáron állandó lapszurása van? . . . A kánikulai forróság politikai téren is -érezteti hatását. E pillanatban viszonylagosan csend és nyugalom van az emigrációs berkeikben, mintha a szembenálló felek kis nyári szünetet engedélyeztek volna maguknak. Hozzájárul ehez az is, hogy többen a politikai élet vezetői közül rövidebb nyaralásra utaztak. A jólinformáltak szerint azonban ez a csend csak a vihar előtti csendet jelenti, mett a nyári időszak elmúlása után a politikai élet erős hullámzására lehet számítani. Egyre erősebben tartja magát az a vélemény, hogy ősszel döntő események várhatók a magyar emigrácics politikában , . , Kisbarnaki Farkas Ferenc, az esküszegő és hazaáruló tábornok súlyos szemrehányásokkal illette levelében az egyik angliai hivét, aki “holtbiztosra” garantálta számára az angliai vizumot, amelyet azonban az angol kormány—mint ismeretes — minden közbenjárói buzgalom és “holtbiztos” ígéret ellenére kereken megtagadott a mozgalmas múlttal rendelkező tábornoktól. Angliai alkalmi tudósitónk írja, hogy a hazaáruló tábornok ottani híveinek kisded táborában óriási a lehangoltság és többen máris kijelentették, hogy többé nem fizetnek tagdijat a Kisbarnaki - féle mozgalom számára. • A Free Europe Committee magyar osztályának kiadásában a közeljövőben jelenik meg Juhász Vilmos tanulmánya a kommunista rezsim nevelési módszereiről és előkészület alatt áll egy másik tanulmány kiadása is, amelyet Major Róbert és ugyancsak Juhász Vilmos ir “Foreign Trade Policy of Hungary’s Bolshevik Regime” cimen. Varga Béla, a Magyar Nemzeti Nemzeti Bizottmány elnöke a napokban hazaérkezett háromhetes szabadságáról, amelyet Kanadában töltött a testvérénél. • Az egyfk newyorki magyar újságban heteken át közölték, hogy “a menekült magyarok egy csoportja” piketelést szervez a szovjet-követség épülete előtt. A legutóbbi terminuson, amely a múlt hét egyik délutánjára volt kitűzve, mindössze két ember jelent meg a színhelyen, úgyhogy a piketelés el is maradt. Felesleges hangsúlyozni, hogy az ilyen kudarcot vallott akciók sokkal többet ártanak, mint használnak! A newyorki magyarság kellő előkészítés után és a vezető menekült politikusok résztvételével már igen sok esetben hatalmas tömegeket megmozgató piketelést rendezett, tüntetve a magyar nép elnyomatása miatt és a szovjet zsarnokság ellen. Az ilyen jól megszervezett és felelős helyről kezdeményezett demonstráció nagyon is helyénvaló s a múltban minden esetben az amerikai sajtó is helyszini tudósításokban emlékezett meg a piketelésektől. De az arra alkalmatlan személyek által hebehugya módon rendezett és propagált akciókból nem kérünk! Egyébként csak halkan és zárójelben kérdezzük meg: hol voltak a multhetl. piketelésen az antibolsevistaságukat oly melldöngetően emlegető szélsőjobboldali elemek, az MHBK tagjai, a Kisbarnaki Farkas-féle fasiszta klikk lovagjai, a nyilaskeresztes métely üvöltözői? Az egész Park Avenuet elrekeszthették volna ha valamennyien felvonulnak! Dehát ők nem a bolsevlkiek ellen küzdenek, kisebb gondjuk is nagyobb annál, hanem a demokrácia ellen folytatnak gyűlölködő és ostoba szélmalomharcot . . . Az egyik newyorki jónevü magyar vendéglő szerződtetési ajánlatot tett Karády Katalinnak, aki ezidőszerint Belgiumban él. Az esti műsort is szolgáltató vendéglő szeptembertől kezdve szeretné a kitűnő előadómüvesznőt felléptetni. Néhány hónappal ezelőtt hunyt el Honig Mór, a melegszívű, minden szép és jó ügyet lelkesen támogató, igaz barátunk, aki nagyon közelállt a szivünkhöz. A newyorki magyarság széles rétegei nagyon sokáig fognak emlékezni erre a minden tekintetben kiváló férfiúra, akit azóta is szakadatlanul sirat gyásTbaborult özvegye az elárvult fiaival együtt. Julius 28-án lett volna a Hőnigházaspár házasságának 40-ik évfordulója. Valamj megható véletlen folytán ezen a napon született egy kisfiú unokája az özvegynek. A közszeretetben álló Hőnigné annyira megszokta, hogy felejthetetlen férje minden lehető alkalommal elárasztotta őt valami széppel és jóval, hogy most valósággal úgy érzi, hogy a megboldogult a házassági évfordulóra az égből küldte neki a kis unokát, aki a legnagyobb öröm és vigasz a számára . . . Nagy Ferencet az elmúlt héten több newyorki hive és barátja kereste fel Herndonban, hogy az időszerű politikai kérdéseket megbeszéljék vele. • Az emigrációban működő Magyar Nemzeti Sportszövetség ügyesen összeállított propagandanyomtatványt juttatott el megfelelő módon a Helsinki-i olimpiászon résztvevő magyar versenyzők részére. “Hozzátok szólunk — mondja az Ízlésesen kiállított nyomtatvány bevezetője — akik eljöttetek a vasfüggöny mögül abba az országba, mely hősiesen harcolt a bolsevizmus ellen, hogy összemérjétek erőtöket és ügyességeteket a világ legjobb sportolóival. Mi szabad földön élő magyar sportolók lélekben ott vagyunk veletek az olimpiai stadionban és együtt örülünk minden győzelmeteknek, sikereteknek. Moszkva zsoldosai, akik szerencsétlen hazánkat ma karmaik közt tartják, kommunista csillagot parancsoltak szivetek fölé jelvényül, de tudjuk, hogy szigetek ma is magyarul dobog.” A brosúra ezután beszámol a Magyar Nemzeti Sportszövetség szerteágazó szervezetéről, majd ismerteti a szabad földre menekült magyar sportkiválóságok névsorát és az elért kiemelkedő eredményeiket. A nyomtatvány végül óvatosságra figyelmezteti a magyar olimpikonokat és külön is kéri, hogy senki ne vigye magával haza a füzetet, nehogy baja származék abból. • -Információnk szerint a közeli napokban több bizottmány! tag közös beadványban azt az indítványt terjeszti elő, hogy ősztől kezdve legalább negyedévenként tartson a Nemzeti Bizottmány ülést New Yorkban, tekintettel arra, hogy most már a bizottmány! tagoknak mintegy fele Amerikában él. Eddig még nem kerülhetett sor a Bizottmány összehívására, mert a tagok a világ minden részén szétszórva éltek, és a múltban csak a végrehajtóbizottság tartott üléseket, mig a bizottmány! rendes tagok csak körlevelek utján vettek részt a Bizottmány munkájában. Az amerikai bevándorlási törvény végrehajtása folytán azonban sok bizottmány! tag az U.S.A. területére költözött és ez teszi indokolttá az in' ditványtevők kérését. AZ AMERIKAI MAGYAR SZÍNÉSZEK ÉS ARTISTÁK CLUBJÁNAK első nagy PIKNIKJE Az amerikai magyar művészek és művésznők . közreműködésével a bronxi Magyar Parkban, OAK POINT AVE vasárnap, augusztus 31-én — egész na p — ELSŐRENDŰ MAGYAR KONYHA! Jegyek elővételben a szokott magyar helyeken és a magyar színészeknél kaphatók. Jegyek elővételben (adóval) 75 cent. A pénztárnál $1.00. IVÁN DEZSŐ, énekes-primás és kitűnő zenekara! | NEW YORK REJTELMEI: Budhista ima - tánc a Broadwayn Nem éppen a Broadwayn. De egy macska-iramra a Broadwaytől. A 94-es ucca sarkán van egy egészen rendes bank. Ha az ember ott befordult akkor este az Amsterdam Ave. felé, már megütötte az érzékeit az a furcsa varázslat ami arrafelé kerekedőben volt, hullámzó kongó-csengő hangok ködlése, villanyreflektoroktól vadul világított embertömeg gőzében. Nem vagyok nagyon vallásos ember. De erre az istentiszteletre minden évben elmegyek. Ámbár — istentisztelet? Van-e a budhistákna> istenük? Vallás-e ez a bölcseleti, erkölcsi hit, ez a minden^égbe felolvadni törekvő buzgóság? Itt, a 94-es ucca egyik frame-házában külső lépcsővel, itt van a japán budhisták temploma New Yorkban. Vörös mécses lóg a kapu fölött, az is villanylámpa, de a reflektorok özönében alig hogy pislákol. Alatta fehér ingujjban, slackben egy mister a hangerősitő előtt, csak a képe japáni, az a főpap. Hol angolul, hol japánul szól bele a hangszóróba; angolul magyaráz, japánul vezényel. Otromba nagy recorder masina kel mellette életre és ontja a földrészeken átal meg azon is túl tengerek másik partján, fölszedett . zenebonát, éneket. Az Amsterdam Ave.-tő] a Columbusig el van keritj ve a forgalomtól az ucca és a reflektorok alatt ez most olyan mint | egy régi európai város valami zárt tere. A középen, széles darabon j szabadon van tartva, — ott most pillangók lépegetnek, színes kimonópillangók. Köröskörül, lépcsőkön, egymás hátán a nézőközönség tolong, nagyrészt spanyolok az idevalósi olcsó hotelekből. A pap bemondja a hangszóróba, hogy ezek a táncok mit közvetítenek: a íölolvadást a lét lényegébe, belesegitik a lelket abba az ér- 1 telemmel fel nem fogható állapotba, amikor a múlt életre támad minden lényével, együtt él a jelennel, és az folytatódik bele a jövőbe, a jövő is megjelen ... Ez persze csak olyan kísérlet, mint a keleti zenének átírása a mi skálánkra, hogy felfoghassuk; valósággal hogy mit mond ez a csoportos rituálisan szent mozgás, az szóval ki nem fejezhető, azért mondják tánccal. A. tánc a Keleten nem ugri-bu-gri, hanem eredetileg buzgó vallásos kifejezés volt. És érdekes, hogy leginkább még Japánban maradt meg a táncnak ez a hagyományosan megszentelt jellege bizonyos zárt körökben, tanulságul arra, milyen mélységesen kulturnép a japáni; és figyelmeztetésül, hegy megannyira kultúrával átitatott népek is megveszhetnek egyszer vadságra. A zene-gépből harsány muzsika tódul. Furulya-szerű hangszerek alapján, csengők és kongó dobok adják az erős ritmust, ütemet, azon felül pedig egy férfikórus modulál, az egészet pedig vezeti egy erős szép női hang változékonyan fel-le hullámzó éneke, világosan mondva a lágyan beftizelfeő japán nyelv szövegét. A szabadon tartott középen füzérré mozdul a tipegő pillangók serege. És járják a körtáncot erre a nyiltan kikiáltott rejtelmes zenére. Csupa kimonó, rózsaszín, zöld, kék, virágos és kockás, mindeniken hátul derékban a pillangószárnyra bogozott széles szalag. Legtöbbjük fiatal nő, de vannak köztük férfiak is, két kimonós férfi nyilvánvalóan vezetője a táncnak, és sok-sok csókolnivaló kisfiú, kislány, némelyik olyan pöttön hogy járni is alig bir még, de táncol. A tánc egy menet igazában, körbe-körbe. A ritmusra és a hullámzóan moduláló melódiára járják ezt a méltóságos mozgást, meg-meg állnak együtt, fordulnak, illegetik a felső testüket előre zökkenőben. A kéznek és karnak keleti táncokban különös a jelentősége. Itt is, a kezek az éles világításban lebegnek a légben, hol hajlanak, intenek, ellöknek maguktól valamit, a karokon simulnak | varázsos gráciával, az egész test lélegzik valami átszellemültségben, í amint halad, mozzan, fordul és hajlik és megint fordul. Némelyik | különösen átadja magát a táncnak, szinte elmerül a lelke benne. Van köztük egy kislány, tán kilenfc-tiz éves, az olyan hittel és. mély komolysággal mozdul, fordul, leng a karjával, mint egy élő virág. Erre, hiába, születni is kell. Kis fiuk, hajukban kékvirágos kendővel, járják a sorban. A kisfiúk arca ki van festve, a lányoké nincs. És mindvalamennyien, amint megszólal a misztikus tánc-zene, ők sorba mozdulnak,' mindeniknek egyszerre mélyen elkomorodik az arca, magukba átszellemülnek, mintha a tánc mozgása révén keresnének maguk mélyén valamit. Amint a zene megáll, — mindenik arcára boldog mosoly ül ki, mintha álomból ébrednének. Legtöbb már keverék, a japán jelleg csak érdekessé, széppé teszi őket; kevés köztük a tiszta japáni arc. Van köztük egy hatalmas amerikai legény, sasorru, az táncol a leglelkesebben és igen szépen kék kockás kimonójában. Ott szolgált Japánban, japáni asszonyt vett el és most beleolvad felesége népébe. Ezek japánok, de mind amerikaiak. A nézőközönség között ott tolong vagy egy tucat amerikai katona, japánok; szakértő szemmel birálgatják a műveletet. A táncok szüneteiben a recorder masina japáni nótákat húz, talán mostani hazai népdalokat? Ezeken már érzik a mi európai zenénk hatása. Néha mintha ráismernénk egy-egy melódiára. Nehéz annak a régi keleti muzsikának megférni a mi modem világunkban.-Emlékezem, egyszer Párisban az Institut de Dance-ban láttam egy japáni táncot. “Lótusz-tánc” volt az, és egy elbájoló csábos melódiára járta egy titokzatosan szép japáni lány. Egy életre való kielégíthetetlen vágyat ültethetett ez az emlék a néző leikébe. Utána, eljátszották azt a régi-régi táncot eredeti japáni zene-formájában, nem úgy ahogy előbb a mi fülünk számára át volt Írva európai skálára. Teljesen érthetetlen és élvezhetetlen zaj, nyivákolás volt az erre nékem. És bemutattak a táncosnőnek, aki langyositott sört ivott pihenés közben; öregedő sápadt férfi volt, nagy művész. Nehéz nékünk európaiaknak megférni ezzel a Kelettel, megérteni azt. Ez a budhista rituális tánc, az ő változataival az éles reflektorok alatt, az embertömeg gőzében amit nem enyhítenek az árult fagylaltok meg legyezők semmit, ez végül egy varázslattá válik, az embert áthipnotizálja egy nem létező másik világba. A ritmikus, hullámzó keleti ének még szól, a kimonós körtánc buzgósága még folyik, amikor kilépünk a csillagok alá a Broadway-ra. És szinte, fölébredünk. (K. P.)
