Az Ember, 1951 (26. évfolyam, 6-49. szám)
1951-02-17 / 7. szám
1 V February 17, 1951 AZ EMBER B-ik oldal Mi van azon sirnivaló? Március 17 Március 17-én, szombaton, a Roosevelt Hotel “Hendrik Hudson” termében (a Madison Ave. és hő St. sarkán) rendezi “Az Ember” művészestjét és bálját. Ez “A: Ember” - estély mindét/ a new yorki magyar társadalom várvavárt eseménye és felejthetetlen élménye. Az idei “Az Ember” bál és müvészestély méltóan követi a negyedszázados tradíciót, sőt— egészen bizonyosak vagyunk benne, hogy úgy nívóban, mint művészi érdekességben \fetiilmulja az eddigi Emberiestélyeket. Az idei Ember- 1 bál és müvészestélyen ugyanis “Az Ember” régi, hűséges barátja, LUKÁCS PÁL mozisztár és Broadway híresség áll a művészeti műsor középpontjában, nemcsak személyes jelenlétével járul a műsor sikeréhez, hanem ö maga gondoskodik a program minden számáról és a : legmegfelelőbb szereplőkről. ■Ez a legtökéletesebb biztosíték arra nézve, hogy az idei Ember-estély valóban rekord döntő, felejthetetlen élménye marad barátainknak és olvasóinknak, akikkel találkozni fogunk az idei Emberestélyen. A tánczenét ezúttal is Bariul Jenő kiváló zenekara nyújtja. Jegyeket 4.80 dollárért — adóval együtt — ‘‘Az Ember" szerkesztőségében lehet indítani (320 E. 79 St.; telefon: \BU 8-6168). Jegyek kaphatók ezenkívül: Piri Inc., 648 Madison Ave. Henry Antonville Gallery, 721, Madison Ave. Viszontlátás János Vitézzel Irta: HERCZEG GÉZA Van itt a First Avenuen egy kis színház, minden ok nélkül úgy hívják, hogy a “New Europe Theatre.” A moziboszorkány-várak mellett, melyeknek vakító fénye bevilágítja a legsötétebb mellékutcákat is, ez a kis színház szerényen meghúzódik a maga árnyékában, mint a cél, aminek dedikálva van. Szemfényvesztő villany-reklámok nem csábítják be a publikumot, admirálisnak öltözött portások nem fogadják a vendégeket. Az utcára nyíló pénztár-ablakon át centekért vesztegetik a jegyeket. Aki magyar egyszer bevetődik ide, a szerény kis bejárat templom-ajtóvá változik, előtte, s az előcsarnok az opera-halijává, a falak kitágulnak, a menyezet felszáll az égbe, mert minden magyar itt, ebben a miniature színházban, magyar szó, magyar dal, magyar muzsika; minden elkerülhetetlen fogyatékosságával, naivitásával, kezdetlegességével magyar színjátszás; behunyt szemmel is gyönyörűség; magyar csoda. A magyar mozi, New York százszinü palettáján egy magyar színfolt, nemrégiben uj ambiciózus vezetőség kezelésébe került, amely a színházát kitatarozta s uj életre keltette. Eredetileg a derék Szenes-fivérek müve volt az egész, a három rokonszenves muskétásé, akiknek a “Danubia” cimü filmterjesztő vállalata terjeszti hosszú évek óta a magyar filmeket A m e r i k á b a n . Volt idő, amikor ez nagy passzió volt, mert dús bőségből lehetett válogatni; volt egy periódus, főként a háború alatt,.amikor sziide lehetetlen volt uj filmeket kapni; volt egy idő, rövid kis időköz a háború után, amikor uj magyar reményeket hirdettek az uj magyar filmek; most elkövetkezett az idő, amikor a szovjet-mozi mutatja be az uj “magyar” filmeket s az Európa mozi a régebbi keletű, még nem bolsevizált filmekkel tölti ki műsorát. Annak következtében, hogy a bolsevizált s szovjet-inspirált rongyokat az itteni orosz színház kuliivódja, az Európa az igazán értékes és még szebb időkben előállított magyar filmekre van utalva, ami nem nagy szerencsétlenség—ellenkezőleg. frieze Sándor, a “Színházi Élet” alapitója, kiadója' és szerkesztője, egyéb és sokoldalú elfoglaltsága mellett, amit csak kevesen tudnak róla, filmproducer is volt. Minthogy amerikai filmcégeket is képviselt odahaza, s már húsz évvel ezelőtt többször megjárta Hollywoodot, természetesen, nagystílű filmet akart produkálni, ha már a tűzveszélyes magyar filmgyártásba dugta az ujját. Kiválasztotta a legremekebb magyar film-témát, amit a gazdag magyar géniusz bősége teli tarsolyéiban talált s koronában, pengőben vagy forintban, de dollárra átszámítva is teterdes költséggel filmre vitte a klasszikus magyar remekművet, a János Vitézt. Hossza idő, pontosan negyvenkét év távlatából látni csak igazán, hogy a “János Vitéz,” Bakonyi Károly, Heltai Jenő és Kacsóh Pongrác magyar mesejátéka a magyar szépség teteje, beteljesülése minden izében és minden hang jóiban annak, ami büszkén, gőgösen, rátartian és halálosan magyar. A színpadnak olyan lángoló zsenije kellett hozzá, mint amilyen a felejthetetlen Beöthy László volt, hogy 1908 november 18-ikán — Perczel Dezső kendőlobogtatóisi botrányéival egy estén — a Király Színház színpadán először énekelje — az akkor még épeszű — kancsal, rövidlátó, pesti Marlene, hogy “Én a pásztorok királya legeltetem nyájam ...” Odahaza elégethetik az egész világhírre jutott magyar irodalmat, papirmalomba küldhetik a bolseviki ganajok Molnár Ferenc összes müveit, ahogy a tébolyodottak a múlt héten megtették, a János vitéz nótáit nem tudják elhamvasztani, mert ahhoz a magyar nép szivét kellene máglyára vetniök, ahova ezek a melódiák tiizmentesen el vannak zárva. A magyar zseni mestermüve ez a halhatatlan daljáték Hogy Bakonyi Károly, a “Bob herceg” s. hasonló sikerek szerzője szabatosan színpadi formába tudta önteni Petőfi Sándor örökéletü tündérmeséjét, az nem volt meglepő. De hogy Beöthy László felismerte a magyar vers legfinomabb miivészét, hogy unszolta, inspirálta és csodatevésre kényszeritette valamennyiünk imóidott Jánosát, a drága Heltai Jenőt, s hogy ő — nincs és nem lehet nagyobb magyar dicsőség, mint ami az ő tantiem je lett — méltónak bizony üli Petőfi zsenijéhez s a magyar dalkincs legdrágább, leg petőfibb sorait kreálta, az már a csodával határos. Az igazi csoda pedig a nyurga, szemüveges, ismeretiét, Tavaszmező-utcai gimnáziumi tanár, aki egyszerűen a magyar lélek lehelletét formálta muzsikába. Kacsóh Pongrái egész partitúrája, most, negyvenkét év távlatóiból, ugt, hangzik, mint a legtisztább magyar népdal a délibábot pusztáról, a Balaton háborgásával és a Bakony erdeinek c zúgásával benne. A magyar kenyér, a magyar bor, a ma Sawmill River Convalescent Home 1188 Saw Mill River Road YONKERS, N. Y. Telefon: YOnkers 8-3113—4—5 LÁBBADOZÓ BETEGEKET, NYUGALOMBA VONULT MAGÁNOSOKAT és HÁZASPÁROKAT, megfelelő kezelésben részesítünk Az intézet a new yorki MADISON AVENUE HOPITAL-lal és 2 LEXINGTON HOSPITAL-lal kapcsolatban és Dr. Weitzner Imre és Dr. Engelman József orvosok személyes felügyeletével működik NEW YORK CITY OFFICE: 30 East 76th Street BUtterfield 8-6988 ORAN BELÜL kiutaljuk rendelését VÁMMENTESEN A MAGYAR KORMÁNY engedélyével MAGYARORSZÁGBAN budapesti raktárunkból KÁVÉ, TEA, KAKAO NYLONHARISNYA és ÖSSZES EGYÉB VÁMMENTES MAGYARORSZÁGI SZERETETADOMÁNY nálunk megrendelhető Arieavzékkel késxseaael szolaálunk GLÓBUS TRADING CORPr 61 BROADWAY, NEW YORK 6 Tel. BOwling Green 9-4164 Töltse a telet az örökké napsugaras LOS ANGELESBEN, a remek központi fekvésű STRAND HOTELBEN 729 SO. UNION AVE. Tel.: DUNKIRK 33101 ahol már heti $16.50-től felfelé kaphat szobát ellátással. FREE PARKING. Television. Rezervációért magyarul is irhát. HAZAI SZALÁMI és mindenfajta jó hurka, kolbász, sonka, szalonna és friss hús, stb., igazi HAZAI MÓDI — kapható: Mertl József magyarhentesnél 1508 2ND AVE. Tel.: RH 4-8292 gyár só, s a legsósabb magyar könny, minden ami magyar, ; minden, amit elvesztettünk, minden amiért megszakad a iziviink, benne van ebben a csudálatos muzsikóiban. . . . Incze Sándornak tervei [ehetnek a filmjével. Lehetséges volna például—ami sohasem volt időszerűbb, mint Magyarország ezidöszerinti kompromittálásának idejében — a magyar uj generóiciónak szóiul felújítása mellett, megfelelő módon az amerikai publikumnak is bemutatni. A “János Vitéz” nem egy szezon slágere, vagy egy generáció emléke, hanem egy darab magyar élet, s örökkévaló, mint minden látszólagos bilincsbeverése ellenére, az odahaza megcsufitott magyar szó és tovább fog élni, mint a veszett kutyák, :ikik most oroszul ugatnak. A napokban, Incze Sándor meghívására, elmentünk egynéhányon a New Europe Theatre-be viszontlátni János Vitézt. Az előadás végére volt kitűzve az úgynevezett “private screening.” összeverődtünk vagy tizen, keményrefőzve — “hard boiled,” ahogy itt olyan jól mondják, — bebiztosítva minden szentimentális elérzékenyülés ellen, azzal az egyszerű szándékkal, hogy megnézünk egy magyar filmet, melyhez Petőfi, Heltai, Kacsóh neve mellett a sok remek magyar színész szereplése, Buttykay Ákos dirigálása, a magyar filharmonikusok zenéje, az Operaház balettkarának a fellépése is vonzó volt, s a rendező, Gaál Béla, aki sok szép magyar filmért felelős. A tiz néző, köztük Gaál Franci, Vértes Marci, Várkonyi Miska, M edgy es Lóiszló, az iparművész, Bródy Illés és szépséges amerikai - norvég felesége, e lap főszerkesztője, Dajkovich Feri, csak hitte, hogy hardboiled, s hogy be van biztosítva szentimentális elérzékenyülés ellen. Amikor Palló Imre rákezdte, hogy “Egy rózsaszál szebben beszél. . .” az egész társasáig torok s sziv-szakadtából együtt énekelt vele. S amikor Bagó megszemélyesítője, Kiss Ferenc, — aki még nem tébolyodon meg, amikor ezt a filmet csinálta s alyasijjil produkál, amihez széles e világon nincs hasonlítható, — arcóin igazi könnyel! peregnek le, nem glicerin-könnyek, hanem szivtépő magyar könnyek, mi mind vele könnyeztünk. “Mi van azon sirnivaló,” kérdezte Szabolcsba Mihály népdallá vódt kis naiv versében, “hogy a ménes ott delelget, valahol a csóirda mellett? . . .” Mi van azon sirnivaló, hogy Dajka Margitot üldözi a gonosz mostohája, hogy Csortos Gyula, mint francia király a lányát kínálja fel János Vitéznek, aki hallani se akar se kincsről, se trónról, csak megy a “kék tó, tiszta tó” után, “melyből az élet vize árad?’ Mi van azon sirnivaló, hogy Gózon Gyula csősze olyan magyar figura, mintha Munkácsy Mihály ivójóiból kelt volna életre? Mi van azon sirnivaló, hogy kis magyar lovak, magyar tóparton ügetnek, hogy magyar libákat rebbentenek széjjel és magyar forgószél drága magyar szemetet kavar fel? A New Europe Theatre-ben rájöttünk a titokra. “Jánoi Vitéz” kioktatott bennünket arra, amit Szabolcska Mihódi szerint pedig csak a jó Mindenható tudhat. Megtudtuk, hogy mennyi minden sirnivaló van abban az egyszerű tényben hogy “egy rózsaszód szebben beszél,.mint a legszer elme sebt levél,” s rájöttünk arra, miért lehet görcsösen zokogni azon hogy “nem tud az írni, aki küldte, s aki küldte, már nem él.’ Mert “hogy a ménes ott delelget, valahol a csárda mellett.’
