Az Ember, 1951 (26. évfolyam, 6-49. szám)

1951-10-27 / 40. szám

4-ik oldal AZ EMBER October 27, 1951 AZ EMBER GÖSj&ÖR FERENC POTTOKAJ HETOAPJA 401 THE MAN Editor and Publisher: FERENC GÖNDÖR, szerkesztő-kiadó Published weekly, except the last four weeks in August. “Népitélet” vörösben és fehérben Editorial and Publishing Office — szerkesztőség és kiadóhivatal: 320 East 79th Street New York 21, N. Y. Telephnoe: Butterfield 8-6168 Yearly Subscription Rates: In United States $10.00. In Foreign Countries $10.00. Single Copy 20 Cents. Vol. XXVI New York, N. Y., October 27, 1951 No. 40 Reentered as second class matter Aug. 4, 1942, at the post office at New York, N. Y., under the Act of March 3. 1879 UDOLPH HALLEY A MAGYAROK JELÖLTJE A CITY COUNCIL ELNÖKSÉGÉRE NOVEMBER 6-ÁN 1 Noember 6-án, kedden sza­vaznak Neu> York polgárai, hogy megvalósítsák minden tisztességesen g o n d olkodó embernek vágyát, egy olyan Tammany-mentes New Yor­kot, ahol a korrupciónak nincsen otthona, hanem a világ legnagyobb városa nem csak a fejlődés, hanem a tisz­tesség terén is példát mutat majd az Egyesült Államok minden közigazgatásának. A Kefauver szenátor elnök­sége alatt működő bizottság RUDOLPH HALLEY segítsé­gével lerántotta a leplet azokról a csalafintaságokról, amely millió és millió dollárt juttatott a Tammany Hall politikusainak a zsebébe. Ki volna alkalmasabb ezeknek a rettenetes viszonyoknak a megváltoztatására, mint Ru­dolph Halley, akinek energi­kus munkájáról, kimagasló tisztességéről és az egyszerű emberek iránti szeretetéről Kefauver szenátoron kiviil Franklin Delano Roosevelt, 'Jr., és minden tisztességesen gondolkodó törvényhozó a Jegdiesérőbb hangon szólott. Halley Rudolph érdekessé­ge magyar szempontból az, hogy anyai rokonsága Nagy­szalontáról származott Ame­rikába. Mr. Halley évek óta a leg­nagyobb érdeklődéssel kiséri az amerikai magyarság éte­lét, aminek a legjobb bizo­nyítéka az, hogy a Bűnözök Elleni Bizottság működése (alatt Sam Schubert, a new yorki Kossuth Egylet titká­rának a fia volt az ő szemé­lyes bizalmasa és titkára. Rudolph Halley november 6i megválasztása minden new yorki magyarnak sze-RUDOLPH HALLEY mélyes érdeke és jogosan várhatja el ö, mint az igaz­ság bajnoka, hogy november hatodikán, kedden, minden new yorki magyar Rudolph Halleyra adja a szavazatát. Ha a demokratikus Ameri­kát akarja szolgálni, szavaz­zon a ‘C,” “F” és a 'G” vona­lon, szavazzon a tisztességes ügyvezetésért harcoló Libe­ral-City Fusion-Independent párt jelöltjére: RUDOLPH HALLEY re! Rudolph'-* Halley-nek senki sem fog diktálni és paran­csolgatni! Öt csak egy cél fogja vezetni: tisztességes ügyvezetést adni New York városa tisztességes polgárai­nak. HAZAI SZALÁMI és mindenfajta jó hurka, kolbász, sonka, szalonna és friss hús, stb., Igazi HAZAI MÓDI — kapható: Mertl József ÄIAGYAR . hentesnél 1508 2ND AVE. Tel.: RH 4-8292 CAFE TOKAY — Elsőrendű MAGYAR KONYHA — Minden kedden este RESTAURANT DAY, ami azt jelenti, hogy a tiszta jövedelem 10%-át a UNITED JEWISH APPEAL javára adományozzuk. Esténként fellép: Vajda Károly kiváló magyar énekes PAUL SZITTYAY és a hires “TOKAY” cigányzenekar! Tulajdonos: LEHOCZKY BÉLA 1591 Second Ave., (82 és 83. uccók közötti N.Y.C. Telefon: REgent 4-9441 Nagyon tisztelt Főszerkesztő Ur! Az egyik, Európában megjelenő emigrációs hetilapban olvasom, hogy a kínai kommunisták Can­­tonban, Shanghaiban és' Peking - ben gyakran rendeznek a nyilt ut­cán népitéleteket. Egy emelvényre felhajtanak néhány hátrakötött­­kezii “osztályidegent,” hangszóró­ikkal odacsöditik a tömeget és a helyszínen átalakulnak népbirák­­ká. Az egyik vörös kínai előadja a tömegnek a vádakat. A vád rend­szerint szabotázs, röpcédulák osz­togatása a nagy Mao ellen vagy fegyverrejtegetés. A vádak el­hangzása után az egyik vörös a tömeghez fordul és megkérdi, el­lenségei-e ezek a bitangok a nép­nek? A tömegben elhelyezkedett boisik üvöltenek, hogy igen. Mi történjék velük?— kérdi most a vörös bitang. Eleinte csak a tö­megben jelenlevő kommunisták üvöltik, hogy halál rájuk, azután ugyanez a csatorna kezdi a tömeg­ben suttogni, hogy aki hallgat—az cinkosa a szabotőröknek. És las­san mind többen és többen ordít­ják, öklüket rázva, hogy halál rá­juk, lőjjétek agyon őket! Ezután már nem haboznak sokat. A tömeg között rejtőzködő vörös titkosren­­' dórok közül néhányan az emel­vényre lépnek és tarkólövésekkel végrehajtják a nép “Ítéletét.” Elgondolkozva ezeken az esemé­nyeken, úgy rémlett előttem, mintha 30 esztendővel ezelőtt ha­sonló népitéletekről olvastunk volna — heteken át — “Az Ember” akkortájt Bécsben megjelent szá­maiban, csupán a szereplők vol­tak mások. A helyszín a Dunántúl volt, a népbiróság tagjai a fehér­terror rablógyilkos brávói, a tö­meg a m. kir. csendőrség és né­hány későbbi keretlegény. A ban­da fővezére Siófokon henyélt ve­zérkarával, a detasirozott különít­mények pedig a környéken loptak, raboltak és gyilkoltak. Nem az volt ezeknek a rablógyil­kosoknak fontos, hogy milyen po­litikai nézete volt a kijelölt áldo­zatnak; a hangsúly a pénz volt és az illetőnek értékei. Példa erre a Bibó Dénes nevű fehér rablógyil­kos által “népitélet” utján kivég­zett tószegi Freund nevű földbir­tokos. Horthy, bádoki Soós, Magashá­­zy, Gömbös, Héjjas, Francia Kiss Mihály, Sefcsik, Bibó Kovarcz stb. Néhány hónappal ezelőtt a “Life” cimü képeslapban jelent meg Horthy fényképe. A magazin munkatársa egy interjút is folyta­tott a kormányzóval, amelyben Horthy lakbérgondokról panasz­kodik. Ugyanakkor tudomást sze­reztem arról, hogy Horthy fivére, Horthy Jenő oroszlánvadászatra utazott Afrikába. Most meg azt hallom, hogy Horthy menye a kis Istvánkával néhány havi üdülés céljából Skóciába utazott. Kérdem én, kedves főszerkesztő yr, miként egyeztethető mindez össze a lakásbér gondjaival? Magasházy tudomásom szerint Szibériába utazott. Sefcsik Gyur­ka még az elmúlt évben Parisban lézengett és félve-remegve az orosz “sétától,” azzal foglalkozott, hogy Északafrikába teszi át székhelyét. Kovarcz Emil akasztásánál sze­mélyesen is jelen voltam. Bibó Dé­nes valahol várja az újabb Hor­­thy-amnesztiát, mindhiába. Nem lesz többé hazafias felbuzdulás a zsidók pénze után. Nincs tehát uj a nap alatt: a népitélet nem vörös, hanem fehér találmány. Bibó Dénesék a priori­tást maguknak vindikálják és nem adják ki az elsőbbségi jogot a ke­zükből. ’ Még egy analógiáról olvasok mostanában emigráns lapokban, amelyet a “népi demokráciák”­­ban űznek, amely azonban szintén a Horthy-érában született, a je­lenleg folytatott módszer csak si­lány másolat. Arról van ugyanis szó, hogy az AVH azoknál a kulákoknál, akiket ki akar “nyírni,” házkutatás al­kalmával mindig talál elrejtett fegyvereket, amelyeket az AVH csempész be a fészerbe és ezek után a kulákot fegyverrejtegetés vádjával állítják a népbirák elé. Ez már egy kissé Komplikáltabb eljárás, mert ebben azután már hivatásos bírák is szerepelnek, mi­előtt a kulákot kivégzik. Éppen azért, engedje meg kedves főszer-r kesztő ur, hogy ezzel a Horthy­­érában is szokásos módszerrel kis­sé behatóbban foglalkozzam, an­nál is inkább, mivel az elsőbbség itt is tényleg az övék. A nagy monarchia idejében sem volt a dicsőséggel teljes oszt­rák-magyar hadseregnek annyi tábornoka, törzs- és főtisztje, mint amennyi Csonkamagyarországon volt. Az első világháború előtt, Debrecenben szolgáltam le önkén­­tesi évemet, de az egész esztendő alatt összesen 3 tábornokot lát­tam: a dandár-, hadosztály- és a ha dtestparancsnokomat. Egy alkalommal a Horthy-éra alatt vállalatom ügyében lenn jár­tam Szombathelyen és a vasárna­pot is ott kellett töltenem. A déli órákban kimentem a korzóra, hát Uram bocsa! 18 darab tábornokot számoltam össze. Elképedtem. Hát ahol ennyi a tábornok, mennyi lehet a törzs­tiszt, a főtiszt, a csendőrtiszt, az altiszt, stb? Hogyan lesz képes a megmaradt 14 vármegye ennyi terhet vállalni és ezeket eltartani? Fizettük is az adókat, hogy csak úgy nyögtünk bele . . . A túltermelés folytán ezek azu­tán fiatalon nyugdíjba mentek és Gömbös (a tengelyes!) beválasz­tatta őket a képviselőház tagjai közé, elhelyezkedtek a vállalatot igazgatóságaiban, vitézi telkeket igényeltek és kaptak is, mert hi­szen vitézségükhöz nem fért két­ség, elmentek a zsidó vállalatok­hoz Aladároknak és strohmannok­­nak és emellett húzták jól megér­demelt és elég jelentős nyugdijai­kat, mi pedig nyögtünk továbbra is a súlyos adóterhek alatt. és így tovább, hiszen a fővárosban első osztályú lakbér is járt a törzs­illetményen kívül. > Ezt az ügyvitelt lebonyolítandó, szükség volt egy lakáshivatalra. Volt ugyan Pesten egy lakáshiva­tal, de első a tisztikar (állam az ál­lamban.'). Felállították tehát a katonai lakáshivatalt. Ez a Veres Pálné-u teában székelt. Személy­zet: Egy ezredes mint parancsnok (volt belőlük elég); az ezredesnek szárnysegéd is kell, azonkívül megfelelő létszámú altiszt és kül­dönc. w|t A Rózsadombon laktam, 4-szo­­bás, összkomfortos villámban. Egy szép napon megjelent lakásomon egy ezredes, aki egy nagyobb tej termékforgalmi vállalat Aladárja volt és sürü bocsánatkérések kö­zepette körülnézett a villámban. Eltávozása után gyanút fogtam és még aznap este egyik barátommal, aki egyik nyugati állam követsé­gén attasé volt, megbeszéltem, hogy igényelje ki a villámat. A diplomáciai t e s tület igényeit ugyanis még a katonai lakáshiva­tal is respektálta. Másnap az igénylést bejelentet­tem az illetékes polgári lakáshiva­talban, ahol bejelentésemet jóvá­hagyólag tudomásul vették, a la­kást az attasénak kiutalták, en­gem pedig utasítottak, hogy a ki­utalást jelentsem a katonai lakás­hivatalnak is. .. Elmentem hát a Veres Pálné­­utcába, ahol egy főhadnagy hely­­lyel kinált meg azzal, hogy meg kell várnom az ezredes urat, aki 10 óra körül szokott, bejönni. Várakozásom közben a követke­ző történt: Bejött egy alezredes s ezt mondot­ta a főhadnagynak: “Kérlek, mi van azzal a zsidólakással a Pan­­nónia-utca 17-ben?” A főhadnagy válaszol: “Alezredes urnák alásan jelentem, nem lehet igénybe ven­ni, mert nincs rá jogalap.” Erre az alezredes: “Mi az, hogy nincs rá jogalap?” És mérgesen tovább folytatja: “Akkor a zsidónál ház­kutatást kell tartani, eredményte­len házkutatás nincs és a zsidót internálni kell. Aki pedig internál­va van, annak lakása igénybe ve­hető. Punktum.” Vállalatomhoz visszatérve, egyik alkalmazottamat megbíztam, begy ismerkedjék meg valamilyen mó­k. * Hogy milyen volt az életszínvo­nal a középosztály és a munkás­ság körében, arra nézve elmondok egy történetet: Egyik évben a tatai szénbánya- í szók, nem bírván tovább a nyo­mort és nélkülözést, télviz idején mezítláb vagy rongyos cipőkben elindultak a főváros felé, hogy pa­naszaikat illetékes helyen előad­ják. A m. kir. csendőrség az or­szágúton feltartóztatta és vissza­­kisérte őket Tatára. Néhány napra rá Horthy személyesen ment ki nagy kísérettel Tatabányára s fel­olvasott a bányászoknak egy szép beszédet a hazaszeretetről. A lá­togatásnak meg is volt a hatása: a bányászok visszatértek a bánya mélyébe, Horthy István nyugal­mazott lovassági tábornokot pe­dig beválasztották a bányatársu­lat I Mák) igazgatóságába (évi 60,- 000 pengő)! Ezen kilengés után nézzük már most, mi történt a többi tényleges és nyugállományú katonatiszttel? A szép fizetéshez, nyugdíjhoz és a mellékjövedelmekhez - meg felelő lakás is kellett: a hadnagy urnák tea-konyhás, a főhadnagy urnák 2-szobás összkomfortos, a százados urnák 3, az őrnagy urnák 4-szobás 48 ORAN BELÜL kiutaljuk rendelését VÁMMENTESEN A MAGYAR KORMÁNY engedélyével MAGYARORSZÁGBAN budapesti raktárunkból KÁVÉ, TEA, KAKAO NYLONHARISNYA» ÖSSZES EGYÉB VÁMMENTES MAGYARORSZÁGI SZERETETADOMANY nálunk megrendelhető Arii oviéUiel készséaael nolaálunk GLÓBUS TRADING CORP.* 61 BROADWAY, NEW YORK 6 Tel. BOwling Green 9-4164

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents