Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)

1952-05-03 / 19. szám

8-ik clcL! ft z mm May 3. 1952 MENTSÜK MEG A fi % >■« MAGYAR KULTÚRA IGAZI ÉRTÉKEIT! Molnár Ferencnek legutolsó írása inspirálta ezt a nyílt levelet az amerikai magyarsághoz “Az Ember” április 5-i száma nagy gyászkeretes címmel az első oldalán jelentette a lesújtó hirt, hogy Molnár Ferenc nincs többé. Ugyancsak e lappéldány 3-ik ol­dalán jelent meg az elhunyt nagy magyar iró legutolsó írása, amely két részből állott: a bevezető so­rokat Molnár Ferenc 1952 márci­us végén, alig pár nappal halála előtt irta és az ő hasonlithatatlan molnári stílusával okolta meg, miért tartja az “Altató mese” cí­mű csaknem ötvenéves kis novel­láját (amiből később a “Liliom” sarjadzott ki) olyan stilszerünek “Az Ember” 25-ik amerikai jubi­leumi száma részére. Ehhez a megokoláshoz azután váratlanul — hiszen Molnár soha nem irt a saját bajairól, problémáiról a nyilvánosság számára az egyet­len rész-biográfiai, angolnyelvü regénye kivételével — a követke­ző, végtelenül szellemes, tragiko­mikus és sajnálatosan aktuális sorokat fűzte: “ . . . Másodszor azért, mert magyar nyelven most már rit­kaságnak számit. A könyvet, amelyben megjelent, elégették, betiltották, kitiltották, letil­tották és megtiltották 1945 előtt; néhány megmenekült és Magyarországon bujdosó pél­dányát (összes többi munkám­mal együtt) elégették, betiltot­ták, kitiltották, letiltották és megtiltották most, nemrégen.” Amikor ezeket a soroltat írom, még nem tudjuk itt New Yorkban, hogy a budapesti sajtó miként kommentálta a “Pál utcai fiuk” halhatatlan költőjének halálát. Lehet, hogy teljesen negligálták a halálhírt, talán írtak róla két száraz sört, de az sem valószínűt­len, hogy a sok sajtö-élőcsahos nekrológban leckéztette meg a már válaszolni nem tudó Mestert, hogy milyen “vonalvezetéssel” kellett volna Írnia. Végeredményben, hogy a mos­tani pesti sajtó mit ír . . . lényeg­telen. Még annál is kevesebb *. . . Ennél milliószor fontosabb gon­dosan elolvasni Molnár legutolsó kis kéziratát, amiről fentebb már megemlékeztem s ami “Az Ember” ezévi első áprilisi számának olyan szomorú, de végeredményben iro­dalomtörténeti súlyt ad. MOLNÁR FERENC LEGUTOLSÓ KÉZIRATA Molnár, akit évtizedeken ke­resztül “nemzetközi”-nek bélye­geztek meg a hivatalos Horthy­­körök, aki “csak kommerciális ér­dekekből irt színdarabot, csakis export céllal” (igy tanultuk a Hi­vatalos, azaz iskolai irodalomtör­téneti órákon Lsül—ez a Molnár végeredményben első-, másod- és huszad:orban magyar volt. Hi­szen súlyos betegen, legutolsó kéz­iratában (csak olvassuk el figyel­mesen ezt az írását) sem a saját egészségéről, életéről, gondjairól ir, hanem azt panaszolta ország­­világnak, hogy munkáit Magyar­­országon nem szabad olvasni, re­gényeit nem. lehet megkapni, da­rabjait nem adhatják elő. Pedig Molnár régesrégen túlnőtt a ret­tentően szűk magyarországi kere­teken, mégis elsősorban az érde­kelte, hogy a magyar ifjúság, a magyar olvasóközönség az ö re­mekműveit is olvashassa. Az utolsó kéziratnak azonban még ennél is sokkal súlyosabb a jelentősége. El kell hogy fogadjuk a tragikus tényt, hogy7 Magyar-országon mindennemű írást, ami nem ha­lad párhuzamosan a kommuniz­mussal (avagy nem használható kis “kiigazítással,” részletelhallga­tásokkal stb. propagandacélokra) azt lassan, de biztosan “elégetik, betiltják, kitiltják, letiltják és megtiltják.” Ez az aljas munka állandóan folyik és egyre erősebb méreteket ölt. A tények felismerése, az infor­mációk összegyűjtése és publiká­lása azonban nem kisebbíti a ret­tentő veszélyt, amit egy egyszerű mondattal lehet kifejezni: Egy­két évtized múlva csak olyan Írást (magyar nyelven megjelent, ma­gyar szerzők által irt regények, novellák, színdarabok, cikkek, köl­­j temények és más nyomtatott mü­veket értek a gyűjtőszó alatt) le­het csak elolvasni, ami a véletlen folytán megmaradt szülőföldün­kön, avagy külföldön nem kalló­dott el. . . ELTÜNÓ MAGYAR IRODALOM . . Hogy ez mennyire igy van már ma is, jellemző tünet, hogy sem­miféle magyar könyvet nem lehet Pestről meghozatni — kivéve a j mai rezsim propagandafirkászai- Inak fércmunkáit. Újság kivételé- I vei csakis export-engedéllyel le­het könyvet vagy más nyomtatott holmit külföldre küldeni. Enge­délyt persze nem adnak- Az igaz­ság azonban az, hogy még ha ad­nának, akkor is nehéz lenne olyan müveket kiküldeni, ami a kül­földi magyarságot bármilyen szempontból érdekelné. A külső, ! drasztikus nyomáson kívül (betil­tó törvények, égetések, elkobzások) I mellett a régi könyvek óriási ré­­pze megsemmisült a világháború­ban (elégetések, avagy légibom­bák által), az utána következő káótikus okkupáoiós években. Az első ilyen tél, a borzalmasan hi­deg 1945-ös év elején tízezer és százezer könyvet, folyóiratot tü­zeltek fel a polgárok, mert az üvegnélkü i ablakrámák kevés vé- , delmei nyújtottak a zord időjárás ellen, tüzelőanyagot nem lehetett kapni . . . Azóta erősen megindult a .könyvnyomtatás is, hiszen az állandó és hülyítő propaganda az erőszak mellett legfontosabb fegy- 1 vere a diktatúráknak. Valószínű­leg (ámbár nem szabad az óhazai | statisztikákat lenyelni!) most jó­val több könyvet és folyóiratot publikálnak, mint bármikor az­előtt, de ennek a nagy produkció­nak és az irodalmi értéknek nin- \ csen semmiféle közös kapcsolata. A mai irodalmi termékek egyetlen gyűjtőnév alá sorozhatok: propa- J ganda, vagy pestiesem süketduma HUNGARIAN GARDEN Restaurantban (1528 Second Avenue) GYPSY COUNTESS JULIA és RÁKOSSY TIBOR énekelnek CSÜTÖRTÖK, PÉNTEK, SZOMBAT és VASÁRNAP este ----- és: GIZELLA, a női prímás!!! -KIVÁLÓ KONYHA!! ZETTL LACI tulajdonos Telefon: BE 4-967» (egybe irva!) . KULTURÁLIS VAGYONMENTÉS | Vagyonmentésről van szó, óriá- i si nagy irodalmi vagyonról, ami már nagy részben el is van talán; kótyavetyélve. Magyarország iro- | dalmát kell megmenteni s ez nem kis munka, de nem is kisjelentő- ( ségü munka. Az alábbiakban néhány gvakor- j lati pont keretében összefoglal- j tam, hogy mit lehetne ebben az ügyben tenni: 1) A Magyar Irodalmi Értéke­ket Mentő Bizottság megalakulá­sa igen fontos, de ennek az uj alakulatnak minden létező ma­gyar-amerikai egylet, egyház, kon­gregáció, újság, intézmény stb. mintegy fiókja legyen! 2) Maguktól a sorainkban élő I hóktól (vagy hátramaradottjaik-1 j tói) — akik irodalmi szempontok- j iból számbajövők (itt ismét Írók­ra, költőkre, politikusokra, újság­írókra gondolok) össze kellene szedni müveiknek, írásaiknak 1-1 példányát. j 3) Az amerikai magyar sajtó szerepe ebben a kulturmozgalom­­ban igen fontosnak látszik. Újsá­gok nélkül nem lehet megmozdi-i tani az itt élő magyarrágot. Az 1 újságok feladata tehát igen sok- j I rétü lenne: a) Meg kell szervezniök a gyüj- ( tőakciókat (gyűjteni minden elérhető magyar könyvet és folyóiratot, aminek a leghal­ványabb irodalmi standardja van. Az megint más kérdés és feltétlenül eldöntendő, kinek és kiknek munkái őrzendők meg ebben a széleskörű akció­ban — általában azonban li­berálisan kellene meghatároz­ni az általános értékszinvona­lat, mert jobb tiz értéktelen müvet megőríztetni, mint egy vagy két jelentékeny súlyú munkát örökre elveszíteni). b) A lapok állandóan foglalkoz­zanak e fontos kultura-men­­tési akcióval. Hasábjaikon ad­janak az olvasóknak alkalmat arra, hogy javaslataikat meg­írhassák. Az amerikai magyar­ság fel fogja ismerni e mozga­­galom fontosságát és sziwel­­lélekkel azon lesz, hogy azt sikerre vigye. c) Nyilvános sajtóankétok-soro­­zata a magyarlakta városok­ban igen célszerűnek látszik. d) Természetesen az Egyesült Ál­lamokon kivüléiő külföldi ma­gyarság akcióbalépése igen lé­nyeges. Ezt a feladatot szintén az amerikai magyar sajtó tud­ja legkönnyebben ellátni. AZ IGAZI FELADAT 3) Ennek az egész mozgalom­nak legfontosabb teendője azon­ban megmenteni azt a párszáz ”Liliom” Az elmúlt pénteken este, a csú­nya esős idő dacára is megtelt a Brevoort Hotel .különterme, ahol egy sereg tehetséges, fiatal ame­rikai színész eljátszotta Molnár Ferenc örökszép ligeti legendáját, a "Liliom”-ot Gyimes Vilmos, a volt bécsi színházigazgató rende­zésében. Szerény megítélésünk szerint Mózesnak könnyebb volt annak­idején kősziklából vizet fakaszta­nia, mint egy kis pódiumon, ízlé­ses, de mégis inkább jelképes disz­­letekkel-kellékekkel előadni a ma már klasszikus-számba vett drá­mát olyan szakértő publikum előtt, mint amit ez estén egybe­­gyülni láttunk. Csupa Liliom-ra­jongó, Molnár-hivő és nem utol­sósorban: Gyimes-tisztelő jelent I meg. Mindenki látta már a Lilio­mot Pesten, Bécsben, New York­­; ban . . . nagy színészekkel, pazar díszletekkel stb. Mégis, ebben a |milliőben, ilyen “nehéz” közönség előtt is SZÍNHÁZ volt az, amit e maroknyi ambiciózus, talentumos gárda játszott, igazi színház, amit a nemrég elhunyt nagy szerző is megdicsért volna. A “The Stepladder Players” név alatt működő gárda valóban min­den támogatást megérdemel. Lel­kes igyekezetük és félig gyerek­voltuk miatt még elkövetnek ap­­róbb-nagyobb gikszereket, de csak a vak nem láthatta, hogy Rowena Colley (Julika), Penny ! Shepard (Muskátné), Burne Piven < (Liliom), Frieda Dom (Marika) és Frank Hamilton (Hugó) avagy Sean Scully (Ficsur) színpadra termett színésznők és színészek a javából! . . . Láttuk valamikor (nem is oly régen) Gyimes Vilmos direktor hatalmas bécsi színházépületeit s alkalmunk volt néhány ragyogó előadást élvezni. a császárváros­ban, ahol minden “credit” az ő nevéhez fűződött, mégis azt kell itt leírnom: soha nem észlelhet­­; tem jobban ennek a brilliáns ; színházi szakembernek tudását és tehetségét, mint ezen a bemutat­kozó Liliom-előadáson! (erp) .ondoian kiválogatott kötetet, rnra valójában a magyar iroda­lom igazi értékeit jelenti. Talán lét-háromszáz kötetnyi különféle Írásról lenne mindössze szó. Kis szerencsével elképzelhető, hogy az Egyesült Államok területén is akadunk 1-1 jó állapotban levő példányra ezekből a gondosan ki­válogatott müvekből. Aki figyelmesen elolvassa Mól­nál- Ferenc legutolsó Írását, az talán kiolvassa a le nem irt, de a sorokból könnyen kivehető kétségbeesést. Molnár nemcsak a saját müveinek sorsáért aggódott (ennél ezerszer nagyvonalúbb, szerényebb és zseniálisabb volt!), de minden magyar Írásért, ami irodalmi, történeti, kulturális szempontból magyar értéket je­lent. Nekem az az érzésem, hogy a nagy Mester nem akarta java­solni — közvetlenül — ezeknek az értékes müveknek hathatós és időtálló megőrzését, de feltétle­nül szándékában volt valamit tenni is ebben a vonatkozásban. Biztos vagyok abban, hogy az elhunyt nagy magyar iró ki akart jönni azzal az eszmével, hogy az utókor részére megőrzendő ma­gyar írásokat gondosan le kell filmezni! Igenis: filmezni, mert ezt pár ezer dollárral meg lehet valósítani. Mig 2-300 müvet újból kinyomatni — erre milliók kelle­nének és akkor is évekig tartana a nagy munka. • Magam részéről bizom abban, hogy “Az Ember” publikálni fogja e soraimat és alkalmat ad olvasóinak, hogy7 véleményüket szóban vagy írásban kifejezhes­sék. Amennyfban az erre ületékes magyar közéleti fórumok és egyé­nek szükségét látják, hogy ezen a téren akcióra van szükség — én biztosra veszem, hogy az ameri­kai magyarság meg fog mozdulni! J. APOR Ax EHLERS FELLOWSHIP CLUB TEADÉLUTÁN,'A Az Ehlers Fellowship Club má­jus 4-én, most vasárnap d.u. 3 órakor a Warwick-hotelben (54 St. és 6th A ve. sarok) táncos tea­délutánt rendez a Camp Seven javára. Belépődíj; 3 dollár. A nagysikerűnek ígérkező teadél­utánra felhívjuk olvasóink figyel­mét. LEVELEK LNTR AIDE DES ANCIENT HONGROIS Engages Voíontaires Dans L’ Armee Francaise Paris, 1952. április 10 Mélyen tisztelt Főszerkesztő Ur! Nagyon kérjük alábbi közlemé­nyünket “Az Ember” nyilvános­sága elé hozni szives legyen: A Ma-gyarszármazásu Volt Fran­cia Frontharcosok Egyesülete leg­utóbbi rendes évi közgyűlésén a következő vezetőséget választotta meg egyhangúlag: Tiszteletbeli elnökök: Muller A. (Croix de Guerre), Flesch (Dist. Sérv: Americain et Croix de Guerre), Dr. Biró Gy7. Elnök: Gehn an J. (Croix de Guerre). Al­­elnökök: Bonnet J. (Legion d'Honneur, Medille Militaire, Croix de Guere), Lehovetzki A. Főtitkár: Deutsch A. Titkár: Ro­der A. Pénztáros: Schwartz J. El­lenőrök: Klein B. (Croix de Guerre), Marosy, Lehoveczki B. Választmány: Krauss M. (Croix de Guerre), Guttmann L. (Africa Star), Koós, Skorecz, Farkas, Dé­­ry és Hirschfeld bajtársak. Őszinte hive; DEUTSCH ÁRPÁD, főtitkár Nagy esemény a “SZÜL AMIT H” Május 18-án vasárnap délután és este kerül színre a Yorkville Casino színháztermében Goldfa­­den-Donáth gyönyörű, romanti­kus daljátéka, a “Szulamith.” A jóképességü Sárossy-Szüle - szín­társulat a legnagyobb előkészület után hozza színre a darabot. Hers­­kovits Béla főkántor az előadás keretében énekli a “Kol Nidré”-t. Wahlberg Gyula kántor pedig a főpap szerepében lép fel. Kívülük a társulat legjobb tagjai szerepel­nek és Várkonyi Viktor mondja el a prológot. HOLLÓS BÖZSI és SHIRLEY ROSS angol-magyar és magyar-angol fordítási és be­vándorlási ügyekben segítő irodája készséggel áll az amerikai ma­gyarság rendelkezésére. MIAMI BEACH-r nyaralási bargain! —- Használja ki le­szállított nyaralási árainkat! Mindenkinek elérhetővé akar­juk tenni a nyári pihenést Bölcskeyék Amerika-szerte ismert hoteljében: Indian Creek Lodge 3 percre a tengerparttól 6981 Indian Creek Drive Phone: 86-6152 Fürdőszobás modern comfort­­tal berendezett hűvös szobák, már heti $12-től. — Mérsékelt áron étkezhet is Bölcskeyéknél. — Swimming Pool Facilities — Vendégeinket megérkezéskor autóval várjuk. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents