Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)

1952-08-02 / 32. szám

1 ";í'U iho»42 S»OH “SHÍÍ? AZ LmBER • • • • GONDOK. SERBNCPOUUKAI Reentered as second matter Aug. 4, 1942, at the post office at New York, N. Y„ under the Act of March, 1879 SZERKESZTŐIG ES KIADÓHIVATAL: 32tf East 79ST., NEW YORK, 21, N. Y. Phone: BUtteríield 8-61W NEW YORK, N. Y.. AUGUST 2. 1952 EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT MRS. ELEANOR ROOSEVELT, HARRY S. TRUMAN, ADLAI E. STEVENSON Irta: GÖNDÖR FERENC Nehéz szívvel írjuk ezeket a szomerrn sorokat. Gedő Li-\ pót, a nagytehetségü rajzoló \ és festőművész julius 28-án, hosszas betegség után 6'i éves korában elhunyt, Gedő Lipót valamikor Budapesten is ál- \ talánosan elismert művész volt, aki azonban hosszú esz­tendők óta New Yorkban folytatta munkáját, hasonló­an nagy sikerrel. Rajzai és festményei teljesen egyéni­ek voltak és a hozzáértő em­berekre mély benyomást és nagy hatást tettek. Halkab­­ban.szerényebben nem lehe­tett volna egy egész életet szivvel-lélekkel alkotott raj­zok és képek vigasztaló tár­saságában és atmoszférájá­ban tölteni, mint ahogy Gedő Lipót dolgozott műtermében, amely egyúttal az ö imádott otthona volt. Egyéni szép és értékes ké­pek és rajzok örökítik megi az ő nevét, mint méltó emlé­kek. Gedő Lipót nemcsak művész, hanem értékes, iga­zi iró, sőt komoly költő is volt, aki szép, mely, minden szavában egyéni verseket irt. Egyik gyönyörű verse “Jegy­zet egy önarckép alá” cím­mel ‘‘Az Ember 1952 június lfr-i számában jelent, meg és egészen rendkívüli hatása volt. Nemcsak a magyarok gyá­szolják, de őszinte hangú, részletes méltatással búcsúz­tatják a legnagyobb ameri­kai lapok is. A'"New York Times” a nekrológjában ki­emeli, hogy az Amerikába bevándorolt nagy magyar művész - generáljához tarto­­zott.Vértés Marcel, Kelen De­zső és a néhai Major Henrik társaságához. Megemlíti ez a vezető amerikai világlap a “Who is Johnny?” című pompás könyvét, amelyet ö irt és ő illusztrált, továbbá a “Revolving Door” c. müvét és a “Minister’s Friend” cí­mű szinjátékát. Aki ezeket a sorokat írja, az nemcsak egy alkotó mű­vésztől és költőtől, hanem egy melegszívű, tiszta és igaz embertől, egészen közeli, szeretett barátjától búcsúzik. Gedő Lipótot én sohasem fo­gom elfelejteni és szivem­hez nagyon közel álló alakja elszomorító távozása óta to­vábbkísér engem küzdelmes útjaimon, amint mellettem volt Európában és amerikai hazánkban egyaránt. Ki­mondhatatlanul nehéz elhin­ni azt, hogy Gedő Lipót nincs többé. Ha az én számomra annyi mindent jelent az ő halála, akkor el lehet képzelni, mit vesztett dr ág a barátunk gyászbaborult özvegye és fia, valamint fivére: Grossman Ignác, a newyorki magyar társadalmi élet aktiv sze­replője és a Magyarorszá­gon élő három testvére. Nagyon nehéz szavakat ta­lálni annak a mélabunak jel­lemzésére, amit ezekben az órákban érzek. Gedő Lipót temetése júli­us 30-án, szerdán délután 2 órakor ment végbe a Park West temetkezési kápolná­ból. mélyensujtott barátok és tisztelők részvételével. > (G.F.) washingtoni Fehér Házba. Ahogy azonban Stevenson ezt elmondotta, az olyan szónoki műremek volt és annyira szivenütött mindenkit, hogy ragyogó beszédét lélegzetvisz­­szafojtva hallgatták és hajnali fél négy órakor tombolva» lelkendezve ünnepelték. Pedig ezekben az órákban már nagyon fáradtak szoktak lenni az emberek és nem igen van erejük ahhoz, hogy dübörögve ünnepeljenek. De Stevensont az utolsó pillanatig megindultan hallgatták és a beszéde végén felzugó ováció egyszerűen nem akart megszűnni. Nem vitás, hogy hatalmas személyes sikere volt az uj elnök­jelöltnek, aki ha csak megközelítőleg olyan elnök lesz meg­választása esetén, mint amilyen szónok, akkor Trumannak méltó utódja lesz a Fehér Házban. Akik a demokrata elnökjelöltnek eddigi működését és tiszta múltját ismerik, azok a legnagyobb lelkesedéssel ál­lít ják, hogy Amerika népe méltó férfiúra bízza az ország vezetését, ha őrá szavaz. Kell-e mondanunk, hogy mi is demokrata elnököt óhajtunk, de ugyanakkor lehetetlen megfeledkezni qrról, hogy ezúttal a republikánuspárt el­nökjelöltje — Dwight D. Eisenhower. Nekünk Eisenhower ellcn,piiním>emmi kifogásunk és nagy öröm a számunkra, hogy ezt az értékes és minden tekintetben rokonszenves férfiút jelölte a republikánuspárt az elnöki tisztségre. A baj csak az, hogy Eisenhower győzelme esetén a republiká­nuspárt kerülne uralomra. Mi nem túlságosan lelkesedünk a republikánusokért és minden esetben a demokraták ol­dalán állunk. De tagadhatatlan enyhítő körülménynek tekintjük, hogyha már republikánus lenne a győztes, ak­kor legalább — Eisenhower legyen. Másszóval a legrosz­­szabb esetben — Eisenhower. Ami nem is olyan rossz. Számunkra inkább vigasztaló dolog az, hogy Stevenson és Eisenhower között megy végbe a nagy mérkőzés. Mind a két jelölt méltó az elnöki tisztségre és ha Eisenhower nem hozná magával a republikánus politikusokat is, akkor szá­munkra teljesen mindegy volna, hogy kettőjük közül ki kerül a Fehér Házba. így azonban bizonyára meg fog bo­csátjtani a nekünk egyébként valóban nagyon rokonszenves és minden szempontból értékes Ike, ha e sorok írója úgyis mint szerény, demokrata közkatona, az amerikai demok­rácia lelkes hitvallója, nem fogja nagy szerencsétlenség­nek tartani, ha a választási küzdelemből a demokratapárt kerül ki győztesen. Magyarok gáncsolták el az amerikai posta Kossuth-bélyegét! Ezután a Balogh E. István ál­tal aláirt tájékoztatás a következő súlyos megállapitást teszi: — A Kossuth - bélyeg kiadása ellen hangos ellenzéssel tiltakoz­tak saját magyar vezető berkeink­ből azok, akik Kossuthban csak a Cincinnati városban tiszteletbeli “szabadkőművessé” avatást lát­ták és ezt alávetették mindannak az eszmei, politikai, társadalmi és magyarmentő propaganda nagy­ságának, amit egy ilyen emlékbé­lyeg kiadatása részünkre jelentett volna. A feltünéstkeltő megállapítás után a magyar közvélemény fel­háborodott kíváncsisággal várja mindazok megnevezését, akik a maguk reakciós törekvéseivel és a Kossuth-kultusz elleni aljas ak­namunkájukkal ezt a nemes ak­ciót elgáncsolták. Ez a három név méltó módon reprezentálja napjaink- i ban mindazt, amit a demokratapárt jelent. Eleanor Roose- t vett képviseli az örök emlékű, soha el nem felejthető i Franklin D. Rooseveltet, akinek kimagasló történelmi alak- < ját ma is siratjuk. Mrs. Roosevelt tiszta és messzire világító I egyénisége a szó igaz értelmében közszeretetben áll, nem- i I csak amerikai hazánkban, hanem a föld minden részén. < ' Népszerűségben vele senki nem veheti fel a versenyt. Ezért < ! van az, hogy amikor valahol megjelenik, olyan, a szivekből , fellángoló őszinte és igaz szeretet fogadja, hogy neki kell . hálás meghatottsággal kérni az egybegyűlteket, hogy az j Istenért hagyják már szóhoz jutni őt, szüntessék be az Un- / ; neplést, amely — ezt ugyancsak ő mondja — fájdalmasan , korán eltávozott férjének szól. Mi is elsősorban és minde­­nekfölött Franklin D. Roosevelt szent emléke előtt hajtjuk j meg a zászlót, de ugyanakkor minden tiszteletünkkel és , 1 szeretetünkkel köszöntjük az ö méltó özvegyének nemes , I alakját. Mrs. Eleanor Roosevelt saját áldásos munkájával , I megérdemli mindazt a hálát és forró lelkesedést, amely fe- , léje árad. Ez a szent és nagy asszony világméretekben vég- , zi fölmérhetetlen értékű, nemes, humánus, gyönyörű man- , kajál. Amerika népének őszinte és forró óhaja, hogy na- , gyón sokáig láthassa őt még a fórumon. Harry S. Trumanról szebbet, többet és nagyobbat nem mondhatunk, mint hogy méltó utódja az Egyesült Államok elnöki székében Franklin Delano Rooseveltnek. Ami pedig , nem könnyű munka. Ennél nagyobb elismerést nehéz volna átnyújtani elnökünknek, aki nagy elődje nyomdokain igye­­kezeit haladni és ez valóban gigászi feladat volt. Harry S. Truman alakja a szemünk előtt nőtt naggyá és ma már , tiszteletteljes érdeklődéssel figyelnek fel az ő szavára azok , is, akik a nagy és felejthetetlen Roosevelt után egy ideig bizalmatlanul tekintettek elnöki működése elé. Ma már nemcsak a demokratapárt, de Amerika népének túlnyomó többsége értékeli magasra azt a munkát, amit Truman, az elnök végzett. Bárcsak tovább maradna posztján. De Tru­man szavának iyy is nagy súlya van és akit ő támogat, azt a demokrata tömegek elfogadják. így történt ezekben a napokban is, amikor Truman ajnálatára a demokratapárt viharos lelkesedéssel jelölte az Egyesült Államok elnöki székébe Adtai E. Stevensont, Illinois állam kormányzóját. Truman szavának olyan sulija és hitele van, hogy nemcsak a demokratapárt illeté­kes vezetői, hanem azok a tömegek is ujjongó ovációval szavaztak Stevenson jelölése mellett, akik azelőtt még a nevét sem hallották. Mert ilyenek is szép számmal akadtak. I Pedig Stevenson Illinois állam kormányzói székében olyan I értékes munkát végez, amely minden elismerést meg- 1 érdemel. Amit Truman elnöknek vakon elhittek a demokrata' szavazó polgárok, arról Adlai F. Stevenson bemutatkozó beszédét hallva, maguk is meggyőződtek. Truman elnök oldalán a chicagói konvención megjelent Stevenson. Tru­­: man mélyen átérzett, kimondhatatlanul hatásos, nagyszerű ! beszéd keretében méltatta Stevenson múltját és eddigi her­vadhatatlan érdemeit, amelyek őt mindenképen méltóvá I teszik az elnöki tisztségre. Truman őszinte és minden sza­vában meggyőző beszédének egészen rendkívüli hatása j volt. Hosszú ideig zúgott, zengett a taps, az éljenzés és ilyen, '! magas nívója előkészítés után úgy látszott, nem lesz köny­­j nyű Stevensonnak egy minden tekintetben méltó hangot ■ 'megütni és bejelenteni azt, amit természetesen mindenki nagyon valószínűnek tartott, hogy méltán népszerű elnö­­künk testvéri hangú szavait követve a jelölést elfogadja. , Ekkor történt a valóban váratlanul nagy csoda. Steven­­son odaállt a mikrofon elé és beszelni kezdett. Páratlan . szépségű, kimondhatatlanul hatásos beszédet mondott. • Attól, persze, senkisem lepődött meg, hogy Illinois állam kormányzója hajlandó vállalni az Egyesült Államok elnöki 1 posztját és még arra is készen áll, hogy otthonát áttegye a Az Amerikai Magyar Szövetség központja nevében Balogh E. István főtitkár napokban részle­tes beszámolót küldött a magyar­nyelvű lapoknak a Szövetség által tervezett Kossuth - emlékbélyeg ügyéről. A nagy feltűnésre szá­mot tartható beszámoló ismerteti a szép terv kudarcának okait és többek között a következőket mondja: — Az amerikai külügyminisz­térium személyes tárgyalások alapján és Írásban pártfogolta és történelmileg szükségesnek Ítélte, hogy az amerikai posta egy ilyen Kossuth-bélyeget kiadjon. Az El­nök és a Fehér Ház illetékes osz­tályvezetősége ismételten megerő­­: sitették a Kossuth-bélyeget jóvá­hagyó pártfogásukat, amelyet kö­zöltek is a Postaügyi Minisztéri­ummal. Mindennek dacára nem kaptuk meg a postabélyeget.

Next

/
Thumbnails
Contents