Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)
1952-05-10 / 20. szám
Vloy 24, 1 952 AZ EMBER Személyes kérdésben Irta: GÖNDÖR FERENC Nem mintha a legkisebb jelentősége is volna az ügynek, de mert a nácik és nyilas ősellenségeink a föld minden részén vad gyűlölethadjáratot folytatnak ellenünk, megtiszteljük a “Katolikus Magyarok Vasárnapja” cimü heti nyomtatványt azzal, hogy bizonyos köztudomású tényeket elmondjuk Father Galambos Jézsef legutóbbi bősz kirohanása ellen. A szentatya jobb ügyhöz méltó buzgalommal vad bo lse Vikivé szeretné avatni “Az Ember” szerkesztőjét, aki hosszú esztendők Óta megingathatatlan harcot folytat minden szinü és fajtájú diktatúra ellen egyaránt. Tántoríthatatlan, rajongó hive s leterrorizálhatatlan közkatonája voltam, vagyok és maradok az igazi demokráciának. Hűséges barátaimnak és esküdt ellenségeimnek üzenem, hogy én már soha életemben megváltozni nem fogok és pontosan ezen az utón haladok tovább szivem utolsó dobbanásáig. Mielőtt tovább mennénk, bevezetőül állítsunk fel talán egy kis mérleget: Az egyik oldalon, Galambos szentatya állitja és tanusitja, hogy én egész életemben őrjöngő bolsi voltam. A mérleg másik oldalán viszont, a [következő illetékes tanúvallomások sorakoznak fel, amelyek eredetileg megjelentek a bécsi emigrációba száműzött “Az Ember" 1919 november 13-i számában, aláírásokkal és hivatalos pecsétekkel ellátva: Budapest város román katonai parancsnokságának: Arról értesülünk, hogy román katonák nyomozást folytatnak a “Magyarországi Újságírók Szövetségéinek egyik alelnöke: Göndör Ferenc Ur után, akit bolsevizmussal gyanúsítanak. A mi teljesen szabatos megállapitásaink szerint, Göndör Ferenc Ur soha életében bolseviki nem volt; sőt ellenkezőleg, heves harcot foly-. tatott a vörös terror ellen, amely lapját elnyomta és őt olyannyira üldözte, hogy kénytelen volt Budapestről elmenekülni. Meg állapítván e félreértést, azt a kérést intézzük önökhöz, hogy Göndör Ferenc Ur láttassék el egy passe-partout-val, melynek alapján szabadon járhat a városban és folytathassa hivatását. Budapest, 1919 szept. 1-én Otthon írók és Hírlapírók Köre Bakonyi Miksa Kóbor Tamás s.k. főtitkár s.k. elnök A magyar történelemnen szerepet játszó hires Romanelli ezredes a következő megerősítést adta ki: Missione Militare Italiana, Budapest — Comando Supremo Begio Esercito Italiano La Mission Militaire Italienne confirme la verité de la declaration susdite faite par les membres de la Confédération des Journalistes Hongrois. (pecsét) II Tenente Colonello di S M, Capo della Delegazione G. ROMANELLI (magyarul:) Olasz Katonai Misszió Budapest. Az olasz kir. hadsereg főparancsnoksága. Az olasz katonai misszió megerősíti a Magyarországi Újságírók Szövetsége által tett fenti nyilatkozat valóságát. (pecsét) Őfelsége Alezredese,] a küldöttség vezetője: G. Romanelli, s.k.! A “Budapesti Újságírók Egyesületéitől a következő hivatalos elismerő levelet kaptam: Igazoljuk, hogy Göndör Ferenc lapszerkesztő és hírlapíró a proletárdiktatúra idején, újságíró j kollégáit megvédte, úgy a sze-! inélyes üldöztetésekkel szemben, aminek teljesítésében az önfeláldozás határáig is elment, valamint gondoskodott arról is, hogy az újságírók, politikai meggyőződésüktől függetlenül, fizetést kapjanak, akkor is, ha munkát nem vállaltak és az egész sajtó érdekében ezen idő alatt elismerésre méltó szolgálatokat tett. Budapest, 1919 október 9 Budapesti Újságírók Egyesülete Márkus Miksa s.k. elnök Habár Mihály s.k. főtitkár Ezenkívül sokszáz iró és hirlapró, a politikai irányok minden árnyalatából, sajátkezű aláirásá'al, a következő elismerő oknányt intézte hozzám: Alulirott irók és hirlapirók, készséggel tanúsítják, hogy Göndör Ferenc hírlapíró társunk, az “Otthon” volt alelnöke és a “Magyarországi Újságírók Szakszervezetének volt elnöke, a kommunizmus ideje alatt a bolsevista és terrorista agitációktól abszolút távol állott, azokban soha, semmilyen körülmények között nem vett részt, sőt mindenkor a leghatározattabban és férfias nyíltsággal szembeszállt velük. Göndör Ferenc kollégánk az újságírói szolidaritást sohasem sértette meg, újságíró kartársai érdekében mindenkor, a legvakmerőbb terrorral szemben is fellépett és az újságírók anyagi és erkölcsi érdekeit mindenkor a leghathatósabban védelmezte. A magyar újságírói kar — pártküjömbség nélkül — hálára van kötelezve Göndör Ferenc becsületes működése iránt. Budapest, 1919 augusztus 23 TÖBB SZÁZ SAJÁTKEZŰ ALÁÍRÁS Amerikában viszont, 1930 decemberében, jubileumi bankettem alkalmából, ugyancsak néhány száz budapesti iró és újságíró aláírásával, a -következő üdvözlő kábelt kaptam: “Göndör Ferenc jubileumi bankettjére üdvözletüket küldik bajtársai, akik érdemeit sohasem felejtik el és őt visszavárják” A magyar irodalom és újságírás legfényesebb nevei, köztük olyanok, mint Krúdy Gyula, Szép Ernő, Karinthy Frigyes, Lovászy Márton, Lövik Károly, Szomory Emil, Szöllőssy Zsigmond, Lányi Viktor, Pásztor Árpád, Pakots József, Korcsmáros Nándor, Szüle Antal stb. a közkatonákkal együtt szerepelnek ebben a megható szeretet-megnyilatkozásban. Mon- i dánunk sem kell: felekezeti küj lömbség: nélkül. Úgy érzem, érdemes volt a küzdelem, a munka és minden megpróbáltatás, amelynek legszebb jutalma számomra a világ minden részében élő barátaim hűsége és esküdt ellenségeim vad gyűlölete. Mindkét tábor fe■ lémáradó érzéseit méltányolom s hálásan köszönöm. Igenám, de az itt leközölt baráti okmányokkal szemben áll Galambos szentatya komor gyűlölete és tiszta múltamat besározni akaró rágalmazó hadjárata. Vájjon kinek hisznek a becsületes, tiszta és igaz embejrek: azoknak az újságíró és iró kollégáimnak, akikkel valamikor ( Magyarországon és Európa külömböző városaiban együtt éltem és akik egészen közelről ismerik büszkén vállalt múltamat, vagy Father Galambosnak, akiről azt sem tudom, tulajdonképen kicso- I da, mit tett eddig a magyar ügyért és milyen jogon merészel — teljesen illetéktelenül — a birám lenni. HARCOM A VÖRÖS TERROR ELLEN Father Galambos azt is állítja, hogy a “Vallomások Könyve” cimü müvemben én magam azt írtam: “Kun Béla közölte velem, hogy engem sajtóügyi népbiztos- 1 nak nevez ki. Én közöltem vele, hogy a sajtóügyek vezetését elvállalom . . .” Itt van előttem a “Vallomások Könyve,” amelynek segítségévéi ] könnyű megállapítani, hogy itt I egy célzatos szende kis szöveg- | csonkítás történt az idézett mondatban, amely igazában igy hangzik: “Kun Béla közölte velem, hogy engem sajtóügyi népbiztosnak neveztek ki. Én nyomban közöltem Kun Bélával, hogy a sajtóügyek vezetését ugyan elvállalom, de népbiztos semmi körülmény között nem óhajtok lenni.” Nem kell mondanom, hogy ha segíteni akartam iró és újságíró társaimon, akkor kötelességem volt vállalkozni erre a hálátlan és nehéz feladatra, amint az ese- I mények igazolták. Munkámnak j legékesebben szóló igazolását s I egyben politikai felmentvénye-1 met is megadja, hogy az újság- j irók szakszervezetének elnökévé választottak, csaknem egyhangúlag. Mindössze tizenegyen szavaztak ellenem: Kun Béla hivatalos lapjának, a “Vörös Ujság”-nak munkatársai! De valamennyi többi ujságiró engem tisztelt meg bizalmával!. . . Amit nehéz megérteni, az az, hogy vájjon Galambos szentatya miért sikkasztotta el válaszomnak azt a részét, hogy a népbiztosságot visszautasítottam? Az ő ravaszdi beállításában úgy hat a dolog, mintha habozás nélkül vállaltam volna a népbiztosságot. Ugyanakkor arcizom-rándulás nélkül azt is méltóztatik hangoztatni a főtisztelendő urnák, hogy: “Avagy Göndör elfeledte, hogy az Eszterházy - palota második emeletén, a balsarok szobájában székelt, mint sajtófőnök? Tanú van rá!” Valóban elfeledtem, — mivelhogy ennek a mondatnak minden szava szemenszedett hazugság. J Mert én nemcsak hogy sajtófőnök nem voltam, de az Eszterházypalotának semmilyen emeletén soha, egyetlen sarokban sem üldögéltem, azt sem tudom hol van ez az épület. Nagyon szeretnék annak a “tanu”-nak a szemébe nézni, aki engem ott látott. Lehet egyébként, hogy erre még sor kerül, mert igyekszem a szentatyával megfelelő hatóság előtt találkozni. bizonyos állítások tisztázá- j sa céljából. Igenám, de azt is méltóztatik j állítani, hogy én a kommün alatt Kun Béla sajtófőnöke voltam. Ha ez igaz volna, akkor i hogy történhetett az, hogy a “saj- 1 tófőnök" Göndör lapjának “Az Ember”-nek megjelenését Kun Béla kormánya betiltotta! Maga a sajtófőnök szokta az ilyen ügyet intézni, amiből arra kell következtetnem, hogy esetleg netán pillanatnyi elmezavaromban követtem el azt a fantasztikumot, hogy a saját lapomat betiltottam! Vagy Father Galamobs nem hallott volna arról, hogy “Az Ember” volt az egyetlen magyar lap, amely nyílt harcot folytatott Kun Béláék vörös terrorja ellen? Ha már foglalkozik velem, tudnia kellene, hogy a lap 1919 évi április 8-án megjelent számában ennek az átkozott Göndörnek saját aláírásával többek között ezeket voltam bátor imi: “Kétségtelen viszont, hogy vannak megvadult túlzók, akiknek végcélja a megtorlás, a rombolás, a zavar és az általános oktalan ijedelem. Ezeknek a vérszomjasoknak túlnyomó része azonban soha életében nem vett részt a munkásmozgalmakban. Ezek tegnapról-mára szocialisták, kommunisták és anarchisták lettek és most ugyanolyan vadállati dühvei vetik magukat a tegnapi polgárságra, mint ahogy tegnapelőtt még a munkásság ellen rohamoztak. Ezek a vörös színektől virító zöldek törnek be éjnek idején magánlakásokba rekvirálni, spájzokat és ékszerdobozokat kiüríteni, ezek lépnek föl magános nőkkel, védtelen gyermekekkel, tehetetlen öregekkel szemben olyan barbár és vérlázitó módon, ahogy fegyelmezett szervezett munkás sohasem tudna kiszolgáltatott emberekkel szemben fellépni. A munkások mindenkor felfegyverzett ellenfelekkel küzdöttek, de ezek a semmiházi martalócok csak védtelen és kiszolgáltatott embereken próbálnak zsarnokoskodni és átgázolni, amig a munkásság ökle bele nem vág az ábrázatukba, hogy észre térítse őket.” “Én nem bánom, ha akármilyen gyanúval is illetnek engem az újsütetű forradalmárok, akik vércngzeni és pusztítani akarnak, én nem bánom, ha konzervatív és reakciós híremet keltik is, mégis elmondom ezen a helyen azt, amit gondolok, érzek és hiszek. Nekem jogom van szembeszállni azokkal a zavaros fejű túlzókkal, akik szocialista nevelés híján most akarnak úgynevezett szélsőbal - politikát csinálni és akik martalócai és szélhámosai, kártevő kalandorai a mostani nehéz napoknak. Én tehát elbírom és könnyen elviselem azt a vádat, hogy reakciós vagyok azért, mert én akkor irtottam a rabszolgatartó osztályokat, amikor az övék volt még minden hatalom és ma nem tekintem többé ellenségnek őket, i A megtorlás és a büntetés teljesen felesleges és oktalan dolog. Most nem pusztítani, hanem építeni kell és azt akarni, hogy minden dolgos ember éljen és boldoguljon, hogy éheznie ebben az országban senkinek se kelljen, hogy szűkölködő asszonyok és nyomorgó kisgyerekek itt ne legyenek. Ez a becsületes politika és nem szégyen az, ha szépen nyugodtan bevalljuk emberi érzéseinket . . A vörös terror toozódásának leghátborzongatóbb napja iban “Az Ember” 1919 április 8-i számában volt bátorságom igy megbélyegezni a vörös terroristákat, Kun Béla gyűlöletes rémuralmát. Én voltam az, aki Révai Józsefet, az akkor már nagy szerepet játszott vad bolsit kegyetlenül megtámadtam és elrettentésül felkutattam és leközöltem azt a gyalázatos versét, amely igy kezdődik: “Dögölj meg apám, dögölj meg anyám, dögölj meg tanitóm.” Galambos atya mindezt aligha merte volna megcselekedni, mert a dolog — hogy úgy mondjam — némileg életveszélyes volt. Minthogy állandóan ebben a szellemben ostoroztam a bolseviki terror-akciókat, semmi okom nem volt csodálkozni azon, hogy vad üldöző hadjáratot indítottak ellenem, aki mint a szociáldemokrata párt fanatikus és hűséges tagja abban reménykedtem, hogy a háború rémes pusztításai után az én szociálista elvtársaim, akik túlnyomóan nagy többségben voltak a kommunistákkal szemben, humanista, őszintén demokratikus szellemben fogják felépíteni az uj országot és a törpe bolseviki kisebbséget háttérbe szorítják. Fájdalom, nem ez történt, mert Kun Béláék, hátuk mögött az orosz birodalommal, minden ellenállást legázoltak és a legüldözöttebb vadak az elvhü szociáldemokraták lettek, ezek között elsősorban e sorok szerény Írója, aki sohasem volt és sohasem is lesz kommunista, ellenben, mint “Az Ember” 1919 ápr. 8-i számában megjelent cikk fent közölt néhány szelíd részlete bizonyítja, a legélesebben fordultam szembe a vörös terrorral. Mindezért a legdühöngőbb üldöző hadjáratot indították eile-3-ik aldoJ | The Westholm § STAMFORD, N. Y. Telefon: Stamford (N.Y.) 366 jj A Catskill-hegyekben, 2,000-láb magasságban fekvő előkelő nyaraló. fű ELSŐRENDŰ ELLÁTÁS KÖZPONTI FŰTÉS MODERN KOMFORT KELLEMES ATMOSZFÉRA SZEZÓNNYITÁS MÁJUS 28-án 1 DECORATION DAY weekend-en | 81 (SPECIÁLIS ÁRAK) — amikor a mi szeretett FELLEGI |gj m Terink és más elsőrangú művész gondoskodik a szórakozásról! g JUNIUS hónapban igen MÉRSÉKELT előszezon ÁRAK. LISZT és BEER tulajdonosok 1§
