Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)
1952-05-31 / 23. szám
May 31, 1952 AZ EMBER 7-ik o:d<]$ Hogyan lesz az ágyutöltelékből boldog ifnioó* avagy méc Rákosi tanítványai lljUSdg, S£M MIND KITŰNŐ TANULÓK... 1950 junius 4-én a budapesti kommunista kormány "Nemzetközi Gyermejmap”-ot tartott, felvonulásokkal, beszédekkel és hasonló ceremóniákkal. Többek között erre 'az alkalomra kiadtak egy 5-bélyegből álló sorozatot is, 20, 30, 40, 60 fillér és 1 forint 70 fillér értékben. A bélyegek mindegyike gyönyörű gyermekeket és azok életéből vett jeleneteket ábrázol és a szokott propagandafrázisok vannak rajtuk: “Harcolunk a békéért, a jobb életért,” “Legdrágább kincsünk a gyermek” (Rákosi mondása), “Jó tanulással harcolunk a békéért” és "Szocializmus épitői leszünk” De bizony baj lett a 60 filléres bélyeg feliratával. Ezen egy cserkészfiu van az előtérben, mögötte táborozó sátrak és katonásan felvonuló cserkészcsapat. Az elfogadott felirás ez volt: “Utánpótlásunk a jövő harcaihoz.” Ez aztán mégsem nagyon*, békés gárháborus mellékterméke volt, az elnyomatás, az Leninék és Sztálinék számára “átmeneti” főcéllá lett, a diktátorok diktaturá- J jává. Teljesen megfelelően az ő felfogásuknak, hogy mig a tizennyolcadik század forradalmai, ‘‘polgári kapitalista” forradalmak lévén, a szabadságot vallották, ők, ' szocialista és kommunista Célért csinálva forradalmat, az elnyomatás, rabtartás üdvösségét vallják. A forradalmak azonban nem szokták tudni, utóbb miféle csízió alá sorozzák őket. A francia forradalom, különösen annak rémuralmi, terror korszaka, bizony jórészt szocialista felforgató, társadalmat gazdaságilag átalakító jelszavak uralma alatt állt. Ezek a szocializmusok légvári dolgok voltak, John Adams le is szedi róluk a keresztvizet. De azért nagy volt a szerepük. A felszabadulási ösztön ezen a téren is, a tömeg gazdasági létének dolgában is, ugyancsak dolgozott; forradalmak türelmetlenek, mindent egyszerre akarnak megvalósítani, azért forradalmak. Disraeli egyik regényében az 1830-as júniusi forradalomról van szó. és egy szereplő azt mondja: az a középosztályok forradalma volt. Mire a másik, nyilván már Lord Beaconsfield nevében, azt feleli: Középosztályok nem raknak torlaszokat. Bizony nem a középosztályok rakják a barrikádokat. És bár az se, igaz atnit bizonyos modern történészek szeretnének elhitetni, hogy minden forradalmat egy kalap alá vesznek, hanem mindenik forradalomnak sajátos a korszerű jellege s jelentősége: de azért kétségtelen, hogy minden forradalomnak megvan a maga munkási, proletári, szociális sodra. És Leninékre nemcsak a jakobinus diktatúrának volt döntő hatása, hanem a tizennyolcadik század aszkétikus légvári szocializmusának is, — talán inkább mint' Marxnak. Már csak azzal is, ahogyan Lenin belekontárkodott a bölcseletbe, már azzal is lényegében szem befordult Marx-al. Lenin alapjában a tizennyolcadik századnak gépies máterializmusát vallotta és védte hevesen, a részben Descartes-on, majd istentagadáson vagy szabadkőműves istenhiten épült anyagelvüséget; mig Marx a spekulativan elmélyedő német filozófia fia volt és maradt haláláig. Ha már: akkor inkább Engels-el tartott bölcseleti rokonságot, aki megismeréstan dolgában éppolyan botfülü volt mint Lenin. Ámde nem csupán a bölcselet világában, hanem, szervesen, a szociális felforgatás kérdéseiben is, Leninék visszatértek inkább a tizennyolcadik század mechanikusan primitiv társadalmi és gazdasági hatalom-cseréjéhez, semmint Marx komplikált, bonyolult gondolkodását követték volna cselekedeteikben. Különösen a Lenin előtti és vele egykorú orosz anarchiák hatása alatt, az orosz diktaturás forradalom és aztán a Sztálinizmus, Babeuf-ön, Buonarotti-n, Fourier-n és végül Blanqui-n által, ugyancsak a tizennyolcadik század befolyása alatt állt. Hanem szóljunk ismét Haraszti Zoltán könyvéről magáról. Aki meg akarja ismerni amerikai hazája születésének szellemi történetét, az vegye kezébe ezt a nagyor értékes könyvet. Egy könyvtál elolvasását takarítja meg magának. Cime: “John Adams and th€ Prophets of Progress,” megjeleni a Harvard University Press kiadásában, ára 5,- dollár. Az emigráció valsaga azzal kezdődik, hogy egyesek számbavehető hívek nélkül úgy akarnak ágálni a színen, mintha otthon lennének, tömeggel a hátuk mögött, egy kiépített államgépezet keretében. Olyan szétvert hadsereghez lehet ezt hasonlítani, ami csak tisztekből áll, altiszteket s a legénységet legfeljebb egy-két pártzupás és néhány tisztiszoiga képviseli. Nincs ebben semmi különös, hiszen minden rendszerváltozás után főleg a vezetők kénytelenek ! és tudnak elmenekülni; nagyobb tömeg ha akarná sem követhetné, elvégre egy egész ország nem vonulhat emigrációba. A vezetők rendszerint az értei- j miségi osztályhoz tartoznak s ha valaki a tömegből képezte és törte is fel magát az illető politikai párt tisztjévé, az emigrációban j mindenféleképp előáll az a helyzet, hogy mindenki parancsolni akar (ha lenne kinek! . . .) mindenki döntő harcra készül vezetni ólomkatonáit az őt távozásra kényszerítő rendszer ellen ... ha ólomkatonákon kívül lenne kivel! Súlyos vezényszavak pukkannak semmivé a kávéházi asztalok felett; apró részletekig kidolgozott haditervek megvalósítás nélkül kerülnek papírkosárba, gyürődnek foszlányokká zsebben vagy valami még otthonról hozott, erős hervadásnak indult aktatáska mélyén. Évek teltével változik a kép . . . őszülni kezd nemcsak az emigráns, de jelszavai, tervei is . ... mindtöbb hajszál marad az Idő fésűjében, mig végre ottmarad kopaszon, hazai tolláit kihullatva, esőverte érzelmeit idegen nap alatt száritgatva, imbolyogva szédeleg, maga sem tudja mit akar. Másfelé huzza a fej, másfelé a szív ... a kettő között megszakadt az összhang, az egyik hazafelé ösztökéli, — de hogyan? — a másik maradásra nógatja, — de minek? . . . A zupások is megunva a zsoldtalan katonáskodást, tisztiszolgaként gazdájuk politikai csizmáját fényesíteni, független utakra lépnek kenyeret keresni, (még jó, ha nem önállósítják magukat uj csoport- vagy pártalakitassal!) s több és többet emészt fel a lelkesedésből, már csak könnyeket tud szemükbe csalni a Rákóczi-induló, cigányzene vagy a Himnusz, de a kezdet-kezdetén még csülökre fogott fegyver (hol?, mikor?— , 7 „ I maguk sem tudjak) kiesett a kézből. A tarisznya csücskében utolsónak maradt kincs: a NYELV is mindjobban csak a hazulról hozott utravaló pogácsa morzsája J lesz, nem méltóságában csengőbongó harang, hanem a böjti hetet hirdető kereplő, ami feltámadásra szól ugyan, de a Golgota- j elhagyás, a keresztről való leszállás késik, mint a fagyálló föld alól napfényre törni nem tudó virág. Mikor már minden reménytfakasztó gyökere rojtossá csatakosodott s hogy mégis fontosságot tulajdonítson magának, mivel más nem találja annak, azt a bogarát kezdi röpülni tanítani, hogy “mit viszünk haza?” Na, ugyan mit? Semmit! Valamit mégis: az emigráns marakodástól cafrangokban lógó véres fülüket, s az összegyűjtött emigránslapok példányait, amit betehetnek valamelyik muzeum könyvtárába szakállasodni, mig valami irodalmi borbély le nem kaparja róluk az évtizedes koszt, hogy belenézzen csupasz arcába, hogy is nézett ki egy vízözön korabeli ember, akit Noé elvi eltérés miatt lerepitett a bárkáról. Mindenki hires szellemi kincs letéteményesének képzeli magát, még saját elkeserült emigráns létét is . . . nem tud róla, hogy már rég kivonták a forgalomból, s újat nyomtak helyébe. Főleg demokrata nagybirtokosoknak képzelik magukat, s ha már külföldön megéltek ennek hozadékából, otthon sem szeretnének napszámba kapálni járni. Elfelejtik, hogy Kossuthék anynyit ültettek el ebből a nemes palántából, hogy azóta is irtják, s mégsem fogynak ki belőle, s ha szabadon engedik fejlődni, olyan bő termésnek iramodik, hogy külföldre is szállíthatunk. Nemzeti függetlenség? “Zöld erdők harmatát, piros csizmám nyomát . . .” (Rákóczit és kurucait felesleges bemutat-Szocializmust? i Ebben is egyike voltunk az élen- ■ járóaknak. Iparunk, ipari képzésünk meg- * állta a helyéi világszerte, ugyan-; úgy művészeink. Törvényeink is európai színvonalúak — papíron. Gyakorlat? Az más. Hogy mégis a világ egyik legelhagyottabb nemzete voltunk és vagyunk? Félő, hogy épp azt viszik haza, ami ebbeli életünket öregbiti. Talán Horthy kitömött fehérlovát akarják, vagy az Örményországból nyakunkba szakadt Szalosjan-i Szálasi “fajmagyar” “talajgyökeret” légcsáppal? Hogy mi az a iégcsáp? Ha valaki megmagyarázza nekem, mi az a talajgyökér, hajlandó vagyok neki megmagyarázni mi az a légcsáp, bár jelen pillanatban fogalmam sincs róla. Ezek mind olyan bolondgombák. amiket elkoboznak a határnál. A rómaiaknak mintegy 30,000 különféle istenük volt, úgyhogy ! Petrone szkeptikus bölcselő gúnyosan jegyezte fel: “Országunk annyira be van népesítve istenekkel, hogy sokkal könnyebb egy istennel, mint egy emberrel találkozni.” Emigrációnkban is annyi bizottmányi, albizottmányi, pártbeli és csoportbeli levegőthasogató rádió- j isten és félisten van, hogy mi is elmondhatjuk ugyanezt. A többit tudjuk kívülről, hogy minden szentnek és istennek maga felé hajlik a keze s a kérdés továbbra is függőben marad: hol van hát elásva a döglött kutya, amit ők kincsként akarnak az országnak hazavinni? Hisz még abban a néhány szál magyarban sem tudnak fegyelmet tartani, aki ilyen vagy olyan érdekből hozzájuk tartozik. Mindenki úgy járja a csárdást, ahogy akarja, rendszabályozni nem lehet részben mert minden kopoltyura szükség van, részben ki vannak téve, hogy fegyelmezni akarás esetén az illető átmegy a szemben lévő vetélytárs korcsmájába duhajkodni s kiállva annak ajtajába, a világnak kiáltja az odaátról hozott piszkos dolgokat. Hiba a politikai képzetlenség is. Vannak olyan kisgazdák, akik földet csak virágcserépben . . . munkásvezetők, akik gyárat csak filmen láttak és demokraták, akiknek már magától a szótól lelkiiszonyuk van. Egyben nagyok: olyan irányelvet tapostatni ki maguknak, amin lehetővé válik a mindennapi tejbeapritás lehetőségének elérése. “Hazabeszélnek,” de ez alatt saját házuktáját értik, az ország felé küldött ömlengésük légüres tér hiján nem jut tovább az emigráns politika szűk egénél. Földdöngető lépteikkel csak egymást tapossák körbe-körbe, azon túl a tehetetlenség törvénye üli meg őket. Hiábavalóan pocsékolják az emigráns-erő benzinjét, csak puffog a motor, anélkül, hogy haladna. Nélkülük épugy jól vagy roszszul mennek otthon a dolgok, _ mint velük és politikájukkal. Ha mégis változás állna be, ehhez több köze lesz a perzsa petróleum, a Japánnal megkötött béke, avagy más hasonlóknak, mint nekik. Harsonájuk gyerektrombita ahhoz, hogy meg tudjon inditani egy hadsereget. Az emigráció mindig irányittftt és sohsem irányitó. Tolmács, aki közvetíti egy más hatalom gondolatát. Hogy ez találkozik az otthon élőkével? — egyszerűen a nemzetközi nagybolygók útjába sodródtunk. A legjobb emigráns politika: egybetartani a külföldre szakadt magyarságot. De a szélsőségeknek, a parancsuralmi rendszereknek híveit ki kell közösíteni, támadásukat visszaverni, de vitázni velük falrahányt borsó, mert még fontosságot tulajdonítanak maguknak. Dorong ellen csak doronggal lehet és kell harcolni; a betűt, a tollat az emberi jogok, a szabadság védelmére, követelésére találták fel, a nyomdagépet festékkel és nem vérrel szokás kenni. Főleg, ne nézze senki a New Yorkban, avagy máshol épített légvárát a budapesti képviselőháznak. Azért, mert a moszkvai kakuk beletojta tojását a padsorokba, változás esetén sem New York, sem London nem kívánja a szétvert és szétzavart szarkafészekbe beletojni a sajátját . . .. HOLLÓS BÖZSI ANGOL-MAGYAR magyar - angol fordítási és bevándorlási ügyekben segítő irodája készséggel áll az amerikai magyarság rendelkezésére. Cim: 55 West 42 Si. (R’bom 1046) New York 18, N. Y. Telefon: LO 4-3619 HAZaV~ SZALÁMI . | és mindenfajta jó JDL J / hurka, kolbász. T** ifi HFF sonka’ szalonna éa friss hús. stb.. Igaz« HAZAI MÓDI — kapható: Mertl József magyaK ■■ - hentesnél 1508 2ND AVE. Te!.: RH 4-8292 Mrs.Herbst s 1437 Third Ave., N.Y.C. Tel. BUnerfield 8-0660 VALÓDI. HAZAI JEGESKA VÉ! A legfinomabb készítésű rétesek, sütemények és torták. Hallgassa minden vasárnap d.u. 3-tól 3.15-lg Mrs. Herbst rádióóráját: WWRL állomás 1600 ke. MAJESTIC HOTEL FLEISCHMANNS, N. Y. Telefon: 181 * ------ MEGNYITÁS: MÁJUS 24 -----Ünnepi Detention Day MÁJUS 29-ről JUNIUS 1-ig. Művészi műsorról Fleischmanns-ban először OTTO FASSEL világhírű kamaraénekes gondoskodik. Igazgató: Kovács Elek. MAGYAR-OSZTRÁK KONYHA KOVÁCS CLARA és SZÉKELY ANNA vezetésével. 3 nap teljes ellátással $26-tól. Napi ár $9.50. MAPONT A DÉLUTÁNI TÁNC. BÁR ESTI MŰSORRAL. REZERVÁLÁSOKAT FELVESZ: New World Trading Co. Jimmie S. Gruber 233 W. 42 Sr„ N.Y.C. 2128 E. 21 Sr, Brooklyn Te!: LO 4-5290 Tel: NI 6-1131 mondás és az utolsó pillanatban észrevették ezt a béke-baklövést és gyorsan ujranyomták . . . most már kijavítva a mindig jó bolseviki stílusban megirt “Szabad hazában, boldog ifjúság” felírással. Az első kiadást megsemmisítették és a második került csak a hazai és a jó dollárokat fizető külföldi bélyeggyűjtők kezébe. Egy kevés eredeti felirásu 60- filléres bélyeg az első kiadásból valahogyan azonban külföldre jutott és a piac jó drágán jegyzi ezeket. Kezemben van egy ilyen első kiadású és persze a közönséges, második kiadású “Gyermeknap”bélyeg is s el kell gondolkoznom azon, hogy ha olyan békeszerető “Rákosi apánk,” hogy a legdrágább kincsnek tekinti a gyermeket, MIÉRT akarja azokat a jövő harcaiban utánpótlásnak, orosz ágyutölteléknek használni? . . . EGY BÉLYEGGYŰJTŐ Az emigráció válsága Irta: PERNEKI MIHÁLY
