Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)

1952-06-07 / 24. szám

June 7, 1952 AZ EMBER 5-ik oldol Vita a magyar munkások üzenete körül Irta: PERNEKI MIHÁLY “Az Ember” 1952 május 10-i száma közöl egy május 1-i felhí­vást a magyar néphez, amit állí­tólag a magyarországi szociálde­mokratapárt illegalitásban élő ideiglenes vezetősége szerkesztett s juttatott volna külföldre, külön­féle demokratikus lapokhoz és a "Szabad Európa” leadóihoz. Ezzel egyidőben megindult egy ellenfolyamat, felszólítva a leadó­­kat, szerkesztőségeket, hogy a felhívást ne közöljék, ne olvassák be, mert sztálinista beugratással állunk szemben. A müncheni rádió hazasugároz­ta, “Az Ember” leközölte, viszont egy londoni s egy párisi munkás­­lap lezárta hasábjait előtte a fen­ti indoklással. Többet nem tudok az ügyről. Annakidején nekem is megmu­tatták a felhívást a hozzá mellé­kelt kisérő sorokkal együtt, s kér­dezték, mit szólok hozzá? Párbe­szédünk a következőképpen folyt le: — Közöljék! — mondtam. — Nem látja, hogy ugratásról van szó? — Nem! Mi célból? — Hogy újabb üldözési hullá­mot indithassanaik a szociálde­mokraták ellen. — Ezt, ha akarják, megteszik a felhívás nélkül is. — De nincs jogalap vagy ürügy az üldözésre. — Annyit gyártanak, amennyit akarnak. Már maga az a tény, hogy valaki szociáldemokrata, az 6 szótáruk szerint egyben haza­árulást, apagyilkosságot, liliom­­(tiprást, angol-amerikai kémkedést jelent . . . vagy amit akarnak! — De mégis, valami csak kell, amire hivatkozhatnak. — Semmi! Egy_ telefonkönyv. Azt mondják valakinek: “Ide­hallgass! Mától fogva rohadt szo- Ciálfasiszta vagy! Ne is tagadd, mert bevezetésül kapsz egy olyan pofont, hogy az összes fogaidat kiköpöd. Ismerjük a bandát, aki­vel itthon és külföldön összeköt­tetésben állsz! Halljuk a neveket!” ^ Annak, ha egy kis esze van, fel- ; üti a telefonkönyvet s megkérde- ! zi: “Hány nevet parancsolnak az! urak?”—s beolvassa őket kapás­ból. Ha akadékoskodik, hülyére verik, szájába rágják a kívánt iiévsonnennyiséget és minőséget, s kész a kocsi. Folytatásként,—ha ráérnek s érdekük úgy kívánja— csapnak egy lármás “törvényszé­ki tárgyalást,” ossz-, mellék- és tulbeismeréssel, könnyek, ruha­szaggatás, hamuszórás, szakáll­­növesztés és más egyebek kísére­tében. Ha pedig nem érnek rá, a­­vagy nem érdekük, de kellemet­len az illető (vagy illetők) jelen­léte az orosz kancsukával keresz­tezett magyar paradicsomban, akkor kihúznak egy paragrafust­­támogató karót s szakszerűen agyonverik őt (vagy őket). Aki­nek tetszik, jó . . . akinek nem, fellebbezési joggal élhet az egye­sített orosz-magyar sóhivatalnál.! — Akárhogy áll a dolog, a ma- | gyár kormány tiltakozhat a nyu­gati kormányoknál a felhívás miatt. — Ez az ő baja. Amiért a kutya megugatja a holdat, az nem fog félelmében a felhők mögé bújni. Máskülönben, legfeljebb a nyu­gati hatalmaknak van joguk til­takozni náluk a békeszerződésnek be nem tartása s még egy csomó más dolog miatt. S ha Rákosiék minden áron ragaszkodnak az 'ürügykereséshez, felütik' valame­lyik emigránslap számát, vaktá­ban ráböknek egy cikkre, s akár egy hadüzenetet is megindokol­hatnak vele. — Azért az elmondottak után sem állitom, hogy a felhívás való­ban hazulról jött. Ugyanúgy csi­nálhatták Bécsben, mint Pesten. Ilyesmit illegális mozgalomnál, soha senki határozottan megálla­pítani nem tud. Minden bizonyí­tékra két ellenbizonyiték van s minden két ellenbizonyitékra há­rom újabb bizonyíték, végre úgy összekeverik a dolgot, hogy to­vábbra sem ismeri ki magát ben­ne senki. Meg nem is annyira fontos, hogy az ilyesmi miatt ;köldökvizsgálással töltsék az időt. — Minden egészséges mozga­lomnak két iránya s két munka­­szakasza van: egy közeli és egy távoli. Teszem fel: röpcédulát ki­adni az előbbi, a nemzetiségi kér­dést megoldani a távolabbiak kö­zé tartozik. A kézenfekvőnél azt szokták nézni: előbbreviszi-e a dolgokat vagy nem; a másiknál pedig, hogy lefordithatja-e majd Őket a már megtett útról, avagy nem? ... Ha a közelinél —meg­ítélés szerint, — a kockázat “1,” a várható eredmény “2,” bevág­ják a “vonalba” s forogni kezde­nek a kerekek . . . — Jelen esetben a kockázat zéró, az eredmény kiszámíthatatlan. Mert nincs az az űzött vad, aki szomjasabb lenne egy korty víz­re, mint a magyar nép egy korty reménysugárra, hogy fel fog sza­badulni. Felesleges mondanom, mit jelent részére az a tudat, hogy rabsága felett nem állt meg az idő. Otthon, közvetlen közelé­ben van egy titkos erő, aki furja­­faragja börtöne rácsát. Látja, tudja, a közülük külföldre sza­kadtakra nem nagyon számíthat, azok egymás szemétjében bukdá­csolnak — tisztesség ne essék szólván, — kevés kivétellel, ön­magukért. __ Visszatérve a felhívás ügyé­re, egy csepp dialektikát belecse­pegtetve, másszinüre is lehet fes­teni a dolgot. Tudjuk, Rákosi kül­földi kopói mindenütt ott szag­lásznak. Hátha neszét vették az ügynek, s hogy a magyar nép ott­maradjon május elsején árván, vigasztalanul, ernyedten és ájul­­tan a reménytelenségtől, ők ma­guk kezdték köztudatba dobni, hogy beugratás. — Hasonló esetben, műiden le­hetséges. Ki tudná ma megmon­dani, hogy a két háború közti Ma­gyarországon melyik röplapot ad­ta ki a rendőrség, melyiket az il­legalitásban lévő moszkoviták “Magyarországi Kommun ista Párt” aláírással?! Akkor sem, ma sem tudná megmondani sen­ki. Horthy rendőrsége is értette a módját, hogy kell müszervezke­­déseket “leleplezni.” Rákosiék sem mennek érte a szomszédba. Szőrszálhasogatással legjobb sem­mit sem csinálni. Aki nem csinál semmit, biztosan nem téved. — A felhívásban személy sze­rint senki sincs kockáztatva, job­ban mondva, mindenki élete haj­szálon függ anélkül is . . . — Kérdezhetné még valaki azt is, hogy egyáltalán kikerülhet­nek-e hasonló szövegezésű Írások? — Igen. Levélellenőrzés ide vagy oda, feltételezhető, hogy sok eset­ben maga a cenzor is megtoldaná néhány sorral, ha feltűnés nél­kül tehetné. Továbbá, mit lehet tudni, mit csempésznek át a ha­táron az orosz katonák egy üveg pálinkáért, avagy mit csúsztat­nak ismeretlen kezek a nyugati államokba irányuló, leólmozott vasúti kocsik ajtó-, vagy ablak­réseibe? — Hogy otthon van földalatti mozgalom, ez valószínű. Régi múltja van a magyar munkás­ságnak ebben. De az sem változ­tatna a dolgon, ha Bécsben szer­kesztették volna a felhívást. A rádió és “Az Ember” révén célba fog találni. Látva az otthoniak, hogy a külföldre szakadtakra nem igen számíthatnak, reményt önt beléjük, hogy eiesettségükben is van bennük annyi erő, ha bo­torkálva is, megtehetik az első lépéseket felszabadulásuk felé. — * * * Eddig tartott vitatkozásunk. Mindent összegezve: _ véleményem szerint az cselekedett helyesen, aki ösztönét követve ki mert áll­ni a gátra. Nem pedig az, aki ilyes vagy olyas okoskodásokkal bedugta fejét a homokba. Szelíd meditáció a “csendőmap’-ról (MONTREALI LEVÉL) Az M.H.B.K. legutóbb u.n. CSENDÖRNAPOT rendezett, a­­melyen a főcsoportvezetők az egekig dicsérték a csendőrséget, mondván, hogy ők a hazafiság, a jellem, a becsület, az erény, a bá­torság, a fegyelem megtestesítői, a lovagiasság, a jellem ideáljai stb. A befutott jelentésekből azt lá­tom, hogy ezeken a csendőrnapo­kon a főcsoportvezetők sok min­denről megfeledkeztek, épen azért bátorkodom k ü 1 önvéleményemet bejelenteni és megkísérelni mind­azt, amiket én mondottam volna el M.H.B.K. főcsoportvezetői mi­nőségben. Kezdjük tehát: Bajtársak! Sajnos olyan múlta­tok van, hogy ajánlatos minde­nütt letagadni, hogy valaha is csendőrök voltatok. Úgy az óha­zában, mint az emigrációban nagyon vegyes érzelmekkel emlí­tenek benneteket. Például a föld mélyében dolgozó bányászok soha nem tudják a tatabányai és a pécsbányavidéki sortüzeiteket el­feledni! Őket ezek a sortüzek űz­ték ki a tengerentúlra, szerteszét a világba és az ő lelki szemeik előtt még ma is folydogál kedves társaik és rokonaik kiontott vére. De nemcsak a bányák mélyén, hanem a gyárakban, a farmokon is találkoztok olyan honfitársak­kal, akik nem bírják feledni a hódmezővásárhelyi és egyéb bér­harcokat, amikor is kénytelenek voltak tömegesen menekülni szu­ronyaitok elöl, nekivágni a nagy óceánnak, a nagy bizonytalanság­nak, hogy éhező családtagjaiknak egy karéjjal nagyobb kenyeret adhassanak. Bajtársak: Amikor már az egész világ felhördült a magyarországi zsidóüldözések hallatára, akkor a német szövetségeseitek azzal vá­laszoltak, hogy ök nem üldözik a zsidókat, ezt a magyarok cselek­szik. Ezt bizonyítandó, filmfelvé­teleket készítettek a zsidók ma­gyarországi bevagonirozásáról és deportálásáról. Ezekkel a filmfel­vételekkel elárasztották a semle­ges külföldet és ennek révén Ang­liát, Franciaországot és az USÁ-t így vett tudomást az egész világ a magyar királyi csendőrségről. Ezt úgy hívják, hogy német be­tyárbecsület. Jómagam is láttam annakidején egy ilyen filmet Svájcban. A nagyváradi zsidók bevagonirozását ábrázolta. Az ál­lomás felvételi épülete előtt né­hány magyar csendőrtiszt beszél­get néhány SS-tiszttel. Egy külső vágányon pedig 10-12 marhava­gon, előttük az u.n. rampa, ame­lyen át a magyar királyi csend­­őrség puskatussal veri be a zsidó asszonyokat és férfiakat, gyere­kestül és nyolcvanadmagukkal a vagonokba. A férfiaknál egy kis batyu, a nők a kis gyermekeiket viszik vagy vezetik. Ott van — például — az a három kakastollas vitéz csendőr, amelyik annakidején felkötött karral vggy bekötözött nyakkal vagy fehér kötéssel ellátott lábbal sétálgatott Újvidék uccáin, mint­ha a zsidók vagy szerbek az abla­kokból rájuk lőttek volna. Ez volt az oka, hogy 176 üres gyer­mekkocsi siratta gazdáját a be­fagyott, de meglékelt Duna part­ján. A vezetőket: Szombathelyit, Grassyt, Feketét, Bajort és egy­néhány csendőrt Tito már fele­lősségre vont. Mielőtt azonban ez megtörtént, Titoék egy hosszú lista nevet kivallattak belőlük. Ugyebár baj társak, az altiszti iskolában arra tanítottak benne­teket, hogy egy főrendet vagy or­szággyűlési képviselőt csak akkor) szabad előállitani vagy őrizetbe venni, ha az illetőt a főrendiház vagy a képviselőház kiadja, va­gyis mentelmi jogát felfüggeszti. Ez az ezeréves magyar alkot-1 mány. Mármost mi történt 1944 már­cius 19-én? Berontott hazánkba a velünk szövetséges Németország csendőrsége, német rablógyilko­sok tömege, amelyet Gestaponak, Geheime Staatspolizei-nak hiv-I tak. E rablógyilkosoknak a pa­rancsnoka egy Winkelmann nevti szintén rablógyilkos volt. Még aznap letartóztatta a ti legfőbb parancsnokotokat, Keresztes Fi­scher Ferenc belügyminisztert és j országgyűlési képviselőt, Sigray és Apponyi gróf főrendeket, Pe­­yer Károly, Rassay Károly, Baj­­csy-Zsilinszky Endre stb. ország­­j gyűlési képviselőket. Másnap Buchinger Manó országgyűlési képviselőt is keresték, de nem ta­lálták otthon. Buchinger hazajö­vet értesült a történtekről, egye­nesen az Astoriába hajtatott és jelentkezett. Két rablógyilkos azonnal közrefogta és felkisérte a bandavezérhez. Belépvén az elő­szobába, a következő kép tárult eléje: a rablóvezér Winkelmann ajtaja előtt 4 darab csendőr­törzstiszt várakozott teljes dísz­ben. Amikor Buchingert meglát­ták, azt hinnétek, hogy odaugrot­tak a kíséretéhez és élénken tilta­koztak az alkotmány megsértése ellen. Nem ez történt, kedves baj­­társak. Az történt, hogy a 4 csend­őr közül az egyik elnevette ma­gát és nevetve mondotta: “Na megvan már a Manó is.” Utána a négy galléros tiszt bement a náci rablóvezérhez várni a további pa­rancsot. Ezt akartam veletek közölni bajtársak az első csendőrnap al­kalmából. Kár, nagy kár, hogy vezetőitek ezt megrendezték, de hát valamiből nekik is élni kell. Amint azonban látjátok, nektek vezekelni, nem pedig ünnepelni kell. Hálát kell adnotok az Egek Urának, aki elhozott benneteket ebbe az országba, amelyik hajlan­dónak nyilvánítja magát benne­teket befogadni és múltatokat fe­ledve fiai gyanánt tekinteni. Ne hallgassatok volt vezetőitekre, mert azoknak köszönhetitek évek óta a hontalanság keserű kenye­rét. És ha ezek fogják nektek to­vábbra is mutatni a Magyarok Útját, akkor rátok az örök honta­lanság fog várni. Elég volt már az ilyen vezetőkből, ne engedjétek, hogy tovább is játszanak a somo­tokkal. Képezzétek át magatokat, eltitkolva, hogy kik voltatok és becsületes tevékenységgel szolgál­játok uj hazátokat, a demokrácia áldott otthonát. (ALÁÍRÁS) Three’s the Number! .. ..... M *• < The Magid triplets, Eddie, Dennis and Mike, age 9, of Kew Cardens Hills, New York, help Uncle Sam point out that interest on u,, S. Defense Bonds (Series E) has been increased to three per cent. Női ruhák alakítása, igazítása, helyrehozása a legutolsó divatnak megfelelően. Hívja: Tel. SChuyler 4-9843 -- kérje Miss Ethel-t. Kívánatra házhoz jön.

Next

/
Thumbnails
Contents