Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)

1952-06-14 / 25. szám

Látszat vagy

valóság?.,.

A legtöbben azt vallják, hogy a Nemzeti Bizottmány körüli bajok kutforása az u.n. Eckhardt-ügy. vagy in-1 kább: MHBK-ügy. Tagadhatatlan, hogy ez az ominózus ügy rendkívül bénító hatással Van a Bizottmány életére, azonban szerény nézetem szerint van még egy momentum, amely a kibontakozás útjában áll. Ez pedig az, hogy a Bizottmány egyik szárnya világosan megmondta és Írásban is rögzítette a jövendő politikájának irányvonalait; a másik oldal viszont ezt mind a mai napig elmulasztotta. Fontos ez? Rendkívül fontos. Itt kell keresni a bajok igazi gyökerét. Innen ered a két szárny közötti bizal- ( matlanság s ez a masszív bizalmatlanság a bacillusgazdája minden későbbi bajnak.

A Bizottmány u. n. 1945- 1947-es szárnya több ilyenirányú részletmegnyilatkozás után jóidővel ezelőtt írásba foglalta és nyilvánosságra hozta programját, amely rendszerezve és összegezve minden s "iikséges mondanivalót felölel s amely hangos hitvallás a demokrácia mellett. N e m újkeletű szólamok ezek, nem az időszerűség formálta ki a mondottakat, hanem csupán megismétlései és megerősítései a múltbeli törekvéseknek. Az e m b e r méltóság öröklött kincsei, a szabadságjogok a demokrácia tételei. a magyar nép politikai, gazdasági, szociális és kulturális felemelése: ezek azok a lobogók, amelyek a programúiról épugy lengedeznek az otthoni magyarság, mint a külföld felé. Rendre felsorakoznak itt az államforma, a törvényhozó és törvény végrehajtó hatalom. a választójog, a földreform, az államosítások, a bíráskodás, a szociális berendezkedések, a mezőgazdasági fejlődés, a népoktatás nagy kérdései, s valamennyi problémára határozott, félreérthetetlen s ime írásos választ kapunk. Szeretjük a világos beszédet és ez világos beszéd. Nincs hallgatás, kertelés, mellébeszélés, reservatio mentalis, időre-játszás. eseményekhez alkalmazkodás. Ezt óhajtja az egyik szárny, ez a célkitűzése, ime lerögzíti pontról-pontra, világos, egyenes szóval.

De a kiadott p r o g r a m szépséghibában szenvedne, ha nem tartalmazna, niég

GÖNDÖR fEKÉNC POnUKAI mULAPJA

Reentered as second matter Aug'. 4, 1942, at the post office at New York, N. Y„ under the Act of March, 1879

SZERKESZTŐSIG ÉS KI ADÓHIVATAL: 320 bast 79 ST., NEW YORK, 21, N. Y. Phone: BUtterfieid 8-«lb8

VOL. XXVII — No. 27

NEW YORK, N. Y.. JUNE 14, 1952

EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT

Amerikai politika

Irta: LENGYEL MENYHÉRT

Nem szeretek nagy kijelentéseket tenni, mégis azt kell mondanom, hogy a világ sorsa a következő évtizedekre azon múlik, kit fognak ezévi novemberben az Egyesült Alamok elnökének megválasztani. Ennél sorsdöntőbb választása nem volt Amerikának. Még Roosevelt megválasztása sem jelentett ennyit, — ő megszabadította Európát s a világot Hitlertől — de alighogy letörte az egyik rémet, felütötte alattomos fejét a másik, aki amig bajba volt, azt hazudta, békében lehet majd vele élni, s most itt áll és sodorja a világot- uj rabszolgaság vagy a rettentő atombomba-háború felé. Az amerikai politikától s annak jövőbeni reprezentánsától függ, el tudja-e az emberiség kerülni ezt a végső veszedelmet.

Mérsékelten hátborzongató az a gondolat, hogy a választás eredménye nem a nagy, a legnagyobb kérdéseken fog múlni, hanem az amerikai politikai és gazdasági élet kisebb-nagyobb belügyein. Egyéni ambíciók beteljesülésén, érdekcsoportok elhelyezkedésén s persze a régi puritán tisztogatási és morális eljárások követelésén. Csak a háttérben tűnnek fel a gigantikus világot rengető feladatok, hogy Amerikának ebből a választásból nem meggyengült, hanem fokozott erővel kell kikerülnie s vállalnia a sorstól rákényszeritett szerepét: az Európai Egyesült Államok összekovácsolását, az emberi szabadság megmentését, az orosz mániákus imperializmus visszaszorítását s letörését úgy szellemi, mint materiális vonalon, értve ezalatt azoknak a területeknek felszabadítását, amelye!ket jogtalanul elharácsolt és tart egyre nyomasztóbb rab| szolgaságban.

Igazság szerint csak ezekre a főkérdésekre kellene szavazni s azt a jelöltet választani meg, aki képes e feladatok legtökéletesebb keresztülvitelére. De az amerikai politikai szisztéma túl komplikált ahhoz, hogy igy le lehessen egyszerűsíteni a dolgot. Mert van é merikában egy természetes benső Iellenállás, hogy ezt a tulnagy szerepet vállalja, egy érthető materializmus, amely tiltakozik az ellen, hogy a világmeg| váltó szerepét játsza, feláldozva “idegen” érdekekért fiainak | életét és a saját szerencsésen megalapozott anyagi jólétét, a biztonságát, amit megvédve érez szerencsés geográfiai helyzeténél fogva; mert ugyan ki fél itt attól, hogy az ellenség | “betör” ebbe a szabad, szép országba? A célok, amikért oly J rengeteg áldozatot hozott már eddig fs, idealisztikusak ahhoz,

! hogy egy közepes amerikai, aki világszerte mint csak dollárüzletes kapitalista van fémjelezve, keresztes hadjáratba menjen értük, különösen, ha a múlt keserves tapasztalatai alapján nem hálát, nem köszönetét, nem elismerést, hanem bizonyosfoku lenézést és gyűlöletet kap helyette cserébe. És hogy ennek dacára mégis, most már egy harmadik világháború | előszelében vállalnia kell ezt a rettenetes feladatot, az egy érdekes paradoxonja az amerikai szellemnek, amit nagyon félre, ismernek.

Mert ez a materiálisnak jelzett szellem alapjában mégis ideálisztikus s eredete Amerika alapitóinak tradícióiban gyökeredzik. Ezeket a “Pilgrim Fatherek”-et fökép a szellem, szabadságának és vallásuk szabad gyakorlásának vágya hozita ki az ismeretlen világrészbe, ahol rengeteg küzdelmek árán alapították meg uj hazájukat. Ez a szabadságvágy tüzelte őket függetlenségi háborújuk megvívására a hatalmas angol impérium ellen s ez a magasrendü etikai szellem küldte őket polgárháborúba a rabszolgák felszabadítása miatt . . . Csakis ebből a tradicionális szellemből magyarázható, hogy belementek az európai háborúkba, mert szabadságért rajongó ideálisztikus természetük minden tirannizmus ellensége. S most, hogy a világtörténelem dönAő fordulathoz érkezett, — mert a szabadságeszmék végső harca a tirannizmus ellen kikerülhetetlennek látszik, — az amerikai elnökválasztás minden más kérdésének el kellene törpülnie amellett, hogy végleg leküzdjük a még lappangó izolációs ösztönt, s azt a jelöltet válasszuk meg, aki a legnagyobb mértékjén, alkalmas a világfeladatok megoldására, még akkor is, ha belpolitikai kérdésekben nem mindenben értünk vele egyet, s ha esetleg más politikai párthoz tartozik, mint aminek elveit mi valljuk.

Nem lehet kétséges, hogy ez a jelölt Dwight D, Eisenhower. Nemcsak azért, mert egy fantasztikus adminisztrátor — s mellékesen katonai géniusz, aki megnyerte a II. világháborút, — hanem mert egyéniségében megvannak azok a csodálatos kvalitások, amiknél fogva alkalmas arra, hogy egyesítse, összehozza az ellentétes elemeket s eddig is valóságos csodát müveit az európai nemzetek közös védelmének megteremtésével. Ezt az elképzelhetetlenül nehéz feladatot kivüle senki más megoldani nem tudta volna s ő a garancia arra, hogy az Egyesült Államok hatalmas elnöki pozíciójában a következő négy évben összekovácsolja az Európai Egyesült Államokat! Hogy az ördögi Sztálin tizszer is meg fogja gondolni, hogy egy olyan egységet támadjon meg, amelynek Eisenhower áll az élén, azt szinte említeni se kell.

Szemben Eisenhowerrel — saját pártján belül — Taft szenátor áll, fütve egy patologikus személyes ambíciótól, ami onnan származik, hogy meg akarja közelíteni, sőt felülmúlni apját, aki az Egyesült Államok elnöke volt. S persze köréje csoportosulnak azok a reakciós elemek, akik a szociális haladás terén vissza akarják forgatni az idők kerekét, legalább harminc esztendővel. Csodálatos, hogy ennek a nagy republikánus pártnak, amely annyi idő óta van hatalmon kivül és amelynek összes emberei kiéhezetten várják a különféle pozíciók elfoglalását, nincs apnyi egészséges életösztöne, hogy mikor egy EISENHOWER áll rendelkezésükre, TAFT-kaliberü emberrel bontják meg azt a pártegységet, amire győzelmük érdekében olyan szükségük volna. Mert ha a republikánus párt jelöltje nem Eisenhower, hanem Taft lesz, akkor ismét és joggal a demokraták fognak győzni, s bár, mint demokrata, Taft-tel szemben kivánom a győzelmüket, minden pártszempont és pártérdek eltörpül a világ óriási problémái mellett, amit csak Eisenhower tudna megoldani.

thvC ,

lEMBER t

Leionmir

—EGY ÉVI ELŐFIZETÉS $10—

egv rendkívül lényeges elvi kijelentést is. Azt, hogy a felszabadulás után a döntés mindenről kizárólag az otthoni magyar népé lesz. Nos, a program conditio sine qua /jo/í-ként rögziti, hogy mindaz, amit tartalmaz, természetesen a magyar nép dön- Jésétől függ. Semmiféle zsarnoksággal, erőszakkal, szavazási trükkel s egyéb cselvetéssel nem lehet a jövőben a magyar nép akarata ellenében államot építeni s éppen ezért a program csak ajánlat jellegével bir. Az ajánlat elfogadásának, nagy elvetésének joga senki másé, csak a magyar népé.

Nos tehát, e Bizottmány egyik szárnya 'hallatta szavát. Ezzel szemben a másik szárny a némaságával hívja fel a figyelmet magára. Hát itt van a baj. Tessék megmondani, mit akarnak, hogyan akarják, mi az, amit j elfogadásra javasol nak majd a magyar népnek és egyáltalán elfogadásra javasolnak-e valamit, vagy kész helyzetet szeretnének teremteni? A hallgatás nem I jó taktika;- bármint is annak I szánják egyesek. Aki ball- j gat, arról joggal tételezhető | fel, hogy nemcsak hallgat, de ELHALLGAT valamit.

Volt azért egy-két futólagos megnyilatkozás erről az i oldalról is. Hallottunk. sőt olvastunk is valami különös ur-elméletről. Ismerjük az MHBK-ügyet és annak igazi hátterét. Hallunk itt is. ott is nemcsak a demokrácia elleni pusmogást, de ezenfelül faji és felekezeti gyűlölködést is tartalmazó megnyilatkozásokat. Tudjuk a nem is nagvon titkolt és soha nem cáfolt kapcsolatokat az

emigráció szélsőjobboldali alvilágával, Szálasi eskütaposó októbristáival s Hitler utolsó vazallusaival. Tisztára anakronisztikus motívumok ezek. 1952-ben vagyunk, akármilyen kellemetlen is ez talán egyeseknek. S az idő továbbra is csak előre halad és még kivételesen sem hátra.

Valóban, miért nem ad részletes és félreérthetetlen programot ez az utóbbi oldal? Oly távolinak hiszi a felszabadulást? Tudja-e ez az oldal, hogy otthon a magyar milliók milyen sóvár szemmel néznek a politikai emigráció felé? S ugyanakkor itt működik a Magyar Nemzeti Bizottmány, amelynek egyik szárnya szándékosan azt a látszatot kelti. mintha nem foglalkoznék a mnminr jövővel.

! fessék teliál megszólalni. Ne legyen homály, amely elfedi a tisztánlátást. Igv az a látszat, hogy a hallgatással tüntető oldal a demokrácia leplével nem demokráciát 1 takar. Avagy pontosabban: a lepett valójában a demokrácia halotti leplének szán| j°. Ezt a látszatot sürgősen el kell oszlatni és ezt csak az ! őszinte beszéddel lehet, amely a nagyobb hitelesség és teljesebb bizalom érdekében Írásban is rögzítendő s í amely a különbeni árulás vádja és veszélye nélkül főbbé vissza n e m vonható. I Avagy tessék ugyancsak | egyenes szóval megmonda- i ni, hogy a látszat a helyes és nem a demokrácia az ideál! 1 KERESZTHEGYI JÁNOS