Az Ember, 1951 (26. évfolyam, 6-49. szám)

1951-11-17 / 43. szám

SIEGMIM) ROMBERG Vasárnap, november 11-én, déli 12 órakor temették a 64 éves ko­rában, agyvérzésben meghalt nép­szerű zeneszerzőt. Az utolsó porcikájáig is színházi ember, ha láthatta volna, nagyon sneg lett volna elégedve az “elő­adással.” Nyugalmas, méltóságtel­jes végtisztesség volt. Több mint (B00 ember — főleg a színházi vi­lágból, hol vasárnap dél hajnalt jelent — szorongott a virágdíszbe öltöztetett halottasházban. Otta A. Harbach, többizben szerzőtársa, a zeneszerzők, kiadók és színpadi szerzők elnöke, kedve-! sen. közvetlenül egy fél óra hosz- i szat beszélgetett "Romiról,” a ba- ’ iratoknak, mert a többség az volt: korabeli időtépte, viharverte mo- j Jhosfejü színész, színésznő és sok más tábornoka és közkatonája a anozi-színház hadseregének. Szép volt a beszéd, bölcs és meg­nyugtató, a régi barátság meleg lámpásával világította meg “Ro­mi” emberi és zeneszerzői tulaj­donságait. ö volt egyik tagja — mondta Harbock — a nagysikerű és világ­hírű amerikai ©perette szerző­triásznak Victor Herbert és Jer­ome Kern-nel együtt. Ennél nagyobb és szebb elisme­rést Romberg önmaga sem tudott volna elképzelni, pedig Ő nem szűkölködött fantáziában. Nagykanizsáról került New Yorkba. Heti hétdolláros kávéházi ■zongoristából lett évi félmillió dol­lár körüli jövedelmű zeneszerző. 2,000 dalt és 29 operett zenéjét komponálta; vagy 50 zenésdarab­ban volt társszerző. (Egyik igen népszerű darabjában, a “Student IPr Ince”-ben magyar színésznőé, Gergely Elizé volt a főszerep). Fe­lesleges volna felsorolni a sok cí­met, hiszen színházba, moziba Já­ró, rádiót vagy a gramofónlemezt hallgató olvasó jól ismeri őket és hosszu-hosszu ideig fognak ezek a régi jó ismerősök vissza - vissza­térni. Viszont meg kell említeni, hogy minden siker dacára Romberg megmaradt kedves, közvetlen em­bernek, akit nagyon szerettek a szakmabeliek. A végtisztelgés befejeztével, a­­mikor az Őszt búcsúztató ragyogó­an napsugaras uccába kitódult a -gyászoló gyülekezet, sokan zúgo­lódtak magukban a sorsot dirigált karmester ellen. November 28-ra Romberg-ün­­népségét tervezett az ASCAP; no­vember elsején 4-hónapos konceri túrára indult volna Romberg . . A dirigens ur evvel az elsietet ♦‘leintéssel” 64 ember kezéből verti ki a kenyeret. (r.j.' 3 £ £•- r „ j«ou"L'íoe"i GÖNDÖR, FERENC POUTIKJU HEHLAP1A Reentered as second class matter Aug. 4, 1942. at the post office at New York, N. Y. under the Act of March 3 187« SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 320 East 79ST., NEW YORK, 21, N. Y. Phone: Butterfield 8-61M VOL. XXVI No. 43 NEW YORK, N. Y„ NOVEMBER 17, 1951 ECYES SZÁM ÁRA 20 CENT Újabb enyveshátak a müncheni Free Europe magyar propagandistáiról Kik a magyar propaganda példaképei? Irta: GÖNDÖR FERENC ezt át nem érzi, tanulságul el nem fogadja, annak nem le­het helye a felszabadítók és ujjáépitők soraiban. ! Elsősorban tehát a magyar propagandát, amelyet a Free Europe “Magyarország Hangja’’ reprezentál, BAJCSY ZSILINSZKY SZELLEMÉNEK KELLETT VOLNA IRÁ­NYÍTANIA. ■ ■■ .Bajcsy Zsilinszky 1932-ben visszaadta vitézi címét Hor­thy Miklósnak, amikor felismerte, hogy a rendszer csak hazug frázisokkal eteti az ország népét, de nincs más célja, minthogy a kiváltságokat fenntartsa, a munkást elnyomja, parasztot szegénységben és jobbágyságban tartsa — a hitbizománvok és ezer, tízezer holdasok, meg az ipari lati­fundiumok konzerválásával. Bajcsy Zsilinszky nyíltan és végérvényesen szakított a rezsimmel és az ország függet­lenségének, a szabadságjogok kivívásának, a földosztásnak és a szociális haladásnak lett az apostola és a mártírja. Nem kétséges, ha a nyilas hóhérok véres kezéből élve szá­dul, 19'iö-töl felvette volna a harcot a vörösökkel szemben is, a demob " ia védelmére Hála mögött az orsatág !\> szá­zalékával talán CSODÁKAT művelhetett volna és meg­menthette volna hazáját. Zsilinszky semmiesetre sem adta volna oda tálcán a belügyi tárcát, egy győzelmes választás után a kommunistáknak, mint ahogyan azt az ügyefogyott, kapzsi Tildy Zoltán megcselekedte, hogy az elnöki palotá­ban uraskodhassék egy koldus demokráciában. Ha az el­múlt világon gondolkodom, eszembe jutnak ennek a le­­züllött korszaknak olyan politikai vezetőférfiai, akik közül számosán, bár messzi állottak kialakult politikai és világ­nézeti felfogásomtól, de mély tisztelettel kísértem egyenes,­­tiszta pályafutásukat és küzdelmeiket. Ezek: MóXöS ILLÉS elvtársam, a szocializmus egyik" legnagy obb magyar teoretikusa, ezenkívül világos fejű, elő­relátó gy akorlati politikus, elvének íigyancsak mártírja. A nyilasok gyötörték halálra. A magyar munkásság el nem felejtette, kit vesztett benne. Még őrzik az emlékét, a ma­gyar elvtársak. Róla, egyéniségéről, példájáról nem szól a Free Rádió Magyarország Hangja ... Egy pap, katolikus plébános emléke révül fel előttem: Grieger Miklósé. Igazi demokrata volt. Isten és a nép aláza­tos, hűséges szolgája. 1935-től Hitler, a náciság és nyilassá# ellen harcolt, fenntartás nélkül, magával ragadó szónoki erővel. Egyik népgyülés utáni napon rejtelmes körülmé­nyek között hirtelen elhalálozott. Itt Amerikában a néme­tek kezét Rítták a bicskei apátplébános hirtelen halálá­ban is . . . A náciság felé hajló korszak még több becsületes ma­gyar képviselője szerepelt ezekben az elátkozott időkben. Egy' részük német internáló telepeken pusztult el. másik részüket — mint Kabók Lajos elvtársat — a nyilasok ölték meg; aki megmaradt, az most a kommunisták foglya kol­bászokban, kényszermunkatáborokban és falukban. Éppen ezért nem említem nevüket, bár mind-mind kiváló magya­rok és pályájuk alkalmas arra, hogy a Free Europe Rádió­nak és a deportálások után megmaradt hallgatóságnak ! például és tanulságul szolgáljon. 1946 óta újabb közéleti harcosok tűntek fel az egyre siralmasabb magyar közéletben. Ugyanúgy foglalkoztatták érdeklődésemet, mint minden jószándéku, szülőföldjéért aggódó amerikai magyarét. Reménykedve követtem az ideérkező budapesti lapokból és az akkor még ó-hazámból “Az Ember”-hez sűrűn érkező levelekből Sulyok Dezső sze-Sokan, tulsokan -^- különösen a vasfüggöny mögül ki­vándorolt és ott a közéletben kisebb, nagyobb vagy semmi szerepet nem játszó egyének — nem akarják megtanulni, hogy az amerikai demokrácia nem ámítás, nem álarc, ha­nem, élő valóság. Magyarokról szólva: nem tudják kiheverni egy fél vágj- egész fasiszta rendszer fertőzését. Gyógyíthatatlanok! Néhány ilyen magyar összehajol, y isszakacsint az elmúlt időkre, az ő szemükben “a boldog emberöltőre,'’ amikor titkos társaságok, pártoknak^nevezett klikkek, származási előnyök, rokoni kapcsolatok, közös bűnök, szóval a kontra szelekció és a baiulitizmus uralkodott a trianoni országban. Az érvényesülés és elhelyezkedés egy szűk kör számára könnyű és magátölértetődő volt, akár a billiárdgolyó útja a zöld posztón. Tehetség, tudás, tisztesség, szorgalom számí­tott a legkevesebbet, a döntő az volt, ki tartja a kezében a dákót? E kornak a hőse az “urambátyám,” szállóigéje a “kér­­lekalásan.” megjelenési formája a “bokázás.” p.k. - ja az "alázatos tisztelettel,” becsülete a “betyárbecsület.” Ennek a magyar világnak, amelynek körvonalai előttem 7 ezer mile távolságból bontakoztak ki, kevés olyan szereplője volt, aki jól meglátta, hogy ez a félig kaszárnyái, félig bal­káni rendszer valójában egy dzsentri-mágnás-nrhatnám paraszt diktatúra, egy rozsdamarta anakronizmus, amely erjedéshez, robbanásokhoz, katasztrófákhoz vezet. A kevesek között, akik a százévelőtti reformerek utó­daiként lesznek megörökítve a történelem lapjain, az elsők között áll BAJCSY-ZSILINSZKY ENDRE, ez a lángeszű újságíró, politikus, iró és agitátor. Jobboldalról indult, az 1919-es Szegedről, a “Szózat” retrográd, vérgőzös ellenfor­radalmi légköréiből, de megtisztult a múlt bűneitől, előíté­leteitől és olyan szellemi és emberi magasságokba jutott fel, ahová 1867 óta egyetlen magyar politikus sem ért. New Yorkból, több mint húsz évig, feszült figyelemmel kisértem Bajesy-Zsilinszky Endre pályafutását: fejlődését, erkölcsi tisztaságát, valósággal prófétai előrelátását, egzisztenciájá­val és életéy'el mit sem törődő helytállását ideáljai meg­győződése mellett. Nem túlzók, ha azt mondom, hogy Baj­csy Zsilinszky nemcsak a nagy magyarok, hanem a nagy világpolgárok közé számított abban a korban, amelyben oly kevés magyar és oly kevés európai maradt a szabadság, az emberiesség, a haladás és a polgáriasodás zászlótartója. 1932 óta. tehát egy' jó évtizedig, lelkendezve olvastam Neyv Yorkban a budapesti szociáldemokrata “Népszavát,” a Baj­­jcsy Zsilinszky Endre hetilapját, a “Szabadságot” és a dr. Petho Sándor képviselő “Magyar Nemzetét”, ahol Zsilinsz­ky cikkei megjelentek, harcai lezajlottak és parlamenti fel­szólalásait részletesen közreadták. Most, hogy lapozok e papi Hengerben, nem tudok elzárkózni attól a gondolattól hogy az 19Á5-ös demokratikus átalakulás egészen m á s irányt vett volna, ha Bajcsy Zsilinszky Endrét nem irtják ki a nyilas-náci hóhérok a sopronkőhidai fegyházban, 19Fi Karácsonyán. Bátorsága, éréivé, presztízse, puritánsága népszerűsége, a dolgozó milliók bizalma egyenesen predesz­tinálták arra, hogy Ö legyen a demokratikus Magyarország első embere. A 70-esztendős szociáldemokrata pártot sohí maguk alá nem gyűrik a moszkoviták, ha a párt vezetőség és a munkásság a radikális Bajcsy Zsilinszkyben lathattí volna a fegyvertársát. .4: 19iő utáni magyar demokrácic összeomlásáért a náci-nyilas hazaárulók éppen olyan fele­lősek, mint a kommunisták. Ez történelmi igazság! Ak a­tóétól, '.EMBER: ElöflZETM f-EGY ÉVI ELŐFIZETÉS $10-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents