Az Ember, 1951 (26. évfolyam, 6-49. szám)
1951-02-10 / 6. szám
February 10, 1951 AZ EMBER 7-ik oldal iHHíiia ® [IIH3 ® IHE1 e IHH3 Március 1-én zárul BRACK RÓMA, 1951. január 31 Itt Rómában, az egyik gyárban még egy uj szakmát igyekszem elsajátitani, merthát DiPi vagyok s az intellektueieket seholsem látják szívesen. Falhagyok hát a régi foglalkozásommal is és mint fizikai munkás akarok majdan uj hazámban elhelyezkedni. Tehát egy itteni üzemben dolgozgattam, mindaddig, amig lehe-l tett s igyekeztem uj szakmámban megfelelő gyakorlatot szerezni. Itt, Itáliában, — mint mindenütt az egész világon a keleteurópai országokat kivéve, — különböző pártállásnak a munkások, de abban megegyeznek a magyar viszonyokkal, hogy itt is a legvéresebb szájú kommunisták — a volt fa-1 siszták! Engem például ezek előszeretettel fasisztának tituláltak s egyszerűen nem akarták megérteni, hogy miért hagytam ott a magyar kommunista paradicsomot... Egy alkalommal (többek között) a munkások egy része sztrájkba lépett és a gyár egyik nagy helyiségében valamiféle egyeztető tárgyalás (kiabálás - ordi-tozás) volt. Ebédutáni munkába vonulásom a helyiségen keresztül vezetett, mire a gyárigazgató — aki állítólag régi szociáldemokrata, — megállított és megkérdezte tőlem: — Mondja kérem, maga miért jött el Magyarországról? A kérdés roppant meglepett és váratlanul ért s egyébként is az igazgatóval már nem egyszer beszélgettünk erről a témáról. Mit tudnék én itt újabb dolgokról beszélni?, — az igazgató látta meglepetésemet és folytatta: — Igen kérem, mondja el itt a kollegák előtt . . . mert nekem nem hisznek. — szeretném, ha a maga szájából hallanák az igazságot! Beszélni kezdtem, de kár volt az időmért, amit elvesztettem. Minden íalrahányt borsó volt . . . Befejezésül elmondtam egy rövid kis történetet, amelyet egy régi szervezett szociáldemokrata munkástól hallottam Bécsben, 1949 elején: “Tehát — az elmúlt hetekben árut szállítottunk és hoztunk Dániából, pontosabban Koppenhágából pótkocsis teherautókat H. ROTH & SON import házában INGYEN KAP 350 KÉPPEL ELLÁTOTT 70-0LDALAS ÁUJEGYZÉKEI AKCIÓJA MAGYARORSZÁGBA. gj SZERETETCSOMAG f 125 FONT SÚLYIG KÜLDHETŐ. A csomag 80Cg-ának használt ruhaneműt, cipőt, fehérneműt, ágyneműt, stb. kell tartalmazni. 20*0/-ban lehet uj ruhanemű, élelmiszer cs 200 cigaretta. fonton felüli csomagokban 1 font kávé \ i font kakaó és font tea is küldhető. TILOS KÜLDENI: Nylon harisnyát, méterárut, fényű: - si cikket, nyomtatványt, gyógyszert és eladásra szánt arukat, vitamint kávét, teát kakaót es egyebb gyarmatárut. A renoelc. c*.'rja, hogy feladó köteles (használt ruhanemiiek kivételével^ a csomagban lévő uj ruházati cikkekről élelmiszerekre! cs cgvébb tárgyakról pontos jegyzéket licszitcni és azt nekünk csomac;*ival együtt. Magyarországba \aló továbbítás cc Sói átadni. (4* fej n„ H. ROTH & SON 1577 FIRST AVENUE New York 28, N. Y. Tel.: REgent 4-1110 ■ i i ■ i i t i ■ i • ■ ■ ■ ■ • ■ • ■ ■ ■ i « i ■ I i i % ■ • > i • ■ i ■ ■ ■ • i i • i • i i i •: HUNGARIAN GARDEN -ÉTTEREM és BÁRKitünő vacsora §1-60—Csirkevacsora §2.00—Kitűnő italok! LOVÁSZ PALI zenekara, hétfőt kivéve, 6 este játszik. KIRÁLY MANCI felléptével — ZETTL LACI, tulajdonos — 152C Second Ave. New York City Telefon: RE 4-967t I ga idejében. Kedves kollégáim, ha i önöknek nem tetszik az itteni de- 1 mokrácia, avagy a nyugati demok- < rácia, kérjék ki útleveleiket, ame- ; lyekét az itteni hatóságok szive- 1 , sen kiadnak,—nem úgy, mint Ke- i j Isteurópában, — és sürgősen ván- i . doroljanak oda, ha nincsenek 1 ; megelégedve itt! Én és sok társam i nem voltunk megelégedve OTT és i azért jöttünk el! Maguk kelet felé, s mi nyugat felé vándorolunk, s egyszer,—nem is sokára,—azután cserélhetünk ismét irányt. Mi mennénk kelet felé és azt hiszem i maguk is szívesen haladnának akkor már nyugat felé — úgy haza s felé! ! ! Ezzel máris sarkon fordultam s y elindultam kifelé, nehogy feleslet- ges vitatkozás induljon meg. ‘ ★ k Amerika a DiPik számára az- Ígéret földje. Ausztria, Német- és- Olaszország területén élő mene- i kültek TO százaléka legszívesebben az USA-ba emigrálna. Rendszerint :. igy van ez az életben is. Azt szeretnénk mindenkor elérni, ami k nehéz vagy lehetetlen. Mindannak j dacára, hogy a keleteurópai pro- paganda telekürtöli az emberek [ fejét, hogy az “imperialista or»’ szágokban,” — mert hát a nyuga;j tiak műid azok, — csak nyomor, _! munkanélküliség, gyilkosság van. az emberek részegen dülöngélnek' _ állandóan, udvariatlanok és sem-1 t mi emberi érzés nincs társaik iránt; na és rongyosak és éheznek, bocsánat, az utóbbi nem mindenütt van . . . így és hasonlóan bömböl a kommunista propagan, da, — és ennek dacára mégis a [. legtöbbünk oda vágyik! ll j Engem is most . alaposan “megtt| vigasztalt” egy levél, amelyet egy aIvóit DiPi társamtól kaptam. Mi| előtt néhány részletet kiragadnék l_ ! legutóbbi leveléből—talán néhány __ i Sort az illetőről is. “Otthon” egy ■j] városban, sőt egy uccában és egy _ házban laktunk ezzel a bizonyos ;g'családdal. A férjet a nyilasok isi? meretlen helyen és időben kinyiri_ |ták. Az asszonyt, azaz a feleséget : az uccán fogták el. Igen, úgy mint a a sintérek a kutyákat fogdossák -j össze az uccán, — akkor az embeaírekkel tették ugyanezt a “vitéz” :a j nyilasok — és igy sikerült a nőt Auschwitzba deportálni. A két ia ^ gyerekük — ikrek — egymástól [a elválasztva. Magyarországon volt jS elrejtve. 1945-ban a néhány tulyr I élővel együtt az asszony is hazakerült Auschwitzból — az ikrek is- ; életbe maradtak. <Dr. Mengele ■j | valahol a másvilági poklokban ta- i Ián még most is sajnálja, hogy I ezeken az ikreken nem végezhe! tett “tudományos” kísérleteket.) I ) Rövid idővel azután a kis család j j utcákéit nyugat felé, jónéhány | ! hónappal előbb mint mi. Több j mint egy év után itt, Rómában I |"ujra egymásra találtunk, —tehát ! újból egy városban lakhattunk. . . | | Nekik végre megadatott, néhány | hónappal ezelőtt, hogy Amerikába f [emigrálhattak, Philadelphiába. j ! íme a harmadik levelükből néj hány részlet: “Soha nem tudtam elképzelni, | hogy ez is megtörténhet, nem hit“ tem benn?, hogy valaha is ide kert rülhessünk az USA-ba. Mindig az J volt az érzésem, hogy mi sohasem i leszünk ennek részesei, — amikor i láttam az összeállított transzpor! j tokát Bagnoliban, indulásra ké-I > szén, — csak a szivem fájt. Tu' i dóm, hogy nehéz abban a helyzet! j ben várni, amiben Ti is vagytok s ; * * amikor minden kilátástalannak ! • látszik, de legyetek Ti is .türelem! J mel, mert eljön a Ti időtök is. | J Hidd el, honvágyad sem lesz oly ■ nagy, ha rendezett körülmények i ! közé kerülsz, mert ma az is fáj, | J hogy otthon milyen életet hagyj i tál. (Reflektálva “Az Ember”-ben II megjelent cikkedre . . .) Hidd el 'eJ én is sokat gondolok haza, pedig # rsonajj szállítási dija VÁM NÉLKÜL a new vor!-i főraktártól fonton4, ór.ti 2.C0 dollár LI1IVCSÍT...3SAL együtt. PONTON FELÜL MINDEN FONT 3C CENT Ezen kívül fontonként 20 cent vám fizetendő. ------- — -—----- .■WI'.I' A magyar vámrcndc’cí értelmében akciónk útja-, kiüdö't csomagok után fontonként 29 cent, a posta csomagok után 30 cent vámátalány fizetendő. Postacsomagra vámmentcsitő jegyet kell ragasztani. F.zek a jegyek 5, 10 és 20 fon'ra szóló címletekben főirodánkban megvásárolhatók. Akciónk utján küldött csomagokra vámmentesitő jegyet nem kell ragasztani. Részletes tudnivalókat kívánatra küldünk. VÁMMENTES KÁVÉ, TEA, KAKAÓ, NYLON harisnya, szövet, cipő, bicikli, rádió és 11 külömbözö élelmiszer csomag magyarországi készletből bármikor, bármilyen mennyiségben megrendelhető. Kérjen árjegyzéket. AHOL NINCS GYŰJTŐ ÁLLOMÁS, onnan postán (insured) vagy Railway Express utján kell a csomagot new* yorki főraktárunkba beküldeni. Ex * esetben a: óhazai cimet vászonnal kell befedni, amit mi főraktárunkban eltávolítunk. A szállítási dij cs vám levélben főirodánkba beküldendő. Manhattan. Bronx, Brooklyn, Astoria, Jackson Hgts es L. I. Cityben lakók csomagjaiért telefonhívásra csomagonként 50 fontig )l.?5'ért, 100 fontig Sí.50.ért. azonfelül SNOO-ért házhoz küldünk. Tel. TE 8-1818 A new yorki főraktár címe: Pedlow-Brack akció 1220—2nd AVE. (64-ik utca sarok) NEW YORK 21, N. Y. 1QHE3 # QQB33 ®: B R AC KMPtfilOWI 1BRACK Amerika, az ígéret földje Irta: Köves Ernő l kocsink az ottani exportvállalat raktára előtt állott és egyszerre I csak megjelenik három munkás s a legnagyobb meglepetésünkre 3, ökölf eltartással és “szabadság”' | gal üdvözöltek minket. ‘‘Igen elv-II társak, mi is kommunisták va" Igyunk!” és máris rázogatni kezd- J! ték kezeinket. A mi egyik társunk aki igazi angyalföldi melós, a hal- \ lottakra, még a hires hortobágyi ■[csikóst is m?gszégyemtö károm- 1 kodásba kezdett: “Maguk igen, de ■ mi nem vagyunk azok!” “Hát . . kjhogy-hogy lehet ez? . . . Hát hogy i hogy, — hogy lehet ez? . . .” “Há( 3,hogy lehet— azt kérdezik?!! Ha ■ kommunisták, miért nem ménnél ■ akkor haza, építeni az ö szoeiáliz- 13 [ musukat? . . . Könnyű itt kom■ munistát játszani, de próbálják k • azt otthon, a gyakorlatban!!! — s esküszöm, maguk is szégyelnék ■[hogy kommunisták voltak!” “Egy hét múlva otthon voltunl j : a szállítmánnyal és a többi társam a megérkezésünket követi a napon nyomtalanul eltűnt a politikai rendőrség “útvesztőjében/ ~ I Én még idejében értesültem errő ‘ és sikerült megszöknöm,—de saj nos, öreg szüleim otthon, marad ’ j tak. A többiek mind családos em 3; terek voltak, — mert csak azoka ’ engedik ki az országból, bármi lyen címen, akiknek otthon “csa '■hládi fedezetük” van!!!” | — Igen — fejeztem be kolléga ’s, im előtt a bécsi munkástól hallót ■z itörténetet, — ez igy van a kelet [országok kommunista paradicso it [ maiban. Ezt próbálnák maguk ot ‘■ megtenni, amit itt: ellenszegülni í* [ főnökeiknek, vagy sztrájkolni!.. | Látják, kedves kollegák, az “im a [ perialista” Amerikában. Anglia n' ban és a többi államokban, ahe a' szociáldemokrata kormány van!-! a hivatásos ügynökökön kívül ali .van kommunista. De minek is íz | Egyelőre a munkásod maguk épi i-jtik saját kis öregségi biztositásu :- j kát és fejlődéssel, evolúcióval is j szocializmusukat. Alaposan 1 > [ vannak zsákmányolva, de azért >-1 legtöbb dolgozónak kocsija, ház ?-' és szép lakása van és emellett ki , nyithatja a száját mindenkor, h n valami nem tetszik neki. Sőt, h i- nincs megelégedve, sztrájkolhat i t- —de ez minden szépen meg fo A változni, a maga módján, a ma íekem már semmi kedves emlékem nem maradt ottan, — de -az unberekre gondolok s ez megmérrezi emlékeimet. Amit tettek vésni és velünk és azt újból tenni szeretnék, — annak nem szeretem volna újból részes? lenni. Telát. ha erre gondolok, nyomban ílmulik a honvágyam! Igaz, hogy ;hhez az kellett, hogy már biztos •évbe jussak és másodszor az kellett ,hogy lássam azt a határtalan óilömbséget, amely megkülönbözteti az amerikait az európaitól! Szóval, csalódtam Amerikában ' — becsaptak!!! Tudod, én azt hallottam, hogy itt mindig részegek az emberek és nagy a tülekedés egy darabka kenyérért is . . . azzal ijesztgettek, hegy itt nem törődnek egymással az emberek, sőt irgalmatlanul keresztül gázolnak egymáson, — hogy az uj bevándorlókat, a greenhorn-okat kihasználják, sőt mindenütt becsapják, továbbá: hogy az itteni munkások toprongyosak és éheznek és csillagászati számú itt a munkanélküli.” “Ezzel szemben itt még részeg embert nem láttam és ha a túlzsúfolt villamoson, autóbuszon utazom és ülőhelyem nincs, a nálem levő csomagjaimat az ülök ölükbe veszik. Hogy foglalkozásomat űzhessem, elmentem még karácsony előtt egy varrógépet vásárolni. 85 dollárt kértek egy prima ' varrógépért. Amikor azt mondtam, hogy ez sek nekem, én uj bevándorló vagyok és egy nagyon szegény özvegyasszony—rögtön 20 dollárt leengedtek és hitelt is felajánlottak. Utána — miután igy sem tudtam megvenni,— hazamente n és rövidre rá a kereskedő feljött hozzám s közölte velem, hogy talált egy megfelelő gépet számomra, roppant olcsón. 20 dollárért (alig használt) —sőt ajándékba, mint mondotta, hogy a lábamat kíméljem, egy villanymotort is adott. Mindenre azt mondják nekem “Take it easy!” és roppant sajnálnak, hogy egyedül vagyok két gyerekkel. Érdekes, odaát ezt sohasem vették észre!! Na, és a munkások is jól vannak öltözve ... a legtöbbjüknek kocsija van és fizetésük egy részét fé!re tudják tenni . . . Hát folytassam Neked, — gyermekeimet szü’etésnapjukra és karácsonyra bőségesen megajándékozták uj ismerőseink és barátaink. Háziaszszc nyűnk és családja kedvessége és figyelmessége szinte leírhatatlan. Na, de nem is sorolom ezeket tovább, csak azt kívánjuk Nektek, hogy Ti is erre a földrészre és területre kerüljetek és akkor nem lesz többé Neked sem honvágyad! Tudásod és képességeidnek megfelelően el fogsz tudni helyezkedni és nem kell többé szégyenkezni, hogy értelmiségi foglalkozásod volt, van, vagy lesz. Legyetek türelmesek és akarjatok: Itt fogunk ismét találkozni-dolgozni és gyerekeinket igazi demokratikus szellemben felnevelni . . .” íme, ez igy van, ahogy Ők is írják. Mi is csak sóvárogva nézzük a csoportok indulását és ha titokban reménykedünk is.—mégis . . . mégis attól félek, hogy sohasem látom azt a földet, ahol az igazi szabadság és demokrácia van. Pedig de jó lenne már ott a sok üldözés után — igazán megpihenni!