Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)
1952-07-26 / 31. szám
ja 3 sor w»«»80® b DITO 'M E S U M * GÖNDÖR BERBNC POHHKAIHEXELAPIX Reentered as second matter Aug. 4, 1942, at the post office at New York, N. Y., under the Act of March, 1879 SZERKESZTŐIG ÉS Ki ADÓHIVATAL: 320 East 7» ST., NEW YORK, 21, N. Y. Phone: BUtterfield 8-ölb« NEW YORK, N. Y., JULY 26, 1952 EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT Amerikában a nép választ Irta: GÖNDÖR FERENC A magyar emigrációs politika hullámverései közepette nem érdektelen feleleveníteni Eckhardt Tibor egy nagyon jellemző megnyilatkozását, amelyet 1935-ben, az akkori u.n. Gömbös-féle választások idején nyíregyházai kortesutja alkalmával tett. 1935 tavaszán Magyarország választási lázban égett/ Gömbös Gyula Bethlennek tett Ígéretét megszegve hirtelen feloszlatta a parlamentet és uj választásokat irt ki. Mindenki tudta, hogy Gömbös igy akarja likvidálni a kormánypárt Bethlen-hü táborát és igy akarja a parlamentbe hozni a türelmetlen, szélsőséges politikát hirdető fiatal elemeket, a hitlerizmus szálláscsinálóit, a nyilaskeresztes kaland előfutárait. A tisztességes érzésű választópolgárok feszült érdeklődéssel figyeltek a Független Kisgazdapárt felé, amely addig ellenzéki vizeken evezett. A Szociáldemokrata Párt mellett ettől a párttól várták a Gömbössel szembeni harcos kiállást és az annyira időszerű határozott ellenzéki front kiépítését. Abban az időben Eckhardt került a párt élére, aki látszólag szakított korábbi szélsőséges magatartásával s igy, bár az ország népe bizalmatlan volt személye iránt, mégis tőle várták, hogy élére áll egy széles alapokon nyugvó ellenzéki megmozdulásnak. Óriási csalódást és a parasztság körében teljes levertséget okozott, amikor hire terjedt, hogy Eckhardt választási paktumot kötött Gömbössel, ami magyarul azt jelentette, hogy becsapta a párt mögött álló paraszti tömeget és a pártot a gombosi erőszakos választási gépezet egyszerű játékszerévé engedte át. Ezek után Eckhardt megjelent Nyíregyházán, hogy a látszat kedvéért kisgazdapárti választási gyűlést tartasson s azon maga i3 felszólaljon. A gyűlés előtt a helyi pártszervezet elnöke, Tomasovszky Mihály — a háború utáni kisgazdapárti szabolcsi főispán — szükebb pártértekezletet hivott össze és azon, utalva a Gömbössel kötött választási paktum hírére, feltette a kérdést Eckhardtnak, hogy milyen utasítást ad nekik, mi legyen az időszerűen követendő politika? Eckhardt végignézett az aggódó arcokon és a következő lakonikus választ adta: — Uj idők jöttek. A követendő politikát ebbe a mondatba sűríthetem össze: ütni kell a zsidót! Tomasovszky felháborodva utasította vissza Eckhardt szavait és ezek után szerte is széledt a falvakból bejött parasztság s a bel harangozott választási gyűlésen i feltűnő kevesen jelentek meg. A RIBBENTROP- ! MOLOTOVSZERZŐDÉS I ÁRNYÉKÁBAN t (K.J.) Emigrációs politikánknak egy különös, de annál jellemzőbb tünetével találkozunk újabban: bizonyos jobboldali e’emek a demokratikus irányzattal szemben a bolsevista rezsimben sokáig szerepet játszott politikusok soraiban keresik szövetségeseiket. Vai lamilyen geometriai arányosság érvényesül ebben, ami körülbelül ezzel a szabállyal fejezhető ki: a- j mennyire jobbra áll valaki a politikai horizonton, ugyanannyira balra keresi a maga partnerét. . , A közelmúlt világtörténelme nagyon szemléltető példát mutat fei a tétel igazo'ására, az 1939-ben megkötött Ribbentrop - Molotovszerződést, amikor a látszólagos két véglet, a barnák és vörösek kötettek frigyet Lengyelország szétmarcangolására, azaz ideológiai meghatározással: a nácik és bolsevisták a demokrácia sirbatételére. A magyar emigrációs politikában is tapasztaljuk ezt a jelenséget. A demokráciával élesen szembenálló jobb- és szélsőjobboldalnak törtető, eszközökben nem válogatós, türelmetlen elemei azokkal keresnek kapcsolatot és azoknak tesznek szövetségesi ajánlatot, akik az 1947-ben bekövetkezett bolsevista államcsíny után otthonmaradtak és jóval később 'történt disszidálásukig alaposan kiszolgálták a moszkvai rezsimet. Azokkal szemben, akik 1945-ben a páni futás helyett a nemzeti helytállást és a demok-1 ratikus uj ország felépítésének áldozatos munkáját vállalták, haragvó arccal kiáltják a pereátot és nem győzik elégszer hangsúlyozni a kollaborálás vádját, de egyszeriben megszűnik még a leghalványabb finnyásság is, mihelyt az 1947 után is otthonmaradt politikusokról van szó. Hirtelen nincs már szó többé semmiféle kollaborálási vádról és a mind hevesebbé alakuló vonzalomnak egyetlen nagy hajtóereje van: az 1945 és 1947 közötti demokrati-j kus politikusok és általában a demokrácia elleni összefogás. Bizarrnak látszó képlet, de mégis a lényeget fejezi ki: a fasizmus és a bolsevizmus áll az egyik oldalon a diktatúra közös előjelével, mig a másik oldalon a demokrácia eszméi sorakoznak. A belgiumi magyar emigrációban az a szélsőséges példa is jelentkezett, hogy a nyilaskeresztes lapot a helyi kommunista párt pénzelte. Nem ennyire szélsőségesen annál több példát tudnánk felsorolni, amikor mondjuk a régi feudális és antidemokratikus ország patentirozott politikusai találkoznak 1948, de még inkább 1949 szereplőivel. Hogyan? A tűz a vízzel? A farkas a báránnyal? Nincs ellentét. A tűz nem a vízzel keresi az egyesülést, hanem a romboló tüzcsóva önmagát akarja megsokszorozni a demokrácia épületének elhamvasztására. A farkas nem a báránnyal lép szerelmi házasságra, hanem az egyik üvöltő farkas a másik üvöltő farkast hívja segítségül a demokrácia vérszagát áhitva. Igen, a demokrácia a közös ellenség és a Ribbentrop-Molotov-szerződés' sötét, visszataszító árnyéka ezért hajol rá az emigrációs politika porondjára . . . Megindult a választási harc. Az Egyesült Államok népe wvemberben választja meg ennek az országnak uj elnökét. [ gyanúkkor megválasztják a képviselőket, valamint a szenátorok és kormányzók egy részét. A választási küzde-1 'em már teljes érőnél folyik, noha egyelőre még csak a je- \ 'öltek és önjelöltek csatáznak egymással. A leghevesebb küzdelem természetesen az első tisztségért, az Egyesült Államok elnöki székéért dübörög. Ebben a tekintetben a epublikánuspárt nagy előnyben van a demokratapárttal izemben, mert az ö jelöltjük a páratlan népszeriiségü, valóban közszeretetben álló Dwight D. Eisenhower. Vele nehéz relvenni a versenyt és mi is öt tartjuk a legalkalmasabb- j iák erre a pozícióra, noha egyébként szivvel-lélekkel a demokratapárt oldalán állunk. A küzdelem erős lesz, hiszen olyan demokrata kiválóságok harcolnak egymás között is az elnöki posztért, mint Utinois állam kormányzója, Adtai Stevenson, azután Averell Harriman, Alben W. Barkley, valamint Estes Ke- [ fauver, Robert S. Kerr és Richard B. Russell szenátorok. Az Egyesült Államok népének többsége feltétlenül a de- j mokratapárt oldalán áll a republikánusokkal szemben és ezenkívül még az egyre erősödő Liberal-pávt is ezen az ol-1 •taton küzd. de Eisenhower személye ebből a táborból is nagy rétegeket nyert meg a maga számára. Akármilyen kemény lesz is a választási küzdelem, mi úgy érezzük, hogy Eisenhower győzelme nem kétséges. Ez egyáltalán nem jelenti a republikánuspárt sikerét, mert ez a tisztelet és szeretet Eisenhower személyének szól elsősorban és mindenekfölött. És bármilyen értékes demokrata ellenjelöltjei lesznek is Eisenhowernek és hiába népszerűbb a demokratapárt a republikánus pártnál, nagyon nehéz lesz megakadályozni az ő személyes győzelmét. Az elnöki tisztségtől eltekintve azonban hisszük és reméljük, hogy a demokraták jelöltjei többségben kerülnek be a kormánytisztségekbe á republikánusokkal szemben. Ennek az országnak népe az igazi demokrácia hitvallója és ezt sokkal illetékesebben reprezentálja a demokratapárt, mint a republikánuspárt. Ha például Truman vállalta volna továbbra is az elnöki állást, tagadhatatlanul értékes működésének eredményeként alighanem még'Eisenhowerrel szemben is megnyerte volna a csatát. Mi maguk is őszintén sajnáljuk, hogy ez az esztendőkön át olyan alaposan kipróbált és kitünően levizsgázott férfiú nem marad ezekben íí nehéz időkben továbbra is a Fehér Házban. Kijár neki minden elismerés, tisztelet és szeretet azért, amit elnöki székében produkált. Nehéz szívvel bucsuzunk tőle, bárki kerüljön is méltó utódjaként a helyére. Semmi kétségünk benne, hogy a magyárszármazásu hűséges amerikai állampolgárok nagy többsége a demokratapárt jelöltjeire adja le szavazatát és hozzájárul, hogy novemberben ezek a férfiak kapják meg a többséget a republikánus jelöltekkel szemben. Ebben az áldott országban mindenkinek szent joga saját meggyőződését követni. Akkor is igy volna ez, ha nem titkosan, hanem nyíltan adnák le szavazatukat a választó polgárok. A demokrácia a földnek egyetlen részén sem olyan élő valóság és közkincs, mint amerikai hazánkban. Ez az ország valóban a szabadság és egyenjogúság hazája. Ez volt a múltban és ez lesz a jövőben is. Akiknek megadatott az amerikai polgárság kivételesen nagy és szép ajándéka, azok a saját hitük és meggyőződésük szerint élhetnek, cselekedhetnek és senkinek nem tartoznak számadással azért, amit a törvények keretein belül követnek el. Novemberben tehát, amikor a választások lezajlanak, valóban az Egyesült Államok népe dönti el azt, hogy kikre akarja bízni szeretett hazánk kormányzását. Mi bizalommal és azzal a reménységgel tekintünk a választások elé, hogy a szivünkhöz mégis csak közelebb álló demokratapártot fogja győzelemhez juttatni. Büszke, boldog és hálás\ polgárai vagyunk ennek az országnak és nincsen olyan áldozat, amit meg ne hoznánk érte. Adósoknak hisszük magunkat, mert úgy érezzük, hogy mi még semmit sem adtunk és annyi minden szépet és jót kaptunk attól a naptól fogva, amikor szerencsés sorsunk a földnek erre a legszebb és legtisztább darabjára vezényelt. És mert minden igaz emberrel testvéri szolidaritást érzünk és vallunk, tiatjyon örülnénk, ha minden országban olyan szabad és szép életet élhetnének az emberek, mint a mi hazánkban. Elsősorban természetesen szülőföldünk, a boldogtalan, rabszolgaságba tiport Magyarország szerencsétlen, meggyötört népére gondolunk, amely a szovjetpribékek rémuralma alatt vonaglik. Magyarországi testvéreinknek semmi sem jut abból a szépből és jóból, amiben nekünk itt részünk van. Elszoruló szívvel tekintünk feléjük s szeretnénk hinni, hogy eljön az idő, amikor ők is megszabadulnak áruló hóhéraiktól. Mi itt megtanultuk, hogy mit jelent az igazi demokrácia. Nincs okunk tagadni tehát, hogy szerelmes hitvallói vagyunk az amerikai demokráciának, annak ellenére, hogy természetesen itt is akadnak sötét elemek, akik szeretnék elmérgezni ennek az országnak tiszta levegőjét. Ez azonban nem fog sikerülni és mi azt reméljük, hogy a novemberi választás azokat segíti győzelemre, akik hazánk tradícióit megváltoztathatatlannak és szentnek tartják. Újra és újra megismételjük, hogy mi kimondhatatlanul hálásak vagyunk mindazért, amivel bennünket ez az ország évtizedek óta nagylelkűen eláraszt. MIT MONDOTT ECKHARDT 1935-ben NYÍREGYHÁZÁN?
