Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)
1952-01-26 / 4. szám
lanuary 26( 1952 AZ EMBER 3-jk oldal LEVÉL - AZ ÉGBE... Irta: MAKAI MÁRIA Uram! — úgy szól a régi történet, — úgy mondtad — “mutass tiz embert, — kinek tiszta szive van megmenekül a többi is — ha akad tiz, — kinek szivét nem rontotta meg az arany” — újítsd meg a régi tételt, — van köztünk egynéhány aki “igaz”ul élt ajándékoddal — Habozás nélkül a “tüz”-et választotta, hiába mérgezték pénzzel-hatalommal. — Láttam, — gettóba, — sötét — szennyes pincébe besurranni kezében kis kosárral, — szegény munkásasszonyt, — kosarából finom — meleg étel, — szájából jó szó ömlött, — vigasztalni jött a zsidó “szomszédasszonyt” — a zsidó asszonynak három leánya is volt, — három fiatal szegény kis gyári lány — a szegény munkásasszony bujtatta el őket, — hogy ne találhasson reájuk a pogány — Láttam másik szegény asszonyt, — aki egy nap kis lap papírral, — a csillagos “zsidóház”-ban megjelent — a papirt az uccán találta, — rajta pár sor irás , — cimmel — és kérés: “a megtaláló a szüleimnek vigye el” — “munkaszolgálatos” irta: “a ferencpályaudvarról délután visznek — segitségtek talán még idejében elér” — a munkásasszony rohant a szülőkhöz — és a fiút a pályaudvaron utolérte, — és megmentette, — a “védlevél” — I Ismertem szolgát, — egyszerű parasztfiut — de akiből az emberség és szív nem hiányzott — ez a fiú, — a gazdájának ételt hordott — a megmaradt kevés holmiját őrizte, — mindent visszaadott — mert, oh, — nagyon sokan voltak, — emberek, — akik bár nagyon megsértődnének ha nem szólítanák “ur”-nak — ismertem tanárt — ezredest, — aki “eltette” — a zsidó-barát értékét, utóbb eltagadta, — és hátat fordított a zsidónak — fáj bevádolni a középosztályt, — de tiszta igaz — hogy köztük nehezebb nyomát elérni, — mentőangyaloknak — kirozza jámbor középutasra — egy-ogy exponált Szálasirajongót. Az aktuális jelszó! most az, hogy jó magyarok vagyunk, akkor most ne bántsuk egymást, éljen az egység és fogjunk össze-vissza az otthoni közös ellenség ellen. Ez igy elméletben egy tündöklő béke-szivárvány a feketefelhös háborús égen, de a múlt gyakorlata nem biztat arra, sem a jelenben, sem a felszabadított jövő Magyarország sorsát illetőleg. Fogjunk össze — de kivel? Csak nem azokkal az ostrom alatt és ufán nyugatra szökött libabőrös nácikkal vagy jobboldali náci-szimpatizánsokkal (pardon: uj demokratákkal), akik Szálasi-Kajetán rémuralma alatt legjobb esetben csendben csacsenoltak vagy hangosan hozsannáztak a barbár jogfosztó törvényeknek, az életszabadságok megszüntetésének, a magyar kultúra megsemmisítésének és az £mberi méltóság arculcsapásának; akik közül többen aktiv közlegények voltak vagy rabszolga-táborok kommandánsai, a szociáldemokraták és a liberális kispolgárság feljelentői, gettók építőmesterei, a tarkólövészet világbajnokai, a lakásfosztogatás és ékszerrablás prófétái és többszázezer ártatlan, zsidó vallásu hazafi hivatásos hóhérai. Ezekkel csináljunk egységet és ezekkel egysorban legyünk jó magyarok? Ezekkel a gyáva parazitákkal fogjunk össze, akiknek jogelődei ölték meg Bajcsy-Zsilinszkyt és Petschauer Attilát, rakták a halálgyárak számára vagonokba a mártírok! tízezreit és az első világháborúból arany vitézségi éremmel visszatért hősöket a Kárpátok lejtőjén a fákon kukorékoltatták . . . Vagy azokkal legyünk jó magyarok és ne bántsuk egymást, azokkal az úgynevezett “népi demokratákkal,” vagy kommunista-szimpatizánsokkal, akik tervszerűen vagy gyáva meglapulással segítették elő vagy alázatosan kiszolgálták a Rákosi-Gerő-Révai moszkovita trió garázdálkodását a szerencsétlen sorsú Magyarországon; akik abban a “világotmegváltó” rezsimben is csak szajréztak és segitet- j tek megölni mindenfajta szabadságot és emberi életszépséget. Ezekkel a gyáva parazitákkal (pardon: uj demokratákkal) fogjunk össze, akik szinték denunciálták a szociáldemokratákat, a liberális polgárságot, a progresszív írókat és az “osztályidegeneket,” akik börtönbe juttatták az ellenálló hősöket: Mindszenty bíborost, Ordas püspököt, Kéthly Annát, Szeder Ferencet, Faludyt a költőt stb., stb. és előkészítették a deportálását ötvenezer szenvedő magyarnak. i De találkoztam azért úri nővel is, — bár az “uri”-osztályból alig akadt, — vagy, — nagyon is kevés — akit nem tett vakká a “haszon” — a jogtalan, — a véres — és a pillanatnyi előnyös elhelyezkedés — de az én uri-nőm, — az uccán, — vad hiénák közt, — semmitől nem félve, — semmit nem bánva — átölelte az ismeretlen “csillagos” — “érinthetetlen” — asszonyt a sok gyilkos nyilas szeme láttára — és ismertem özvegyet, — sok gonddal, — volt két kis árvája — de a házát az üldözött zsidónak, — mégis fölajánlta — Uram! — ha “tiz”-et nem is, — de néhányat, — itt, — egyedül — egymagám, — én is fölsoroltam — de ki tudja mennyi, — hányszor tiz akad — akikkel nem hozott össze szűk kis életutaíh — elküldöm Neked, — hogy kéznél legyen — hátha most készül fenn, — az égi számvetés — talán ez a pár “igaz” — a mérlegnél, — a számot betölti — és értük jöhet kegyelem, — megmenekülés — Bocsánat, hogy a János közbeszól... Irta:JÁNOS ANDOR Molnár Ferenc, a .világhírű nagy magyar iró darabjában szólt közbe az a bizonyos csapos, aki humoros és “schlagfertig” megjegyzéseivel, mindig fején találta a szöget. Szeretném most én is lekopirozni a bölcs csaposlegényt- és egy pár találó megjegyzésemmel élére tapintani a magyar emigráció politikai mezején dúló otromba társasjátéknak ... Az egykori pesti fürdőkben, mielőtt a pasas belépett a fürdőmedencébe, az úgynevezett előfürdők tisztálkodási aktusán kellett keresztül esnie. Csak azután, midőn az esetleges piszkot lemosta magáról, engedték be a gőzfürdő szentélyébe. Pontosan ez a tisztálkodási módszer folyik most az emigráció szélsőjobb és szélsőbal politikai előfürdőjében: általános szerecsenmosdatás, a múlt piszkainak leszappanozása, kilúgozása, szeplőtlenitése . . . mielőtt a közszereplés porondjára lépnének, hogy posszibi- Jitásukat bizonyíthassák az emigrációs politikában és Magyarország felé is egy esetleges felszabadítás esetére. Érdekes megfigyelni, hogy ezt a műveletet kölcsönösen a két szélsőség egyidőben végzi, sőt, egymásnak testvériesen segítenek a hullafoltok eltávolításában. Egy volt náci beállítottságú próbálja demokratává mosni — egy volt kommunista beállítottságú közszereplőt és egy volt bolsi masz-, ... Ma az a divat, hogy a szóbanforgó urak s\vingben verik a mellüket és mea culpáznak; “pardon, tévedtem” kiáltással bünbocsánatot követelnek és egységért kiáltoznak dicstelen emigrációjukban. Felekezetre, nemre és foglalkozásra való tekintet nélkül. Vannak köztük katona tisztelj, csendőrkáplárok, járvány-politikusok és ex-közhivatalnokok, élpropagandisták, elvkereskedők, lezüllött diplomaták és hivatásos kijárók, de szép számmal újságírók és úgynevezett opportunista közírók is. Ezek most a legveszedelmesebbek, ezek a szellemi kaméleonok, akik dollárárfolyamon adják bérbe vásári töltőtollukat. Ezek a szegénylegények az igazi hóhérai Magyarországnak és nem a hírhedt Bogár-család. (Erről jut eszembe, hajdanában az öreg Bogár vette feleségül Báli Mihály állami “Ítéletvégrehajtó” egyetlen leányát. Az öreg Bogár jobboldali hóhér volt, mert főleg kommunistákat akasztott, a fia pedig baloldali hóhér lett, aki főleg a nyilasoknak törte el a nyakcsigolyáját. Hasonló ennek a derék családnak a vegyi összetétele — á mai magyar emigráció politikai képletével.) “ÉLJEN AZ EGYSÉG” jelszavu csúcsteljesítmény szimbóluma azonban a müncheni “Free Europe” cimü propaganda és puceráj nagyüzem, ahol dollárokért a legjobb barátságban él a talajgyökeres, gyepüs újságíró — az egykori pártszolgálatos előimádkozóval. Klasszikus esete ez annak, hogy ne bántsuk egymást gyerekek ... A müncheni rádióóra esti jelhangja, szövege és muzsikája ez: “Szól a kakas már, Majd megvirrad már . . .” Ezt a nótát dalolgatták a Markóban is a letartóztatott nyilas gonosztevők. Tehát egységben az erő, avagy most minden a tied. És ebből a szellemi termésből fakad ma Münchenben a propagandista jólét. Szerencsére még vagyunk egy páran Göndör Ferenccel az élen, akik mindezt jól tudjuk, nyilvántartjuk és harcolunk ellene. Akik soha és semmiféle izmusokért nem tértünk le a demokrácia egyenes országút járói ... A mai szégyenletes történelmi idők legtalálóbb példáját mondta el nekem egy Európában élő barátom, aki nemrégiben volt látogatóban Németországban. Ott találkozott egy Farkas nevű honfitársunkkal. — Farkas, a vörös Farkasok közül való Ön?— kérdezte gyanakodva. ....— Nem kérem, én a náci Farkasok közül való vagyok — válaszolta az illető mosolyogva. Ez a két farkas falta föl a mi szép, ezeréves Magyarországunkat. Cannes, 1952. január Father Biró Benedek i halála Mély részvéttel értesültünk FATHER BÍRÓ BENEDEK' fairfieldi római katolikus papnak váratlanul bekövetkezett elhunytáról. Father Biró Benedek nevét Amcrika-szerte ismerték és tisztelték azok a magyarok is,akik egyébként távol álltak az ő vezetése alatt álló “Katolikus Magyarok Vasárnapja'' cimü hetilap politikai irányától. A gyászhir a magyarság széles körében keltett szomorú visszhangot és az elhunyt plébános hétfői temetése nagy és lesújtott tömeg részvételével ment. végbe Fairfielden. AZ AMERIKAI MAGYAR ZSIDÓK SZÖVETSÉGÉNEK TÁNCMULATSÁGA Január 26-án, szombaton este lesz a new yorki magyarság egyik nevezetes öszszejövetele. Az Amerikai Magyar Zsidók Szövetsége, egyik legrégibb new yorki magyar testület, most tölti be negyedszázados fennállása. Ebből az alkalomból a szövetség “huszonötéves ju- < bileumi bált” rendez a Mad- ■ ison Ave és 45. ucca sarkán lévő Roosevelt Hotel “Hend- ‘ rik Hudson” termében. A Iáim-mulatságon, amelynek nagy látogatottsága malmost biztosítva van, Bariul Jenő ismert kiváló zenekara szolgáltatja a táncmuzsikál. Belépidij 2 dollár, a most• érkezett DP-két azonban \ szívesen látják vendégül. ' ------------------ ' Az óvhelyeket uj táblák jelzik New Yorkban Színes jelzőtáblák fogják jelez-” j ni a legközelebbi óvhely hollétét New York város területén, Arthur W. Wallander, a Polgárvédelmi Hivatal igazgatójának közlése | szerint. A mostani fehér és fekete. ] táblákat narancsszínűre és feketére cseréli ki, amelyek messzebb- . ről is olvashatók lesznek. Az “S”. betű, (a Shelter szó rövidítése) és, a nyíl feketén maradnak, de az alapszín, fehér helyett, világos narancsszínű lesz. A cserét a váj ros egész területén 45 nap alatt ; lebonyolítják. Wallander igazgató ez alkalomból a következők közlésére kér ; bennünket: “Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy milyen fontos az,' hogy a háztulajdonosok megfelelő nyilvános óvhelyekről gondoskodjanak. Az 1952-es év folyamán, legalább kétezer uj óvhely bérén-( dezésére van szükség, úgy hogy ezek egymillió ember befogadására legyenek alkalmasak. El kell érnünk azt, hogy legalább két és félmillió személyt befogadó ötezer óvhelyünk legyen a város területén. Célunk minden más város hasonló irányú berendezkedéseit felülmúlni.” “A jelzőtáblák kicserélésének, célja az, hogy a közönség veszély , idején messziről láthassa azt. hogy hol van a legközelebbi óvhely: a színváltozás pedig arra, jó, hogy a felírásokat megkülömböztesse a forgalmi rendőrség jelzőtábláitól.”
