Az Ember, 1951 (26. évfolyam, 6-49. szám)

1951-02-17 / 7. szám

2-ik oldal AZ EMBER February 17, 1951 TARKA KRÓNIKA A francia Riviéráról Irta: JÁNOS ANDOR Talán félszázados életem többi nagy csalalkozása közé tartozik az is, amelyet decemberi ideérkeésem óta naponta tapasztalok Franciaországban. A legnagyobb mé­retű tespedtség, akarathiány, stoikus megnyugvás, célnél­küli robot, halálos fáradtság és teljes dekandencia . . . jel­lemzik ma a francia hétköznapi életutak Néni ismerek rá az elmúlt évek embereire, a franciák mindig életvidámak, fürgék és optimisták voltak az európai kulturnemzetek e§y sorában. “Je m’en liehe”—minden mindegy—ez ma a legdivato­sabb jelszó a közhangulatban, az emberek itt valóban egyik napról a másikra élnek és nem törődnek mással, csak a napi piaci szükségletekkel. A férfiak még az öltözködésben is hanyagok (a szórakoztató ipar halódik), a nőknél pedig valóban a pénz beszél és a kutya ugat ... A két világháború a lelkeket is megölte itt, mindenki bizalmatlan a másikkal szemben és a hagyományos latin barátság sem az, ami ré­gen volt. Legsivárabb a politikai közélet, nagyon borús és meddő a kisebb és nagyobb pártok zavaros iunkciója, nagy a korrupció és sehol a látóhatáron egy nagy államíérfiu, aki a franciák lelkét felszabadítaná és bizalmat öntene be­léjük a jövőre. A nagy közéleti panamák -— amelyekben, sajátos, egy-két aktiv tábornok is bebizonyitoltan résztyett csak hozzájárulnak a politikai erkölcs elposványositásá­­hoz. Az utóbbi hetekben pedig a sűrűn ismétlődő bankrab­lások Páris. Lyon, Bordeaux-ban, az utcai rablótámadá­sok és nagystílű csalások, —amelyeknek tetteseit csodála­tosképpen nem tudják sokszor megtalálni, — mindezek csak erősbitik a titokban csírázó forradalmi hangulatot. Mindenkj csodára vár, de hogy mi, vagy ki a neve annak a csodának — arra ők is csak nemlegesen tudnak válaszolni. A lakosság legnagyobb része irtózik az oroszoktól, de egy komolyabb ellenállás a mai állapotban, szerintük a fantá­zia birodalmába tartozik. “Minden csak Amerikától függ” _mondják a legvérmesebb francia hazafiak is, de az opti­misták tábora jelentékenyen növekedett Eisenhower tábor­nok legutóbbi párisi látogatása óta. ★ A világ tündérkertje: a francia Riviéra is szomorú te­metőhangulatot áraszt. A vidék festői és romantikus, jje az utcák üresek és gondterheltek. A törzsvendégek, a gazdag turisták a nemzetközi politikai és gazdasági viszonyok mi­alt legnagyobb számban odahaza maradtak ez évben; a kényelmes, nagy világszállók konganak az ürességtől és a vasútállomásokon a portások éhesen lesik az érkezőket. Mindenféle ipar-kereskedelem pang, a súlyos adók még nehézbiiik a helyzetet cs a leegyszerűsített megélhetést is. Ennek a slagnációnak itt a legsajátosabb példája a mona­cói hercegség. Ez a kicsiny operett-birodalom kizárólago­san a nemzetközi turistákból él. Ma: haldoklik. A világszer­te közismert Monte Carlo, ahol még nemrégiben a lukszus és a mondenitás közmondásosan vezetőszerepet játszott, ma egy tikkadt sivatag tükörképét mutatja. A Casino mint egy látott szájú nagy moloch, arany helyet bánatot nyel, a játékasztaloknál nem a kapitalista világ unott milliomosai, akik százezresekben szoktak játszani egy tétet, nem is sze­­rencselovagok és szélhámosok a törzsvendégek, hanem sziisátémázó, éhenkórász rulett-sakálok, akik a napi szerény vacsora menüjüket akarják ott kierőszakolni. Rendszerint azonban éhgyomorra fekszenek le. Ma már ott tart a Casino igazgatóság, hogy lottó, levelezőlap és football ered­mény sorsolásokat rendez és nem véli meg a százfrankost sem. E sorok irója, aki egy évtizede őslakója Monaconak, igen sokszor a hasát fogja nevettében, amikor egyes világ­lapokban olyan cikkek jelennek meg Monte Carloról, hogy a játékasztalainál hely hiányában az urak és hölgyek egy­más becses tyúkszemére lépnek. Legfeljebb egy-egy ragyo­gó, játékra serkentő és fikszfizetéses animir-dámának lép- j nek az asztal alalt a lábára. És nem minden tendencia | nélkül . . . A világhíres nizzai karnevál — idegenek nélkül — a j helyi lakosságot szórakoztatta; Cannesban csak a vízözön l és Menton hires “citrom ünnepe” az érdeklődés teljes hiá­nyában folyt le. Stalin és Mao Tse Toung elvtárs-urak vise-l lik érte a teljes erkölcsi felelősséget. ★ .. .. A bus francia Riviérán azonban néha napján a szivar-, _ _ _________________________________________________i P apu e sk irály Irta: KONDORAY GYÖRGY A A AGY CIRKUSZ A pornak sárgás fellege A háznak szalma teteje Az égalj piros hajnala Az istálló meleg szaga Az esti kutyacsaholás A cséplőgép dorombolás A búzának pergő szeme A kemence lehellete És a rozsos meleg kenyér Ez mind-mind a lelkemben él. Forog-forog az óriáskerék A hinta libben, a bohóc kiáltja: Erre-erre hölgyek és urak Féláron lehet belépni máma Az Élet cirkuszába. | Mindenki szerepel itten Ki van osztva a szerep ára S valaki úgy rendelkezett, Hogy bábszínház legyen műsoron Az Élet cirkuszában. Mig egy erős láthatatlan kéz A zsinórt pihenés nélkül cibálja, Mi, tehetetlen báb-emberek Eszeveszett táncot járunk és kacagunk Az Élet cirkuszában. És mikor elszakad egy zsinór, A táncot nem bírja a lába, Nem veszi észre a melletteálló, Hogy valaki halálra nevette magát Az Élet cirkuszában. (PARIS, 1951) Bencze Lili SUZY SANN KONCERTJE. Suzy Sann, a kiváló magyar gi­­tármüvésznő és énekesnő, február 17-én, szombaton este 8.30-kor, tártja első amerikai koncertjét a Carl Fisher koncert hallban, 165 W. 58 St„ New Yorkban. A magyar művésznő a budapes­ti és párisi rádióknak volt ked­vencé. Amerikában is szerepelt rádión és televízióban. Susie Sann nagy repertoárral rendelkezik. Első nagy koncertjére a jegyek (adóval együtt) $2.40 és 1.10. Je­gyek kaphatók managerénél, E. Don Fritznél. 114 West 70th St., New York, N. Y. (EN 2-5593), a koncert hall csarnokában vagy a koncert estéjén a a Carl Fisher koncertterem pénztáránál. GRAFOLÓGUS TANTVÁNYOKAT VÁLLAL, • Telefon (este 8 után): SAcramento 2-5411. kérdeznek? Feszült csend következett. A szögecselő tanácstalanul ta­­nulmányozta kollegáját. Ennyi az, egész? Felocsúdva ámulatából, i nem állhatta meg, hogy megkér-1 dezze: — És egyéb megjegyzésed nincs, te papucsos? — De van ... — fakadt ki dü­hösen Tódor. A szögecselőnek felragyogott az j arca: ez helyes: most már mérges a kollega. Elevenére tapintott. i — Halljuk!—vetette oda félváll­ról. — Szedd össze a sátorfádat — ordította a papucskészitő — s ta­karodj a házból, de tüstént, te szögecselő. Az otthonomban nyu­galmat akarok . . . Megmeredt a szögecselő. A fi­lozófiához nem értett ugyan, azt azonban tudta, hogy elvesztette a játékot. Óvatosan hátrált az ajtó felé. Tódor pattogó fricskát vágott1 utána, mintha ezzel pontot tenne! valami fontos ügyre. Visszaült a! könyve mellé. Elintézte a rendet­lenséget a ház körül. Menyugodvaj olvasott tovább. HOLLÓS BÖZSI és SHIRLEY ROSS angol-magyar i és magyar-angol fordítási és be­vándorlási ügyekben segítő irodája j készséggel áll az amerikai ma­gyarság rendelkezésére.—Cim: 55 1 \V. 42 St., (Room 1046) New York 18, N. Y. — Telefon: LO 4-3619 f-------­I 1 í a il I Little Gypsy i'aíe HIRES macyar ^VENDÉGLŐ-MULATÓ II4 W. 45th Si. NEW YORK CITY Kitűnő magyar konyha! Népszerű árak! KAPITÁNY ANNI énekel CIGÁNYZENE! Ha asztalt akar rezerválni, hívja Mr. John LOBEL-t Telefon: CH 4-9745 Tódor papucskészitőről szól ei a história, kinek egyetlen szenve­délye volt: az olvasás. Minden szabad idejét könyvek között töl­tötte el. Különösen a filozófiai írá­sokat kedvelte. Az állandó olvasás miatt még a feleségét is elhanya­golta. Az asszony nem méltányol­ta ezt a filozófiát. Ráhagyta hát a könyveire a papucskészitőt és az albérlőben keresett vigasztalást. A szerencseés fickó ugyancsak a szakmában dolgozott. Kaptázc volt. Ezt a kaptázót a papucsokon kivtil csak a nők érdekelték. Filo­zófia nélkül. Példás egyetértésben éltek igy együtt. Mindegyik meg volt elégedve a másikkal. Az asz­­szony a papucskészitővel; ez az asszonnyal; a kaptázó pedig mind a kettővel. Harmonikus életükbe a lakbér emelése keltett némi zavart. A ta­karékosságra nevelt Tódor rövi­desen segített ezen. Hozott még egy albérlőt 'a papucsüzemből. Az uj ember szögecselő volt. A szögecselőnek is megtetszett az asszony. Útjában állt azonban a kaptázó. Ezt kellett tehát eltá­volítani. Egyelőre nem sikerült. Tervét azonban nem adta fel, mert a furfangosság nagymestere volt, lévén hazulról csizmadia. Al­kalomra várt csupán, hogy a kap­tázót bemárthassa a csirizes tál­ba. Ez az időpont csakhamar el­érkezett. Egyik este vacsora után, eltűnt hazulról az asszony és a kaptázó. Ekkor a ravasz szöge­­<selő benyitott Tódorhoz. A papucskészitő szokása szerint mély olvasásba volt merülve. Tu­domást se vett a belépőről. Láza­san falta a betűket. Dosztojevszkij “örök férj”-éből olvasott. A könyvnek ezen az oldalán, egy tra­gikomikus figura megértő fájda­lommal és megboesájtó keserűség­gel sirva-kacagja gyarló emberi mivoltát. A halhatatlan iró igy aposztrofálja a feleség által meg­csalt hősét: “Az ilyen férj, kizá­rólagos férj, semmi egyéb, mint férj, aki oly kevéssé kerülheti el a házasságban az agancsokat, mint a hold a változásait.” A papucskészitő még jobban be­lemerült az olvasásba. A szegecselő elunta a várakozást. Köhécselni kezdett . . . Tódor felrezzent a könyböl. Kérdőleg nézett az alkalmatlan­­kodóra. Az kihúzta magát: — Tódor, a feleséged elment hazulról . . . Hátaztán . . . bámult el a pa­pucskészitő s bosszonkodni kez­dett: mi köze ennek az embernek ehhez és mi jogon zavarja emiatt? — Azt is tudom hol van —foly­tatta tovább rendületlenül a szö­gecselő. — Színházban. S tudod-e kivel van ott? A kaptázóval . . . — Na és? . . . — csodálkozott újra, de most már haragra ger­jedve a papucskészitő: vájjon fcell-e beszélni annak, akit nem I GYÁSZJELENTÉS Fájdalomtól megtört szívvel jelentjük, hogy a felejthetetlen, drága jó férj, apa, nagyapa és rokon, a Kolozs-megyében szüle­tett, Budapestről 28 évvel ezelőtt Amerikába érkezett HERMAN ROTH a New Yorkban, a First Avenue és 82-ik utca sarkán lévő im­port-üzlet megalapítója, 6 heti betegeskedés után, kedden, 1 órakor hajnalban, otthonában, szerető családtagjaitól körülvéve, 72 éves korában jobblétre szenderült. Drága halottunkat, nagy részvét mellett, 1951 február 7-én, szerdán délután temettük a West 87-ik utcai Central Funeral Chapel-ből. Dr. .Alexander Schück, a 350 E. 78th utcai B’nai Je­­huda Congregation főrabbija végezte a gyászszertartást, mely után a King David Cemetery-ben helyeztük örök nyugalomra. Köszönetnyilvánítás Hálás köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik drága halottunk temetésén megjelentek, öt utolsó földi utján, a teme­tőbe, elkísérték, továbbá barátainknak, akik részvétüket kifejez­ték és a szomorúság óráiban bennünket vigasztalni igyekeztek. A jó Isten áldja meg mindannyiukat jóságukért! A gyászoló család: Mélyen sújtott, bánatos özvegye JULIA; leánya ELIZABETH FIXLER, fia LÁSZLÓ (felesége ELEANOR és gyermekeik: BABRABA és EDWARD), leánya (Brazíliában) GIZELLA VALLADARES, férje és gyermekeik: LICIA és DIANA. Legyen ólma csendes! Emlékét kegyelettel megőrizzük! vány is felszökik a borús égre. Ez történt egy kies tenger­parti nyaralóban, ahol az idén megválasztott “rózsakirály­nő” várta azt a bizonyos meseherceget, aki eljön érte a fantázia táltosán Óperenciás tengeren túlról. A gyönyörű­séges leányzót megrohanta a környék lobogó fiatalsága, de ő egymásután, mindegyiknek kosarat adott. Sokan ezért megharagudtak rá, sokan pedig kinevették. Már úgy volt, hogy vagy más vidékre költözik vagy pedig pártában ma­­rda. És ekkor, végszóra érkezett meg, ha nem is hattyuszár­­nyon, de saját autóján a szerencsés lovag . . . egy jóképű amerikai turista személyében. Az nem sokai teketóriázott, egy-kettőre eljegyezte és két hét múlva már vitte is magá­val egyenesen Chicagóba. Most aztán a leány nevetett és a helyi fiatalság volt szomorú. Bosszúból elhatározták, hogy jövőre nem fogják újból megválasztani rózsakirálynőnek. Maradhat nyugodtan Chicagóban. Nizza, 1951. február

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents