Az Ember, 1951 (26. évfolyam, 6-49. szám)
1951-10-27 / 40. szám
4-ik oldal AZ EMBER October 27, 1951 AZ EMBER GÖSj&ÖR FERENC POTTOKAJ HETOAPJA 401 THE MAN Editor and Publisher: FERENC GÖNDÖR, szerkesztő-kiadó Published weekly, except the last four weeks in August. “Népitélet” vörösben és fehérben Editorial and Publishing Office — szerkesztőség és kiadóhivatal: 320 East 79th Street New York 21, N. Y. Telephnoe: Butterfield 8-6168 Yearly Subscription Rates: In United States $10.00. In Foreign Countries $10.00. Single Copy 20 Cents. Vol. XXVI New York, N. Y., October 27, 1951 No. 40 Reentered as second class matter Aug. 4, 1942, at the post office at New York, N. Y., under the Act of March 3. 1879 UDOLPH HALLEY A MAGYAROK JELÖLTJE A CITY COUNCIL ELNÖKSÉGÉRE NOVEMBER 6-ÁN 1 Noember 6-án, kedden szavaznak Neu> York polgárai, hogy megvalósítsák minden tisztességesen g o n d olkodó embernek vágyát, egy olyan Tammany-mentes New Yorkot, ahol a korrupciónak nincsen otthona, hanem a világ legnagyobb városa nem csak a fejlődés, hanem a tisztesség terén is példát mutat majd az Egyesült Államok minden közigazgatásának. A Kefauver szenátor elnöksége alatt működő bizottság RUDOLPH HALLEY segítségével lerántotta a leplet azokról a csalafintaságokról, amely millió és millió dollárt juttatott a Tammany Hall politikusainak a zsebébe. Ki volna alkalmasabb ezeknek a rettenetes viszonyoknak a megváltoztatására, mint Rudolph Halley, akinek energikus munkájáról, kimagasló tisztességéről és az egyszerű emberek iránti szeretetéről Kefauver szenátoron kiviil Franklin Delano Roosevelt, 'Jr., és minden tisztességesen gondolkodó törvényhozó a Jegdiesérőbb hangon szólott. Halley Rudolph érdekessége magyar szempontból az, hogy anyai rokonsága Nagyszalontáról származott Amerikába. Mr. Halley évek óta a legnagyobb érdeklődéssel kiséri az amerikai magyarság ételét, aminek a legjobb bizonyítéka az, hogy a Bűnözök Elleni Bizottság működése (alatt Sam Schubert, a new yorki Kossuth Egylet titkárának a fia volt az ő személyes bizalmasa és titkára. Rudolph Halley november 6i megválasztása minden new yorki magyarnak sze-RUDOLPH HALLEY mélyes érdeke és jogosan várhatja el ö, mint az igazság bajnoka, hogy november hatodikán, kedden, minden new yorki magyar Rudolph Halleyra adja a szavazatát. Ha a demokratikus Amerikát akarja szolgálni, szavazzon a ‘C,” “F” és a 'G” vonalon, szavazzon a tisztességes ügyvezetésért harcoló Liberal-City Fusion-Independent párt jelöltjére: RUDOLPH HALLEY re! Rudolph'-* Halley-nek senki sem fog diktálni és parancsolgatni! Öt csak egy cél fogja vezetni: tisztességes ügyvezetést adni New York városa tisztességes polgárainak. HAZAI SZALÁMI és mindenfajta jó hurka, kolbász, sonka, szalonna és friss hús, stb., Igazi HAZAI MÓDI — kapható: Mertl József ÄIAGYAR . hentesnél 1508 2ND AVE. Tel.: RH 4-8292 CAFE TOKAY — Elsőrendű MAGYAR KONYHA — Minden kedden este RESTAURANT DAY, ami azt jelenti, hogy a tiszta jövedelem 10%-át a UNITED JEWISH APPEAL javára adományozzuk. Esténként fellép: Vajda Károly kiváló magyar énekes PAUL SZITTYAY és a hires “TOKAY” cigányzenekar! Tulajdonos: LEHOCZKY BÉLA 1591 Second Ave., (82 és 83. uccók közötti N.Y.C. Telefon: REgent 4-9441 Nagyon tisztelt Főszerkesztő Ur! Az egyik, Európában megjelenő emigrációs hetilapban olvasom, hogy a kínai kommunisták Cantonban, Shanghaiban és' Peking - ben gyakran rendeznek a nyilt utcán népitéleteket. Egy emelvényre felhajtanak néhány hátrakötöttkezii “osztályidegent,” hangszóróikkal odacsöditik a tömeget és a helyszínen átalakulnak népbirákká. Az egyik vörös kínai előadja a tömegnek a vádakat. A vád rendszerint szabotázs, röpcédulák osztogatása a nagy Mao ellen vagy fegyverrejtegetés. A vádak elhangzása után az egyik vörös a tömeghez fordul és megkérdi, ellenségei-e ezek a bitangok a népnek? A tömegben elhelyezkedett boisik üvöltenek, hogy igen. Mi történjék velük?— kérdi most a vörös bitang. Eleinte csak a tömegben jelenlevő kommunisták üvöltik, hogy halál rájuk, azután ugyanez a csatorna kezdi a tömegben suttogni, hogy aki hallgat—az cinkosa a szabotőröknek. És lassan mind többen és többen ordítják, öklüket rázva, hogy halál rájuk, lőjjétek agyon őket! Ezután már nem haboznak sokat. A tömeg között rejtőzködő vörös titkosren' dórok közül néhányan az emelvényre lépnek és tarkólövésekkel végrehajtják a nép “Ítéletét.” Elgondolkozva ezeken az eseményeken, úgy rémlett előttem, mintha 30 esztendővel ezelőtt hasonló népitéletekről olvastunk volna — heteken át — “Az Ember” akkortájt Bécsben megjelent számaiban, csupán a szereplők voltak mások. A helyszín a Dunántúl volt, a népbiróság tagjai a fehérterror rablógyilkos brávói, a tömeg a m. kir. csendőrség és néhány későbbi keretlegény. A banda fővezére Siófokon henyélt vezérkarával, a detasirozott különítmények pedig a környéken loptak, raboltak és gyilkoltak. Nem az volt ezeknek a rablógyilkosoknak fontos, hogy milyen politikai nézete volt a kijelölt áldozatnak; a hangsúly a pénz volt és az illetőnek értékei. Példa erre a Bibó Dénes nevű fehér rablógyilkos által “népitélet” utján kivégzett tószegi Freund nevű földbirtokos. Horthy, bádoki Soós, Magasházy, Gömbös, Héjjas, Francia Kiss Mihály, Sefcsik, Bibó Kovarcz stb. Néhány hónappal ezelőtt a “Life” cimü képeslapban jelent meg Horthy fényképe. A magazin munkatársa egy interjút is folytatott a kormányzóval, amelyben Horthy lakbérgondokról panaszkodik. Ugyanakkor tudomást szereztem arról, hogy Horthy fivére, Horthy Jenő oroszlánvadászatra utazott Afrikába. Most meg azt hallom, hogy Horthy menye a kis Istvánkával néhány havi üdülés céljából Skóciába utazott. Kérdem én, kedves főszerkesztő yr, miként egyeztethető mindez össze a lakásbér gondjaival? Magasházy tudomásom szerint Szibériába utazott. Sefcsik Gyurka még az elmúlt évben Parisban lézengett és félve-remegve az orosz “sétától,” azzal foglalkozott, hogy Északafrikába teszi át székhelyét. Kovarcz Emil akasztásánál személyesen is jelen voltam. Bibó Dénes valahol várja az újabb Horthy-amnesztiát, mindhiába. Nem lesz többé hazafias felbuzdulás a zsidók pénze után. Nincs tehát uj a nap alatt: a népitélet nem vörös, hanem fehér találmány. Bibó Dénesék a prioritást maguknak vindikálják és nem adják ki az elsőbbségi jogot a kezükből. ’ Még egy analógiáról olvasok mostanában emigráns lapokban, amelyet a “népi demokráciák”ban űznek, amely azonban szintén a Horthy-érában született, a jelenleg folytatott módszer csak silány másolat. Arról van ugyanis szó, hogy az AVH azoknál a kulákoknál, akiket ki akar “nyírni,” házkutatás alkalmával mindig talál elrejtett fegyvereket, amelyeket az AVH csempész be a fészerbe és ezek után a kulákot fegyverrejtegetés vádjával állítják a népbirák elé. Ez már egy kissé Komplikáltabb eljárás, mert ebben azután már hivatásos bírák is szerepelnek, mielőtt a kulákot kivégzik. Éppen azért, engedje meg kedves főszer-r kesztő ur, hogy ezzel a Horthyérában is szokásos módszerrel kissé behatóbban foglalkozzam, annál is inkább, mivel az elsőbbség itt is tényleg az övék. A nagy monarchia idejében sem volt a dicsőséggel teljes osztrák-magyar hadseregnek annyi tábornoka, törzs- és főtisztje, mint amennyi Csonkamagyarországon volt. Az első világháború előtt, Debrecenben szolgáltam le önkéntesi évemet, de az egész esztendő alatt összesen 3 tábornokot láttam: a dandár-, hadosztály- és a ha dtestparancsnokomat. Egy alkalommal a Horthy-éra alatt vállalatom ügyében lenn jártam Szombathelyen és a vasárnapot is ott kellett töltenem. A déli órákban kimentem a korzóra, hát Uram bocsa! 18 darab tábornokot számoltam össze. Elképedtem. Hát ahol ennyi a tábornok, mennyi lehet a törzstiszt, a főtiszt, a csendőrtiszt, az altiszt, stb? Hogyan lesz képes a megmaradt 14 vármegye ennyi terhet vállalni és ezeket eltartani? Fizettük is az adókat, hogy csak úgy nyögtünk bele . . . A túltermelés folytán ezek azután fiatalon nyugdíjba mentek és Gömbös (a tengelyes!) beválasztatta őket a képviselőház tagjai közé, elhelyezkedtek a vállalatot igazgatóságaiban, vitézi telkeket igényeltek és kaptak is, mert hiszen vitézségükhöz nem fért kétség, elmentek a zsidó vállalatokhoz Aladároknak és strohmannoknak és emellett húzták jól megérdemelt és elég jelentős nyugdijaikat, mi pedig nyögtünk továbbra is a súlyos adóterhek alatt. és így tovább, hiszen a fővárosban első osztályú lakbér is járt a törzsilletményen kívül. > Ezt az ügyvitelt lebonyolítandó, szükség volt egy lakáshivatalra. Volt ugyan Pesten egy lakáshivatal, de első a tisztikar (állam az államban.'). Felállították tehát a katonai lakáshivatalt. Ez a Veres Pálné-u teában székelt. Személyzet: Egy ezredes mint parancsnok (volt belőlük elég); az ezredesnek szárnysegéd is kell, azonkívül megfelelő létszámú altiszt és küldönc. w|t A Rózsadombon laktam, 4-szobás, összkomfortos villámban. Egy szép napon megjelent lakásomon egy ezredes, aki egy nagyobb tej termékforgalmi vállalat Aladárja volt és sürü bocsánatkérések közepette körülnézett a villámban. Eltávozása után gyanút fogtam és még aznap este egyik barátommal, aki egyik nyugati állam követségén attasé volt, megbeszéltem, hogy igényelje ki a villámat. A diplomáciai t e s tület igényeit ugyanis még a katonai lakáshivatal is respektálta. Másnap az igénylést bejelentettem az illetékes polgári lakáshivatalban, ahol bejelentésemet jóváhagyólag tudomásul vették, a lakást az attasénak kiutalták, engem pedig utasítottak, hogy a kiutalást jelentsem a katonai lakáshivatalnak is. .. Elmentem hát a Veres Pálnéutcába, ahol egy főhadnagy helylyel kinált meg azzal, hogy meg kell várnom az ezredes urat, aki 10 óra körül szokott, bejönni. Várakozásom közben a következő történt: Bejött egy alezredes s ezt mondotta a főhadnagynak: “Kérlek, mi van azzal a zsidólakással a Pannónia-utca 17-ben?” A főhadnagy válaszol: “Alezredes urnák alásan jelentem, nem lehet igénybe venni, mert nincs rá jogalap.” Erre az alezredes: “Mi az, hogy nincs rá jogalap?” És mérgesen tovább folytatja: “Akkor a zsidónál házkutatást kell tartani, eredménytelen házkutatás nincs és a zsidót internálni kell. Aki pedig internálva van, annak lakása igénybe vehető. Punktum.” Vállalatomhoz visszatérve, egyik alkalmazottamat megbíztam, begy ismerkedjék meg valamilyen mók. * Hogy milyen volt az életszínvonal a középosztály és a munkásság körében, arra nézve elmondok egy történetet: Egyik évben a tatai szénbánya- í szók, nem bírván tovább a nyomort és nélkülözést, télviz idején mezítláb vagy rongyos cipőkben elindultak a főváros felé, hogy panaszaikat illetékes helyen előadják. A m. kir. csendőrség az országúton feltartóztatta és visszakisérte őket Tatára. Néhány napra rá Horthy személyesen ment ki nagy kísérettel Tatabányára s felolvasott a bányászoknak egy szép beszédet a hazaszeretetről. A látogatásnak meg is volt a hatása: a bányászok visszatértek a bánya mélyébe, Horthy István nyugalmazott lovassági tábornokot pedig beválasztották a bányatársulat I Mák) igazgatóságába (évi 60,- 000 pengő)! Ezen kilengés után nézzük már most, mi történt a többi tényleges és nyugállományú katonatiszttel? A szép fizetéshez, nyugdíjhoz és a mellékjövedelmekhez - meg felelő lakás is kellett: a hadnagy urnák tea-konyhás, a főhadnagy urnák 2-szobás összkomfortos, a százados urnák 3, az őrnagy urnák 4-szobás 48 ORAN BELÜL kiutaljuk rendelését VÁMMENTESEN A MAGYAR KORMÁNY engedélyével MAGYARORSZÁGBAN budapesti raktárunkból KÁVÉ, TEA, KAKAO NYLONHARISNYA» ÖSSZES EGYÉB VÁMMENTES MAGYARORSZÁGI SZERETETADOMANY nálunk megrendelhető Arii oviéUiel készséaael nolaálunk GLÓBUS TRADING CORP.* 61 BROADWAY, NEW YORK 6 Tel. BOwling Green 9-4164