Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)
1952-05-10 / 20. szám
Z-ik oldal ■íi AZ EMBER May 24, 1952 YÚItságos helyzetét más téren még fokozta, sőt elviselhetetlenné tette s igy végeredményben nemzeti tragédiánk legfőbb okozója lett: az osztrák közlekedés biztosítása a Szovjet számára. Ezt a minket terhelő kedvezményt a Szövetséges és Társult Hatalmak megkérdezésünk nélkül adták meg a Szovjetnek s azután nekünk a párisi békediktátumban egyszerűen el kellett azt fogadnunk, mert feltétéi nélkül adtuk meg magunkat. A rendelkezés ekként szól: “Article 22. Withdrawal of Allied Forces. — 1. Upon the coming into force of the present Treaty, all Allied forces shall, within a period of ninety days, be withdrawn from Hungary, subject to the right of the Soviet Union to keep on Hungarian territory such armed forces as it may need for the maintenance of the lines of communication of the Soviet Army with the Soviet occupation zone in Austria.” Már más alkalommal is rámutattunk arra, hogy ez a szerződés-szakasz — hiányos fogalmazásával és pontatlan rendelkezéseivel — legfőbb okává vált annak, hogy ma Magyarország a Szovjet zsarnoki uralma alatt sínylődik. Megint főként azért, mert a Szovjet soha, semmilyen ikörülmények között nem volt és nem lesz becsületes szerződő fél. A két eddig idézett szerződés azonban inkább külső kereteket és lehetőségeket adott háború utáni nemzeti életünk alakulásához. A tartalmat ebbe a keretbe a jaltai megállapodás adta meg. Ennek esszenciális rendelkezései, melyekhez nekünk — magyar emigrációnak — mint egyetlen mentőövünkhöz nyomorúságos helyzetünkben a végsőkig ragaszkodnunk kell, a következők: “The establishment of opder in Europe and the rebuilding of national economic life must be achieved by processes which will enable the liberated peoples to destroy the last vestiges of nazism and fascism and to create democratic institutions of their own choice.” Ez a mondat a magyar nép kezében egy be nem váltott kötelezvény, melynek elfogadói maga Uncle Sam és John Buli. A magyar emigráció életének ma egyedül az ad értelmet és jogosultságot, ha ezt a kötelezvényt állandóan nyilvántartja a két elfogadó előtt, akiket adott szavuk és egész nemzetközi ^presztízsük köt ahhoz,'hogy a nélkülünk, de számunkra létesített szerződésben vállalt kötelezettségüket beváltsák. Feladatunk tehát ez: kezünkben a kettős irányit kötelezvénnyel (fasizmus és nácizmus teljes felszámolása s a mi választásunktól függő demokratikus intézmények létesítése) nemzetünk élő lelkiismeretévé kell lennünk mindaddig, amig a kötelezvényben foglalt Ígéret meg nem valósult. Külön tanulmányom feladata lesz annak bebizonyítása, hogy ezekre az Ígérvényekre nem mi váltunk méltatlanokká, hanem a Vörös Hadsereg csavarta ki azokat kezünkből. amikor véres terrorral jogellenesen beavatkozott belüsyeinkbe. • Van azonban a jaltai szerződésnek egy egészen különleges amerikai mellékhajtása, amellyel a magyarság érdekeinek védelmében röviden itt kell foglalkoznom. 1949 junius 1.-én megalakult New Yorkban a National Committee for A Free Europe, Inc., kifejezetten a jaltai szerződésre hivatkozva és azzal a határozott céllal, nogy az abban vállalt kötelezettségek teljesítését kívánja előmozdítani. A társaság “Declaration of Policy”-ja — rámutatva arra, hogy a nemzetközi kommunizmus megfosztotta a nácik uralma alól felszabadított népeket szabadságuktól — fogadalmai tesz, hogy segíti őket a jaltai szerződés érvényre juttatásában. [gyár fasizmus és nácizmus kezdeti, részben annak végki! fejteti — már egészen elfajult és véres — korával. Nem egy esetben a Committee által előtérbe helyezett személyek a fasizmus vezető személyiségei voltak Magyarországon. Ez egzakt módon bizonyítható. Az pedig szintén nem kétséges, hogy fasisztákkal csak fasizmust lehet építeni. De ezt ezeknek az embereknek mai működése is igazolja. Amerika célja és érdeke bizonyosan nem az, hogy az ördögöt Belzebubbal űzze ki és a bolsevizmus uralma alól felszabaduló népeket újra a fasizmus rémuralma alá helyezze. Dwight D. Eisenhower tábornok nem azért harcolta meg a “Crusade for Europe”-ot a nácizmus és fasizmus ellen, hogy most egy politizálásra alakult tiszteletreméltó magántársaság kellő körültekintés nélkül folytatott kísérletezései következtében a hátsó ajtón visszalopózzanak. De még ennél is bizonyosabb az, hogy a bolsevizmus uralma alól felszabaduló magyar nép maga sem kívánja és el sem tűrné a fasizmus feltámadó rémuralmát. Mindezeken túl azonban a hasonló szervezkedés és működés a jaltai szerződés tételes rendelkezéseibe ütközik. Noha a magyar nép Jalta más irányú elfajulása miatt nem tud ma ezekre a nemzetközi szerződésekre hivatkozni, mégis nekünk — demokratikus felfogású és múltú magyar emigránsoknak — kötelességünk most mindjárt kezdetben rámutatnunk a veszélyre, mely a balfelől már alámosott Jaltát változatosság okából jobbról kezdi ki és rémuralom helyett rémuralmat helyez, kilátásba jobb sorsa érdemes népünk számára. Mentsétek meg Kéthly Annát! Irta: DR. BARTH A GYULA Most jöttem meg Svájcból, ahol éveken át — rin hálátlanság volna, ha becsületesen el nem ismerném és igaz szívvel meg nem köszönném — emberi és politikai menedéket kaptam, mégis egy Íratlan jogszabály megkötésével: politizálnom pedig nem szabad. Most itt, szabad földön és szabad sajtóban első kiáUásom és kiáltásom az egész szabad világ felé: mentsétek meg Kéthly Annát! A magyar politikai életnek az utolsó harminc éven át nem volt és nincs tisztább, becsültebb s külföldön is elismertebb alakja. Egész életét a munkásmozgalomnak, a szocializmusnak, a demokráciának és az emberségnek áldozta. Ma mégis ott sínylődik — valahol Magyarországon — valamelyik koncentrációs táborban vagy börtönben, azt sem tudni, hol. Hogy miért, azt tudjuk jól, mert mindig becsületesen és bátran állotta a szocializmus és demokrácia, a szabadság és humánum elveit a Horthyzmus fehér terrorjának első idejétől kezdve a Rákosi-pribékek veszett diktatúrájáig — változatlan önfeláldozással, emberséggel és szeretettel. Ahányszor a magyarországi szociáldemokrata pártnak nagyon kényes kérdést kellett felvetnie a Horthy-idők magyar parlamentjében, a legnehezebb feladatot mindig Kéthly Anna kapta és vállalta. Szívvel, lélekkel, tudással, bátorsággal. S mindennek felett álló mo- j rális erejével: mindenki tudta róla, hogy érinthetetlen, nincs támadási felülete, hogy legtisztább, legönzetlenebb és legkulturáltabb harcosa nemcsak a pártnak, de az egész parlamentnek. Amikor 1945 után egyre jobban Rákosi felé fordult Szakasits ! Árpád, körülvéve az “1945-ös” ifjú — mondhatnánk: neo-szocialistáktól, akiknek jó része 1945-ben tette le nagy hirtelenséggel a különbözeti vizsgát a “Pester Lloyd” és a szocializmus között, már mint ahogyan a “szocializmust” ők elképzelték, s egyre jobban érezhetővé vált a régi, igazi szoiáldemokrata munkásság növekvő bizalmatlansága Szakasitssal és körével szemben, — hányszor kellett Szakasitnak kérve kérnie Kéthlyt, jelenjen meg vele együtt a gyűlések pódiumain, hogy a “tömegeknek” legyen kit megtapsolni; igy próbált meg Szakasits sütkérezni a Kéthly Anna napfényében. BARÁTI LEVELEK 1952. május 16 Kedves Ferikém! Mindenki megdicsér és ma- i gasztal téged lapod 25 éves amekai harcos életéért. Akármit mondanék neked, csak plágium volna és csak szegényes lenne a nagy nevek után, kik felkerestek elismerő, szerető soraikkal. Én csalt egészséget kívánok neked, mert erre az első 25 évre te egészségedet áldoztad fel. Csak dolgoztál - dolgoztál, harcoltál a toliaddal és — különösen az utóbbi években — elkeseredetten tépted a szivedet az emberek gonoszsága és gyarlósága miatt. De légy büszke Ferikém. Nagyon büszke, mert neked nagyon kijár itt Amerikában az emberek, a magyarság hódolata. Pénzzel nem tudnak megfizetni — sohasem fogadtad el — hát legalább» hódolatunkat tesszük lábaid elé s arra kérjük a Mindenhatót, hogy egészséget adjon neked a további küzdelmekhez. Szívből gratulálok a Liberális Pártban ért nagy elismeréshez. Tudom, hogy nem kerested, de megérdemelted, hogy kiválasztottak a sok közül. Ferikém! Nem tetszik a legutóbbi fényképed ''lapod címlapján. Nem szabadna ilyen szomorúnak lenned. Nem is szabadna elkeserednek azon a sok elképesztő eseményen, ami az uj menekült magyarság köreiben történik. A tapasztalt gyilkos készül megint gyilkolni, a sok halottfosztogató zsebe ürül s szeretné ismét megtölteni, a sok stréber csak az marad, mert máskép nem tud boldogulni, mert ez mindegyiknek az alaptermészete. Ezeket te mind leleplezted és a nyilvánosság elé tártad. Lapodat hétről-hétre türelmetlenül várom. Igazán elsőrendű cikkekkel van tele. Dr. Sulyok Dezső “Mesgye a történelemben” eimü cikke egész uj magyar történelem. Ha valamikor megint bűztetek lehetek New Yorkban, szeretném elérni azt a megtiszteltetést, hogy dr. Sulyok Dezső kezet fogjon velem. Ölel: DR. BARTOS MIHÁLY Kedves Göndörék: Elkésve, de annál őszintébb szívből küldöm legjobb szerencsekivánatainkat, feleségem nevében is, a 25 éves amerikai jubileum alkalmából. Kívánunk még sok-sok évi eredményes munkát, sikert és elsősorban jó egészséget! Baráti üdvözlettel 1952. május 17 RÉV GYÖRGY Ez a tiszteletreméltó egyesület ma már — egyelőre meg nem állapítható jogcím és illetékesség alapján — igen erőteljesen. sőt anyagi lehetőségei felhasználásával döntő erővel bele is avatkozott a jövendő magyar belpolitika képének legsajátosabb és egyedül a magyarokra tartozó kialakításába. Már ez a tény önmagában is a jaltai deklarációba ütközik, mert nekünk “our own choice” demokratikus intézményekre van jogunk és nem olyanokra, amiket egv tiszteletreméltó magántársaság ránk oktrojál. Legnagyobb meglepetés azonban a Committee működésében az, hogy — noha a jaltai szerződés a fasizmus és nácizmus végső nyomainak elpusztítására is határozott nemzetközi kötelezettséget vállal — a Committee ezzel a kötelezettséggel szembehelyezkedve jelenlegi munkálkodásával a ma-, gyár fasizmus feltámasztása irányában dolgozik. Nem lehet niást feltételeznünk, minthogy a Committee jóhiszemű lisztviselőit teljes mértékben félrevezették azok, akiknek tevékenysége a magyar fasizmus feltámasztására irányul. S igy ezek a tisztviselők nincsenek tisztában azzal, hogy voltaképpen mit csinálnak. Más magyarázat erre a tevékenységre nehezen található. A Committee részéről foglalkoztatott magyar személyek nagyon jelentékeny része a volt szélsőjobboldali, fasiszta és náci csoportok tagjaiból kerül ki és sokan vannak közi‘tűk olyanok, akik személy szerint a legbensőbb kapcsolatban állottak részben a ma-Ha megjelent a pódiumon, rögtön atmoszférát teremtett, a terem megtelt villamossággal, de ez nem egyszerűen a jó szónok szülte szokványos feszültség volt, annál sokkal több: a szeretet elektromossága futott végig az embereken. Kéthly Annánál nem a szónoki nagy szavak hatottak, de elsősorban az emberi nagyság a magatartásban. Amikor 1948 áprilisában — a “pártegyesülésnek” csúfolt szociáldemokrata párt meggyilkolása alkalmával — egy hétig az Andrássyut 60 foglya voltam, mint úgynevezett jobboldali és nyugati irányú szoiáldemokrata, s ma sem tudom hogyan, onnan kikerültem. — tudtam jól, hogy egyetlen lehetőség számomra illegálisan átszökni a magyar-osztrák határon. Természetesen tervemet nem mondtam el senkinek. De szökésem előtt egyszer még felkerestem Kéthly Annát, akkor még ott lakott az Alföldi Cukorgyár Pozsonyi-uti házának legfelső emeletén, formailag szabad lábon, de a Pozsonyi-uton már állandóan leste minden lépését négy detektív. Könyörögtem neki, menjen el az országból, mentse meg önmagát a párt és az egész magyar nép számára. A válasza a legkategórikusabb NEM volt, nem hagyhatja el a munkásságot, az embereket, akik évtizedeken keresztül bíztak benne, azok csak ittmaradni tudnak, s neki ugyanígy kötelessége itt maradni, velük együtt. Az én érvelésem csak logika volt, az övé — hitvallás. A szabad világ szocialistáinak, de minden tisztességes embernek, >ki még hisz az et-kum erejében, össze kell fogni; meg kell menteni elsősorban az angolszász világhoz könyörgök: ne engedjétek, hogy az emberiség hőse az esztelenség áldozata legyen, — mentsétek meg Kéthly Annát — Save Anna Kéthly! Washington, D.C. 1952. május T Kedves Ferenc barátom és j testvérem! Most jöttem vissza külföldi . utamról és sietek neked szívből ; fakadó szerencsekivánataimat elküldeni jubileumod alkalmával. Ott voltam a pesti “Az Ember” megszületésénél. Láttam harcaidat a szabadságért, igazságért a pesti porondon. Láttalak Bécsben j és tanúja voltam emberfeletti küzdelmeidnek. Kevesen tudják, hogy a te áldott működésed mennyire korlátozta az ébredők s gaz társaik működését Pesten és I a kapcsolt részeken. Egyike vagyok a tanuknak, hogy te a működéseddel mennyi hasznot és jót tettél azoknak, akik meg akarták menteni Magyarországot. Kissé önző vagyok és azért csak azt kívánom, hogy egészségben és boldogságban együtt ünnepelhessük az 50 éves jubileumodat is! Sok baráti és testvéri szeretettel ölel: DR. ENYEDY BÁLINT
