Az Ember, 1951 (26. évfolyam, 6-49. szám)

1951-02-10 / 6. szám

February 10, 1951 AZ EMBER 7-ik oldal iHHíiia ® [IIH3 ® IHE1 e IHH3 Március 1-én zárul BRACK RÓMA, 1951. január 31 Itt Rómában, az egyik gyárban még egy uj szakmát igyekszem el­­sajátitani, merthát DiPi vagyok s az intellektueieket seholsem lát­ják szívesen. Falhagyok hát a régi foglalkozásommal is és mint fizi­kai munkás akarok majdan uj hazámban elhelyezkedni. Tehát egy itteni üzemben dol­gozgattam, mindaddig, amig lehe-l tett s igyekeztem uj szakmámban megfelelő gyakorlatot szerezni. Itt, Itáliában, — mint mindenütt az egész világon a keleteurópai országokat kivéve, — különböző pártállásnak a munkások, de ab­ban megegyeznek a magyar viszo­nyokkal, hogy itt is a legvéresebb szájú kommunisták — a volt fa-1 siszták! Engem például ezek elő­szeretettel fasisztának tituláltak s egyszerűen nem akarták megérte­ni, hogy miért hagytam ott a ma­gyar kommunista paradicsomot... Egy alkalommal (többek között) a munkások egy része sztrájkba lépett és a gyár egyik nagy helyi­ségében valamiféle egyeztető tár­gyalás (kiabálás - ordi-tozás) volt. Ebédutáni munkába vonulásom a helyiségen keresztül vezetett, mi­re a gyárigazgató — aki állítólag régi szociáldemokrata, — megál­lított és megkérdezte tőlem: — Mondja kérem, maga miért jött el Magyarországról? A kérdés roppant meglepett és váratlanul ért s egyébként is az igazgatóval már nem egyszer be­szélgettünk erről a témáról. Mit tudnék én itt újabb dolgokról be­szélni?, — az igazgató látta meg­lepetésemet és folytatta: — Igen kérem, mondja el itt a kollegák előtt . . . mert nekem nem hisznek. — szeretném, ha a maga szájából hallanák az igaz­ságot! Beszélni kezdtem, de kár volt az időmért, amit elvesztettem. Min­den íalrahányt borsó volt . . . Be­fejezésül elmondtam egy rövid kis történetet, amelyet egy régi szer­vezett szociáldemokrata munkás­tól hallottam Bécsben, 1949 ele­jén: “Tehát — az elmúlt hetekben árut szállítottunk és hoztunk Dá­niából, pontosabban Koppenhá­gából pótkocsis teherautókat H. ROTH & SON import házában INGYEN KAP 350 KÉPPEL ELLÁTOTT 70-0LDALAS ÁUJEGYZÉKEI AKCIÓJA MAGYARORSZÁGBA. gj SZERETETCSOMAG f 125 FONT SÚLYIG KÜLDHETŐ. A csomag 80Cg-ának használt ruhaneműt, cipőt, fehérneműt, ágyneműt, stb. kell tartalmazni. 20*0/-ban lehet uj ruhanemű, élelmiszer cs 200 cigaretta. fonton felüli csomagokban 1 font kávé \ i font kakaó és font tea is küldhető. TILOS KÜLDE­NI: Nylon harisnyát, méterárut, fényű: - si cikket, nyomtatványt, gyógyszert és eladásra szánt arukat, vitamint kávét, teát kakaót es egyebb gyarmatárut. A renoelc. c*.'rja, hogy feladó köteles (használt ruhanemiiek kivételével^ a csomagban lévő uj ruhá­zati cikkekről élelmiszerekre! cs cgvébb tárgyakról pontos jegy­zéket licszitcni és azt nekünk csomac;*ival együtt. Magyaror­szágba \aló továbbítás cc Sói átadni. (4* fej n„ H. ROTH & SON 1577 FIRST AVENUE New York 28, N. Y. Tel.: REgent 4-1110 ■ i i ■ i i t i ■ i • ■ ■ ■ ■ • ■ • ■ ■ ■ i « i ■ I i i % ■ • > i • ■ i ■ ■ ■ • i i • i • i i i •: HUNGARIAN GARDEN -ÉTTEREM és BÁR­Kitünő vacsora §1-60—Csirkevacsora §2.00—Kitűnő italok! LOVÁSZ PALI zenekara, hétfőt kivéve, 6 este játszik. KIRÁLY MANCI felléptével — ZETTL LACI, tulajdonos — 152C Second Ave. New York City Telefon: RE 4-967t I ga idejében. Kedves kollégáim, ha i önöknek nem tetszik az itteni de- 1 mokrácia, avagy a nyugati demok- < rácia, kérjék ki útleveleiket, ame- ; lyekét az itteni hatóságok szive- 1 , sen kiadnak,—nem úgy, mint Ke- i j Isteurópában, — és sürgősen ván- i . doroljanak oda, ha nincsenek 1 ; megelégedve itt! Én és sok társam i nem voltunk megelégedve OTT és i azért jöttünk el! Maguk kelet fe­lé, s mi nyugat felé vándorolunk, s egyszer,—nem is sokára,—azu­tán cserélhetünk ismét irányt. Mi mennénk kelet felé és azt hiszem i maguk is szívesen haladnának ak­kor már nyugat felé — úgy haza s felé! ! ! Ezzel máris sarkon fordultam s y elindultam kifelé, nehogy felesle­­t- ges vitatkozás induljon meg. ‘ ★ k Amerika a DiPik számára az- Ígéret földje. Ausztria, Német- és- Olaszország területén élő mene- i kültek TO százaléka legszívesebben az USA-ba emigrálna. Rendszerint :. igy van ez az életben is. Azt sze­retnénk mindenkor elérni, ami k nehéz vagy lehetetlen. Mindannak j dacára, hogy a keleteurópai pro­- paganda telekürtöli az emberek [ fejét, hogy az “imperialista or­»’ szágokban,” — mert hát a nyuga­­;j tiak műid azok, — csak nyomor, _! munkanélküliség, gyilkosság van. az emberek részegen dülöngélnek' _ állandóan, udvariatlanok és sem-1 t mi emberi érzés nincs társaik iránt; na és rongyosak és éheznek, bocsánat, az utóbbi nem minde­nütt van . . . így és hasonlóan bömböl a kommunista propagan­­, da, — és ennek dacára mégis a [. legtöbbünk oda vágyik! ll j Engem is most . alaposan “meg­­tt| vigasztalt” egy levél, amelyet egy aIvóit DiPi társamtól kaptam. Mi­­| előtt néhány részletet kiragadnék l_ ! legutóbbi leveléből—talán néhány __ i Sort az illetőről is. “Otthon” egy ■j] városban, sőt egy uccában és egy _ házban laktunk ezzel a bizonyos ;g'családdal. A férjet a nyilasok is­­i? meretlen helyen és időben kinyir­­i_ |ták. Az asszonyt, azaz a feleséget : az uccán fogták el. Igen, úgy mint a a sintérek a kutyákat fogdossák -j össze az uccán, — akkor az embe­­aírekkel tették ugyanezt a “vitéz” :a j nyilasok — és igy sikerült a nőt Auschwitzba deportálni. A két ia ^ gyerekük — ikrek — egymástól [a elválasztva. Magyarországon volt jS elrejtve. 1945-ban a néhány tul­­yr I élővel együtt az asszony is haza­­került Auschwitzból — az ikrek is- ; életbe maradtak. <Dr. Mengele ■j | valahol a másvilági poklokban ta- i Ián még most is sajnálja, hogy I ezeken az ikreken nem végezhe­­! tett “tudományos” kísérleteket.) I ) Rövid idővel azután a kis család j j utcákéit nyugat felé, jónéhány | ! hónappal előbb mint mi. Több j mint egy év után itt, Rómában I |"ujra egymásra találtunk, —tehát ! újból egy városban lakhattunk. . . | | Nekik végre megadatott, néhány | hónappal ezelőtt, hogy Amerikába f [emigrálhattak, Philadelphiába. j ! íme a harmadik levelükből né­­j hány részlet: “Soha nem tudtam elképzelni, | hogy ez is megtörténhet, nem hit­­“ tem benn?, hogy valaha is ide ke­­rt rülhessünk az USA-ba. Mindig az J volt az érzésem, hogy mi sohasem i leszünk ennek részesei, — amikor i láttam az összeállított transzpor­­! j tokát Bagnoliban, indulásra ké-I > szén, — csak a szivem fájt. Tu­­' i dóm, hogy nehéz abban a helyzet­­! j ben várni, amiben Ti is vagytok s ; * * amikor minden kilátástalannak ! • látszik, de legyetek Ti is .türelem­­! J mel, mert eljön a Ti időtök is. | J Hidd el, honvágyad sem lesz oly ■ nagy, ha rendezett körülmények i ! közé kerülsz, mert ma az is fáj, | J hogy otthon milyen életet hagy­­j i tál. (Reflektálva “Az Ember”-ben II megjelent cikkedre . . .) Hidd el 'eJ én is sokat gondolok haza, pedig # rsonajj szál­lítási dija VÁM NÉLKÜL a new vor!-i főraktártól fonton4, ór.ti 2.C0 dollár LI1IVCSÍT...3SAL együtt. PONTON FELÜL MINDEN FONT 3C CENT Ezen kívül fontonként 20 cent vám fizetendő. ------- — -—----- .■WI'.I' A magyar vámrcndc’cí értelmében akciónk útja-, kiüdö't csomagok után fontonként 29 cent, a posta csomagok után 30 cent vámátalány fizetendő. Postacsomagra vámmentc­­sitő jegyet kell ragasztani. F.zek a jegyek 5, 10 és 20 fon'­­ra szóló címletekben főirodánkban megvásárolhatók. Ak­ciónk utján küldött csomagokra vámmentesitő jegyet nem kell ragasztani. Részletes tudnivalókat kívánatra küldünk. VÁMMENTES KÁVÉ, TEA, KAKAÓ, NYLON harisnya, szövet, cipő, bicikli, rádió és 11 külömbözö élel­miszer csomag magyarországi készletből bármikor, bár­milyen mennyiségben megrendelhető. Kérjen árjegyzéket. AHOL NINCS GYŰJTŐ ÁLLOMÁS, onnan postán (insured) vagy Railway Express utján kell a csomagot new* yorki főraktárunkba beküldeni. Ex * esetben a: óhazai cimet vászonnal kell befedni, amit mi főraktárunkban eltávolítunk. A szállítási dij cs vám levélben főirodánkba beküldendő. Manhattan. Bronx, Brooklyn, Astoria, Jackson Hgts es L. I. Cityben lakók csomagjaiért telefonhívásra csomagonként 50 fontig )l.?5'ért, 100 fontig Sí.50.ért. azonfelül SNOO-ért házhoz küldünk. Tel. TE 8-1818 A new yorki főraktár címe: Pedlow-Brack akció 1220—2nd AVE. (64-ik utca sarok) NEW YORK 21, N. Y. 1QHE3 # QQB33 ®: B R AC KMPtfilOWI 1BRACK Amerika, az ígéret földje Irta: Köves Ernő l kocsink az ottani exportvállalat raktára előtt állott és egyszerre I csak megjelenik három munkás s a legnagyobb meglepetésünkre 3, ökölf eltartással és “szabadság”­­' | gal üdvözöltek minket. ‘‘Igen elv-II társak, mi is kommunisták va­­" Igyunk!” és máris rázogatni kezd- J! ték kezeinket. A mi egyik társunk aki igazi angyalföldi melós, a hal­­- \ lottakra, még a hires hortobágyi ■[csikóst is m?gszégyemtö károm- 1 kodásba kezdett: “Maguk igen, de ■ mi nem vagyunk azok!” “Hát . . kjhogy-hogy lehet ez? . . . Hát hogy i hogy, — hogy lehet ez? . . .” “Há( 3,hogy lehet— azt kérdezik?!! Ha ■ kommunisták, miért nem ménnél ■ akkor haza, építeni az ö szoeiáliz- 13 [ musukat? . . . Könnyű itt kom­■ munistát játszani, de próbálják k • azt otthon, a gyakorlatban!!! — s esküszöm, maguk is szégyelnék ■[hogy kommunisták voltak!” “Egy hét múlva otthon voltunl j : a szállítmánnyal és a többi tár­sam a megérkezésünket követi a napon nyomtalanul eltűnt a poli­tikai rendőrség “útvesztőjében/ ~ I Én még idejében értesültem errő ‘ és sikerült megszöknöm,—de saj nos, öreg szüleim otthon, marad ’ j tak. A többiek mind családos em 3; terek voltak, — mert csak azoka ’ engedik ki az országból, bármi lyen címen, akiknek otthon “csa '■hládi fedezetük” van!!!” | — Igen — fejeztem be kolléga ’s, im előtt a bécsi munkástól hallót ■z itörténetet, — ez igy van a kelet [országok kommunista paradicso it [ maiban. Ezt próbálnák maguk ot ‘■ megtenni, amit itt: ellenszegülni í* [ főnökeiknek, vagy sztrájkolni!.. | Látják, kedves kollegák, az “im a [ perialista” Amerikában. Anglia n' ban és a többi államokban, ahe a' szociáldemokrata kormány van­­!-! a hivatásos ügynökökön kívül ali .van kommunista. De minek is íz | Egyelőre a munkásod maguk épi i-jtik saját kis öregségi biztositásu :- j kát és fejlődéssel, evolúcióval is j szocializmusukat. Alaposan 1 > [ vannak zsákmányolva, de azért >-1 legtöbb dolgozónak kocsija, ház ?-' és szép lakása van és emellett ki , nyithatja a száját mindenkor, h n valami nem tetszik neki. Sőt, h i- nincs megelégedve, sztrájkolhat i t- —de ez minden szépen meg fo A változni, a maga módján, a ma íekem már semmi kedves emlé­kem nem maradt ottan, — de -az unberekre gondolok s ez megmér­­rezi emlékeimet. Amit tettek vé­sni és velünk és azt újból tenni szeretnék, — annak nem szeret­em volna újból részes? lenni. Te­­lát. ha erre gondolok, nyomban ílmulik a honvágyam! Igaz, hogy ;hhez az kellett, hogy már biztos •évbe jussak és másodszor az kel­lett ,hogy lássam azt a határtalan óilömbséget, amely megkülön­bözteti az amerikait az európaitól! Szóval, csalódtam Amerikában ' — becsaptak!!! Tudod, én azt hal­lottam, hogy itt mindig részegek az emberek és nagy a tülekedés egy darabka kenyérért is . . . azzal ijesztgettek, hegy itt nem törőd­nek egymással az emberek, sőt ir­galmatlanul keresztül gázolnak egymáson, — hogy az uj beván­dorlókat, a greenhorn-okat ki­használják, sőt mindenütt be­csapják, továbbá: hogy az itteni munkások toprongyosak és éhez­nek és csillagászati számú itt a munkanélküli.” “Ezzel szemben itt még részeg embert nem láttam és ha a túl­zsúfolt villamoson, autóbuszon utazom és ülőhelyem nincs, a ná­­lem levő csomagjaimat az ülök ölükbe veszik. Hogy foglalkozáso­mat űzhessem, elmentem még ka­rácsony előtt egy varrógépet vá­sárolni. 85 dollárt kértek egy pri­ma ' varrógépért. Amikor azt mondtam, hogy ez sek nekem, én uj bevándorló vagyok és egy na­gyon szegény özvegyasszony—rög­tön 20 dollárt leengedtek és hi­telt is felajánlottak. Utána — mi­után igy sem tudtam megvenni,— hazamente n és rövidre rá a ke­reskedő feljött hozzám s közölte velem, hogy talált egy megfelelő gépet számomra, roppant olcsón. 20 dollárért (alig használt) —sőt ajándékba, mint mondotta, hogy a lábamat kíméljem, egy villany­­motort is adott. Mindenre azt mondják nekem “Take it easy!” és roppant sajnálnak, hogy egye­dül vagyok két gyerekkel. Érdekes, odaát ezt sohasem vették észre!! Na, és a munkások is jól vannak öltözve ... a legtöbbjüknek ko­csija van és fizetésük egy részét fé!re tudják tenni . . . Hát foly­tassam Neked, — gyermekeimet szü’etésnapjukra és karácsonyra bőségesen megajándékozták uj is­merőseink és barátaink. Háziasz­­szc nyűnk és családja kedvessége és figyelmessége szinte leírhatat­lan. Na, de nem is sorolom ezeket tovább, csak azt kívánjuk Nektek, hogy Ti is erre a földrészre és te­rületre kerüljetek és akkor nem lesz többé Neked sem honvágyad! Tudásod és képességeidnek meg­felelően el fogsz tudni helyezked­ni és nem kell többé szégyenkezni, hogy értelmiségi foglalkozásod volt, van, vagy lesz. Legyetek tü­relmesek és akarjatok: Itt fogunk ismét találkozni-dolgozni és gye­rekeinket igazi demokratikus szel­lemben felnevelni . . .” íme, ez igy van, ahogy Ők is ír­ják. Mi is csak sóvárogva nézzük a csoportok indulását és ha titok­ban reménykedünk is.—mégis . . . mégis attól félek, hogy sohasem látom azt a földet, ahol az igazi szabadság és demokrácia van. Pe­dig de jó lenne már ott a sok ül­dözés után — igazán megpihenni!

Next

/
Thumbnails
Contents