Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)

1952-07-26 / 31. szám

Z-ik oldal az mm JULY 26. 1952 Az Emberről - Az Embernek Irta: TÁBORI PÁL í. Itt Londonban találkoztam kedves ellenségemmel, Barabás Sári­val. Felhívott telefonon s nem csodáltam volna, ha találkozásunk al­kalmával egy kis vitriolt vagy arzént tartogatott volna készen. Sári művésznő a Covent Gardenben énekelte Gilda szerepét igen nagy si­kerrel, a hires glyndenbourne-i operával is tárgyalt, aztán tovább­utazott Münchenbe, ahol rádió-hangversenysorozata van s később a bécsi operában is fellép. Azért közben, rövid londoni napjai alatt, időt kerített rá, hogy “tisztázza” azt a vitát, amely “Az Ember” hasábjain indult meg. Barabás Sári szép, fiatal, tehetséges. Most könnyű lenne bevallani, hogy levett a lábamról. De éppen csak elbeszélgettünk a Normandie­­szállodában, mint két civilizált ember; se kutyakorbács nem volt ná­la, se méregfiola. S a következőket derítettük ki: Ünnepélyesen kijelentette, hogy sohasem volt a nácira átszerelt Fészek igazgatóságának tagja. Kérdeztem, hogyan került neve abba a listába, amit előbb a budapesti “Magyarország,” majd később “Az Ember” is közölt. Azt mondta, nem tudja. Miután “Az Ember” erről más utón is kapott megerősítést, ezennel vissza kell vonnom a dolog­nak ezt a részét. r Ami a berlini, hcrogkeresztes zászló előtti koncertet illeti, Bara­bás kisasszony nem habozott bevallani, hogy igen, ő énekelt ott. Azt mondja, harmadmagával három napra vitték Berlinbe, nem tudta, milyen célra énekelt (a sebesült német katonák javára volt) s nem törődött a zászlóval. S azt is elismerte, talán naivan, talán megbo­­csájtható őszinteséggel, hogy ő sohasem törődött a politikával, újsá­got se nagyon olvasott — ő csak énekelt. Az a berlini koncert fel­­ködlött az életében akkor is, amikor az oroszok elől Bajorországba szökött s ott az amerikai katonáknak kezdett énekelni. Egy amerikai intelligence officer eléjetárt egy német magazint, amelyben benne volt a fényképe. Később mégis átkerült Amerikába, már az első pa­pírjai is megvannak; a politikához még mindig nem ért. Azt is mond­ta, őszintén, hogy egy művésznek mindig csiklandozza a hiúságát, ha egy államfő vagy más “nagy ember” meg akarja hallgatni. S hogy ha Hitler tapsolt volna az énekének, az bizony csiklandozta volna a hiú­ságát. Hozzátette, hogy nem vett részt a Szálasi tiszteletére rendezett nagy hangversenyen 1944 októberében — de csak azért nem, mert nem kérték fel rá, még akkor sértődött is volt. De hogy ő soha senkit nem üldözött, soha senkit faja, vallása miatt nem bántott és nem is akar bántani. Ez volt, amit Barabás Sári, elegánsan, sikeresen elmondott ne­kem Londonban. Azt feleltem, hogy talán megtanulta a leckét; én nem akarok tanárkodni és kioktatni őt. A művész ma nem lehet po­litikamentes lény. Ma már meg kell nézni, milyen zászlók előtt, mi­lyen államfőknek énekel az ember. Nem lehet légüres térben élni, nem lehet semlegesnek lenni — akár a még mindig viruló fasizmusról, akár a bolsevizmusról van szó. Barabás Sári azt mondta, hogy iga­zam van s ennyiben maradtunk. Én csak hűségesen be akartam szá­molni arról a fegyverszüneti tárgyalásról, amelyet folytattunk s amelynek végén mindkét fél úgy határozott, hogy felfüggeszti az ellenségeskedéseket, elvei fenntartásával. 2. 1945 junius 2-án közli “Az Ember.” hegy megalakult a Magyar írók S’zövPtsége. A tisztikar: Gergely Sándor, GeUért Oszkár, Illyés Gyula, Kassák Lajos, Kárpáti Aurél, Tamási Áron és Zilahy Lajos. Szabó Zoltán a főtitkár, Nagypál István az elnök, Ortutay a pénz tár­nok. Az orosz-magyar kulturális kapcsolatok elmélyítéséről Heltai Jenő, Várnai Zseni és Kovái Lőrinc fognak gondoskodni. Gergely Sándor Moszkvából tért' haza majdnem vakon; ma per­­eze az orosz kultúra és nem a magyar irodalom képviselője. GeUért, a nemes Nyugat hagyományainak maradéka csaknem teljesen elhall­gatott., bár fia, Gellért Endre, sikeres szinpadi rendező. Illyés még ír, de Kassáknak teljesen befogták, a száját; az ilyen régi forradalmár kényelmetlen az uj imperialista brigantik számára. Kárpáti Aurél nyomorog; nemrégiben hallottam, hogy cipőre sem telik neki. Tamási Áronnak még hébe-hóba sem hozzák írásait. Zilahy, hál’ Istennek, Amerikában van. Szabó Zoltán Londonban él, a Szabad Európa Rádió itteni vezetője; róla majd egyszer még szólnom kell. Nagypál István­ról, bevallom, én sohasem hallottam. Ortutay,, Tutus miután a ma­gyar közoktatásügyet kommunista kézre játszotta, megkapta jutal­mát: jelentéktelen állásba sülyesztették miniszteri székéből. A Gyula megtette kötelességét, a Gyula mehet. Heltai Jenő ‘a nagy kivétel’: bár írásait egykor támadták, mint burzsoa, ideálista, szentimentális ‘latyakot,’ személy szerint nincs bántódása; nyolcvanon felül . . . Várnai Zseni se sokat ir. ■ Hét esztendő nem nagy idő; elég ahhoz, hogy a magyar irodalmat tenkretegyék, legalább a felszínen. Hogy alul mi forr és küzd, azt nem igen tudjuk . . . VITA ‘Elnéző jóindulat? »» Kedves Főszerkesztő Ur! “Az Ember” multheti számá­ban olvastam ,hogy eljárás indult dr. Pfeiffer Zoltán orvtámadója ellen. Miután a cikk minden meg­állapításával egyetértek, ahhoz hozzátennivalóm nincs. Mégis, van pár sor ebben az írásban, ami mellett nem mehe­tek el szó nélkül . . . Szives enge­­delmével lemásolom ezeket a so­rokat: “Ha ezek az elemek (a BP-tör­­vényt kijátszó nyilaskeresztes uj­­amerikás magyarokról van szó) őszinte megbánást mutattak volna a múltjukért és becsületes törek­véssel magukévá igyekeztek volna tenni a demokrácia eszméit, elné­ző jóindulattal lehetett volna ke­zelni ügyüket, de . . . stb. stb.” Nem tudom kinek a nevében ir ez a cikkíró, nem tudom ki olyan jóindulatúan megbocsájtó? Én ugyanis azt hiszem, hogy “Az Ember” olvasóinak jelentékeny része nem követi a cikkiró urat és ugyancsak nem hajlandó msgbo-I csájtani ezeknek a bitangoknak, akik a szigorú emigrációs törvé­nyeket oly könnyedén kijátszva, * szinte elözönlik Amerikát. A pár héttel ezelőtt dr. Pfeif­fer Zoltán elleni orvtámadás után szinte csodálatos, hogy még min­dig akadnak olyanok, akik hisz­nek ennek a súlyosan bűnös múl­tú társaságnak megtérésében! Ezek mindig gonosztevők volta.k s ha a föld bármely pontján eljön­ne az annyira áhított “der Tag” a számukra, abban a másodperc­ben ott folytatnák, ahol 1945 ta­vaszán abbahagyták. A t. cikkiró -olvassa el figyelme­sebben “Az Ember” uj rovatát: “Dipi Tibi levelei”-t. Sokat ta­nulhatna abból minden héten. Aki azt a rovatot vezeti, az ala­posan ismeri a nyilasokat és azok elődjeit, az ébredőket. Bízom abban, hogy Főszerkesz­tő Uram helyt ad soraimnak. Tisztelettelj es üdvözlettel: BACK FERENC Chicago, Illinois TOVÁBBI ÚJSÁGÍRÓ - NEVEK TÁBORI PÁL CIKKÉHEZ rösmarty: “Csongor és Tünde”, Zilahy Lajos: “Zenebohócok”, Vas Gereben: “A nemzet napszámo­sai”, Földes Ipire: “A császár ka­tonái”, Csepreghy Ferenc: “Piros bugyeláris.” A külföldi szerzők között ezek a darabok szerepelnek a műsorterven: Moliére: “Tar­­tuffe”, O’Neill: “Különös közjá­ték”, Shakespeare: “Makrancos hölgy”, Priestley: “Mióta menny­ország van”, Hauptmann: “Nap­lemente előtt”, Shaw: “Candida”, Bemedetti: “24 vörös rózsa”, Wal­ter: “Talpig úriember.” Három egyfelvonásos darab is szerepel egy csokorba kötve: Molnár Fe­renc: “Ibolya”, Karinthy: “A bű­vös szék és Shaw: “A sors em­bere.” A topolyai Magyar Népszínház pedig a következő magyar szerző­ket tűzte műsorára: Móricz'' Zsig­­mond: “Légy jó mindhalálig” és “Sári biró”, Bónyi Adorján: “Édes ellenség”, László Miklós: “Illatszertár”, Bus Fekete László: “A templom egere,” Csepreghy: “Sárga csikó”, Kálmán Imre: » “Csárdáskirálynő.” Nagyon gazdag névsor! A ma­gyar szinpadi kultúrának igazán bő virágzása ez, amit mindenki, aki féltő gondozója a magyar szellemnek, boldogan regisztrál. Köszönöm a soraim közlését, s vagyok megkülömböztetett tisztelettel: B. ERNŐ Newark N. J. MAJESTIC HOTEL FLEISCHMANS, N. Y. Telefon: 181 MAGYAR-OSZTRÁK KONYHA KOVÁCS KLÁRA VEZETÉSÉVEL. MÉRSÉKELT ÁRAK. — • — NAPONTA délután - este TÁNC------- BÁR: kitűnő műsorral------­Érdeklődés és rezerválás: New World Trading Co. Jimmie S. Gruber 233 W. 42 St„ N.Y.C. 2128 E. 21 St, Brooklyn Tel: LO 4-5290 Tel: NI 6-1131 Tisztelt Szerkesztőség, legutóbb Tábori Pál “Az Em­­ber”-ben irt cikkében megemlé­kezik azokról az újságírókról, akik 1945-ben hozzáfogtak a ma­gyar sajtó megteremtéséhez, akik tehát a náci-rendszer összeomlá­sakor nem menekültek el, hanem fedhetetlen, politikai és újságírói múltjukkal, kiváló szakmai tudá­sukkal részt akartak venni a de­mokratikus uj Magyarország fel­építésében. Tábori Pál névsora azért volt érdekes, mert kiderült, hogy ezeknek az újságíróknak leg­többje vagy börtönbe került, vagy menekülésre kényszerült az 1947- ben bekövetkezett kommunista puccs után. A közölt névsor azonban hiá­nyos volt és ezt a hiányosságot szeretném most további adatok­kal — legalább részben — kikü­szöbölni. A közölt neveken kívül ugyanis a “Világ” c. napilap poli­tikai szerkesztője, Déri Imre is fogságot szenvedett el, majd en­nek letöltése után (nyolc hó­nap!) kimenekült és előbb Gö­rögországban, majd az Egyesült Államokban talált menedéket. A “Demokrácia” cimü politikai he- jJ^öT^SÍdtcSok : tilap és a “Szinház,” majd a “Ro­meo és Julia” cimü művészeti la­pok főszerkesztője volt dr. Deák Zoltán, aki ugyancsak elmenekült és előbb Belgiumban, majd szin­tén az Egyesült Államokban tele­pedett le. A “Hirlap” (a “Pesti Hírlap” folytatása) politikai ro­vatvezetői, Frey András és Erőss Gyula is a menekültek között vannak, akiknek hosszú névsorát a “Kis Újság” kötelékéből Major Róbert, Gulyás Gábor, Dessewffy Gyula, Kóbor Imre és Székely Be - áta; a “Holnap” cimü. Sulyok-pár­ti lap volt alkalmazottai sorából Saly Dezső és Köröndi András; a “Népszava” kötelékéből Hámori László, Andreánszky István; a Magyar Távirati Iroda alkalma­zottai . közül László István, Cs, Halász Lajos egészítik ki. .Felteszem, hogy még igy sem teljes, a névsor, de mindenesetre a fenti adatokkal is teljesebbé tettem Tábori Pál értékes fejtege­tését. Kiváló tisztelettel: POLGÁR LÍDIA New Yorjc Igen tisztelt Szerkesztőség! Legutóbb egy levélíró bizonyos aggodalommal veti fel a kérdést “Az Ember” hasábjain: vájjon, a jugoszláviai magyarság kulturális szabadsága arányban áll-e a po­litikai szabadsággal, illetve ami megtérül a kulturális réven, nem vész-e el a politikai vámon? A kérdés jogos, mert akármeny­­nyire is virágzó legyen a jelenle­gi magyarnyelvű könyvkiadás Ju­goszláviában és akármilyen pezs­gő szellemi életet is éljenek az ottani magyarok, a mostani re­zsim mégis csak diktatúra és a diktatúrák ellen minden szabad­ságszerető ember határozott el­lenérzéssel viseltetik. Talán az a helyzet pontos diagnózisa, hogy Tito lassú folyamattal lázit a dik­tatúra szoros bilincsén és megért­ve az idők szavát, a demokrácia felé vesz irányt — s ennek lenne egyik jele épen az ottani magyar­ság tagadhatatlan nagy szellemi szabadsága is. Fenttartva ezidőszerinti gya-Keresem nagybátyámat, aki az U.S.A.-ban él. ő az egyetlen élő rokonom s szeretnék vele össze­köttetésbe kerülni. Neve: Korányi Sándor (volt siófoki lakos), anyja neve: Katalin. Korányi Sándor a magyar válogatott futballcsapat­tal ment ki Amerikába a 1930-as években és kint leszerződtették valamelyik külföldi sportklub ré­szére. — Nevem Markovits Endre, apám neve: Sándor. A háborúig Csáktornyán laktunk (jelenleg Jugoszlávia). — Címem: Markovié Arie. P.OB. 602. Bet-Zait, Jeru­salem, ISRAEL. ★ T. Szerkesztőség! Keresem roko­nomat, akinek neve Max Horovitz (azelőtt Pesten lakott, István-ut 45 sz. alatt,) aki 1921-ben emig­rált Amerikába. Mi ,1946-ban hagytuk el Magyarországot. Saj­nos fenti rokonom címét elvesz­tettem. Tudomásom szerint New Yorkban él testvéreivel együtt. Az én nevem: Regina Klinkhoffer Virág, Pesten- Nefelejts-u. 16 sz. alatt laktam. .Jelenlegi címem: Pinnesz St. 12, Tel-Aviv, ISRAEL. HAZAI SZALÁMI és mindenfajta jó hurka, kolbász, sonka, szalonna és friss hús, stb., igazi HAZAI MÓDI — kapható: Mertl József magyar — ---------------— hentesnél Tel.:RH 4-829? 1508 2nd Ave. — DR. FÖLDY KÁROLY Fordítási Irodája 205 E. 85 St. New York City Tel. TR 9-5339 Room 204 naKvasomac, mindeneseire iei- jegyzendőnek tartom a következő­ket: 0 Most hozta nyilvánosságra a szabadkai Népszínház, valamint a topolyai Magyar Népszínház a következő sz miév ad műsortervét. Eszerint a szabadkai Népszínház az 1952-53-i szezonban ezeket a darabokat szándékozik bemutat­ni: Móricz Zsigmond: “Úri muri”, Katana József: “Bánk bán”, Vb-Himzett s z e*ge d i papucsok, Hunyadi János ásványvíz, akácméz, j u h t u r ó‘ LIBAMÁJ, PAPRIKA, MÁK, LEKVÁR és ezer más import áru, — MAGYAR LEMEZEK nagy választékban. — Kérjen 400-képpel ellátott ingyen árjegyzéket — Hallgassa a WBNX (1380 hullámhossz) rádióműsorunkat vasárnap délután 1 órától kezdődőleg. H. ROTH & SON - ~ ~ IMPORTERS "mil (Corner East 82nd Street) Tel.: REgent 4-1110 Még egyszer a jugoszláviai magyar kisebbség' sorsáról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents