Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)
1952-07-19 / 30. szám
f ik oldal AZ EMBER JULY 19, 1952 A FALUSI NÓTÁRIUS UNOKÁJÁNAK BUDAI UTAZÁSA, MELLYET önnön maga abban esett VISZSZONTAGSÁGAIVAL EGYGYÜTT az elaludt vérü MAGYAR SZIVEK fel serkentésére és mulatságára nagyapjának nyomdokain foglaltt E’ VERSEKBE NEW YORKI NOTESZ L. Tekéntetes, Nemes Szathmár Vármegyében A ketsegés Szamos víznek lementében Lakozott Nagyapám, itt, Nagy-Peleskében, Miként Nótárius, annak helységében. Miért Buda Várát ő még sose látta, Tekéntetes magát vette utazásra. Vén ős Budavárát lóháton megjárta, ’S könyvet is irt erről, mindnek okulásra. Tudtam én is annyit: Királyinknak széke Ott vala, s ott lakott Nemzetünknek éke, Rákosnak mezején, melly annak vidéke, Tartott Ország Gyűlést a Nemzetség szépe. Szatumár megye már rég nem Tekéntetes, Nem is vármegye már, de főként nem Nemes. Gheorghiu Elvtárs itt a legfőbb Fejes, Többi, Gróza-féle, tsakis ideglenes. No, hogy száz hatvan év elmúlott azóta, Hogy Apót elvitte Zsufa lova, Hóka . . . Mondok Hitvessemnek: Ég áldjon, anyóka, Elmék tapasztalni, miként Nagyapóka. De, hogy — mondok —, elmúlt száz hatvan Esztendő, Nem volnék én most lóháton menendő. Lassú a négylábú állat is, esendő, Benzinkotsin leszek én útra kelendő. Van Peleskén itten, kit nagyon esmértem, Szakértő-továris a fatermelésen. Tudott ő is engem, legkivált erszényem, Meg kit nagyon kedvelt, mindenes Tselédem. Jó ákovitával kulatsom töltöttem, Továris-elvtársat fel is köszöntöttem: Benzin kéne, elvtárs, eként üdvözöltem, Mig az Akovitát beléje töltöttem. Haros, motyogta ő, haros az itóka, Lessz benzin, ha van még ebbül a hordóba; Mert hogy a benzinnel úgy vagyunk régóta: Mink termeljük, de ők ülnek a hordóra. Volt hát benzin, meg, hogy bumaskát is kaptam, Minden szomszédomnak jó parolát adtam, A feleségemmel öszvetsókolóztam, Hogy meg ne gondolja, indultam is nyomban. II. RÉSZ Amelyben az onoka elő beszélli, hogy méné Nyírbátorig, ahol is a szovjetromán határ tsókolódzik a szovjetmagyar határral s miként folytató útját Buda Vára felé. Nem is Írok semmit most már a Szamosrul, Csengerrül se semmit, valamint Károlyrul. Nyírségről se sokat, inkább Nyirbátorrul, Ahun is a román, s a magyar határul. Rögtön ki is látszott, hogy ez határ széle, Egy ország eleje, a másiknak vége. Itt is, ott is sztrázsált egy silbakház-féle, Le is álltam hát én, a román elébe. — Daváj a bumaskát!—igy a román sztrázsa, Merthogy orosz szóra állt neki a szája. Persze, én már tudtam, hogy mi szokás járja, Orosz szóval kértem én is stemplit rája. Aztán által mentem szép Magyarországba, Ott is csak davájt szólt ugyanígy a sztrázsa. No, hogy igy van — mondok — független Országba, A magyar is orosz, akár román mássa. Mondtam a sztrázsának: itt a passzus, lássa, Ez a peleskei továris írássá. No meg a kulatsom se kottyan híjába, Meg egy kitsiny hordó a kotsim gyomrába. Ez meg, hogy ott várt egy atyámfia s vérem, Aki váltig mondta: ez embert esmérem, A békét is hétszer aláírta, régen . . . No, igy lett uj stempli az úti levélen. Nem talált gyanúsnak, imigy begyújthattam, Most még hálateli szpászibót motyogtam; Gyújtott a motorom, hát el is indultam, Amit mondhattam vón, magamba’ dohogtam. III. RÉSZ Amellyben az onoka találkozik a Legnagyobb Élő Magyar Költővel és leczkét kap az uj irodalombul. | Most pedig elmondom, mif szememmel láttam, i Pest-Budát mint belől és kívül vizsgáltam, j De hogy ide jöttem, azt már most sajnáltam, Mert amit kerestem, itt fel nem találtam. Véltem, fogom látni magyarságnak fénnyét, Magyar muzsikának olvadó zenéjét, Irodalmunknak is legesleg velejét, S akik azt tsekekszik, azok leg elejét. Estve bé ballagtam a nagy kávéházba, Hová költők jártak kupica vodkára. Ott volt a legnagyobb, kinek sehol mássa: Magyar irodalom nagy Atzél Tamássá. ő a Tsillag-ujság legfőbb szerkesztője, Magyar költészetnek él népnevellője, A Sztálin nagy díjnak igen élvezője, 4 magyar kotsmának első hegedőssé. Hozzá érvén, őtet szépen köszöntöttem, És meg hajtott fővel őket üdvözöltem; Tsodáltam nagyságát s ezt véle közöltem, Aztán véle együtt meg is früstököltem. Mondtam a Tamásnak: Petőfi ő egybül, Mondjon el valamit e szép mesterségből. Kérésemre Atzél nem is igen restült; De meg is tanított az uj versészetbül. “írj ötsém—ezt mondta —akármilyen tarkát, Kutya kótzos szőrit, ugri boci farkát, Tsak ki ne felejtsed a ^Sztálin nagyságát, Meg a Rákosinak ő tanitványságát. Ebbe keverj bele némi szabadságot, Meg a százalékból is egy nagyobb számot; Ki ne felejtsed a békepártiságot, Meg, hogy szidalmazni kell a jugoszlávot. Ha mind ezt megtetted, költő vagy, barátom, Tsak még egyszer ird be Sztálint, ezt ajánlom!” Tsodálkoztam váltig a költő Tamásson, j Hogy nem fakadt sírva ezen a tsaláson. Oh, be nagy külömbség: költészetünk éke, j Petőfi vagy Ady — se költő legényke! Ök tsillagok voltak, hajnaltsillag fénye, | Ez meg tsak a “Tsillag” felelős vigétze. IV. RÉSZ Amellyben a nótárius onokája eggy juhász emberrel találkozik útjában, és megtanulja hogyan keresztezik a birkát a tyúkkal. A benzin kotsimat vígan megitattam, Két kézzel a kurblit jól fel is kurbliztam, Azzal már Dél fele el meg is indultam, t Pest-Buda városnak tsak butsut se mondtam. j Ut közbe a réten birka nyájat láttam, ; Pásztorféle állt ott, bárány bőr bundában, I Tsikorgott a fékem, amikor meg álltam, | S ahogy — tudtam —, szokás, jó napot ( kívántam: Drága juhász bátsim! Én jó továrisem, Te vagy böltsességü birkovnik sztársijem! Én tsak onnan túlról, Peleskéről jöttem, A nagy utón bizony én erőst meghűltem. Ezt hallván a juhász, szavam szakította, Nem tud továrisul, nékem ezt vallotta, Ezen szentek nevét soha sem hallotta, Apja őket tsakis jóra tanította. Ó be nagy külömbség!, gondoltam magamba, i Egy illy derék juhász, s olly költő, otromba. ! Ennek ízzel teli nyelve, övé tzondra, Ez szives magyar szó, az övé goromba. Mig én Szeretettel néztem a juhászra, Akasztott bográtsot fel a szolgafára, Bé öntött kis vizet, száraz füt tett rája, “Ez lessz —szólt,—ebédünk, a Rákosi-tsája!” “Merthogy—tette hozzá,—se lebbents, se leves, Tsak fekete leves, az is nagyon kévés.” Ezen a sok birkán gyapjat nem ő keres, Pedig, hogy éljuhász, szerte ismeretes. Öt kiló gyapjúból hatot kell beadni, 5 mert, hogy a birka tsak egyszer tud fiadzni, Birkát a tyúkkal kell aztán öszve hozni, Akkor naponként fog egy kis birkát tojni... Eheti töprengésünk : A DEMOKRATÁKAT MÉG AZ ÁGH IS HUZZAP .. meg az örökség, de a jelenlegi körülmények között számos akadálya van az örökösödési igény megállapításának és azt követően a pénz átutalásának. « Mály Gerő egyébként nemcsak kitűnő színész volt, de legendás hire volt a főzési tudományának is. A 23-ik utcabeli lakásán sajátmaga készítette az ebédjeit és vacsoráit, amelyeket a szakácsművészet minden raffinériájavai állított elő. Barátait két kategóriába sorozta: az elsőbe azok tartoztak, akiket olykor meghívott egy-égy mesébe illő töltöttkáposztára, vagy bárány pörköltre, a második kategóriába pedig azok, akiknek elmesélte, hosszan és aprólékosan, hogy mit főzött aznapra. Sok jó mondása, vicce, csipkelődése marad fent utána, sok apró történet, amely a nevéhez fűződik. Egyik legnagyobbsikerü vigszinházbeli alakításában egy mindenhez viccesen hozzászóló figurát játszott és szállóige lett utána a mondása, hogy: “a csapos beleszól . . ’’ Ezt az alakítását a színpadon kívül tovább is játszotta, mígnem most égi szereptört vállalt és e földön soha nem szól bele a csapos immár semmibe . . . • Az egyik clevelandi rádióban tietenkint ismertetik egy - egy amerikai self-made-man életrajzát. Ebben a műsorban a múlt réten Gombos Zoltánnak, a cleveandi “Szabadság” cimü napilap szerkesztőjének és tulajdonosálak, az amerikai magyar élet álalánosan megbecsült közszerepőjének életrajzát ismertette a •ádió. Gombos valóban igazi ímerikai karriert futott be kivédés képességei, páratlan szor;alma, zseniális szervezőkészsége, >átor vállalkozási hajlama révén, ímelyek segítségével az egykori zegény ösztöndíjas diákból a egnagyobb amerikai magyarnyel'ü napilap és egy hatalmas lyomda tulajdonosa lett s nemsak az itteni magyar, de az ameikai politikai életben is komoly ulya van nevének. Gombos egyre eljebb ívelő karrierjét mi is a egnagyobb örömmel és megeléedéssel nézzük, annál is inkább, nert a demokratikus eszmék tánorithatatlan hívét ismertük meg 'enne s mert minden lépését a egjobb, legnemesebb szándékok ezetik. • A Káldor Kálmán kitűnő szeresztésében megjelenő “St. Louis s Vidéke” cimü lapban rendkívül igyelemreméltó cikk látott napilágot az illusztris szerkesztő, az merikai Magyar Újságíró Szerezet elnökének tollából. A cikk DP-törvény alapján bevándooltakkal foglalkozik és megállaitja, hogy a régi amerikás mayarok egyre fokozódó idegenkeéssel tekintenek ezekre a dipik-Motoár Ferenc “Blue Danube” cimü komédiáját mutatják be az ősz elején a Broadway-n pazar szereposztásban. Darvas Lili, Zero', Mostel és Sam Jaffe alakítják a főszerepeket. A darab először a hires Bucks County Playhouseban kerül színre a jövő hó elején. Darvas Lili nagy sikereket ért el a “Blue Danube”-ban Budapesten és Bécsben (ott “Delila” címmel ment a vígjáték), amely Rómában is hosszú időn át zsúfolt házakat vonzott, és amelynek hollywoodi filmverziójában Mary Astor játszotta Darvas Lili szerepét. A vidéki bemutató napja augusztus 4 és színházi körökben biztosra veszik, hogy Darvás Lili rá fog duplázni európai sikereine a ‘Blue Danube”-ban. • Az amerikai elnökválasztással kapcsolatos republikánus konvenció előtti napokban Eckhardt Tibor kijelentette, hogy ha nem Taft győz, nem érdemes tovább Amerikában élni és a maga részéről azonnal csomagol és kivándorol innen . . . Taft bukása után most a newyorki magyar emigráció feszült kíváncsisággal várja, hogy vájjon betartja-e Eckhardt a szavát és valóban búcsút mond-e az Egyesült Államoknak? • Egyre többen, a világ minden szabad országából érdeklődnek lapunk főszerkesztőjének egészségi állapota iránt. Mindenki megnyugtatására közöljük, hogy Göndör Ferenc egy rövid ideig tartó átmeneti megbetegedés után teljesen felgyógyult és a legkitűnőbb egészségnek örvend. • Székely István, a neves hollywoodi filmrendező néhány órát New Yorkban töltött a múlt héten. Székely átutazóban volt New Yorkban: Londonba repült, ahol a legközelebbi filmjével kapcsolatos tárgyalásai várták. • A tragikus gyorsasággal eltávozott Máiy Gerőnek mintegy 1300 dollár megtakarított pénze volt az egyik newyorki bankban—sovány hagyaték egy sikerekben dlus művészi pálya után! Az elhunyt művész barátai intézkedtek a temetésről és a hatóságok csak a temetési költségekre szükséges összeget oldották fel a bankbetétből, mert az esetleges örökösök jelentkezéséig a pénz többi részét zárolni kell. Mály Gerőnek egy nővére él Magyarországon s ezek szerint őt illetné MAJESTIC HOTEL FLEISCHMANS, N. Y. Telefon: 181 MAGYAR-OSZTRÁK KONYHA KOVÁCS KLÁRA VEZETÉSÉVEL. MÉRSÉKELT ÁRAK. — • — NAPONTA délután - este TÁNC------- BAR: kitűnő műsorral ------Érdeklődés és rezerválás: New World Trading Co. Jimmie S. Gruber 233 W. 42 St., N.Y.C. 2128 E. 21 St, Brooklyn Tel: NI 6-1131 Tel: LO 4-5290
