Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)
1952-01-26 / 4. szám
ő-ik oldal AZ EKtBER Jonuary 26, 1952 tója, az egykori győri gyerek az O.N.U. televíziós masinája, aki mozgó képekben mondja el a világnak, ami a Nemzetek Szövetségének palotájában történik . . . Körülöttünk magnéziumlámpák fénye lobban a fotográfusok kesében, delegátusok beszélnek újságírókkal, rajzolók ceruzája siklik a rajzpapirokon. — Éreztem, hogy idegen lettem ebben a városban, egész Európában. Ott a házmesterné kis fülkéjében, gyermekemmel a karomban New Yorkra gondoltam. Kimondom, mert így érzem: engem jobban érdekel az, hogy mit ir rólam “Az Ember,” mint Páris összes napilapjai együtt. Mert én itt meghaltam, de akik “Az Ember”-t olvassák tudják, hogy élek és ismernek engem. — A magyar világ mikrofonján, “Az Ember“-en keresztül akar üzenni? — Boldogan! — Hallo New York, itt “Az Ember” párisi szerkesztó'sége. Kelen Imre beszél. Figyelem! . . . _ Hallo Göndör Feri, Dersó, Vértes Marcell, Dugó András, Köves Tibor . . . Hallo, március elsején otthon leszek. Fiuk, szervusztok! . . , ÜZENET IZRAELBŐL Irta: JUNCREISZ ELZA IZRAEL, 1951. december hó 30 A naplóirás sohasem volt kenyerem. Emlékezetem elég jól működik és rengeteg élmény zsúfolódik benne. Ha leülök írni, körülraj-anak és megtöltik élő alakjaikkal, friss színeikkel a történeteket. Mégis sajnálom, hogy az életem egyes szakában, nem jegyezhettem fel nap mint nap az eseményeket. Minden tűnő perc szépségét, minden elsuhanó vágy varázsát, minden egyszer csendülő akkord muzsikáját fogva tartanám vele. És minden megbántottságom, kétkedésem mellé hiteles dokumentumokat csatolhatnék, minden belső törvénykezés, pereskedés mellé felsorakoztathatnám a legobjektivebb tanúvallomásokat. Minden be nem gyógyult törés mellé írhatnék egy dátumot, idézhetnék szavakat azon keményen, érdesen, bárdolatlanul, ahogy elhangzottak, és még nem lágyultak meg, formálódtak vagy csiszolódtak mássá egy másfajta lélek és másfajta stilus műhelyében. Feldolgozhatatlanul, azon nyersen, súlyosan és alaktalanul, mint a követ vagy az anyagot, odahengeriteném a puszta tényeket. És szembesíteném a ma érces hangú hazugságait, a tegnapok megdöntő és megsemmisítő bizonyítékaival. De a fiatalság lázaival és a háború brzalmaival elzugott mellettünk, és a vad forgószélben, mely körülöttük támadt, szérteszéjjel repültek a napló összefűzött lapjai. Most sietve jegyzem fel frissiben a legújabb eseményeket, és megpróbálom beleszőni az is, ami velük 'kapcsolatban, emlékezetemben megőrződött. A Magyarszármazásu Zsidók első kongresszusát tartjuk Tel- Avivban. Amerikából több delegátus érkezett. Dr. Hoffmann, Schultz Ignác, Speed Ibolya és Perl Gizella. Szeretettel halmozzák őket el. A magyar kolónián végig futott valami furcsa láz. Minden lehetetlen lehetőnek látszik, minden eltemetett lerázza az enyészet penészes lepleit, minden hervadt vágy kivirul, minden reménytelennek és merésznek tűnt álom közel jön és megfogható valósággá válik. Amerika aranyos csillogását, végnélküli határait, a felhőkarcolók között sétáló, * \ álarcos-jelmezes Szerencse ingerkedő és biztató integetését hozták magukkal a delegátusok. Egy zseni jelentkezik korszakalkotó találmányával, egy ifjú művész tanulmányutat akar. Néhány csalódott és vergődő életű ember jij utakon szeretne próbálkozni. Az ígéret Földje adósuk maradt. Reményeik kátyúba ragadtak és a munka szürke szekerén nem lehet őket kivonszolni onnan. Képzeletükben varázsostor pattan, a szekér nagyot lendül, és az Óceán hullámai lágyan és zajtalanul viszik őket tovább. Ennek ellensúlyozására, néhány sáorlakó, árvizmosta ponyvái alól, aggódó üzenetet küld tel-avivi luxusszállodában lakó ismerős amerikaiaknak: nincsen-e szükségük meleg takarókra, egyet-kettőt nélkülözhetnének . . . A szálloda halijában egymást érik a megbeszélések és tanácskozások. Hatalmas, gyönyörű gondolatok, mint a kicsiholt szikrák, felvillanó fényekkel röpködnek, tervek rajzolódnak élesen és tisztán papirosra njeghuzott vonalak és számok között, és a fantázia jövőt vetítő, gyorsan pergő filmkockáin át. • — Itt egy ház lesz, nagy és tágas, olvasótermekkel, tömött könyvszekrényekkel, kényelmes karosszékekkel, épített színpaddal. Itt lesz otthon, kulturhajlék, néppé olvadás tiszta tüzü kohója, melengető kemencéje, annak a rétegnek számára, melynek ma olyan sok fedéltelenje, tudást szomjazója, és magányosan didergője van. — Amott lesznek a kis lakások, egyszoba-konyhás főúri lakosztályok a széltépte sátrak lakóinak, — emitt talán tudományos intézet, és ezen a területen fognak magyarul sírni, a mártírok erdejének fái . . . A megnyitón nagy és díszes közönség gyűlt egybe. A magyar isidóság sok kitűnőségén kívül, az Államelnök helyettese, a miniszter, a város képviselője, és a nemzeti intézmények tagjai. Az állam fémjelzi a nagy vállalkozást, és a kongresszus komolyságát, méltóságát növelik az elhangzott' beszédek, melyekben annyi az elismerés és a hit. A reflektorok fénykévéi ráhullnak az emelvényen ülőkre—és valahonnan a magasból, messzeható sugarait veti Ilerzl koronája, Szenes Anna glóriája, költők és tudósok teremtő, világitó szelleme. Ott ül Ávigdor Hammeiri és az országban él Patai József, akik a héber költészetbe szőtték legszebb virágaikat. Ott van Schreiber Akiba, sarja a hires rabbidiniasztiának, akiknek virrasztó mécse mellett annyi felszökkenő láklya gyűlt. Eljöttek a mezőgazdasági telepek tagjai is, akik szintén onnan kerültek el valaha, ahol mély fekete barázdákba fordul a föld engedelmesen, — és türelmetlenül indul meg időnkint a rajta haladó lábak alatt. Ahol olyan szépen dalolnak a búzamezők kalászai — és olyan kegyetlenül suhintanak olykor az élesre fent kaszák. És innen tán a három szó jelentősége: Magyarszármazásu Zsidók Szövetsége. Mindenki, aki onnan szakadt el, — a rónák sik földjén futott vagy a bércek szakadékos ösvényein bukdácsolt, és gyerekkorában azt a nyelvet tanulta, mely lágyan muzsikált a lelkében, és kemény káromlással koppant a feje fölött, — ezen az alapon összetartozik. És mindenki, aki itt él a felépített országban vagy hozzátartozónak mondja magát valahol — ezen az alapon szövetséges. • A megnyitó szép és bensőséges aktusa alatt, kicsit távolabb és magányosan, külön ünnepet is ülök. Az ünnepi találkozások itt az országban, tájjal, nyelvvel, emberekkel, sokszor azt az illúziót adják, hogy láttam őket valahol, itt voltak bennem, szunnyadó Csipkerózsika álomban, csak valaminek jönni kellett, hogy ujft élővé és valósággá váljék. Ezért az ünnepért azonban, nem kell ősi messzeségbe nézni, csak néhány év távlatába nyúlni értük. És úgy érzem, szorosan odatartozik mindenhez, ami magyar, zsidó, és szövetség. Odatartozik az amerikai delegátusokhoz, és a nagy építkezés terveihez. Mert még a világ ! legtökéletesebb alkotása, a Biblia is, hiányos és csonka volna, ha a káosz és a csillagos ég között, az összefutó vizek ,és .az élettel telt | föld között, hősi énekek, zsoltárversek, bölcsességek és vigasztalások előtt, nem szerepelne benne ez a két rövid szó: “Kezdetben teremtette . . Nem lehet elfelejteni azt a téli hajnalt, mikor az ónszinü kikötőben, tejfehér ködök közül elém lépett New York. Nem-nem volt rögtön barátságos, feszesen álltak, mint a zuzmara-ruhás lakájok a fák, hűvös-magasról tekintettek rám a város előkelőségei a felhőkarcolók, . ahogy partraszállási engedélyemet felmutatva megindultam feléjük. Az ucca ezer hangszerrel játszotta az élet gyorsütemü indulóját. Miní den száguldott, iramodott, elsuhant mellettem, semmit sem tudtam I megfogni, semmibe sem tüdtam kapaszkodni, sehova sem tudtam behatolni. Sokáig vitt, sodort az ár sebes hullámain, mielőtt egyenes és biztos léptekkel járni kezdtem. Előbb belökött forgatagába, mint egy. nagy cséplőgép dobjába, előbb elvakitott, beletüzött szemeimbe cikázó fényeivel, mielőtt látni és szemlélődni engedett. Sokáig tartott az ismerkedés. Kutattam életét, lényét és titkait sejtelmes, bűvös éjszakáin, melyekben hetykén jár a bűn, fehéren sugárzanak a Broadway lámpái, és a muzsikás zsongás beleszáll a fülbe, eltörni mint a vatta, és eltompitja, elnyomja a hangokat, melyek házak,, hétköznapok és a valóság résein kitörnek. Ismertem józan hajnalait is, mely felveri a várost éjszakai nyugalmából mint egy kopogó léptű, kemény, árvaházi felügyelőnő, aki | szürkés-sárgás kis lámpásával, minden zugra, ágyra rávilágít. Egy perc és a Subway már rohan is, a sompolygó, lehúzott kalapu hetykével, a tépett szárnyú lepkével, a rövid álmu munkással, a fekete, sárga, fehér emberekkel, a nappal felé, a sorsuk felé. Szél fuj a folyó felől és éles fogú seprőjével kisepri a nagy lokálból, az éjszakából, a szétszórt csillámokat, a cigarettafüst és kihűlt csókok fanyar izét. Látam a nappal szédületes munkatempóját, éreztem robotgépezetének nehéz fujtatását, megcsodáltam technikai fejlettségét, a bőség dús tárházait és a közöttük kirívó Ínséget. Utaztam jármüvein, forgolódtam áruházaiban, szorongtam zsúfolt étkezőiben, jártam tágas előadótermeiben, eljutottam pár múzeumba és elolvastam pár könyvet hatalmas könyvtáraiban. Egyre jobban megnyílt előttem a város, felhőmagasságba felhúzott falain, egymáshoz szorított kőrengetegein, ajtókat és bejáratokat fedeztem fel, utveszőiben irányt és tömegeiben embereket. * Itt volt az ideje, hogy kicsomagoljak és eléjetárjam én is, amit magammal hoztam erre az útra. Ahogy megnyitottam bőröndjeimet, lelkem rekeszeit, csodálkozva láttam, mi minden zsúfolódott bele. | Hogy hosszú menetekben követtek, ország és vámhatárokon keresztül, görnyedt, bátyus zsidók, sárga csillagokkal, cserepes szájú gyerekek, kihűlt tüzhelyü házak. Egy másik rekeszben meg dalok voltak, izzók, szenvedélyesek, bátrak, uj ütemüek. A harmadikban képek, hegyekről, völgyekről, tóról és tengerről, kis falukról, homoksivatagról, sátrakról és lakóikról, hajókról és hajótöröttekről, téglákról és építőkről, katonákról és harcaikról. Hangszórót is hoztam magammal és televíziós készüléket és sorra bekapcsoltam az amerikai városokat. És jött üzenet, hogy hallják Chicagóban, megértik Los Angelesben, sőt, valahol Rio de Janeiroban is ügyelnek rá. Megnyíltak a szivek sorra az én bátyus meneteimnek, cserepes szájú gyerekeimnek — és ha dideregve is — mindenki benézett kihűlt tüzhelyü házaim ablakán. És a dalokra is felfigyeltek, és a hajótörötteket is szánták, és az építőknek is segíteni akartak. Voltak egyének és voltak egyesületek, akik nagyon komolyan és hittel láttak hozzá. És úgy érzem most, a nagy ünnepség alatt, és a nagy tervek kezdetén, üdvözölnöm kell azokat, akik először indultak meg segitőkész-A Little Gypsy Cafe-ban (114 West 45 Street, N.Y.) HARSÁNYI ZSUZSI énekli a régi Pest régi SLÁGEREIT Jan. 25-töl 31-ig Ne mulassza el! —Finom magyar konyha— Remek CIGÁNYBANDA Kedden zárva. A legszebb téli vakáció Miami Beachen, Floridában, csakis a Bölcskeiék fényesen átalakított Amerika-szerte ismert, üdülőhelyén élvezhető már napi 7 dollárért: Indian. Creek Lodge 3 blockra a tengertől 6981 Indian Creek Drive Phone: 86-6152 Fürdőszobás modem komforttal berendezett hűvös szobák háromszori étkezéssel. Előjegyzés esetén összeköttetéseink révén repülőjegynél nagyobb árengedményt biztosítunk. — Vendégeinket autóval várjuk az állomásnál* MAYOR’S RESTAURANT KÖZISMERT MAGYAR különlegességeiről Mérsékelt árak. Finom vevőkör CLIFTON HOTEL 127 West 79th Street Telephone: TR 4-4525 NEW YORK CITY JOBBAN JÁRNAK magyarországi rokonai," ha pénz helyett VÁMMENTES ÉLELMISZER és RUHÁZATI (Globus Trading Co.) CSOMAGOKAT rendel a budapesti raktárból bárhová. Felvilágosítással szolgál: European Exchange Co. HARTMANN GUSZTÁV, TULAJDONOS, A KISS EMIL BANK volt vezérigazgatója 1566 FIRST AVE. NEW YORK. N. Y. a 81 és 82-ik utcák között Telefon: RH 4-7752 Mrs.Herbsts 1437 Third Ave., N.Y.C. Tel. BUtterfield 8-0660 VALÓDI, HAZAI JEGESKÁVÉ! A legfinomabb készítésű rétesek, sütemények és torták. Hallgassa minden vasárnap d.u. 3-tól 3.15-ig MRS. HERBST rádió óráját. (WWRL állomás 1600 Ke., HÁZASSÁG CÉLJÁBÓL kö éves férfi, ki önálló, jó iparággal rendelkezik, megismerkedne hozzáillő hölggytl. Leveleket“ AUTÓ” jeligére a kiadóba kérem: “Az Ember," 320 E. 79 St. New York 21, N. Y. «II
