Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)
1952-06-07 / 24. szám
f-ik oldal AZ EMBER June 7, 1952 ALOUATA 1 — TÁBORI KORNÉL hagyatékából ~ A vidéki városban, ahol diákkorom egyrészét töltöttem, néhanapján megjelent egy különös férfi. Bricsesznadrágot és zergetollas kalapot viselt, mint sok földbirtokos, de ehez ünnepélyes fekete zsakettet és keményített manzsettáju inget, továbbá ferdesarku sárga cipőt, amely belső felén nagyon emelt volt a lúdtalpa miatt. A magasszárú cipőre ősztől kezdve ka■nárisárga kamásnit vett föl. Emlékszem rá, hogy apámmal — aki a posta- és táviróhivatal főnöke volt — egy francia kisasszonyról beszélgetett. Mert akkor táviratozott neki, hogy jöjjön a kislánya, Alouata mellé guvernánsnak. A bncseszes papa mindig a francia kultúra nagy hivének mondotta magát. Azt is emlegette, hogy milyen impozáns nemzeti szokás La France - ban a takarékosság, amelynek révén ötven éves korában valamennyi francia kisebb-nagyobb rentier és a vagyona kamataiból él. így élt a bricseszes ur is, csak hogy nem maga spórolta öszsze a vagyont, hanem édesapja, a szorgalmas buzakereskedő. Ezt nagyon jól cselekedte, mert a fiú maga épp eléggé korlátolt alak volt és se a társadalmi, se az üzleti életben nem mutatott egy fakovát érőt sem. Csak beleült a papa által berendezett birtokba és gazdálkodását se maga vezette, hanem egy kitanult, régi prakszisu nagybácsi. Hajtogatta a bricseszes két lomha vasderesét, amikor bekocsizott a városba, üldögélt az “urikaszinó”-ban s néha külföldi lapokat rendelt a könyvesboltban. Hamar rájött a boltos, hogy francomániája mellett nem is tud franciául, legfölebb néhány szót és a lapokban csak a képeket élvezi. Sokszor csak nézi, de nem veszi. Evvel meglehetős időveszteséget és bosszúságot okozott a kereskedőnek, akit még olyan kérdésekkel is terhelt, hogy mit gondol, milyen nevet adjon a születendő gyermekének? — Valami szép, igazi francia nevet mondjon! — kívánta a boltostól, aki már erősen unta a másfél órája nyakán ülőt. v — Hát kérem — válaszolt — én olvastam nemrég egy könyvben valami nagyon dallamos hangzású francia nevet. Azt hiszem, ó-francla név, de legalább görög: Alouata. — Kellemes hangzású, előkelő és finom, úgy érzem. Köszönöm szépen. így lett a birtokos lánya Alouata. Igaz, hogy az anyakönyvvezető előírás szerint magyar nevet is kívánt és melléje jegyezték az Anná-t, de a családban csak Alouatanak vagy néha röviden Alának nevezték a kislányt. Amikor a francia nevelőnő megérkezett —igaz, nem Párisból, csak Podiebradról — megértő mosollyal fogadta a házigazda üdvözlését: — Gun’ Tag, Freilein! Persze, németül is tudott, sőt kiderült, hogy jobban, mint franciául. De mindenesetre volt annyira jó francia, hogy tátva maradjon a szája, PAUL L FISHER, Int INTERIOR DECORATOR TELJES VAGY RÉSZLEGES LAKÁS BERENDEZÉS finom, ízléses, válogatott BÚTOROK -• DINING ROOM • BED ROOM • LIVING ROOM • KITCHEN SET • LÁMPÁK • ASZTALOK • SZŐNYEGEK • ÍRÓASZTALOK RÁDIÓK és TELEVISION gyönyörű kivitelben. — ANTIQUE és MODERN STYLE — Látogasson el, nézzen körül Paul Fisher gyönyörűen berendezett minden SHOW ROOM-jában. 6 West 24 St. (near 5th Ave.) New York City Telefon: ORegon 5-6348 és 6349 Hallgassa RÁDIÓ programunkat minden VASARNAP délután 3-5 között a WWRL állomáson (1600 kcL). H. ROTH & SON IMPORTERS Hímzett szegedi papucsok, Hunyadi János ásványvíz, akácméz, j u h t u r ó‘ LIBAMÁJ, PAPRIKA, MÁK, LEKVÁR és ezer más import áru, — MAGYAR LEMEZEK nagy választékban. — Kérjen 400-képpel ellátott ingyen árjegyzéket — Hallgassa a WBNX (1380 hullámhossz) rádióműsorunkat vasárnap délután 1 órától kezdődőleg. 1577 FIRST AVENGE New York 28, N. Y. (Corner East 82nd Street) Tel.: REgent 4-1110 amikor büszke szülői mosolylyal szóltak: — Ez pedig a kis Alouata. A kislány, akit a kerti játékból vezettek elő,- nagyot bőgött. A mademoiselle egy kicsit gondolkozott s nem hosszú szünet múltán döbbent arccal szólt: — Hogy hívják a kicsit, szabad kérnem még egyszer a nevét? — Alouata. Alouata. Vagy röviden Alá. — Nem lehetne mondta a nevelőnő mosolyogva — csakis a rövid nevét használni? Legalább idegenek előtt, akik esetleg megértik? — Mit, miért? — Mert kérem, az előző tanítványommal éppen állattant is tanultunk. Alouata pedig annyi, mint bögőmajom. Illetve pontosan: a bögőmajmok bizonyos fajtája. • Az antik görög istenek rég eltűritek ugyan, de szobraikat itt, ott is megtalálták. Archeológusok még nem tudták pontosan megállapítani, hogy a tudatlanságnak vagy álmüveltségnek, az ostobaságnak vagy korlátoltságnak volt-e legalább félistene? Bizonyos azonban, hogy manapság, ha nem is állítanak szobrot annyi mitológiai alaknak, a tapasztalat nélkül való hiszékenység s a többékevésbé enyhe stupidság megtestesülése sokhelyt lelhető. Láthatatlan, de érzékelhető státuák. Olykor az élet mindennapos eseményei közt tűnik fel a szilüetjük, máskor a társadalom felsőnek hitt régiójában — gyakran az úgynevezett Arisztid-viccek során — sőt nem ritkán a politikai aréna és nemzetközi porond akaratlan clownjai között is Úgy tesznek, mintha ország-világ cirkuszában ők vinnék az akrobata terheket, pedig a fölemelt súly beiül üres, vagy csak a pokrócot göngyölítik bohóc-módra. De áhítattal rebegik, mint a hires Rivels-csoport lisztes-kármin pofái: — Akrobat óh! . . . Alouata óh! LEVELEK: Hartford, Conn., 1932. május 18 Várady András ur egy értékes könyvet vett ki a könyvtárából, hogy 25 éves amerikai jubileumod alkalmából azzal örömet szerezzen Neked. Én is adok egy “díszpéldányt” az enyémből. Ez a könyv a teljes pompájában mutatja be az első világháború, az ezt követő Károlyi-kormány és a Kun Béla-éra által lerongyolt és már el-elvérző magyar honunk “nagy fölszabaditójának,” vitéz nagybányai Horthy Miklósnak, a második világháború élharcosának, az ébredő-, nyilas-, náci-terrorizmus szülő - atyjának életrajzát, a “Bevonulást,” — az átkos “átvonulást,” — a hiteles parancsait stb. tartalmaza. Ezt a könyvet is meg kell őrizni, mint elrettentő példányt, az utánunk következő magyar nemzedékek f öl világositására. Én élénken emlékszem a Károlyi-kormány alatt a szerkesztésedben kiadott és azután a vörös terror időbeni “Az Ember”re, amikor félelmet nem ismerve, bátor cikkeiddel ostoroztad a kommüni ideálokat és azok ál- és valódi hívőit. Demokráciát, szabadságot, emberi jogokat hirdettél; ellenállásra uszítottad a Károlyiféle demokráciát már ismerő magyar népet ellenük. Fenyegetéseiktől sem riadtál vissza és mert tudták, hogy a magyar nép-mögötted sorakozott föl, — nem mertek hozzád nyúlni. Sötétbarna és vékony papirt utaltak ki “Az Ember” részére, amin a nyomda festéke alig fogott. De mi elolvastuk! És habzsoltuk a sorokat. Nem tudták “Az Ember”t elnémítani. Tovább küzdöttél AZ EMBER-i jogokért, a szabadságért, demokráciáért, a nép fölvilágositásáért és ezt a harcodat belevitted az ugyancsak véres fehér terror korszakába is. Azután Bécsből hirdetted tántoríthatatlan, egyenes, demokratikus eszméidet. Meleg napsugarat küldtél vérző magyar testvéreidnek — Bécsből. Kitartásra ösztökélted őket. Ott ért a Te nagy, személyes tragédiád: kicsi fiad elhunyta. Ez indított arra, hogy egy ideiglenes, de sza- I bad uj hazát válassz. A Szabadság Hazájába indultál 1927-ben. Innen folytattad a nagy harcot, itt újra megindítottad “Az Ember”-t és küzdöttél nagy anyagi megpróbáltatásokkal, de “bizvabiztál” elveid megvalósulásában. “Az Ember” itteni megjelenése előtt SOHA nem volt a világ minden részében szerteszórt magyarságnak ilyen kitűnő magyarnyelvű, bátor, őszinte, tántoríthatatlan és meg nem vesztegethető közlönye, melyben a Te vezércikkeid és a nagy magyar irodalom legkiválóbbjai szabadon r a gyogtathatták ékes tollaikat. Barátaid és uj barátaid és “Az Ember” barátai nagyszámban sorakoznak mögéd és velem együtt kívánják, hogy az 50-ik jubileumi évet a legjobb egészségben érjed el! Engedd meg Ferikém, hogy Madách szavaival zárjam soraimat: “EMBER KÜZDJ ÉS BÍZVA BÍZZÁL!” Szeretettel hived és testvéred: NAGY JANCSI j • Los Angeles, 1952.^ május 1 Los Angeles, 1952. febr. 11 Kedves jó Göndör Szerkesztő: Ide — hozzám — csak most jutott el Márai Sándor gyönyörűen megirt verse, aminek a tartalma valahogy nem az én szivem szerint való. Nem vagyok, sose voltam költő. Valami mégis arra késztetett, hogy az altera pars érveit olcsó rímbe szedjem. Nem vers, de valahogy igy esett jobban kifejezni azt, amit érzek. A kérdés ma is aktuális és ha van helye az újságban — közölje le. Ha Maga nem is emlékszik már, de a Carlton-ban, Rode Keller-ben és a különböző new yorki magyar vendéglőkben sokszor találkoztunk és igy ré- j gi ismerősként üdvözlöm. Őszinte hive: RADÓ KÁROLY * * * REFLEXIÓ MÁRAI SÁNDOR “HALOTTI BESZÉDJÉRE Nem tépem le homlokáról a babért, Sőt ma is lelkesedem Máraiért, De boldog, független honpolgár j vagyok És a free countryban imigy válaszolok: A fiam nem Bécsé, ide van már nőve. Lányom sem kétszázért főnökök cselédje, Happy .American Mrs., két éve ment férjhez Egy Irish-German-American fess legényhez. Asszonyom is él még, hozzá milyen vígan. Hungarian goulash forr ma a fazékban. Földem a magamé, nem a morva grófé. A deed a zsebemben, igy hát ez is o. ké. A “pillangó,” a “gyöngy,” a “szív” is csak az, ami volt, A költő ma istenesebb, mint mikor még dalolt. Csonka Magyar vagyok, bár minden tagom ép És büszkébb vagyok rá, mint amikor rég A kávéházban igy parancsoltam: pincér, feketét! The world renown vioíinist, producer, Director, actress, actor and writer Painter, executive and manufacturer, Inventor, professor, doctor and lecturer, All Hungarian-born, and they are proud of it. Hát nem büszkeség magyarnak lenni itt? Vasárnap délután a Rancho Stádium tribünjén valahol, Két-háromszáz magyar boldogan összehajol Miért is? Miért is? A Magyar Athletic Club football csapata Van is neki talán egy vagy két magyar tagja, Az egyik Kellerman, a másik meg Zomár, A többi meg csak Espinoza és Aguliar, De a tizenegy ingen az van, hogy “Magyar” . . . S ha viszik a labdát mi háromszáz magyar. Mint egy torok üvöltjük: üss, rúgj, gyilkolj, Mutasd, hogy magyar vagy és célod van: a gól. És hétköznap a sporstwear-eket • szabom. így múlik el szépen minden egyes napom. És nem temetem el a magyar hazát Mely büszkén nyögte át a török hódoltság korát. A Habsburg jármot, a Bachkorszakot. Ezer Horthyn, Szálasin, Rákosin keresztül Én látom, remélem, követem a Magyar Csillagot. Nekem két hazát adott a végzetem: Az egyikben én élek, a másik él énbennem. És megesküszöm az Egek Urára: Esze komám megyünk . . . nem Munkács felé — Budára. CHARLES H. RADO Los Angeles, 1952 MAYOR’S RESTAURANT KÖZISMERT MAGYAR KÜLÖNLEGESSÉGEIRŐL Mérsékelt árak. Finom vevőkör. CLIFTON HOTEL 127 West 79th Street Telephone: TR 4-4525 NEW YORK CITY *
