Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)

1952-05-31 / 23. szám

May 31, 1952 AZ EMBER 7-ik oidcf Hogyan lesz az ágyutöltelékből boldog ifjúság, AVAGY MÉG RÁKOSI TANÍTVÁNYAI SEM MIND KITŰNŐ TANULÓK... gárháborus mellékterméke volt, az elnyomatás, az Leninék és Sztálinék számára “átmeneti” fő­céllá lett, a diktátorok diktatúrá­jává. Teljesen megfelelően az_ ő felfogásuknak, hogy mig a tizen­nyolcadik század forradalmai, “polgári kapitalista” forradalmak lévén, a szabadságot vallották, ók, szocialista és kommunista célért csinálva forradalmat, az elnyomatás, rabtartás üdvösségét vallják. A forradalmak azonban nem szokták tudni, utóbb miféle csí­zió alá sorozzák őket. A francia forradalom, különösen annak rémuralmi, terror korszaka, bi­zony jórészt szocialista felforgató, társadalmat gazdaságilag átala­­kitó jelszavak uralma alatt állt. Ezek a szocializmusok légvári dolgok voltak, John Adams le is szedi róluk a keresztvizet. De azért nagy volt a szerepük. A fel­­szabadulási ösztön ezen a téren is, a tömeg gazdasági létének dol­gában is, ugyancsak dolgozott; forradalmak türelmetlenek, min­dent egyszerre akarnak megvaló­sítani, azért forradalmak. Disra­eli egyik regényében az 1830-as júniusi forradalomról van szó, és egy szereplő azt mondja: az a kö­zéposztályok forradalma volt. Mire a másik, nyilván már Lord Beac­­onsfield nevében, azt feleli: Kö­zéposztályok nem raknak torla­szokat. Bizony nem a középosztá­lyok rakják a barrikádokat. És bár az se igaz amit bizonyos mo­dern történészek szeretnének el­hitetni, hogy minden forradal­mat egy kalap alá vesznek, ha­nem mindenik forradalomnak sa­játos a korszerű jellege s jelentő­sége; de azért kétségtelen, hogy minden forradalomnak megvan a maga munkási, proletári, szociá­lis sodra. És Leninékre nemcsak a jakobinus diktatúrának volt döntő hatása, hanem a tizen­nyolcadik század aszkétikus lég­vári szocializmusának is, — talán inkább mint Marxnak. Már csak azzal is, ahogyan Lenin belekon­­tárkodott a bölcseletbe, már azzal is lényegében szem befordult Marx-al. Lenin alapjában a ti­zennyolcadik századnak gépies materializmusát vallotta és védte hevesen, a részben Descartes-on, majd istentagadáson vagy sza­badkőműves istenhiten épült anyagelvüséget; mig Marx a spe­kulálván elmélyedő német filo­zófia fia volt és maradt haláláig. Ha már: akkor inkább Engels-el tartott bölcseleti rokonságot, aki megismeréstan dolgában épp­olyan botfülü volt mint Lenin. Ámde nem csupán a bölcselet vi­lágában, hanem, szervesen, a szo­ciális felforgatás kérdéseiben is Leninék visszatértek inkább a ti­zennyolcadik század mechaniku­san primitív társadalmi és gazda­sági hatalom-cseréjéhez, semmint Marx komplikált, bonyolult gon­dolkodását követték volna csele­kedeteikben. Különösen a Lenin előtti és vele egykorú orosz anar­chisták hatása alatt, az orosí diktaturás forradalom és aztán a Sztálinizmus, Babeuf-ön, Buona­­rotti-n, Fourier-n és végül Blan­­<5ui-n által, ugyancsak, a tizen­nyolcadik század befolyása alatt állt. Hanem szóljunk ismét Haraszti Zoltán könyvéről magáról. Aki meg akarja ismerni amerikai ha­zája születésének szellemi történe­tét, az vegye kezébe ezt a nagyon értékes könyvet. Egy könyvtár elolvasását takarítja meg magá­nak. Cime: “John Adams and the Prophets of Progress,” megjelent a Harvard University Press kia­dásában, ára 5.- dollár. KÉRI PÁL Az emigráció válsága azzal kez­dődik, hogy egyesek számba­­vehető hívek nélkül úgy akarnak ágálni a színen, mintha otthon lennének, tömeggel a hátuk mö­gött, egy kiépített államgépezet keretében. Olyan szétvert hadse­reghez lehet ezt hasonlítani, ami csak tisztekből áll, altiszteket s a legénységet legfeljebb egy-két pártzupás és néhány tisztiszolga képviseli. Nincs ebben semmi különös, hi­szen minden rendszerváltozás után főleg a vezetők kénytelenek és tudnak elmenekülni; nagyobb tömeg ha akarná sem követhet­né, elvégre egy egész ország nem vonulhat emigrációba. A vezetők rendszerint az értel­miségi osztályhoz tartoznak s ha valaki a tömegből képezte és tör­te is fel magát az illető politikai párt tisztjévé, az emigrációban mindenféleképp előáll az- a hely­zet, hogy mindenki parancsolni akar (ha lenne kinek! . . .) min­denki döntő harcra készül vezet­ni ólomkatonáit az őt távozásra kényszerítő rendszer ellen ... ha ólomkatonákon kívül lenne kivel! Súlyos vezényszavak pukkan­nak semmivé a kávéházi asztalok: | felett; apró részletekig kidolgo­zott haditervek megvalósítás nél­kül kerülnek papírkosárba, gyú­ródnék foszlányokká zsebben vagy valami még otthonról hozott, erős hervaőásnak indult aktatáska mélyén. Évek teltével változik a kép . . . őszülni kezd nemcsak az emig­ráns, de jelszavai, tervei is . . . mindtöbb hajszál marad az Idő fésűjében, mig végre ottmarad kopaszon, hazai tolláit kihullatva, esőverte érzelmeit idegen nap alatt száritgatva, imbolyogva szé­­deleg, maga sem tudja mit akar. Másfelé huzza a fej, másfelé a szív ... a kettő között megsza­kadt az összhang, az egyik haza­felé ösztökéli, — de hogyan? — a másik maradásra nógatja, — de minek? . . . A zupások is megunva a zsold­­talan katonáskodást, tisztiszolga­ként gazdájuk politikai csizmá­ját fényesíteni, független utakra lépnek kenyeret keresni, (még jó, ha nem önállósítják magukat uj csoport- vagy pártalakitással!) s !a munkában felzabált izem mind nom ) HAZAI SZALÁMI és mindenfajta jó hurka, kolbász, sonka, szalonna és «tfriss hús, stb., igazi HAZAI MÓDI — kapható: Mertl József magyar hentesnél 1508 2ND AVE. Te!.: RH 4-8292 öbb és többet emészt fel a lelke­­iedésből, már csak könnyeket tud szemükbe csalni a Rákóczi-indu­­ó, cigányzene vagy a Himnusz, le a kezdet-kezdetén még csülök­­e fogott fegyver (hol?, mikor?— naguk sem tudják) kiesett a kéz­iül. A tarisznya csücskében utolsó­nak maradt kincs: a NYELV is mindjobban csak a hazulról ho­­cott utravaló pogácsa morzsája lesz, nem méltóságában csengő­­bongó harang, hanem a böjti he­tet hirdető kereplő, ami feltáma­­lásra szól ugyan, de a Golgota­­elhagyás, a keresztről val<f leszál­lás késik, mint a fagyálló föld alól napfényre törni nem tudó virág. Mikor már minden reménytfa­­kasztó gyökere rojtossá csatako­­sodott s hogy mégis fontosságot tulajdonítson magának, mivel más nem találja annak, azt a bo­garát kezdi röpülni tanítani, hogy “mit viszünk haza?” Na, ugyan mit? Semmit! Valamit mégis: az emigráns marakodástól cafran­­gokban lógó véres fülüket, s az összegyűjtött emigránslapok pél­dányait, amit betehetnek vala­melyik muzeum könyvtárába sza­­kállasodni, mig valami irodalmi borbély le nem kaparja róluk az évtizedes koszt, hogy belenézzen csupasz arcába, hogy is nézett ki egy vízözön korabeli ember, akit Noé elvi eltérés miatt Ierepitett a bárkáról. Mindenki hires szellemi kincs letéteményesének képzeli magát, még saját elkeserült emigráns lé­tét is . . . nem tud róla, hogy már rég kivonták a forgalomból, s újat nyomtak helyébe. Főleg demokrata nagybirtoko­soknak képzelik magukat, s ha már külföldön megéltek ennek hozadékából, otthon sem szeret­nének napszámba kapálni járni. Elfelejtik, hogy Kossuthék any­­nyit ültettek el ebből a nemes pa­lántából, hogy azóta is irtják, s mégsem fogynak ki belőle, s ha szabadon engedik fejlődni, olyan bő termésnek iramodik, hogy kül­földre is szállíthatunk. Nemzeti függetlenség? “Zöld erdők harmatát, piros csizmám nyomát . . (Rákóczit és kurucait felesleges bemutat-Szocializmust? Ebben is egyike voltunk az élen­­járóaknak. Iparunk, ipari képzésünk meg- \ állta, a helyét világszerte, ugyan­így művészeink. Törvényeink is ‘urópai színvonalúak — papíron, gyakorlat? Az más. Hogy mégis a világ egyik legel­­íagyottabb nemzete voltunk és agyunk? Félő, hogy épp azt viszik haza, írni ebbeli életünket öregbiti. Ta­­án Horthy kitömött fehérlovát ikarják, vagy az Örményország­ul nyakunkba szakadt Szalosjan­­izálasi “fajmagyar” “talajgyökc­­et” légcsáppal? Hogy mi az a légcsáp? Ha valaki megmagyarázza ne­­;em, mi az a talajgyökér, hajlan­­ló vagyok neki megmagyarázni ni az a légcsáp, bár jelen pilla­­latban fogalmam sincs róla. Ezek mind olyan boiondgom­­>ák, amiket elkoboznak a határ­iál. A rómaiaknak mintegy 30,000 (ülönféle istenük volt, úgyhogy ’etrone szkeptikus bölcselő gu­­íyosan jegyezte fel: “Országunk innyira be van népesítve istenek­ül, hogy sokkal könnyebb egy is­­ennel, mint egy emberrel talál­­tozni.” Emigrációnkban is annyi bizott­­nányi, albizottmányi, pártbeli és soportbeli levegőthasogató rádió- j sten és félisten van, hogy mi is i ^mondhatjuk ugyanezt. A többit tudjuk kívülről, hogy í ninden szentnek és istennek ma­­ra felé hajlik a keze s a kérdés j ovábbra is függőben marad: hol ?an hát elásva a döglött kutya, imit ők kincsként akarnak az or­­izágnak hazavinni? Hisz még abban a néhány szál | magyarban sem tudnak fegyel­met tartami, aki ilyen vagy olyan •rdekből hozzájuk tartozik. Min­­ienki úgy járja a csárdást, ahogy ikarja, rendszabályozni nem le­het részben mert minden kopol­­tyura szükség van, részben ki tannak téve, hogy fegyelmezni akarás esetén az illető átmegy a : szemben lévő vetélytárs korcsmá­jába duhajkodni s kiállva annak ajtajába, a világnak kiáltja az odaátról hozott piszkos dolgokat. Hiba a politikai képzetlenség is. Vannak olyan kisgazdák, akik földet csak virágcserépben . . . munkásvezetők, akik gyárat csak filmen láttak és demokraták, a­­kiknek már magától a szótól lel­kiiszonyuk van. Egyben nagyok: olyan irányel­vet tapostatni ki maguknak, amin lehetővé válik a mindennapi tej­­beapritás lehetőségének elérése. “Hazabeszélnek,” de ez alatt sa­ját házuktáját értik, az ország fe­lé küldött ömlengésük légüres tér hijári nem jut tovább az emig­ráns politika szűk egénél. Föld­­döngető lépteikkel csak egymást Mrs.Herbsts 1437 Third Ave., N.Y.C. Tel. BUtterfield 8-0660 VALÓDI, HAZAI JEGESKAVÉ! A legfinomabb készítésű rétesek, sütemények és torták. Hallgassa minden vasárnap d.u. 3-tól 3.15-ig Mrs. Herbst rádió­óráját: WWRL állomás 1600 ke. 1 MOTEL FLEISCH MANNS, N. Y. Telefon: 181 ------ MEGNYITÁS: MÁJUS 24 -----­Ünnepi Decoration Day MÁJUS 29-től JUNIUS 1-ig. Művészi műsorról Fleischmanns-ban először OTTO FASSEL világhírű kamaraénekes gondoskodik. Igazgató: Kovács Elek. MAGYAR-OSZTRÁK KONYHA KOVÁCS CLARA és SZÉKELY ANNA vezetésével. 3 nap teljes ellátással $26-tól. Napi ár $9.50. NAPONTA DÉLUTÁNI TÁNC. BÁR. ESTI MŰSORRAL. REZERVÁLÁSOKAT FELVESZ: New World Trcding Co. Jimmie S. Gruber 233 W. 42 St., N.Y.C. 2128 E. 21 St, Brooklyn Tel: LO 4-5290 Tel: NI 6-1131 T I 1950 junius 4-én a budapesti kommunista kormány “Nemzet­közi Gyermejinap’-ot tartott, fel­vonulásokkal, beszédekkel és ha­sonló ceremóniákkal. Többek kö­zött erre az alkalomra kiadtak egy 5-bélyegből álló sorozatot is, 20, 30, 40, 60 fillér és 1 forint 70 fillér értékben. A bélyegek mind­egyike gyönyörű gyermekeket és azok életéből vett jeleneteket áb­rázol és a szokott propaganda­­frázisok vannak rajtuk: ‘.‘Harco­lunk a békéért, a jobb életért,” “Legdrágább kincsünk a gyer­mek” (Rákosi mondása), “Jó ta­nulással harcolunk a békéért” és “Szocializmus építői leszünk” De bizony baj lett a 60 filléres bélyeg feliratával. Ezen egy cser­­ltészfiu van az előtérben, mögöt­te táborozó sátrak és katonásan felvonuló cserkészcsapat. Az el­fogadott felírás ez volt: “Után­pótlásunk a jövő harcaihoz.” Ez aztán mégsem nagyon békés mondás és az utolsó pillanatban észrevették ezt a béke-baklövést és gyorsan ujranyomták . . . most már kijavítva a mindig jó bolse­­viki stílusban megirt “Szabad ha­zában, boldog ifjúság” felírással. Az első kiadást megsemmisítet­ték és a második került csak'a hazai és a jó dollárokat fizető külföldi bélyeggyűjtők kezébe. Egy kevés eredeti felirásu 60- filléres bélyeg az első kiadásból valahogyan azonban külföldre jutott és a piac jó drágán jegyzi ezeket. Kezemben van egy ilyen első kiadású és persze a közönséges, második kiadású “Gyermeknap”­­bélyeg is s el kell gondolkoznom azon. hogy ha olyan békeszerető “Rákosi apánk,” hogy a legdrá­gább kincsnek tekinti a gyerme­ket, MIÉRT akarja azokat a jövő harcaiban utánpótlásnak, orosz ágyútölteléknek használni? . . . I EGY BÉLYEGGYŰJTŐ Az emigráció válsága Irta: PERNEKI MIHÁLY tapossák körbe-körbe, azon túl a tehetetlenség törvénye üli meg őket. Hiábavalóan pocsékolják az emigráns-erő benzinjét, csak ptif­­fog a motor, anélkül, hogy halad­na. Nélkülük épugy jól vagy rosz­­szuj mennek otthon a dolgok, — mint velük és politikájukkal. Ha mégis változás állna be, ehhez több köze lesz,a perzsa petróleum, a Japánnal megkötött béke, a­­vagy más hasonlóknak, mint ne­kik. Harsonájuk gyerektrombita ahhoz, hogy meg tudjon indítani egy hadsereget. Az emigráció mindig irányított és sohsem irányitó. Tolmács, aki közvetíti egy más hatalom gon­dolatát. Hogy ez találkozik az otthon élőkével? — egyszerűen a nemzetközi nagybolygók útjába sodródtunk. A legjobb emigráns politika: egybetartani a külföldre szakadt magyarságot. De a szélsőségek­nek, a parancsuralmi rendszerek­nek híveit ki kell közösíteni, tá­madásukat visszaverni, de vitáz­ni velük falrahányt borsó, mert még fontosságot tulajdonítanak maguknak. Dorong ellen csak do­ronggal lehet és kell harcolni; a betűt, a tollat az emberi jogok, a szabadság védelmére, követelésé­re találták fel, a nyomdagépet festékkel és nem vérrel szokás kenni. Főleg, ne nézze senki a New Yorkban, avagy máshol épitett légvárát a budapesti képviselő­háznak. Azért, mert a moszkvai kakuk beletojta tojását a padso­rokba, változás esetén sem New YYtrk, sem London nem kivánja a szétvert és szétzavart szarkafé­szekbe beletojni a sajátját . . .. HOLLÓS BÖZSI ANGOL-MAGYAR magyar - angol fordítási és be­vándorlási ügyekben segítő irodája készséggel áll az amerikai ma­gyarság rendelkezésére. Cim: 55 West 42 SL (Room 1046) New York 18, N. Y. Telefon: LO 4-3619

Next

/
Thumbnails
Contents