Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)

1952-06-07 / 24. szám

ö-iK oldj! A2 EMBER June 7, 1952 SZÉLBEN Irta: KONDOR A Y GYÖRGY ‘SZIVÁRVÁNY REGÉNYEK" Mindenki emlékszik még a régi budapesti “Milliók Könyvé’’re... vagy a harmincas években meg­jelenő “Világvárosi Regények”­­re, amelyek valóban és joggal népszerűek voltak évtizedeken át Magyarországon. NÓGRÁDI BÉ­LA kiváló clevelandi újságíró kol­légánk és FISHER E. JÁNOS üz­letvezető “Rainbo\v Publishing Company“ nevű vállalata a fen­tiekhez hasonló könyveket publi­kál “Szivárvány Regények” cí­men, amely egy komoly űrt kivan betölteni. Magyarországgal való szellemi kapcsolatunk megsza­kadt, azok a könyvek, amik szü­lőföldünkön mostanában megje­lennek nem képezik az amerikai magyarság szellemi diétáját. A mai amerikai magyar nemzedék csak azt a párszáz magyar re­gényt olvashatja már, amik még olvasható állapotban vannak . . . A Cleveland - i “Szivá rvány Regények” egyelőre könnyű, szó­rakoztató könyveket ad ki, úgy­nevezett “pocket book” formában, amely világszerte bevált. A végcél azonban egy szerény kis magyar' irodalmi életet teremteni ameri­kai magyar olvasókra alapozva. A vállalkozás — szerintünk — fel­tétlenül támogatásra érdemes! A Rainbow Publishing Co. cí­me: Main Post Office Box No. 6058 Cleveland, Ohio. Egy telje­sen befejezett regény 30 cent, egy évi előfizetés (12 könyv) $3.03. Ajándék - előfizetés Alulírott ezennel megrendelem “AZ EMBER ”-t az alanti címekre, egy évi időtartamra, azaz a közölt feltételek szerint 1953 junius 30-ig: (NÉV) (NÉV) (PONTOS LAKCÍM) (PONTOS LAKCÍM) (NÉV) (PONTOS LAKCÍM) A fenti előfizetési dijat (dijakat), összesen dollárt, illetve: .. ......................................................-t egyidejűleg, idemellékelve megküldtem. (A MEGRENDELŐ NEVE) (LAKCÍME)- közepén. Bevonva vörös drapériá­­, jvai. Ilyen kitüntetés eddig még ; | nem ért. Még orgona is zúgott a- tiszteletemre. A crescendo-hengei . finoman működött benne, a leg­­. modernebb orgona lehetett . . . , IA főoltár körül fehér árnyékok ■ rajzolódtak, bizonyára angyalok, i Minden szép, jó és megható volt, . csak fekhelyemet találtam némi­■ leg szűknek és keménynek, — ité­­) letnapjáig. Szerettem volna felül- i ni benne s jól szemügyre venni és ; megfedni azokat, akik eljöttek i j megsiratni. Kezeimben vérszinü ; bokréta pompázott, még nem ■ I maradt ideje elhervadni. Ugyan ; ! kinek jutott eszébe ez? Most a . { virágoknak dupla áruk van . . . Órációt nem tartottak felettem. * Helyesnek tartottam ezt, kár lett 1 volna a benzinért. Egyébként tul­világi öröm töltött el: kifogtam végre az embereken . . . • Ebből a halálból otthon ébred­tem fel . . . jó puha ágyban és még sokáig nem láttam semmit a külvilágból. S irigyeltem azokat, akik már túl vannak mindenen... “Szeressük egymást gyerekek ...” A Hungarian Garden Mulató­ban (1528 2nd Ave.) junius 12- én, csütörtökön este 9 órai kez­dettel a “Kis Szinház” társula­ta bemutatja a “Szeressük egy­mást gyerekek . . .“ cimü nyári komédiát. A műsorban fellépnek: ! Kondor Mariska, a közkedvelt népdalénekesnő: Carolly, az első amerikai körútjáról visszaérkezett nagyhírű bűvész; Verő Erzsi, a •pesti Föv. Operettszinház volt tagja: Havass László, a Royal Varieté volt komikusa: Harsághy Judith, a Terézköruti Színpad v. tagja; Károlyi György, a Pécsi Nemzeti Szinház v. művésze és Arányi Kornél, a pesti Odeon- j Parlophone hanglemezgyár volt első karnagya. • Rengeteg kacagást, gyönyörű magyar dalokat, sok humort, cső- j dás bűvészmutatványokat igér a rendezőség -ezen az es‘én. A kiváló cigányzenekar Gizella női prímás vezetésével, a Garden közismerten kitűnő konyhája és Zettl Laci elsőrendű italai: mind biztosíték, hogy egy valóban vi­dám, szép estét fog eltölteni a kö- j zönség junius 12-én, csütörtökön a Gardenban! Telefonáljon asz­talrendelésért Tóth István floor­­managerhez: BU 8-7163, vagy a Garden Mulatóba: RE 4-9670. KIS MIKROSZKÓP Abban az ugyanegy testben kell az életet végig élni, de lelkünket J magunk formálhatj uk. Persze, ha megtanítottak rá. Még a rut lé­­lekért sem mindenki feltétlenül önmaga felelős. Éhes gyomornak—süket a füle.! Ha a közkeletű frázisokat és közhelyeket valaki eltüntethetné a földről, sok ember akkor nap­hosszat ugyan miket is fecsegne bele a világba? Nem az amit magunkért, ha­nem amit másokért tettünk, tölt el bennünket a boldog megnyug­vás tudatával. 0RAN BELÜL kiutaljuk rendelését VÁMMENTESEN A MAGYAR KORMÁNY engedélyével MAGYARORSZÁGBAN budapesti raktárunkból KÁVÉJEA, KAKAO NYLONHARISNYA és ÖSSZES EGYÉB VÁMMENTES MAGYARORSZÁGI SZERETETADOMÁNY nálunk megrendelhető' Arieavzékltel kétzseaael sxolailunk GLÓBUS TRADING C0RP. (1 BROADWAY, NEW YORK Tel. BOwling Green 9-4164 Ha eszmék és tettek alapján értékelnék az emberek élettarta­mát, hamarosan kiderülne, hogy mennyi a hamisitatlan, igazi — NULLA. Vásároljunk Bond-ot! DR. FÖLDY KAROLY Fordítási Irodája Hiteles fordítósok minden nyelvből minden nyelvre. 205 E. 85 St. New York City Tel. TR 9-5339 Room 204 Vámmentes szeretetcsomagok a budapesti raktárból rokonai­nak vagy barátainak. AMERICAN FUEL TRADING CO. MÁZON FOOD CORPORATION képviselete. vámmentes szeretet csomagok IZRÁELBF Az orvosom első tanácsa igy .hangzott: ne gondolkozzon bará­tom. Úgyis csak ostobaságok len­nének azok! Adott egy üveg ideg­­csillapitót s keresztet rajzolt fe­lettem, mintha áldását akarná rám adni. Szentelt vízzel nem lo­csolt össze, mert azt nem hozott magával. Egyébként vallásos em­ber hírében állt jó orvosom, atyafiságban lévén minden val­lással s a szombatot mindig áhi­­latosan szundikálta végig a zsi- j nagógában abban a hiedelemben, ha ezen a szent napon is beteg­­'gyógyitással kísérletezik, akkor magára haragítja a jóistent s a túlvilágon kizárják a doktorok {köréből. — Egyébként nagy szerencséje van — jelentette ki jóságosán. — Szélütése kisebb méretű, nem jár bénulással. Ez megnyugtatott. Mindig is kutya szerencsém volt . . . Majd kinyilatkoztatta: !— Könnyebb lefolyású az egész. Persze, neki könnyebb. . . majd mikroszkópot illesztett a szem- j ■ üvegére s olyan figyelemmel vizs- ! gált tetőtől-talpig, mintha arról akarna meggyőződni, nem vál­­tam-e kámforrá időközben, vala- 1 mi rejtélyesen támadt szélben, J mert ravasz ember volt és rólam - minden gonoszságot feltételezett.! J Végül megígérte, hogy gyakran1! meglátogat majd, nehogy elun- j 1 jam magamat. Ennek örültem a 1 legjobban. Szeretem az orvosi í viziteket .... 11 Mielőtt azonban elment volna.! i rámorditott: "Aludj!” Már te-11 gezett is, mintha zsenge korunk-' i ban együtt hajszoltuk volna a ka- 1 posvári korzón a jércéket. pedig 1 arról szó sem lehetett . . . Tud- ! j tómmal eddig sohasem hipnoti- * zált az orvos férfiakat, ezt a t gyógykezelést inkább a gyengé­­debb nem részére tartotta fenn az j r erre a célra berendezett speciális a rendelőjében. Mindegy — gondol- t tam—szót fogadok neki, legyen e meg az öröme. Aludni különben n is szeretek ... 11 Mielőtt elnyomott az álom, első b szerelmem, Klárika jutott eszem- 1 r be. A hölgy bájos volt, mint egy IN földreszállt angyal és rajongott a 11 tulipánért, mert akkor a honban c az volt a divat. Úgy hívták, hogy ( k Tulipán-mozgalom. Klárika is ^ v belekapcsolódott ebbe a mozga- v lomba ... És persze, ennek t megfelelően csak hazai gyárt-' r mányt vásárolt — még bugyiban v is. És honleányi buzgalmában kö- g r telességének tartotta jóba lenni a • hadsereggel is. De nekem nen: ■ tetszett az ilyen hazaszeretetei és ■ ráhagytam őt egy szőke kadettra ■ Pedig akkor még “szelem” sem • ! volt . . . S most szabad legyen 'szerénytelenül megjegyeznem itt ;! hogy mielőtt belekerültem ebbe [ az ominózus szélbe, 235 fokot ,1 mutatott vérnyomásom. A magas 1 vérnyomásban szenvedő emberi­­' ség tanuskodhatik, hogy ez iga­­j zán nem normális. De mikor elé­gedtem én meg normális mére­tekkel? Sőt . . . (hogy úgy mond­jam) büszke voltam rá. Evvel a felhőtkarcoló vérnyomással, orvo­si tilalom ellen kimerészkedtem a napvilágra. Szédelegtem ugyan, mint akit ismeretlen hatalmak fejbekólintottak, de mégsem vet­tem komolyan a dolgot, mert én Inem vagyok egészen komoly em- 1 bér. így kezdődött . . . Julius hó 13-a volt és péntek. I Ezt babonaság nélkül, csupán a 1 ténymegállapítás kedvéért jegy­zem ide. Kánikula közepe. Szín­hely a 181-ik ucca. Fahrenheit I árnyékban is 100 fokra emelke­dett, tán még ennél is többre. Nem tudom biztosan, mert azok­ban a napokban nem vezettem naplót. Délután 3 óra lehetett. Reggelizni igyekeztem az auto- Imatában. Rendetlen ember va­gyok s nálam ez a “rendes” idő. Mikor mások, normális polgárok már vacsorához készítik elő a kis gyomrukat, én olyankor früstö­­kölök. Tükörtojást és francia pi­­ritóst kívántam. A tükörtojást különösen szeretem, már a neve miatt is. Különös varázs van a hangzásában. Ebben a finom, le­heletszerű fogalomban: tükörto­jás, egy kis költemény van . . .' különösen, ha még egy “Oh!”-t is biggyesztünk eléje. igen ám, de mikor át akartam menni az úttesten, hogy elérjem az étkezőt, szokatlan esemény történt velem. Akkor szédültem el először istenigazában. Rögtön el­ment az étvágyam a tükörtojás­tól, a piritóst pedig Franciahon­ba kívántam. Magas Rostaszek­­rény mellett álltam véletlenül.! Máskor szerelmes leveleket szok­tam beledobálni, most nem gon­doltam szerelemre. Belekanasz­­kodtam ösztönösen, hogy el ne vágódjak. Körbe-karikába kezdett ( velem forogni az ucca. Csodála­tosképpen valami körhintára ke­rültem egyszerre, szárnyas lo­vacska volt alattam s mintha a görög monda paripájára emlé­keztetett volna . . . Villámok tob zódtak körülöttem stílszerűen akár a “Superman” repdesés j közben a “ccmic (?) magazin” 'okban. Millió fény lobbant elé í bem s szikrázott bele a semmibe Szivem hevesebben lüktetett 1 olyanformán, mint mikor a kör 1 utak neonfényében nők utál ’ bomlottam. Valahogyan kívül ke rültem az életből. Fölényesen él 1 veztem a körülöttem elvonul« 1 grandiózus panorámát. De i • körbe forgás hirtelen megszakadt: ’ a szárnyas paripa elúszott alólan | a messzibe és én még mindig ot roskadoztam a postaszekrényem­nél. Orrfacsaró gőzben fürdőit as ucca, a melltartó-üzletek és i I cukrászdák. Izzadás és parfőrr áradt a hölgyekből és a közelem­ben egy kiskutya nyarvcgott ke­servesen. Távolról citera pengeti epe.kedően felém s valahonnan tárogató tárogatott, de nem a kurucokról . . . S ebben a káosz­ban hangyaként mászkáltak a.2 j emberbogarak, összeszaladtak és szétszakadtak, azután újra elölről kezdték mihaszna körforgásukat j minden látszólagos ok és cél nél­­; kül. S én egyszerre csak révülten kaptam a koponyámhoz . . . A halántékom jobboldalán szu- I ró fájdalmat éreztem. Ez lehetett a “szél”—jóllehet az ájult nyár­ban szinte állt a levegő. Hirtelen | lecsukódtak a szemeim, hogy jó ideig ne lássak semmit. Eleresz- I tettem a p o s faszekrényt ön­­j kéntelenül s elvakulva leültem a [ gőzölgő kövezetre, mintegy köz­szemlére bocsátva magamat: tes­sék, itt vagyok! . . . Jobb szeme­men a pupillám elmozdult helyé­ről, a külső szögletbe vonult, ott megállt katonásan, mint a baka az őrhelyén, mintegy további pa­rancsra várva, de én nem paran­csoltam semmit. Akkor konokul ottmaradt tovább, a fénysugara­kat csak azért sem bocsátotta ke­resztül magán. A másik szemem­mel kedvezőbben állt a helyzet. Itt a szembogaram a helyén ma­radt. De erre is ráborult a szem­héj jam, alsó részén csak annyi rést hagyva szabadon, hogy azon keresztül homályosan gyönyör­ködhettem, amiben jólesik. Fel is használtam ezt a páratlan lehe­tőséget s elszórakoztam egy da­rabig. Tanulmányoztam a mellet­tem elsuhanó nadrágvégeket és a 1 .szoknyaaljakat meg a különféle cipőket; sohasem gondoltam, hogy éhekben mennyi érdekesség van. Közben elhaladt mellettem valaki egy cipőben: másik cipője helyén mankó kopogott. Ez egy féllábu volt. Citromszinü cipők jöttek azután. Sárgállottak a tisz­taságtól. Gondos ember lehetett a gazdájuk, most jöhetett a cipő­pucolótói. Szomszédságukban csi­nos és könnyű szandálok lépked­tek zajtalanul. Karcsú bokák ra­gyogtak ki a szép szandálokból, inarisnya nélkül . . . Ilyen bá­jos bokákat sohasem láttam! A citromszinüek gazdája végignéz­hetett rajtam, mert megvetően harsogta felém: “disznó! . . . Már korán délután részegen fetreng a porban.” A szandálclt osztozkod­hattak ebben a nézetben s meg­­botránkozhattak j ó é r zésükben, mert sürgősen és szemérmesen továbbiejtettek a forró szurok­ban. Szivemből sajnáltam a szép í bokákat és gyönyörködtem az iszákosságomon . . . Néhány jóember aztán elvon­szolt a falig, ahol egy rádió bőm- j bőit szakadatlanul. Ez borzalom volt! . . . Alattam pedig sülyedni kezdett a puha szurok . . . s most már lefelé szálltam s nem hallot­tam tovább a rádiót. Úgy éreztem, hogy meghaltam . . . Koporsóban fekszem. Hószinü koporsóban . . . szarkofágra fektetve a templom

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents