Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)

1952-07-19 / 30. szám

8-ik oldal m éstsek JULY 19, 1952 "Az Ember" A csúnya ember Irta: LÁSZLÓ MIKLÓS Személyek: Szili igazgató, Fő­rendező, Galambfi, Szolga. (Történik a színház igazgató­­sági irodájában. Délelőtt. Közé­pen ajtó, jobbközépen íróasztal, karosszék. Garnitúra: kis asztal székekkel. Reklámok, plakátok, fotográfiák. Az íróasztalon három telefonkészülék.) IGAZGATÓ (kicsi, vörös, na­gyon csúnya ember. Rettenetesen ideges és gyorsbeszédü. Az íróasz­talnál telefonál): Halló! Nem ér­tem! . . . Hogy? . . . Igen! . . . Hát akkor tessék még ma délelőtt idefáradni, megcsináljuk a szer­ződést! . . . Magamat ajánlom! . . . (Leteszi a hallgatót.) SZOLGA (középen bejön). IGAZGATÓ: Mit akar? SZOLGA: Igazgató ur kérem... Itt vannak . . . IGAZGATÓ: Kik vannak itt? SZOLGA: A Galambfi ur. IGAZGATÓ (idegesen): Akkor mért mondja, hogy vannak?! Mi az, hogy vannak?! Egy ember magának vannak, vagy van?! Mi?! SZOLGA (nagyon nyugodtan): Mér? Én is kint vagyok. IGAZGATÓ: De maga már ré­gen kint van! . . . SZOLGA: Ő is! Reggel 8 óta... IGAZGATÓ: Hogy hívják? SZOLGA: ügy mondja, Ga­lambfi. IGAZGATÓ: Ki az a Galamb­fi? SZOLGA: Úgy mondja, iró . . . , IGAZGATÓ: Micsoda, iró? SZOLGA: Úgy mondja, darab­­iró . . . IGAZGATÓ: Mit akar? SZOLGA: Úgy mondja, a da­rabja miatt jött . . . . IGAZGATÓ: Miféle darabja miatt?! SZOLGA: Úgy mondja . . . IGAZGATÓ (ordít): Ne mond­ja, hogy úgy mondja! Mit mond­ja folyton, hogy úgy mondja?! Ezerszer megmondtam magának hogy ne mondja folyton, hogy úgy mondja, hanem rendesen mondja, hogy mondja amit mon­dott, de nem úgy, hogy mondja, hanem úgy, ahogy mondta! Na! SZOLGA (egész hülyén): Igen. Hát úgy mondja, hgoy az igazga­tó úrral akar beszélni . . . IGAZGATÓ: Nem érek rá! Menjen a titkárhoz! Kérem a fő­rendező urat! SZOLGA: Igenis. (El középen.) (Az első telefon csenget.) IGAZGATÓ (felveszi a hallga­tót): Halló?! Kicsoda?! Ja, ma­ga az?! Hát mondhatom magá­nak, hogy egy óriási nagy marha­ságot csinált nekem. Ha most a baloldalon kinyittatom az alsó kijáratot, akkor cug van az egész színházban és cugot kap a közön­ség! Mi?! (Ordít.) Hogy a mű­sortól is cugot kap?! Ahhoz ma­gának semmi köze! Érti?! (A másik telefon is csenget.) Nem érdekel! Érti?! (A telefonra, a­­mely szünet nélkül csenget.) Kuss! Halló! Nem maga! . . . Várjon! (Felemeli a hallgatót, egyszerre két telefonba beszél, hol az egyikbe, hol a másikba.) Ki beszél?! A feleségem? Küldje a telefonhoz! . . . Halló! Mert a ventillátor miatt kifúrta nekem az egész falat és ha megindítom a szelepet, akkor feljön az egész konyhaszag! Szervusz, fiam! Várj egy kicsit . . . Rögtön . . . Mert az nem egy szellőzés! Az egy va­cak! Az egy szemét! . . . Nem te fiam, nem te ... Ne feleseljen! Fogja be a pofáját! . . . Nem te fiam, nem te . . . Kuss! Mondom, hogy nem te! ... (A harmadik telefon is csenget, erősen hosz­­szan.) János, János! (Ordit.) Várj egy kicsit! . . . Maga nemi Maga mehet a fenébe! . . . Nem te! Várjon! Mindjárt! Maga! SZOLGA (középen). IGAZGATÓ (kimerülve): Itt ez a telefon, mondja bele a szerelő­nek, hogy akassza fel magát, nem fizetek egy vasat se! SZOLGA (a telefonba, nyugod­tan): Az igazgató ur úgy mond­ja, hogy csak nyugodtan tessék felakasztani kegyedet, ő nem fi­zet érte semmit, ne,ki is többe van! ... (Megvárja a választ, le­teszi a hallgatót.) A nagyságos asszony meg úgy mondja, hogy az igazgató ur egy nagy marha . . . IGAZGATÓ (ijedten): Tévedés! Tévedés! SZOLGA: ő mégis úgy mond­ja .. . IGAZGATÓ (lecsapja a hallga­tókat): Kapcsolják át a telefono­kat! Ne zavarjanak folyton! Hol a főrendező ur?! FŐRENDEZŐ (középen jön, elegáns, csinos fiatalember, fehér köpeny): Parancsolj, öregem!. . . Itt vagyok kérlek alássan ... Na mi az? Na mi az? SZOLGA (középen kimegy). IGAZGATÓ: Mit próbáltok? FŐRENDEZŐ: Az első felvoná­son túl vagyunk, most jön a má­sodik . . . IGAZGATÓ: Hát kérlek szépen, Szaszovszky mégsem játssza a szerepet! FŐRENDEZŐ: Ugyan. Miért? IGAZGATÓ: Kérlek, nem neki j való! És különben is nagyon ki­merült! Elutazik két hétre! FŐRENDEZŐ: Igen. És kinek adod a szerepet? IGAZGATÓ: Hát úgy gondol­tam kérlek, hogy talán a felesé­ged őnagysága . . . FŐRENDEZŐ (hirtelen, boldo­gan): Remek! Nagyszerű öregem! Gratulálok! Óriási! IGAZGATÓ: Én is azt hiszem... FŐRENDEZŐ: Óriási! Végre egy jó kiosztás! (A kezét rázza.) Drága öregem, a feleségem olyan óriási lesz, hogy a közönség meg 1 fog őrülni, egyenesen meg fog őrülni! Gratulálok! Gratulálok! IGAZGATÓ (csönget): Nahát ennek nagyon örülök! . . . Akkor értesítsd kérlek, hogy még ma jöjjön próbálni ... (A belépő szolgához.) A karmester. urat! SZOLGA: Igenis . . . Igazgató ur kérem . . . IGAZGATÓ: Mit akar? SZOLGA: Nem akar elmenni! ügy mondja, ő itt marad és akár hat hétig is, amig az igazgató ur nem fogadja . . . IGAZGATÓ: Kicsoda? SZOLGA: Galambfi ur . . . IGAZGATÓ (ordit): Mondja, hogy ma nem érek rá! Menjen a fenébe! GALAMBFI (megjelenik a kö­zépső ajtóban, kétségbeejtően hü­lye figura. Nagyon illedelmesen): Alázatos szolgája, igazgató ur . . . IGAZGATÓ (idegesen): Jóna­pot barátom! Na nézze, kedves barátom . . . GALAMBFI (bejön, nagyon alázatos): Tudom igazgató ur, hogy még nem tetszett elolvasni. (Szolga kimegy.) IGAZGATÓ. Úgy van! Na lát­ja! GALAMBFI: Nem baj igazgató ur .kérem ... Az nem baj . . . IGAZGATÓ: Na látja! Hát ak­kor a viszontlátásra . . . mondjuk . . . mi van ma? . . . szeptember 3 . . . mondjuk szeptember 2-án... GALAMBFI: Az tegnap volt... IGAZGATÓ: Tegnap is volt! De lesz még! Reméljük! Tehát szeptember 2-án! Akkorra elolva­som! GALAMBFI: Az nem fontos, igazgató ur kérem szépen . . , IGAZGATÓ: Nem?! Nagyszerű fiam! GALAMBFI (paksamétát vesz elő, boldogan átnyújtja): Tudom, hogy nagyszerű, de ez még jobb! IGAZGATÓ: Micsoda? GALAMBFI: A csúnya ember. IGAZGATÓ: Mi az. hogy csú­nya ember? GALAMBFI (ragyogva): A cim . . . A legújabb darabom címe. (Büszkén.) A csúnya ember! Ez a cime! . . . (Hülyén mosolyog.) IGAZGATÓ: Szóval ez a cime? GALAMBFI (ragyogva): A csúnya ember! IGAZGATÓ: A csúnya ember? GALAMBFI: (ragyogva): A csúnya ember! IGAZGATÓ: Na nézze bará­tom, vigye szépen ezt a csúnya embert most egy másik színház­hoz ! GALAMBFI: Ki van zárva, igazgató ur kérem . . . IGAZGATÓ: Miért van kizár­va? GALAMBFI: Mert erinek a da­rabnak a címszerepét csak egy ember tudja eljátszani . . . IGAZGATÓ: Ne mondja! És ki az? GALAMBFI: Az igazgató ur! IGAZGATÓ: A csúnya ember?! GALAMBFI: A csúnya ember! Mert én ezt a szerepet az igazga­tó urnák Írtam! (Boldogan.) Mert az igazgató ur csúnyasága inspi­rált engem ennek a darabnak a megírására! (Elragadtatva.) Mert az igazgató ur olyan csúnya, hogy arról egy egész darabot le­het Írni! Mert az igazgató ur olyan csúnya, hogy az már nem is csúnyaság, az egy túlzás, az egy erkölcstelenség, hogy az igazgató urnák milyen egy feje van! IGAZGATÓ (idegesen): Na ne beszéljen marhaságokat . . . GALAMBFI (elragadtatással): És én már régóta csodálom az igazgató urat ezért a fejért! IGAZGATÓ (megnézi magát a tükörben): Miért? Mi az, ami olyan csúnya rajtam?! GALAMBFI (boldogan): Az egész fej! A beosztás és a részle­tek! Nem is csúnya! Ez már egyenesen randa! Direkt unheim­lich! Istenem, hogy egy ilyen fej létezik! (összecsapja a tenyerét.) Istenem! Hogy mire képes a ter­mészet! . . . Istenem! . . . IGAZGATÓ (idegesen): Ne ömlengjen itt rajtam! GALAMBFI: Istenem! ... az igazgató ur egy vagyont keres­hetne, ha mutogatná magát!,. . . Vagy talán nem is, talán nem is engedné a rendőrség . . . IGAZGATÓ (ordit): Ne be­széljen ennyi marhaságot! Miről szól a darab? GALAMBFI: Egy rettenetesen randa emberről . . . IGAZGATÓ (nagyon ideges): Azt már mondta! Tovább! To­vább! GALAMBFI: Aki dacára an­nak, hogy olyan randa . . . (El­ragadtatással.) De milyen randa! IGAZGATÓ (kiabál): Ne ron­­dázzon itt folyton! . . . Mondja tovább! . . . GALAMBFI: Igenis! ... Te­hát, aki dacára annak, hogy olyan randa, mint az igazgató ur, mégis elcsábítja egy gyönyörű szép ember gyönyörű szép felesé­gét! . . . IGAZGATÓ: Na és? GALAMBFI: Ez a tengely! IGAZGATÓ: Milyen tengely?! GALAMBFI: Ez a tengelye a darabnak! IGAZGATÓ: Ez nem igaz! . . . GALAMBFI: De ez a tengely! IGAZGATÓ: Ez nem tengely, ez egy marhaság! Mert ez nem fordulhat elő! Mert ez nem igaz! Ez valószínűtlen! Mert jegyezze meg magának, kedves barátom, ha maga darabokat akar Írni, akkor mindig csak olyan tengelyt fogjon meg, ami az életben meg­történhetik! Teszem fel, például irja meg azt. hogy én magától az életben nem fogok előadni egyet­len darabot sem! Ez egy valószí­nű tengely! Sőt, ez egy egész biz­tos tengely! GALAMBFI: És ha megírom, elő tetszik adni? IGAZGATÓ: Azt nem! Akkor már nem volna valószinü . . . GALAMBFI: De az sem való­szinü, hogy az igazgató ur olyan randa és mégis olyan randa! . . . IGAZGATÓ (idegesen): Az nem igaz! (Tükörbe néz.) GALAMBFI: De igaz! Én lá­tom! Engem direkt inspirált! IGAZGATÓ (ordit): Magát én ne inspiráljam! GALAMBFI: De inspirált! . . . De én nem tehetek róla, inspi­rált! ... Az igazgató ur inspi­rált! ... IGAZGATÓ: De értse meg ké­rem, ez egy lehetetlenség! Az ilyesmi nem történhet meg az életben! . . . GALAMBÉT (hévvel): Dehogy nem! Dehogy nem! Tessék el­képzelni, hogy az igazgató ur ez­zel a fejjel, amit hord, most el­csábítja egy rendes, egy normá­lis, sőt egy nagyon szép ember­nek a feleségét! Ez nem való­szinü? . . . | IGAZGATÓ: Nahát, ahogy vesszük . . . GALAMBFI (hévvel): Tessék I idenézni! A főrendező ur milyen egy szép ember, egy gyönyörű ember! És az igazgató ur milyen | egy randa ember! És most tegyük fel, hogy az igazgató ur eicsábit­­ja a főrendező ur feleségét! Egy ilyen fejjel! Ez nem valószínű?! IGAZGATÓ (dadogva): Hallja, ) maga marha miket beszél itt ma­ga össze-vissza?! Hogy jövök én a főrendező ur feleségéhez?! GALAMBFI (tüzzel-hévvel >: Na hogy?! Na hogy?! És mégis el­csábítja! Tegyük fel, hogy a fő­rendező ur felesége ép azért sze­reti az igazgató urat, mert ő a csúnyákat szereti! IGAZGATÓ: Hallja! Fogja be a száját! GALAMBFI (hévvel): Vagy nem! Tegyük fel azt, hogy az igazgató ur szerepeket Ígér a fő­rendező ur feleségének! IGAZGATÓ (ordit): Menjen a fenébe! GALAMBFI (hévvel): Sőt! Tegyük fel, hogy az igazgató ur egy főszerepet ígér a főrendező ur feleségének! IGAZGATÓ: Hallja! Még min­dig nem megy innen?! GALAMBFI: Sőt! Tegyük fel, hogy az igazgató ur ki is oszt egy főszerepet a főrendező ur felesé­gének! Ez nem valószínű?! . . . IGAZGATÓ (dadog, a homlo­kát törli). GALAMBÉI: És most tegyük fel, hogy a főrendező felesége azért hálás lesz az igazgató ur­nák! És most tegyük fel, hogy randevút ad az igazgató umak! 3 most tegyük fel, hogy találkozik az igazgató úrral! És most tegyük fel, hogy a főrendező ur itt a színházban darabot rendez, addig az igazgató ur otthon a lakásban a nagyságos asszonnyal szintén rendez, csak nem darabot! Ez nem valószinü? FŐRENDEZŐ (felugrik és szó nélkül hatalmas pofont ad az igazgatónak). IGAZGATÓ: Megőrültél? FŐRENDEZŐ (magán kívül or­dit) : De ez valószinü. Valószinü, csirkefogó, gazember és vedd tu­domásul, hogy rögtön elválok a feleségemtől és te fogod elvenni feleségül . . . GALAMBFI (szinte extázis­bán): Ugy-e hogy valószínű?!... Ugy-e hogy valószínű?! IGAZGATÓ (dadogva); Csak nem tételezed fel rólam?! FŐRENDEZŐ (ordit): De igen, disznó gazember! Mert te is ép olyan jól tudod mint én, hogy a feleségem a világ legtehetségte­lenebb színésznője! ' IGAZGATÓ (dadogva) Nem igaz . . . FŐRENDEZŐ: De igaz! Olyan tehetségtelen, mint a tök! Két szót nem tud a színpadon el­mondani! . . . IGAZGATÓ: De kérlek . . . be­csületszavamra . . . RENDEZŐ: Fütyülök rá! Elég volt, még leszámolok veled csir­kefogó gazember! (középen kiro­han, becsapja magamögött az aj­tót.) (Szünet.) GALAMBFI (boldog ragyogás­sal) : Na, tetszik látni, hogy mi­lyen valószínű?! IGAZ GATó (kétségbeesve): Mondja, maga szerencsétlen hü­lye, mit csinált nekem ide?! GALAMBFI (boldogan): Bebi­zonyítottam a tengelyt! . . . FÜGGÖNY. * «« * (Minden jog a szerzőé. Copyright by Miklós László, 1952, U.S.A.) ! HUNGARIAN GARDEN Restaurantban (1528 Second Avenue) GYPSY COUNTESS JULIA és RÁKOSSY TIBOR énekelnek CSÜTÖRTÖK, PÉNTEX, SZOMBAT és VASÁRNAP este ----- és: GIZELLA, a női prímás!!! KIVÁLÓ KONYHA!! ZETTL LACI tulajdonos Telefon: RE 4-967* i SZEREZZÜNK UJ ELŐFIZETŐKET “Az FMBER”-NEK, ERŐSÍTSÜK AZ ANTIBOLSEVISTA ÉS ANTIFASISZTA AMERIKAI MAGYARSÁG HARCOS HETILAPJÁT!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents