Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)
1952-01-12 / 2. szám
/ 2-ik oldal AZ EMBER January 12, 1952 győzelem a parasztság felemelkedésének nyitott szélesretárt kaput. Aki otthon volt 1946-ban, jól emlékszik a nagyszerű Parasztnapokra, amikor többszázezer para'szt vonult fel Budapestre és reggeltöl-estig tartott félelmetes, szivelállitó hömpölygésük az Andrá^sy-uton, kaszával, kapával, farkasszemet nézve az Andrássy-ut 60-nal, tüntetve a nemzeti függetlenség és demokrácia, a szabadságjogok és a földreform mellett, éltetve Nagy Ferencet és Kovács Bélát. Itt van Peyer Károly, a munkásmozgalmak nemzetközileg elismert és megbecsült veteránja, aki otthon az áruló szociáldemokrata szárnnyal szemben felvette a harcot s ezzel még csak eltéphetetlenebbé tette az amúgy is szoros kapcsolatát a hatalmas munkástömeggel. Nagy Ferenc disszidálása után Sulyok Dezső vitte tovább a függetlenségi gondolat zászlaját, majd az ő menekülése után Pfeiffer Zoltán és Baíankovics István varázsoltak elő máról-holnapra ellenzéki pártokat a mind jobban attakozó kommunisták ellen és világraszóló győzelmet arattak az 1947-es választáson. Az ö nevük is eggyéforrt a magyar nép háború utáni elképzeléseivel, a zsarnoksággal szemben a szabadságot, a totális állami berendezkedéssel szemben a demokráciát, a hódoltsággal szemben a függetlenséget képviselték. Az élő és eleven kontaktus náluk is bizonyítva van: milliók szavaztak rájuk, a fenyegetés és megfélemlítés ellenére is. S mások is vannak, sokan vannak itt, akik a legnehezebb körülmények között szerepet vállaltak otthon a rohamozó oroszok és kommunisták ellenében, igaz magyarok és hűséges demokraták, akik soha nem tudtak szóhoz jutni a Free Europe Radio magyar osztályán, hogy Kovács Imre ügyéről ezúttal ne is beszéljünk, arról a Kovács Imréről, aki nemcsak kitűnő iró, de a magyar parasztság felemelkedésének egyik leghívebb és legbuzgóbb apostola . . . A magyar nép ezeket a politikusokat szeretné hallani, mert bennük bizik, mert az ő küzdelmük azonos volt a magyar nép küzdelmével s mert rajtuk keresztül bizalommal tekint a jövendő felé is. A rövidlátásnak, a féltékenységnek, az ostobaságnak és gonoszságnak iskolapéldája az, amit ebben a kérdésben a magyar rádió tanúsított. Agyonhallgatni a népszerűeket és erőszakkal népszerűsíteni akarni a népszerűtleneket: ez volt a newyorki magyar rádió klikk-politikája. Öncélú, becstelen klikk-játék volt ez egy világtörténelmi időszakban. De hát mi is volt várható a ^munkatársak legnagyobb részétől? liláig is szinte megfejthetetlen módon olyanok jutottak álláshoz, akik a náci korszakban szélsőjobboldali lapok belső munkatársai voltak és 1944-ben, félve a felelősségrevonás’tól, elmenekültek az országból. A németországi lágerekből a DP-törvény kegyességé folytán idevándoroltak Amerikába és egyszeriben a demokratikus magyar jövendőért küzdő Free Europe Radio munkatársai lettek. A kutyából a legritkább esetben lesz szalonna. Mi volt várható ezektől a hajdani derék Hitler-propagandistáktól? A rádió-propagandához a tudás mellett szilárd meggyőződés is kell. Lehetett-e várni akárcsak vajpuhaságu meggyőződést is a demokrácia mellett és Amerika mellett azoktól, akik nemrég még szakmánybán gyalázták a demokráciát és Amerika ellen a robbanó babák hazug és gyalázatos meséjével végeztek habzószájú propagandát? S különben is ahhoz, hogy az oroszok és a kommunisták ellen jó propagandát tudjon valaki végezni, elengedhetetlen feltétel, hogy az illető átélje az orosz és kommunista uralom durva erőszakjait, tapasztalatokat szerezzen a térhódításuk módszereiről, megismerje a berendezésük eszközeit, ismerje ideológiájukat, keresztülláson dialektikájukon, személyes élményekből tudja az otthoni eseményeket, ismerje az otthon szereplő embereket, tudja az összefüggéseket, belásson a kulisszák mögé is és feltétlenül ismerje az otthoni milliók reagálását. Hogyan várható mindez azoktól, akik 1944- ben elfutottak és csak hírből, hallomásból és fantáziájukból ismerik a tényeket? Madártávlatból, csak a feltűnő vonásokat és durva kontúrokat látva nem is lehet jó munkát végezni. Ide precíziós munka kell. a hajszálrugókat is figyelembe kell jrenni s a legkisebb fogaskerék- | nek is tudni kell a helyét és szerepét. Ilyen körülmények közt történt azután ismételten is az, sőt majd- I nem pirosfonálként húzódott végig a magyar adásokon, hogy vészjósló hangon fenyegették az otthoniakat és állandóan holmi szörnyű íelelösségrevonást helyeztek kilátásba. A lehető legrosszabb propaganda volt ez! Mint .valami bosszúálló angyal sötét és súlyos szárnyai, úgy szálltak Magyarország felé a newyorki rádió hullámai, hogy ha• Iáira rettentsék az akarata ellenére a kommunista pártba bekényszeritett és a mindennapi szűkös falatért küzdő szerencsétlen magyar milliókat, ahelyett hogy akárcsak egyszer is biztató és bátorító szót mondtak volna feléjük azzal, hogy akit akarata ellenére kényszeritettek be a pártba, annak hajaszála sem görbülhet meg, ha egyébként becsületes, hü magyaiT marad, kiváltkép ha titokban a rendszer ellen dolgozik. Az embereket nem elvadítani, de megnyerni kell: ez a jó propaganda parancsa. A kört szükiteni és nem tágítani kell. És bizalmat, bizalmat, bizalmat kelteni a jövendő iránt! Tudni, nagyon kell tudni ezt a mesterséget. No dehát voltak olyanok is a magyar osztályon, akik még az egyszerű fogalmazással is hadilábon álltak és izzadva megirt mondataikat újra és újra át kellett írni. A tehetségtelenek Eldorádója lett a Free Europe Radio magyar osztálya, ugyanakkor, amikor kitűnő menekült újságírók hasztalan kilincseltek akármilyen szerény állásért. S ha kegyelemmorzsát osztogatva meg is vásárolt egy-egy remek kéziratot a magyar osztály márkázottan tehetségtelen vezetője, azt egyszerűen az íróasztalába sülyesztette, nehogy egy kicsit is fölülemelkedjék a magyar adás a diktatórikusán elrendelt és mélyreszabott színvonalon. Most kidobták az egész garnitúrát. Majd jön helyette más, minden bizonnyal jobb. Szomorú leírni: bárki jön: csak jobb lehet "az eddiginél. De felmerül a kérdés: kik azok, akik beerőszakolták ezt a minősíthetetlenül rossz együttest a rádióhoz? Kik azok, akik vissza- 1 élve az amerikaiak jóhiszemüségüvel odaajánlották a penetránsan jobboldaliakat és tehetségteleneket? Mert most valójában a kanapét dobták ki, de a csaló, illetőleg a csalók büntetlenül maradtak. Jó lenne megnézni a dossziékat, kiknek lapulnak ott az ajánlólevelei, márcsak azért is, hogy az uj garnitúra összeállításánál ne juthassanak el az ilyen ajánlólevelek még a boríték felbontásig sem. A tét óriási: az ebek harmincadjára került Magyarország felszabadítása és a leigázott ntp felemelése. A rádió-háborúhoz elit-hadseregre van szükség es hisszük, hogy a Free Europe Committee meg fogja találni a megbízhatókat, az igaz demokratákat, a tehetségeseket. Az elitet. Az avatatlanoknak, ügyefogyottaknak, gyáváknak, mellécélzóknak és a lesipuskásoknak nincs helyük többé a rádió fedezékében. X. Három özvegy sir magában Irta: JÁNOS ANDOR (na Farnciaországba utaztam, ahol élt már egy pár emigráns jóbarátom. Ma már tudom, hogy Magyarország sírásói Szálasiék voltak és minden rossznak ők voltak az okozói; ők készítették elő a kommunistáknak is a talajt odahaza^ Tudom,hogy soha nem fogok hazakerülni, itt fogok meghalni > idegenben. Higgye el, hogy a mai társadalmi földrengésnek én is csak áldozata vagyok . . . A SZÖRMEKERESKEDÖ NEJE: Többször előfordult az is, hogy a,szokástól eltérően maga az Élet kopirozza a szinestollu társadalmi regényírókat vagy a legcsapongóbb fantáziájú költőket. Ezt bizonyítja az alábbi eset is, amelynek aktiv résztvevője voltam egy nizzai fényes kávéházban. A kitűnő karmester, akit még Buenos Airesből jól ismerek, bemutatott három középkorú magyar hölgynek, akik a Cote d’Ázuron töltik a száműzetés napsugaras és borús éveit, és figyelik a nemzetközi politikai eseményeket, hogy viszszamehessenék később a szerencsétlen sorsú Magyarországba- A kölcsönös bemutatkozás után, rövidesen megtudtam ,hogy a három nő özvegy, politikai emigránsok; az egyik egy grófnő, a másik egy magasabbrangu náci köztisztviselő felesége, a harmadik pedig egy szőrmekereskedő özfvegye. A korábbi Magyarország különböző társadalmi állású tagjai — egy emigrációban, egy városban s egy kávéházi asztalnál. És egy plattformon még özvegyi minőségben is # . . Mit csinál ilyenkor egy vérbeli újságíró . . . megragadja az alkalmat s elkezdi interjúvolni a női alanyokat. Ezek derültek ki róluk: A GRÓFNŐ: Volt valaha a boldogabb időkben kisebb földbirtokunk egy szép urilakkal a Dunántúlon. 1948 végén elkobozták a földet és utána' nemsokára az ősi családi házunkat is. Minthogy az uram mindig erősen demokratikus gondolkodású volt és ezt a mezőgazdasági cselédei is bizonyították, a helyi kommunista párttitkárság kivételesen egy szobát meghagyott nekünk a 10- szobás lakóházban. Az uram rögtön öngyilkos akart lenni, nagy rábeszélésemre egyelőre elállt attól- Éjjel-nappal vigyáztam rá, mint a szemem fényére. Később mikor a sorsunk rosszabb és elviselhetelenebb lett, elhatároztuk, hogy én akármilyen áron is külföldre szököm és ha sikerül kijutni, megpróbálom oénzzel és összeköttetéssel a férjemet is kicsempészni. Isten segítségével, kalandos éjszakai bujdosás után, Csehszlovákián keresztül sikerült Bécsbe jutnom. Ott tartózkodásom másnapján már értesültem egy otthoni bizalmi emberemtől, »hogy g.z uram távozásom második napján fej belőtte magát és a birtokunk egy akácosa mellett temették el . . Kis családi tra• gédia ez a mai nagy világégésben, de nekem nagyobb jelentőségű, mint a világ elkövetkező sorsa. Az én osztályom halálra van Ítélve vörös Magyarországon és nem látom a jövőbeli" reményt sem. Rokonom, a szegény Bethlen Margit grófnő is öngyilkos lett a múlt hétekben. Kitelepítették egy mezőőr kunyhójába és ott madárijesztőnek használták fel a gyümölcsösben. Napi tiz órát kellett neki fel-lesétálni a mezőn egy kis sovány élelemért. Itt az emigrációban jöttem arra a meggyőződésre, hogy bizony az én osztályom is sokban bűnös Magyarország mai szomorú sorsában . . . A NÁCI ÖZVEGYE: A férjem miniszteri titkár volt a belügyben. Felesküdött, alázatos hivatalnok, aki minden kormányt kiszolgált politikára való tekintet nélkül. Mikor Szálasiék vették át a j kormányt, “kenyérért” belépett a nyilaspártba és végezte I tovább a kiutalt hivatali. teendőket. Szerencsétlenségére j az intern^andó és a gettóba | deportált zsidók ügye is az ő j kezén ment keresztül s a formalitásokat intézte, pontosan felsőbb utasítás szerint^ Az oroszok bevonulása után az uramat azonnal felfüggesztették állásától, felelőtlen suhancok agyba-főbe verték és félholtan vitték }je a Markóutcai fogházba. Ott pár heti fogság után, miután a népbiróság hivatali működésében nem talált semmi törvénybe ) ütköző cselekményt, szabadj lábra helyezte. Utána volt csak pokol az életünk. Szabad ! prédák voltunk, mindenki j belénkrugott és lassan elvit- I ték holmiainkat budai lakásunkról. (Pontosan úgy, mint a nyilasok!—A szerk.) Ekkor határoztuk el magunkat, hogy életünk árán is megpróbálunk a határon átszökni. A legnagyobb elővigyázattal három napig zónáztunk Sopronig és azután hegyen-völgyön keresztül eljutottunk a pin| kafői körzetbe. Ügy esős, Soltét éjszakán — vezető nélkül I — próbáltunk hasoncsuszva átjutni Ausztriába; íérjem ! szerencsétlenségére egy ak! nára lépett, amely azonnal i megölte, én pedig könnyeb[ ben sebesültem meg. Zokogva és futva több kilométert, sikerült elérnem egy osztrák j falut. Ott könyörületes embe| rek egy hétig ápoltak és utá-Az én sorsom egészen sablonos világviszonylatban. Az uramat elvitték a nyilas keretlegények Oroszországba — ! engem pedig egy védett get! tóba dugtak. Az ostrom után pár hónappal, a férjem húsz kilót lefogyva visszajött Budapestre és szenvedéseink elismerésekép visszakaptuk üzletünket és lakásunkat. Nemsokára Rákosiék nacionalizálták az üzletet és egy évre rá, mint “osztályidegentől” elvették a lakásunkat is^ A rokonainknál kellett ágyra járni, hetenkénti lakásváltoztatással. A deportálások kezdeténél 56 éves »szívbajos uramat kivitték a hortobágyi rizsföldekre, ahol a harmadik héten már el is temették. Én egy orosz tiszt segítségével jutottam ki a magyar pokolból. Már egész jól megtanultam franciául s minden igyekezetem az, hogy elfelejtsem, hogy valaha Magyarországon éltem. Nem érzem-magam mártírnak, csak a sorsom akarom elviselhetővé tenni. Aziránt az országok iránt érzek csak honvágyat,. ahol nem vagyok halálra ítélve . . . ★ Eddig tartott a hármas interjú- Egy sors három változatban. Nagyon aktuális és tanulságos példák a mult s a jelen és a gyakorlati magyar politikából. Szálasiék “nemzetvédelmi” ténykedései és Rákosiék “népi demokratikus” diktatúrája alatti dicsőséges történelmi időkből. A szürkék hadserege három közkatonájának egyéni tragédiái a_ És most a kávéházi ] asztalnál könnytelen szemekkel, három özvegy sir magában ... Nizza, 1952. január hó OOOOOOOOOOO&OOOGOOOOOOGG Magyar Patika YORE PHARMACY 65-45 99th Street Forest Hills, L. /. Telefon: TW 7-3330 Tulajdonos: Ligeti Jenő Ph. G., évtizedes gyakorlattal bíró amerikai-magyar patikus Speciális Baby Department Sebészeti felszerelések. Orthopédiai-sérvkötő osztály. Laboratóriumi vizsgálatok. Gyógyszert küldünk: MAGYARORSZÁGBA, ISRAEL-be és más országokba! ©OOOOQOOOOOOOOOOOOOOOOOO
