Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)

1952-05-31 / 23. szám

6-ik oldal AZ EMBER May 31, 1952 Haraszti Zoltán könyve a második amerikai Elnök gondolatairól Lássátok feleim: ez egy ameri­kai karrier. Homályosan felködlik emlékeim között a lobogó hajú diák Pesten, és most ugyanez a Haraszti Zoltán, harminc egyné­hány esztendő nmltán, a bostoni Közkönyvtárban a ritkas ágok könyvtárosa, valamint a könyv­tár kiadványainak felelős szer­kesztője. És őrá, erre a hivatott tudósra bízzák az Egyesült Álla­mok korai történelme egy még kellőkép fel nem dolgozott rész­letének kiadását és méltatását. Mi ehhez képest az, ha a már odahaza is fürge üzletember itt kénytelen egy milliót keresni, mert otthonról kiverték. Igaz, ez is valami; de bizonyos megelége­déssel állapíthatjuk meg, hogy az idekerült magyar fiatalság között sokkal számosabbak azok, akik a tudomány legkülömbözőbb terein nyertek nevet és egyetemi tekin­télyt, mint az olyanok, akik szen­zációs vagyonokat szereztek itt a szerzés honában. De még ezek között is, — ö az a magyar, aki elsőrendű tekintély lett amerikai történelem dolgá­ban; a Harvard Egyetem kiadá­sában megjelent, John Adams-ról szóló tekintélyes könyv címlap­ján ott áll ez a konok magyar név, hogy “Zoltán Haraszti.” A bostoni könyvtárban ott sorakoz­nak John Adams-nak, a második Elnöknek, a Köztársaság egyik megalapítójának, sokat utazott diplomatának és a tizennyolcadik század egyik bizonyára nevezetes fiának kiolvasott könyvei. John Adams tollal kezében olvasott, széljegyzeteket irkáit a könyvei­re, vitatkozott a szerzőkkel. És minthogy ezek az egy életen át jegyzett vélemények és gondola­tok sokkal kerekebb képet adnak az Írójuk markáns egyéniségéről, kemény szelleméről mint megje­lent könyvei, cikkei és vitairatai, el lehet mondani, ezek a jegyze­tek az amerikai történelem e ke­véssé ismert és nem eléggé mél­tatott alakjának a főmüve. Ezeket a jegyzeteket adta ki most nagy történelmi munkában, Haraszti Zoltán. John Adams a maga korának hires embereit ol­vasta a 18-ik század “filozófusa­it,” szabadgondolkodókat, isten­tagadókat, az emberi haladás végtelen lehetőségeinek meg az eredendő “erény”-nek megszál­lottjait, többnyire franciákat, de angolokat is, Voltaire-től Nagy Frigyesig. És vitatkozott velük, a maga nagy klasszikus műveltsé­gének, gyakorlati, tapasztalati tudásának és elfogulatlan izmos ítéletének pozícióiból, sokszor go­rombán, sokszor találóan szelle­mesen, sokszor a maga bogarát zümmögtetve, a kétkamarás és végrehajtó - közeges rendszernek boldogító voltát. Haraszti Zoltán a bölcsek szövegeinek illető ré­szeit közli, reá pedig válaszul John Adams megjegyzését, pár­beszédes formában. Ezzel ezek­nek az elméleti fejtegetéseknek drámai formát ad, rendkívül* ér­dekessé, olvashatóvá, vonzóvá te­szi azokat; majdnem azt monda­nék, az Egyesült Államok ifjúko­rának egy fia-Plátoját adja né­­künk. Minthogy pedig John Adams ezeket a szellemi vitáit a könyvtár-szoba jóban slafrokkban magának vitázta, nempedig púde­res fővel, szűk selyemnadrágban a nyilvánosság számára, tehát egy igazándi testszagu ember ké­pét kapjuk portrénak, az ő gyak­ran zsörtölődő őszinteségével. És, én nem tudom, de talán mások is akkoriban, ha levetették volna az annyira szűk nadrágot hogy le­ülni is alig lehetett benne, ami­ért is walking breeches-nek hív­ták, és úgy gondolkoztak volna a nyilvánosság számára slafrokk­ban, nem ugyanarra a vélemény­re jutottak volna-e, mint John Adams: arra, ahogy nagyjában egy mai pallérozott okos elme gondolkodik a “filozófusok” vi­lágtól elrugaszkodott lerendezé­seiről. És természetesen, magáról a francia forradalomról. Ez az alakítása az anyagnak azonban a legkevesebb. Haraszti Zoltán mindenik Íróról, akinek John Adams válaszol, alapos és amellett élvezetes tanulmányt is ad, belehelyezve a korába, azok­nak viszonyát és jelentőségét kör­vonalazza odahaza és az akkori amerikai világban. Akárhány kö­zülök, mint például Mably abbé, a francia forradalom Marx-já, a­­kinek óriási befolyása volt a for­radalom szereplőire, ma már jó­formán elfeledettek, annyira, hogy Mably-nak címszava sincs az En­cyclopedia Britannica-ban. Ezt a történelmi munkát Haraszti Zol­tán hatalmas alapvető tudással és szorgos külön kutatással csi­nálta meg; de ez az ilyen vérbeli történésznél említésre is aíig'ér­­demes, mert magától értetődő. Ami a könyvet igazán jelentőssé teszi: az erre a hatalmas tudásra felépített kor-festmény. Ez a munka igazán creative writing, az irómüvészetnek teremtő telje­sít vénye, annak a kornak pano­rámája, az amerikai történelem nézőpontjából. Ahogy pedig a dolgokat kezeli, ahogyan Ítél és méltat, abban egy igazán fölé­nyes, elfogulatlan, hűvösen mé­­lyenjáró elme nyilatkozik meg. • Az amerikai történelem e fe­jezetéhez én majdnem hatökör vagyok, mondjuk ötökör. De, ol­­vasva-falva ezt a könyvet, nekem is eszembe jutottak széljegyzetek, amiket nem a margóra, hanem ide ebbe az újságba Írok meg. John Adams, ahogy alakja szob­­rászian kiformálódik benne, a PÉNZT takarít NADEL - nál NYÁRI RUHÁK $29.50 és feljebb SPORT KABÁTOK $12.75 és feljebb NADRÁGOK $5.95 és feljebb —_ IGAZÍTÁSOK VITIAA IT 1 T\FT ff f* INGYEN -----­ti 11" nuiiu 1/idll renmina KeresKeoo 104 FIFTH AVENUE New York City (a 15. és 16. utcák között, fent a 15-ik emeleten) Telefon: CHelsea 2-5666 és CHelsea 2-5355 v— NYITVA: NAPONTA ESTE 6-IG — “kapitalista” polgárnak igazándi | vérbeli figurája. Mégpedig, nem nagytőkés, nagybirtokos mint j Washington, Jefferson volt, vagy amilyen gazdaggá lett Franklin, hanem szerény közép - vagyonú. Mégis, ez a tipikusan polgári mó­don eszmélő ember, élesen, ha­raggal és gúnnyal, szembeszállt a francia forradalommal és külö­nösen azokkal az elméleti hirde-1 tőkkel, akik oly csábosán tudták beadni futóhomokra épített lég­váraikat a forradalomnak. Nem osztozott Burke nyers ellenforra­dalmi felfogásában, ahhoz sokkal józanabb volt, de haragosan el­utasította azt a fejlődést pusztí­tó aszkétikus “erény” - imádatot, aminek őre Robespierre volt és amit még1 az emberi haladás dog­matikusai is hirdettek, legfőbb jó gyanánt, amit az emberiség ©1- i érhet. Hát hogyan? Mindig azt adták be nékünk, hogy a francia forra­dalom hozta a világnak a kapi­talizmus uralmát. Hogy ez volt az akkori tőkés polgárság diadala tulajdonkép a középkor felett.' És most, egy akkori tipikus igazándi tőkés polgár, egy fölszabadult amerikai, akinek vérében még szemernyi emlék sem él a távoli kontinens feudalizmusából, mint; “kapitalista” helyezkedik szembe sok mindennel, ami a francia [ forradalom korában lényeges volt. Egy akkori tanú rá, hogy a fran­cia forradalom nem lehetett a kapitalizmus küzdelme az ura­lomért, mert hiszen John Adams, a tőkés amerikai polgár, sok ve­zérlő eszméit egyszerűen lepocs­kondiázta. Ezt nekem semmiféle dialektikával nem lehet rendbe­hozni. Énnekem már régen gyanús, hogy a kapitalizmus nem akkor jött uralomra, a francia forrada­lom korával, hanem már jóval előbb; és pedig állami meg állam­tól támogatott kapitalizmus for­májában, a felvilágosodott ön­kényuralmak korában, elmélet­ben nem nagyon különbözően at­tól, amit Sztálinék müveinek oly förtelmesen torz, mert korszerűt­len módon. A kapitalizmusnak nincs okvetlen szüksége szabad­ságra. A francia foradalom kora — és az amerikai forradalomé is — nem a kapitalizmusért volt. Hanem egész másért, sokkal na­gyobbért: a szabadságért. Amit a sztoikusok az ókorban, elérhetet­len vágyként a megtornáztatott lélek redőibe visszavonulva véltek megközelíteni, amit a keresztény­ség a halál után fölmentett lélek számára Ígért, az emberiség örök eszménye a szabadság, a fejlődés és különösen a tudományos tech­nika érlelődése folytán, objektiv élő lehetőséggé vált, és az ember mohón nyúlt utána. A felszaba­dulás, a szabadság, a ipegérett, adott lehetőségek szabad felhasz­nálása, természetesen, minden egyéb emberi tevékenység mellett, a kapitalizmus gyűjtőfogalma alá eső tevékenységnek is bő virágzó uj lehetőségeket kinált. De nem ez a fő irány, ez, a kapitalista polgári szabad tevékenység a régi korlátozásokkal szemben csak egy melléktermék volt, az egész iramnak egy része; a fő a szabadság volt, a szabadságok ki­vívása minden tekintetben. És ezt, a szabadság jelentőségét a tizennyolcadik század forradalmi korában, John Adams jól látta, szinte magától értetődőnek érez­te, úgy fogadta el; mindössze ar­ra volt folyton gondja, hogy ez a* szabadság egy államférfi számára kezelhető maradjon. Ennek a végzetes tévedésnek azonban, hogy a tizennyolcadik század nagy forradalmi korszaka a kapitalizmus győzelméért volt és nem másért, ennek a mi ko­runkban következményei vannak. Minthogy nem tagadhatják a szabadság eszményének jelentő­ségét e “kapitalista” forradalom­ban, — akárhogy is csűrik-csa­varják, azonosítják a kizsákmá­nyolást a szabadsággal. A sza­badság, az csak a kapitalisták csalétke, mondják. És a szabad­ság mindenfajta fojtogatását ne­vezik szocializmusnak, ezzel ve­lejében igazolva még Hitler vér­gennyes nemzeti szocializmusát is. Marx, később és más síkon, ugyanolyan szenvedéllyel fordult a tizennyolcadik század szociális utópistái ellen, mint John Adams. Ámde Marx számára, egész gon­dolatbeli lényét ez az ellenséges­ség a tizennyolcadik századdal szemben, ez határozta meg. A ti­zennyolcadik század gondolatvi­lágával szemben való polemikus állásfoglalása, Vitája szenvedé­lyességében, oly túlzásokba vitte ezt a korszakalkotóan nagy gon­dolkodót, amiknek tévessége ma már nyilvánvaló. Ezek között leg­károsabb az, hogy a tizennyolca­dik század szabadság-eszménye, a szabadságnak mint nélkülözhe­tetlen légkörnek tételezése, az csak egy történelmien adott “fel­építmény” volt akkoriban, a ti­zennyolcadik század forradalmai­nak korában szükséges volt a ka­pitalista polgári termelő mód megszületéséhez, de amint kere­kedett úgy el is fog múlni, helyet adva a marxi szocializmusnak, a­­minek, zár jelben (nincs szüksége egyelőre szabadságra). John Adamsnak, az amerikai “kapitalista” polgárnak, a sza­badság-eszmény szinte a vérében volt; csak azok ellen a szociális és haladásbeli utópisták ellen har­colt, akik képzelgéseiket erővel rá akarták kényszeríteni a társa­dalomra, meg az önkényes rém­uralom ellen, amit pedig mások, Jefferson is, Henry Wallace-sze­­rü rajongással elfogadtak. Ez a terror, ez az önkényura­lom a szabadság nevében, szomo­rú emberi velejárója majd min­den fegyveres népfelkelő forra­dalomnak. Mert az ilyen forra­dalom- kisebbségi érdekek ellen­­forradalmát váltja ki, azok szö­vetkeznek külföldi ellenséges erőkkel, s a forradalmi kormány­nak nem marad más hátra mint vállalni ezt a harcot katonailag, azaz katonai parancsuralmával, elsősorban a belső ellenség ellen. Csak a módja válogatja. John Adams, az amerikai forradalom egyik győztese, megmenekült et­től. Az amerikai szabadságharc idején jelentéktelen volt az ellen­­forradalom, nem volt polgárhábo­rú, ezért nem is volt forradalmi terror. Innen is van talán, hogy minden mai nap lehetséges sza­badságok között, Amerika legin­kább a szabadság hazája. A leni­ni forradalomnak óriási méretű bár háborús-fáradt ellenforrada­lommal kellett megküzdenie. Eh­hez készen vették át maguknak elméletnek: a jakobinus terrort. A jakobinusok rémuralma volt Leninék vállalt mintája. Ahogy a jakobinusok megcsinálták terror­ral a “kapitalista termelőmódot,” Ugyanúgy fogják ők megcsinálni terrorral a szocializmust, kom­munizmust. Természetesen Marx­ra is hivatkozni kellett, mert Marx betűje nélkül egy lépést se. Lenin elő - hangsúlyozta tehát Marxnak egy amerikai újságban megjelent cikkét az 1871-es kom­­münről, amit az hebehurgyán rögtön az események nyomán irt, a tények és körülmények kellő is­merete híján, és amiben az a közhely áll elméletnek sűrítve, hogy polgárháborút sem lehet vi­selni parancs-vezénylet, diktatú­ra nélkül, — mint semmiféle há­borút. A francia kommün tuda­tos munkás-szárnyára hivatkozva azonban, ezt a polgárháborús vezényletre való törekvést, elne­vezte a “proletáriátus diktaturá”­­jának, és most ennek, a “nincste­lenek parancsuralmá”-nak nevé­ben gyötrik az orosz népet, a nincstelen egész orosz népet már harmincöt esztendeje, és ma már a világnak is egy nagy részét. Ami a forradalmak szomorú pol-PAUL L. FISHER, Inc. INTERIOR DECORATOR TELJES VAGY RÉSZLEGES LAKÁS BERENDEZÉS finom, ízléses, válogatott BÚTOROK • DINING ROOM • BED ROOM • LIVING ROOM • KITCHEN SET • LAMPAK • ASZTALOK • SZŐNYEGEK • ÍRÓASZTALOK RÁDIÓK és TELEVISION gyönyörű kivitelben. — ANTIQUE és MODERN STYLE — Látogasson el, nézzen körül Paul Fisher gyönyörűen berendezett minden SHOW ROOM-jában. 6 West 24 St. (near 5th Are.) New York City Telefon: ORegon 5-6348 és 6349 Hallgassa RÁDIÓ programunkat minden VASARNAP délután 3-5 között a WWRL állomáson (1600 kel.). Hímzett szegedi papucsok, Hunyadi János ásványvíz, akácméz, j u h t u r ó‘ LIBAMÁJ, PAPRIKA, MÁK, LEKVÁR és ezer más import áru, — MAGYAR LEMEZEK nagy választékban. — Kérjen 400-képpel ellátott ingyen árjegyzéket — Hallgassa a WBNX (1380 hullámhossz) rádióműsorunkat vasárnap délután 1 órától kezdődőleg. Hmm—.. — mah 1577 FIRST AVENUE ROTH & SONNew York 28, n y* ■ UV I II Wal (Corner East 82nd Street) IMPORTERS Tel.: REgent 4-1110

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents