Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)

1952-07-26 / 31. szám

8-ik oldat jULY 26, 1952 A hazudozás és csalás művészei Irta: PERNEKI MIHÁLY Villáminterjú dr. Nyilas Tiborral AMERIKA TÖBBSZÖRÖS KARDBAJNOKA BESZÁMOL OLIMPIAI IMPRESSZIÓRÓL Az oroszok a történelem folya­mán szinte babonásan ragaszkod­tak a németekhez s mindig, min­den ellentétük dacára megtalál­ták a módját a velük való együtt­működésnek. A cári orosz hadse­reg hemzsegett a német kiképző (tisztektől, a vörös hadsereg felál­lításában is jelentékeny részük volt, nem szólva az orosz iparban való kooperálásukról. Az 1939 augusztusvégi esemé­nyek újból igazolták ezt a von­zódást. Molotov, aki a hírhedt orosz-német-szerződés megkötése előtt keresztesháborut prédikált a hitlerizmus ellen, egyszerre lova­glásnak mutatkozott addigi halá­los ellenfelükkel szemben, mert mint a Legfelsőbb Szovjet Tanács előtt mondta a szerződéssel kap- j csolatban: “A hitleri ideológiát, mint minden más eszmét, el lehet ismerni vagy el lehet vetni. Ez (politikai vélemény kérdése, de mindenki megértheti, hogy egy eszmét sem lehet erőszakkal le- j rombolni vagy háborúval elintéz- t ni. Ezért esztelenség és bűntény a hitlerizmus ellen a háború.” Hasonló bölcsességeket mon-1 dott az októberi forradalom 22-ik évfordulóján is, melynek szöve­gét náci hadirepülőgépek szórták ellenséges területre. ‘‘Dehogy is Hitler felelős a há­borúért, — mondotta Molotov, — lianem az angol-francia imperia­lista kapitalizmus.” S hogy a háború kitörésének valódi okát elterelje a náci-bolsi szerződésről, Molotov kijelentette, hogy nem az a fontos, hogy. mi­ért tört ki, hanem, hogy miért | folyik. Szerinte azért, mert az an­gol - francia - amerikai kapitaliz­mus lefoglalta a világ nyersanyag! forrásait, felosztotta egymás közt a gyarmatokat és azok- rabszolga­­munkaerejét, s most veszélyeztet­ve látja mindezt az olasz-német-, japán hatalmaktól. S hogy mégis valami magyará­zatát adja, miért taposták le a kis Finnországot és később Len­gyelországot, a bolseviki diploma­ta ezt mint “nemzetközi munkás­érdeket” állította be, vagyis “fel­szabadították az ottani dolgozó-48 ORAN BSLÜL kiutaljuk rendelését VÁMMENTESEN A MAGYAR KORMÁNY engedélyével MAGYARORSZÁGBAN budapesti raktárunkból KÁVÉ,TEA, KAKAO NYLONHARISNYA és ÖSSZES EGYÉB VÁMMENTES MAGYARORSZÁGI SZERETETADOMANY nálunk megrendelhető Ariaavxakkel készséaael sxolaálunk GLOBUS TRADING CORP. 61 BROADWAY, NEW YORK 6 Tel. BOwlinq Green 9-4164 | kát részben Mannerheimék, rész­ben a lengyel urak rabságából.” Az uj gyakorlathoz uj elméle­teket is szabott Molotov a táma­dó fél fogalmát illetőleg, ami kö­rül annyi vi‘a folyt annakidején a Népszövetségben. Megmagya­rázta, hogy a német-orosz szer­ződés létrejöttével megváltozott a régi elmélet s nem a hitleri Né­metország a támadó fél, mert az csupán a versaillesi békeparancs­ban ráerőszakolt igazságtalanság ellen, s jogos tulajdonáért harcol. “A támadó fél az angol-francia kapüalizmus!” A. Rossi említi a “Les cahiers du bolchevisme pendant la Cam­pagne 1939-1940” c. könyvében, hegy a “Pravda” ezt irta 1940- ben: “a francia hadsereg azért képtelen cselekedni, mert tábor­nokai kezét lefogja a háborusel­­lenes kommunista tömeg.” 1951 októberében ugyanez a lap, há­­tatforditva akkori állításainak, azt hazudja: “szándékosan me­rültek a tehetetlenségbe a francia tábornokok, hogy Hitler győzhes­sen.” 1941-ig, amig a németek meg nem támadták őket, az orosz bol­­sevikik azt kiabálták, hogy csak “a fasiszták akarják a háborút!” Hitler oroszországi betörése után a bolsik 180 fokot fordítva a kö­pönyegen, azt ordították: “csak a fasiszták NEM akarják, hogy ösz­­szezuzzák Németországot.” A “le az angol-francia imperialista há­borúval, azonnali békét!” jelszó a lomtárba került az egész világ kommunista sajtójában, előkerült újra a néhány év óta ott poroso­dó “le a fasizmussal!”. A nemzetközi kommunistapárt vezérei 1939 aug. 23-ig azt harso­­názták sippal - dobbal, hogy egy hitlerizmus elleni háború az első rajvcnalban fogja őket találni... utána pedig azt nézték, hogyan bomlasztják országukat a náciz­mus javára! Egy másik francia szerző — Jean Bardanne, — aki az utóbbi háború alatt az orosz szabadcsa­patokkal harcolt együtt s utána még évekig a Szovjetunióban élt, “Chez M. Stalin sans invitation” c. müvében meglepő, egyben fé­lelmetes titkokat árul el Oroszor­szágról, amit személyes adatok alapján gyűjtött. Az 1939-es események leírásá­hoz az anyagot Litvinov egyik barátja szolgáltatta, s nagyjából igy fest a dolog: “Még folytak a francia-angol-orosz tárgyalások, amikor Sztálin dolgozószobájába összehivatta legszűkebb körét: Litvinovot, Molotovot, Andrejevet, Beriát, Zsdanovot, Vorosilovot és tudatta velük, hogy a demokra­tikus hatalmakkal nem érdemes együtt haladni, mert ,— mint mondotta — abból Oroszországra semmi haszon nem származik . . . sem morális, sem katonai erejük nem bir megbirkózni a némete­dével és nekünk (az oroszoknak), mint szövetségeseknek kellene vi­selni a háború összes terheit és “müvünk, a szocializmus építése elveszne a fergetegben.” Majd nyersen tudatta Litvinov­­val, hogy “gyerekes és őszinte po­litikája csődöt mondott, s vallása miatt máskülömben se alkalmas a németekkel való tárgyalásra,” felmenti és helyette Molotovot bízza meg a külügyek további ve­zetésével. Aki mindezeket a pálfordulá­­sokat meg tudja magyarázni, ugyanolyan művész, mint a jkom­­munisták a hazudozás és csalás "művészetében,” mert e kettőben, valóban verhetetlenek a bolsik. “AZ EMBER” OLVASÓINAK — Szívesen rendelkezésére ál­lok “Az Ettiber”-nek, de az olim­piai repülőgép két óra múlva in­dul Idlewüde-ról — mondotta iz­gatottan dr. Nyilas Tibor, a leg­jobb amerikai vivő, aki közben le­ültetett centralparki orvosi rende­lőjében. — S' maga ebben a pokoli hőségben idejött hozzám, így iga­zán nem engedhetem el interjú nélkül. Megelégszik egy villámin­­terjuval Tiz perc? Okay? ■ — Hálás vagyok,—feleltem. Tiz perc hosszú idő az adott helyzet­ben. Nem mehetek a jó doktor után Helsinkibe . . . — Hány magyar-amerikás van Uncle Sam kiküldöttjei között?— indítottam el a kérdések lavináját. — Tudtommal Worth-Vitéz, a nagyszerű vivő és *jómagam. — De a 1952-es U.S.A.-bajno­­kok között Ön az egyetlen ma­gyar-amerikás? — Csak az amatörök között!— jegyzi meg dr. Nyilas. — A pro­fiknál ott van Boros Gyula, az uj golfbajnok. Fenomenális tehetség! — Vitéz-Worth és Ön nagysze­rűen megállották helyüket 1948- ban. a londoni olimpiászon. Maga néhány héttel ezelőtt fényes for­mában könnyen nyerge a váloga­tóversenyt . . . milyen esélyekkel repül most Finnországba? — Jó pár napot kórházban töl­töttem, nemrég engedtek ki. Iga­zán szerencsés vagyok, hogy ide­jében meggyógyultam — feleli a közben egyre pakoló, rámoló vivő, — bizalmasan megsúgom hogy esélytelennek érzem magam . . . a kondícióm pocsék . . .igaz, még jó pár napom van a versenyekig. De mit lehet tenni? Betegséget nem lehet kalkulálni . . . c’est la vie . . . Azonkívül is, legyünk csak őszinték. 1948-ban az euró­pai versenyzők a háború miatt le voltak fizikailag - szellemileg ro­molva. Nekünk, tengerentúliak­nak jobban ment minden. Csak példának hozom fel: a félelmetes olasz kardcsapattal 8-8 arányban mérkőztünk és a győztes Magyar­­ország mögött mi holtversenyben másodikok lettünk. Óriási dolog volt az kérem! Sajnos, a sportsaj­té és a nagyközönség nem érté­kelte ezt akkor. De azért minden vonalon fejlődik nálunk a vivás! — Mit tud a jövendő ellenfe­lekről? — Úgy tudom, hogy a franciák igen jók az idén, de számítani kell az osztrák, egyiptomi, len­gyel, belga, izráeli vivókkal is. A magyarok és olaszok külön klasz­­szist képviselnek. Persze az egyé­ni Gerevich és Kovács Pál között dől el a kardban! — Utolsó kérdés jön: mondjon valamit el “Az Ember” olvasóinak sajátmagáról? — Kérem- én sebészorvos va­gyok. Családos. Szabad időm rop­pant kevés és ez árt a vívásnak, ötször nyertem Amerika kardbaj­nokságát, 1948-ban bekerültem Worth-Vitézzel a világbajnokság döntőjébe; csapatban másodikak lettünk ugyanakkor ... a 1951-es Pánamerika -baj nokságot meg­nyertem Buenos Airesben — bár János Andor kollégája nem irt erről egy szót se—teszi hozzá hun­cut mosollyal a jóképű, alig har­mincnak kinéző Nyilas Tibor.—1 Talán megijedt a nevemtől? Mi­előtt elfelejtem: az oroszok is ott lesznek, de még soha nem láttam tőlük vivőt. Nagy kérdőjel az ő szereplésük a mi számunkra is. . . . Nehogy most még politikára csapjunk át: erre se időm se ked­vem nincs. Helsinkibe vívni me­gyek és nem érdekel, miként fog­nak a régi fiuk fogadni . . .Nem könnyű a helyzetük . . .Tudja, a legnagyobb sikeremnek mégis azt tartom, hogy csaknem gyerekfej­jel bekerültem ’37-ben a magyar vivóbajnokság döntőjébe és meg­vertem a 48-as olimpiász finális­­táját— Kovács Palit! Azt a napot soha nem felejtem el! Legalább egy tucat világklasszis nem ke­rült be a döntőbe aznap. Szinte szégyeltem magam, de rettentően büszke is voltam . . . Na, Isten megáldja! — és máris kisér az ajtóhoz a sokszoros Amerika-baj­­nck. — Ne haragudjon, nagyon késő van. Ha lesz időm és kis ri­portanyagom, írni fogok Helsin­kiből Göndör Ferenc főszerkesztő­nek. Istenem, úgy szeretném, ha ez az olimpiász nem hozna nagy headline-okat mindenféle provo­kációról. meg botrányról. Hetven nemzet fiai kerülnek össze. Meg­ismerhetjük egymást s talán egy kicsit meg is érthetjük egymást . . . mi, sportolók. — Mit üzen a magyar-ameriká­­soknak? Becsszóra, ez az utolsó kérdésem! — Azt kívánom, hogy minden egyes versenyben győzzön a jobb! A sport csak játék, nem szabad tulkomolyan venni. The best man should win! • Mindehhez még hozzátehetjük, hogy teljesen függetlenül a juli­­us-végi küzdelmeitől, Nyilas Ti­bor 14 évi amerikai karrierje egyike ama kiemelkedő teljesítmé­nyeknek, amelyekre joggal mind­annyian büszkék lehetünk. Mint orvos, mint vivő és mint ember ez az energikus sportember iga­zán az első sorba tartozik . . . (J. APOR) Lapzártakor érkezett Helsinki, 1952. július 17 A holnap (szombat) nyíló 1952- es olimpiai játékokra 1,850 ujság­­ir, rádió, televízió- és fotóriporter gyűlt össze. Boldog vagyok, hogy ha szerény keretek között is, de “Az Ember” olvasóinak én Írha­tom le impresszióimat. Csak “tar­talékos” riporter vagyok, mert engem ide Uncle Sam vivni kül-! dött ... A newyorki kánikula után Helsinki klímája egyszerűen hideg, igy nagyon sok a beteg, de a megfázások 1-2 nap alatt meg­gyógyulnak. Mi az Olimpiai Fa­luban élünk, kb. 60 másik nemzet sportolóival. A vasfüggönyös or­szágok szeparált helyen nyertek elhelyezést. Az angolul beszélő sportolók együtt is étkeznek. Saj­nos ,mindenki hízik, mert a koszt bőséges és jó. Nekem azonban a délamerikaiak főztje ízlik legjob­ban. Az argentin kiküfdöttek csa­tahajóval jöttek ide, még 3 autó­buszt is hoztak, amelyek Éva Pe­ron nagyított arcképével az olda­lukon valahogyan “mindenütt ott vannak.” Az itteni lapokban a magyar lányoknak már egy világ­­bajnokságot “adományoztak”: a helsingforsi lapok szerint a pesti lányok nyerték a szépségversenyt. (Az ex-budapesti olvasók ezt a hirt nem fogják meglepőnek ta­lálni . . .) E rövid telegram-stihi­­su levélben nem akarok sportról Írni, de egy dolog azért feltűnő: a magyar vivők megjelenése számos ország reprezentánsa, vagy okta­tójaként. így: a venezuelai vívók­nak Bartha Rudolf (volt honvé­delmi miniszter fia) a trénere. A Saar-köztársaság vivőit Zirczy (volt magasrangu katonatiszt és nagynevű kardvivó) oktatja és ő is itt van tanítványaival. Brazília legjobb vívója Molnár István. Vé­gül az amerikai team, amelyben Worth-Vitéz és jómagam szintén a régi pesti aszfalton nőttünk fel. A 1948 óta disszidált magyar vizipóló-játékosok szintén nagy­számban helyezkedtek el oktatói minőségben és többen itt vannak. Szerintem az atmoszféra egye­lőre nagyon kedélyes, valahogyan sokkal jobb, mint 4 évvel ezelőtt volt Londonban, amikor még a háboru-okozta sebek nem gyó­gyultak be . . . Számos ország lo­bogóját most látni először. Álta­lában színes itt az élet, tele a leg­elképzelhetetlenebb variációkkal. Földünk valamennyi emberfajtá­ja—legalább is úgy látszik—kép­viselve van itt. Kis pikantéria: amerikai vivők közül az epé-csapat találkozik először az oroszokkal, akiket még senki nem látott vivóplanson. Hát majd meglátjuk . . . DR. NYILAS TIBOR Női ruhák alakítása, igazítása, helyrehozása a legutolsó divatnak Hívja: Tel. SChuyler 4-9843 - kérje Miss Ethel-t. Kívánatra házhoz jön. ÖRÖMMEL JELENTEM a nagyérdemű közönségnek, hogy teljesen UJ MODERN BÚTOROKKAL berendezett KIÁLLÍTÁSI HELYISÉGEM NEWLY DECORATED SHOWROOMS JULIUS 12-Én MEGNYÍLT. Köztudomású, hogy vevőimet és barátaimat mindig a legjobb bútorokkal a lehető legolcsóbb áron láttam el és a leggondosabb figyelemmel szolgáitam ki. A “GUILFORD HOUSE” cég neve alatt fogom vezetni üzletemet és mindent el fogok követni, hogy vevőimet teljes megelégedéssel a legszebb stilusu és legjobb minőségű butoráruval lássam el. Szíveskedjék ellátogatni és körülnézni, dús választék áll a vevőközönség rendelkezésére. “GUILFORD HOUSE” PAUL L. FISCHER üzlethelyiségéhen: Telefon: AL 5=6445, AL 5=6446 6 West 24tti Street, New York 10, N.Y.

Next

/
Thumbnails
Contents