Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)

1952-07-26 / 31. szám

JULY 26, T952. AZ EMBER 3-ik oldcrt Palotaforradalom az MHBK-ban Lovász Oliver őrnagy és tiszttársai beadványa az MHBK vezetőségéhez Közöljük a tiltakozó memorandum teljes, szövegét Multheti számunkban jelentet­tük, hogy a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége elnevezésű szélsőjobboldali katonai szerve­zetben palotaforradalom tört ki. A nácimultu Zakó tábornok és a többi vezetők minden titkolózása ellenére hiteltérdemlően sikerült megállapítanunk, hogy Lovász Olivér volt vezérkari őrnagy irá­nyításával a jelenlegi vezetéssel elégedetlen tisztek népes csoport­ja — közel félszázan — beadványt intézett az MHBK vezetőségéhez, amelyben a politizálás megszün­tetését követelik s egyúttal a Ma­gyar Nemzeti Bizottmánnyal való együttműködést sürgetik. Köztudomású, hogy az MHBK vezetői annak idején azzal tobo­rozták a tagokat, hogy a szervezet teljesen politikamentes és egye­düli célja a volt katonák bajtár - sias érzésének ápolása az emig­rációban. Ezzel szemben a szer­vezet vezetői a legszélsőségesebb politizálásba kezdtek, azonkívül válogatás nélkül felvették a tagok közé a volt nyilasokat és súlyos bűnökkel terhelt keretlegényeket s ezzel szándékosan az emigráció legszélsőjobboldalibb szervezetét építették ki. Zákó András tábor­nok nem is titkolja politikai cél­jait és szükebb vezérkarával rész­letes terve;ket dolgozott ki Ma­gyarország felszabadulása esetére a “hatalom átvételére.” Ilyen kö­rülmények között az MHBK kez­dettől fogva élesen szembenáll a Magyar Nemzeti Bizottmánnyal, amelyet egyszerűen “kommunista társutasok” intézményének bé­lyegez. A fentiek figyelembevételével igen nagy horderejűnek látszik Lovász Qlivér és tiszttársai bead­ványa, mert ez az első törés az MHBK beléletében és mert ennek a beadványnak tükrében nyer igazolást az a bizalmatlanság és ellenérzés, amely az emigráció demokratikus részét az MHBK- val és jelenlegi vezetőivel szem­ben kezdettől fogva elteliti. Az alábbiakban teljes egészé­ben közöljük Lovász Olivér tilta­kozó memorandumának szövegét, amelyet — miként első híradá­sunk adatait is — Belgiumból kaptunk meg teljesen hiteltér­­demlő formában. A minden bi­zonnyal általános feltűnést keltő beadvány szövege a következő: 0 EMLÉKIRAT Nemzetünk történelmének leg­súlyosabb korszakát éli. Hiába ki­PAMOtlS OPEN AIR AMPHITHEATRE sáriik meg otthon Moszkva ügy­nökei egymás ellen kijátszani a magyarságot, népünk sohasem volt lélekben egységesebb, mint ma. Nemzetünk eme utján a vér­tanuk serege menetel. Mi. az emigrációba kényszerült magyarság, csak úgy vagyunk méltóak az otthon szenvedő nem­zethez, ha erőnk teljes latbaveté­­sével minden belső viszályt s önző egyéni érdeket félretéve, csakis a bilincsekbe vert népünket szolgál­juk. Mérhetetlen a történelmi fele­lősségünk! Vájjon képesek va­gyunk-e a nagy történelmi fel­adat teljesítésére? Az otthon elnémított nemzet helyett és nevében, a szabad világ népei felé, el kell látni nemzetünk képviseletét. EZ POLITIKAI FELADAT. A katonai feladat: felkészülni a nemzet katonai erejének kifejté­sére, hogy amikor az óra üt, ké­szen álljunk. Sajnálattal kell megállapíta­nunk, hogy a politikai és katonai veze­tésünk egymástól függetlenül s ellenkező irányba fejlődött. Tény, hogy a politikai vezetés nem tett meg mindent az egység­nek a megteremtése érdekében. E téren a hiányosságok pótlása azonban a politikusok feladata De tény azonban az is, hogy a ka­tonaeszmény jegyében működő szervezetünknek, az MHBK - nak vezetősége szintén súlyos hibákat köve­tett el: magára vállalt olyan feladatokat is, amelyek kife­jezetten politikai természetű­ek. A mozgalom tagjainak toborzásánál, valamint a mozgalmi életben a politikai vezetéssel szemben keltett hangulatot. Ennek eredményeként a szüksé­ges katonai nevelés helyett az emigráció polarizálását mozdítot­ta elő. Ez a vezetés eredményezte továbbá, hogy Bajtársi Közösség a politika- . mentesség hangoztatása mel­lett — politikai mozgalom jellegét kapta. Csatlakoztunk az MHBK-hoz, mert azt hittük, hogy az kizárólag katonai jellegű mozgalom. Szán­dékunk az volt, és változatlanul ma is az, hogy fegyverrel harcol­junk népünk felszabadításáért, de nem akartunk lenni és nem leszünk sem személynek, sem pártnak rohamosztagosai. Felkérjük vezetőinket, hogy ve­zessék vissza emigrációs fronthar­cos szervezetünket, az MHBK-t, a hivatásának teljesítéséhez, hogy az valóban politikamentesen a harcos elem gyűjtője legyen; ala­kítsák meg a nyugati hatalmak támogatásával a felszabadításra hivatott, magyar nemzeti haderőt a nyugati hatalmak által el­fogadott politikai tényezőink­kel karöltve, hogy a felszabadítás nagy müvé­ben” mi is résztvehessünk és jövő­beli katonaáldozataink nemzetünk érdekében majd hasznosíthatók legyenek. Politikai tényezőinktől pedig elvárjuk, hogy késedelem nélkül tegyék meg mindazokat az intéz­kedéseket, melyek a magyar nem­zeti haderő felállítását lehetővé teszik . Egymásratalálásunk és kölcsö­nös bizalmon alapuló intézményes együttműködésünk nélkül szabad, földön nem lesz magyar nemzeti haderő, vagy ha lesz, az nem lesz magyar. Páris, 1952. Lovász Olivér, vk. őrgy. A beadványban említett “nyu­gati hatalmak által elfogadott politikai tényezők” alatt a Ma­gyar Nemzeti Bizottmány érten­dő. Külön érdekessége a bead­ványnak, hogy a Magyar Nemzeti Bizottmánytól várja az emigráci­ós magyar hadsereg felállítását, mert ezzel az aláírók eleve ki akarják zárni a felelőtlen katonai csoportok és különítmények tevé­kenykedésének lehetőségét. Mi nem ismerjük közelebbről Lovász Olivért és feltehetően poli­tikai szempontból egy világ vá­laszt el bennünket tőle, de törek­vését nagy figyelemmel és a jó szándéknak kijáró rokonszenwel .kisérjük, mert abban a tiszíuitabb felfogásnak és a demokratikus eszmékhez való igazodásnak őszinte jeleit látjuk megnyilat­kozni. Ilyen nagyobb összegek a "Mohi­­liare”-nál is vannak és most a fizetésképtelenséggel kapcsolat­ban ki fog derülni, hogy melyik magyar kommunista vezérnek mennyi betétje van. Ennek kide­rítésére módunkban volt a szük­séges lépéseket megtenni és re­méljük, hogy talán már rövid időn belül olvasóinknak erről szenzá­ciós bejelentést tehetünk. Ez any­­nyival inkább valószínűnek látszik, mert az 1919 évi magyarországi kommunizmus bukása után hite­les megállapítást nyert, hogy az akkori kommunista vezetők nagy­­összegű valutát siboltak ki Svájc­ba és az összegszerűségben akkor is Vas Zoltán vezetett, ügy lát­szik, most is felkészülnek a fu-. tásra, de gondoskodni szeretné-* nek arról is, hogy az részükre leg­alább hasznos legyen . . . Mennyi bankbetétje van a bolsevista vezetőknek Svájcban? A “Mobiliare” zürichi bank fizetésképtelensége és annak fejleményei FRIEBER BROTHERS Proprietors Bizonyára emigráns körökben is élénk érdeklődést vált ki a hír, hogy a “Mobiliare” Verkehrs A. G., zürichi (Nüschelerstrasse 22) bankcég beszüntette fizetéseit és a hitelezőkkel magánegyezségi tárgyalásokat folytat, A cég tu­lajdonképpen a budapesti Leszá­mítoló és Pénzváltó Bank érde­keltsége volt és azt is szocializálni akarta a kommunista kormány, de a zürichi vezetőknek sikerült ezt megakadályozni. t A cég bankosztályát a kaposvá­ri származású Krausz László, az áruosztályát Hajnal István, Tildy Zoltán köztársasági elnök kivég­zett vejének, Csornoky Viktornak unokatestvére vezette. A bank­osztály üzletkörének legalább 80 százaléka magyar volt. Azoknak a szerencsés emigránsoknak, akik­nek sikerült külföldre pénzt vagy valami értéket kihozni, Krausz igazgató nyújtott segéd-kezet, de a régebb idő óta külföldön élő magyarok is teljes bizalommal voltak a bank vezetőihez és va­gyonukat rájukbizták. Ennél a cégnél nagyjából ismeretlen volt a nyugta fogalma, az ügyletek legnagyobb részét levélileg, tele­fonon vagy élőszóval intézték el s évtizedek óta még nézeteltérés sem fordult elő. Krausz igazgató az ügyfelek teljes bizalmát élvez­te és minden megbízást pontosan, legnagyobb megelégedésre bonyo­lított le. Ismeretes, hogy mint azelőtt a fasiszta kormányzat, most a kom­munista rezsim állandó spicliket ■tart Svájcban, kinyomozni a még otthonlévök betétjeit. Ez több svájci banknál sikerült is nekik s ez illetőkre odahaza katasztrófát jelentett. Krausz bankjánál azon­ban ilyesmi á gyakori próbálgatás ellenére soha nem fordult elő. Ilyen előzmények után, amint tudósitónk jelenti, nemcsak a zü­richi piacon, de a külföldön is mindenütt, ahol a bankot isme­rik, igen nagy meglepetést keltett, hogy a “Mobiliare” beszüntette fizetéseit. Zürichi tudósítónk je­lentése szerint a bank tartozása meghaladja az egymillió dollárt, mely jelentékeny részében ma­gyar érdekelteket sújt. A fizetés­­képtelenséget az okozta, hogy a bank egy hamburgi hajóépítő társaságnál érdekeltséget vállalt, amellyel már hosszú évek óta a legnagyobb rendben bonyolította le üzleteit. A hamburgi társasá­got valami szerencsétlenség foly­tán nagyobb károsodás érte, mely­nek következményeként beszün­tette fizetéseit s igy jutott válsá­gos helyzetbe a, “Mobiliare” is. Most minden attól függ, hogy a hamburgi cég ügyei hogyan nyer­nek rendezést és aszerint fognak a “Mobiliare” hitelezői is kielégí­tést kapni. Krausz és Hajnal igaz­gatók mindent elkövetnek, hogy a hitelezők minél nagyobb száza­lékban megkapják követeléseiket és minden igyekezetük az, hogy a kis hitelezők száz százalékos ki­elégítést kapjanak. Tudósítónk értesülése szerint a többi hitele­zők részére is minimálisan 50% kifizetése remélhető. Rendkívül érdekes, hogy a bank vezetőivel szemben a hitelezők ré­zéről ilyenkor mindig megnyil­vánuló ellenszenv nem mutatko­zik és a fizetésképtelenség ellené­re is a legjobb akarattal és meg­értéssel mindent elkövetnek, hogy a pénzintézet továbbra is .^fenn­maradhasson. Van azonban az ügynek egy igen érdekes politikai része is. Svájc bankkörökben már régóta beszé­lik, hogy a magyar bolsevista kor­mány több tagjának — első he­lyen Vas Zoltánnak — “für alle Faelle” több svájci bankban van­nak nagyobb bankbetétjeik, ame­lyeket barátaik utján jelige és kü­lönböző álnevek alatt helyeztek el. Olyan értesülésünk van, hogy Dr. Farkas Géza kollegánk üdvözlő távirata ^ Dr. Farkas Géza,' kiváló újság­író kollegánk, a “Toledo” cimü huszonhárom éves, amerikai ma­gyar hetilap közszeretetben álló főszerkesztője a következő jóleső táviratot intézte “Az Ember'-’• szerkesztőjéhez: Toledo, Ohio, 1952. jnl. 19 Hon. Ferenc Göndör :m East 79 St. New York, N. Y. Felépülésedhez szívből gratulál öreg barátod: FARKAS GÉZA CUKOR MÓRNÉ TEMETÉSE New York mágyarságának őszin-* te mély gyászától kisérve ment' végbe az elmúlt héten CUKOR' MÓRNÉ, az amerikai magyar élet' közmegbecsülésben álló nesztont' feleségének temetése. A temetési ’ szertartáson a newyorki barátok és tisztelők sokasága mögött lé-' lekben ott szorongott egész Ame~‘ rika magyarsága, mert az elhunyt nemes jellemét, a magyar ügyek iránti áldozatos segitőkészségét mindenütt ismerték és mert a bu­­csuzás nehéz pillanatában min­denki ott akart állni vigasztaló, ,enyhítő szavaival Cukor Mór mellett, aki egy hosszú emberöl­tővel maga mögött ma is fárad­hatatlan harcosa a magyar ügy­nek és akire úgy tekint fel Ameri­ka magyar népe, mint a magyar­ság elsőszámú nagykövetére ezen a földön. Cukor Mórné amerikai asszony volt, de férje oldalán ma­gyarrá vált és minden magyar ügy igaz pártfogóra talált benne. A mélységes gyásznak méltó megnyilatkozása a New Yorki Első Magyar Önképző Egylet kü­lön gyászjelentése is, amely la-: punk más helyén található s a­­mcllyel a tekintélyes múltú egye­sület rója le kegyeletét az eltávo­zott iránt. Mi is ott állunk a gyá­szolók tömegében és Cukor Mórné emlékét kegyelettel fogjuk ápolni és őrizni. Air Conditioned! NYITVA EGÉSZ NYÁRON 46th St. E. of BROADWAY, N. Y. KAPITÁNY ANNA MINDEN ESTE A immerman’s HUNCARIAban 2 zenekar! Kitűnő műsor? Telefon: PLoza 7-1523. Vasárnap délután 2 órától nyitva| A nyári szünet előtti utolsó számunk a jövő héten, augusztus 2-án jelenik meg. r

Next

/
Thumbnails
Contents