Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)
1952-05-10 / 20. szám
Jávor László Göndör Ferenchez Paris, 1952. május I Drága Ferikém? “Az Ember” amerikai 25 éve az újságírás legszebb fejezete — írja majdan a történelem. Én nem vagyok történelemiró, én csak azt mondom Rólad, nagyon őszintén: el-1 fogúit ember vagy! Irántam való elfogultságod és könynyelmüséged révén ülhetek a kávéházakban, boldog, révilit semmitevésben. Emelem feketekávés po- j havamat a jubiláló "Az Em-' bér”-re és Göndör Ferenc \ főszerkesztő egészségére! | Szeretettel, testvéri szívvel ölel lusta párisi tudósítód: JÁVOR LACI ián • • • • GONDOA JEEMU2NC JP OUUKJUHETILAPJA Reentered as second matter Aug. 4, 1942, at the post office at New York, N. Y„ under the Act of March, 1879 SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL: 32tf Last 79ST., NEW YORK, 21, N. Y. Phone: BUtterfield 8-61M VOL. XXVII — No. 20 NEW YORK, N. Y„ MAY 10, 1952 EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT Kö • • • • szonom MEGYERY SARI BARÁTI LEVELE Megyery Sári, a kiváló költőnő írja a* alábbi kedves és megható sorokat: Cannes, 1952. április 29 Drága Göndör Ferenc! Bocsássa meg, hogy régen nem írtam Magának, sem privátlevelet, sem cikket. Még a 25 éves amerikai jubileumhoz sem gratuláltam, de remélem tudja, hogy érzek és hogy már akkor a “Magáé” voltam, mikor még azt sem tudta, hogy a világon vagyok. Hallgatásom oka nem lustaság, sem közöny, — a lap hála Istennek oly kitűnő, hogy nem érzi hiányomat; — levelet pedig tudom túl sokat is kap, van elég sok-sok hódolója, amit megérdemel százszorosán. Nagyon elfoglalt életem Van, ennek oka a férjem számos, igen érdekes és izgalmas kötelezettsége s az én mohó természetem. Izgat az élet, szeretem követni legtöbb megnyilatkozásában. Az itteni “Film Festival” előtt Párisban a Selectionbizottságban, hivatalból filmeket néztünk, cikkeket irtunk, emberekkel tárgyaltunk. Aztán idejöttünk, folytatódott a hajsza és persze sok szórakozás is .. . Nem tudom megállni, hogy látva itt a rengeteg kiküldött újságírót, ne ér ezzé m a vágyat: tudósítani “Az Ember”-t. Hisz ha módja lenne, tudom idckiildött volna és senki mást, csak engem. Használjuk fel tehát a szerencsés véletlent, hogy itt vagyok az urammal és a francia lapok megbízásából. Sok szeretettel öleli: MEGYERY SÁRI Barátaim, az Egyesült Államok áldott földjén és a többi országokban, Kanadában és Mexicoban, Franciaországban és Izráelben. Angliában és Ausztráliában, Svájcban és Brazíliában, Svédországban és Indiában, Monacóban és Costa Ricában és a világ szabadabb felének minden nagy és kis államában: köszönöm az üdvözléseket, köszönöm a lelkes, biztató és további munkára serkentő, szivbőljövö igaz mondatokat, amelyek feiémáradlak és még ma is felémáradnak lapomnak és lapunknak, "Az Ember”-nek huszonötéves amerikai jubileuma alkalmából! Olyan nemvárt és hated más méretű a köszöntő leveleknek és baráti megnyilatkozásoknak ez az áradata, hogy csuk a meghatottság és elérzékenyülés hangján tudok köszönetét ynondani érte. Itt fekszik előttem a nagy halom levél és távirat — a helyhiánnyal való állandó viaskodó» miatt csak elenyésző csekély hányadát tudtam megjelentetni — s ahogy rájukesik a tekintetem, fiatalos láz lepi meg vénülő szivemet. Ezek a levelek, ez a világ minden tájáról jelentkező tömeg-demonstráció messzesuhant évek ifjú lobogásával ajándékoz meg, amikor még lankadatlanabb, még munkabíróbb, még harcosabb voltam, őszülő fejem csak csalás és ámítás, szépszámú ellenfeleim megtévesztése, mert én a régi Göndör Ferenc vagyok, ifjú és szertelen, elszánt és csatázó, tüzes és konok, aki a szabadságért, a demokráciáért, a szociális igazságért, a kulturális haladásért, az üldözöttek védelméért, vagy akár egy tisztességes ember hajaszáláért bátran és vidáman néz szembe a halállal is. Értem, jól megértem ezeket a leveleket. A halom levélből nemcsak a szeretet és ragaszkodás számomra oly lenyűgöző képe bontakozik ki, de a sorokból, a sok-sok leirt betűből szinte perzselve csap ki a követelés: igy tovább az időn, percnyi megállás és pihenő nélkül! így tovább az utón, erősen és tántorithatatlanul, ellenségeink szétzúzásáig és eszméink, az emberiség legszebb, legnemesebb eszméinek diadaláért! A nagy hálom levél erre buzdít, erre bátorít. Én most, ebben az ünnepélyes percben ki is jelentem nyomban, hogy a kollektiv kívánságnak eleget is teszek. Egyetlen perc pihenőt sem engedélyezek magamnak, de az ellenségeinknek sem! Állandó, szakadatlan, folyamatos és megállás nélküli harcban küzdők ellenük, a bolsevista diktatúra ellen épugy, mint az újra fenyegető fasizmus, nyilasizmus és egyéb brigantizmus ellen, a legnemesebb emberi ideálok védelmében, a szabadságjogokért, a demokratikus eszmékért, a szociális igazság diadaláért. Nincs megalkuvás. Itt csak ggőzni lehet, vagy meghalni. Ez utóbbitól sem félek, törtek már az én életemre fehérek is és vörösök is, akkor sem rettentem meg. Adyval mondom, bölcsen és Dr. Marton Ernő New York-ban Kollegiális szeretettel üdvözöljük dr. Marton Ernőt, a tel-avivi “Uj Kelet” kitűnő szerkesztőjét abból az alkalomból, hogy rövidebb tartózkodásra New Yorkba érkezett. Dr. Marton Kolozsvárott kezdte újságírói pályafutását és az “Uj Kelet”-et is ö indította meg, nehéz körülmények között, a román impérium idején. Az Izraelben újjáéledt “Uj Kelet” a magyarnyelvű újságok elit-kategóriájához tartozik dr. Marton kiváló ás szakszerű szerkesztése mellett. Irta: GÖNDÖR FERENC vidáman: “ha meghalunk, hát meghalunk,” de Adyval folytatom is: “de ha meghalunk, meghal itt minden.” Deltát én tudom, hogy győzni fogunk! Barátaim, a további harchoz ebből a garmada tevéiből merítem az erőt. Rakosgatom a leveleket és sürgönyöket az asztalomon s a levelek érintésétől kemény lesz az öklöm. Jöhetnek az ellenségeim, akármennyién, készen állok. A bolsevisták, a moszkvai terror zsoldosai, akik fasisztának mondanak, mert harcolok a sztálini diktatúra ellen és az újra feléledt fasiszták, akik viszont bolsevikinek szeretnének kikiáltani, mert nem tűröm, hogy a gyilkosok újra munkához lássanak. Egyébként nincs sok különbség köztük, mindketten: a bolsi is, a náci is ugyanannak az anyának, a diktatúrának torzszülött gyermeke. Eckhardtra mondom, Sztálinnak a nácik és nyilasok a legjobb szövetségesei! Mindketten a demokráciára törnek . . . Most pedig elég volt az ünneplésből. Fogjunk munkáihoz, sok a tennivaló. Délamerikában Szálasi-emlékmiséket merészelnek tartani a nyilaskeresztes alvjlág mocsárlakói, egyre vakmerőbben üti fel a fejét az antiszemita izgatás még New Yorkban is. Hozzá kell fognunk, hogy mindenütt, ahol felüti a fejét', legyen erőnk leütni ezt a fejet. Ez legyen a jelszó: a náci felüti, "Az Ember” leüti. Emellett harcolnunk kell a bolsi rémségek ellen! Ma otthon fajra és felekezetre való tekintet nélkül irtják ki a polgári osztályt és a szociáldemokrata munkás is üldözött vaddá vált. De a mi munkánk mellett az olvasótáborra is hárul feladut. Értesítsenek minket minden igazságtalan ügyről, Írjanak levelet a nyilasok szemérmetlen jelentkezéséül'viil: segítsenek újabb és újabb előfizetőket toborozni, vegyenek részt “Az Ember” jubileum i elöfizetésgyüjtő kampányában! Külön szeretnék köszönetét mondani ezen a helyen az amerikai magyar sajtónak, amelynek számos kitűnő orgánuma igazán megtisztelő és elismerő cikkek keretében méltatta ezt a huszonötéves jubileumot. A kollegák köréből jövő elismerésnek külön becse van. Nem fogom elfelejteni ezt a kollégiális magatartást, amely azt hiszem, csak Amerika szabad földjén és szabad sajtójában virágozhat ilyen ékesen. S nem fogom elfelejteni soha és életem legszebb emléke, legnagyobb jutalma marad ez a nagy halom üdvözlő levél. Amikor a jubileumi határkőnél visszapillantok a harcokban és megpróbáltatásokban oly gazdag évekre s ugyanakkor itt látom magam előtt ezt a sok-sok levelet, mint az együttérzésnek és barátságnak világdimenzióban jelentkező ritkaszép és felejthetetlen megnyilatkozását, a legteljesebb boldogsággal állítom fel a mérleget: érdemes volt! Köszönöm barátaim! A JALTAI TRAGÉDIA Irta: DR. SULYOK DEZSŐ A naptár 194.”) február ll-es mutatott. Budapest városa, a Duna gyöngye, melybe még mindenki halálosan szerelmes lett, aki csak egyszer is látta békebeli díszében, az utolsó kegyetlen csapásokat kapta a budai várban még védekező SS-ek és az őket már talpalattnyi foltra körülzárt vöröseik harcában. Szerte a nagy város romjai között, ahol már a Vörös Hadsereg volt az ur, folyt a pokol dáridója. Az ostromban legyengült lakosság védtelenül vergődött a diadalmámortól és vodkától ittas szovjetkatonák rablásai és erőszakosságai alatt. Ugyanezen a napon a távoli Jaltában, a régi rómaiak egykori Puntus Euxinusának partján balzsamos tavaszi levegőben egy szovjet palota tanácskozó termében a világ akkor leghatalmasabb három embere szerződést irt alá ennek a városnak és országnak sorsáról, mely “Yalta Agreement” név^n vonult be a világtörténelembe. Ez a szerződés arra lett volna hivatva, hogy' nekünk és a németek zsarnoksága alól felszabaduló többi európai népeknek Magna Chartája legyen. A szerződés teljes szövegét sohapm tették közzé s igy a be nem avatottak számára csak az az “Announcement on The Crimea Conference” vált hozzáférhetővé. amit a három nagy a megállapodás aláírásakor kiadott. Ennek a jelentésnek 5.-ik fejezete, a “Declaration on Liberated Europe” a következő érdemleges részeket tartalmazza: “The Premier of the Union of Soviet Socialist Republics, the Prime "Minister of the United Kingdom and the President of the United States of America have consulted with each other in the common interests of the peoples of their countries and those of liberated Europe. They jointly declare their mutual agreement to concert during the temporary period of instability in liberated Europe the policies of their
