Az Ember, 1951 (26. évfolyam, 6-49. szám)

1951-02-10 / 6. szám

6-ik oldal AZ EMBER February 10. 1951 még ez a momentum is érdekes lehet. De maga a nyers lény, úgynevezett ‘‘beállítás" nélkül lupos és unalmas. A három előttünk levő világtrösztnek könnyű . . . milliárdok állnak mögöttük. A mi erősségünk az ötlet, a képek, esemé­nyek ‘‘hangszerelése." A lapok megírták: a lokálok, zenés helyek megcsappant forgalma miatt elbocsátották a zené­szek egy részét. Zenészmunkanélküliség. Csináltunk egy szériát, a fökép egy álarcos, frakkos alak volt, aki a bid­­várdon hegedült. Cilinderébe hullott a pénz, nyakában egy nagy festett tábla lógott: "Az akadémia első diját nyertem, állást nem kapok, koldulok.” A “koldust" én szerződtettem egy fél napra, a táblát is én [estettem. A foto az egész világ sajtóját bejária. Az elmúlt nyáron néhány napig elviselhe­tetlen kánikula volt. Az emberek a Szajnába és a közpar­kok fürdésre lilos területein is fürödtek. Két szép modelt és egy szininövendék fiút szerződtettem. Ezek trikóban lubic­koltak a Bois de Boulogne parkjának tavában. Egyik ri­porterem rendőrt keresett s amikor a rendőr csolnakon ment a tilosban fürdőzőkért, hogy azokat a partra vigye, a másik riporterem felvételeket csinált a jelenetről. A fürdő­­zőket 500 frankra büntették meg. Én fizettem helyettük. Megérte. Páris minden lakosa július t'i után nyaralni megy. A város úgyszólván teljesen kihal. Ilyenkor ki kell találni valami sztorit a Fény Városának jellegzetes héptelenségé­­ről. A múlt évben egy fiatal párt szerződtettem. Turistaru­hába öltöztettem őket és sátort verettem velük a város egyik normális időben legforgalmasabb pontján, a Con­­corde-téren, amely julius végén úgyszólván kihalt volt. Sá­tor az vt közepén. Az egész világot bejárta ez a fénykép is. — Nagyon sokszor a jól megfogott sztori közérdeket szolgál. A háború után, amikor lakásínség volt, végigjártuk a peremvárosok grnndjait és lefényképeztük a ládákból tákolt bódékban, szekrényekben lakó szerencsétleneket. Ri­portunk idáu több sokgyermekes családot emberi hajlék­hoz juttatta a hatóság. Karácsonyi riportunk egyik érdekes­sége az volt, hogy Mikulás-apó ruhájába öltöztettem egyik riporteremet és a “Mikulás” végigment a városon. Beszélt a népszerű párisi rendőrökkel, betoppant a fényes lokálok­ba, elvegyült az estélyi ruhás népek között és elment a sze­gények hajlékába is. Ajándékokat osztott ki a Keystone- Mikulüs a szegény gyerekeknek . . . Egy kisgyerek a háború borzalmai között elvesztette emlékezőtehetségét és elve­szett. A nevét sem tudta. Kis hírben olvastam ezt az egyik lapban. Elküldtem munkatársamat a gyermekotthonba, le­-Lú-úyképeztettem a gyereket. Ez a kis emberi tragédia meg­rázta az embereket. Az egész világon az én elveszett kis gyermekem után nyomoztak az újságokban megjelent fényképek alapján. Közléseink után egy hét múlva jelent­kezett egy elszászi iparoscsalád. Felismerték a menekülés közben elveszett gyereküket. Sima borult szülei karjába a kis Pierre, amikor a nevét az anyjától hallotta. Vissza­nyerte emlékezőtehetségét . . . — Hiába mesterkedik az ártani akaró propaganda, Pá­ris ma fokozottabb mértékben a világ fővárosa, mint va­laha. Haltál ötlet volt (ienfbe, az -unalmas városba tenni aj Népszövetséget. A világ egyik tragédiája, hogy nem Páris­­ban ülésezik a Nemzetek Szövetsége. New Yorkban a Savoy-Plaza, vagy a Waldorf-Astoria huszadik, vagy ötve­nedik emeletének ablakán kinéz a diplomata. Ha egyálta­lán nem szédül és mer kinézni, parányi hangyaboly felitről nézve a világ. Ha itt laknának a népek vezetői, akkor a Crillon-hotelből a Szajnát és a Concorde-teret, a Maurice­­hotel ablakából a Notre Dame-ot, a Ritz-ből a Place Ven­­dome-terét és oszlopát láthatnák. Itt más lenne a hangula­tuk, más lenne a tárgyalás stílusa is. Tessék elhinni, ha Vi­­sinszky öt évig élne itt, kilépne a kommunista pártból. Amíg beszélgetünk interurbán telefonok csengenek, jelentések érkeznek a kontinens különböző városaiból és j had parancsokat osztogat a tengeren túlra a fiatal sajtó­­vezérkari főnök. Sétára indulunk a tízmilliós archív dobozai között, a­­mely az elmúlt évtizedek világtörténete fényképekben. Egy vastag főkönyvben lapoz Garai. Bemondja egyik képrak- I ürnoknak: — Hm—s—ti. A raktárnok acéllétrán kúszik a plafon felé. Leemel egy fiókot. A kartotékból kivesz egy “egyéni lapot” Elém leszi, ez van rajta: László Jávor magyar dalköltő és újság­író. Hegedűvel portré, első sétája Párisban, 1938 január. — Ha érdekli, — figyelmeztet Garai, — írja meg: Jávor mögött Jaworszki, a nagy francia orvos, előtte Javíts, az amerikai kongresszus tagja fekszik dobozban. — Kiről van a legtöbb felvétel? — kérdezem. — Háromezer főtavai Franklin D. Roosevelt az első. — Hány perc alatt készül egy kép? — Tiz perc. Külföldre huszonöt perc alatt táviratozzuk a felvételt. Egész Franciaországban hét képtáviró van, olyan, mint nekünk. Bemegyünk a “Belino-terem"-be, amely a laboratóri­um mellett van. Egy üvegketrecben dolgozik a förtelmes szörny, a Belino nevű óriási képtáviró fenevad, amely fel­falta és elzabálja előlünk a szót, a betűt. Egy fiatalember csavargat, igazgat. — Mit ad le a gép? — kérdezem rosszkedvűen. — Londonba megy egy szivoperáció — mondja moso­­j lyogva. Ez a gyilkos szörny, ez a Belino másodpercenként köp­ködi ki magából öt világrész felé a szenzációkat. És én a géppel való csatában alulmaradt bukott harcos egy öreg, kopott Watermannal irok most győzelméről bus tudósítást. Vacsoravendég Irta: BERENDI SÁNDOR Harminc körüli magas férfi. Fé­nyes kirakat előtt áll. Háttal, egyedül. Az uccán gyér járókelők cammognak. A férfi maga elé bá­mul. Nyilt, komoly szemével gon­dolat nélkül nézelődik, mint egy ábrándos tehén. Lassú, kissé megingó léptekkel egy nő közeledik. Jólszabott, sö­tétbarna tisztaselyem ruhát visel. Huszonöt éves lehet. Arca csinos, de gondterhelt s homlokát időn­ként élesen ráncolja. Szemei za­vartak. Könnyzacskói kissé duz­zadtak és ezek a táskás szemüre­gek álmatlan éjszakákra vallanak. Most sebtiben a férfira tekint. Megáll, arccal a kirakat felé for­dulva, közel a férfihez. — Vár valakit? — kérdezi pár pillanat múlva a nő. — Nem, — válaszolja a férfi és a nő felé fordul. — Nem engem várt? — Nem. — Akkor miért áll itt? — Gondolkozom. — Min? — Hogy maga miért állt meg? — Várok. — Kit? — Senkit. Azt várom, hogy ma­ga meghívjon vacsorára. — Éhes? — Igen. Különben nem említe­ném a vacsorát. — Különben mit említene? — Semmit. Nem is álltam volna meg. — Hm ... És miért állt meg éppen én mellettem? A nő nem válaszol. — Nos? Nem akarja megmon­dani? — faggatja a férfi. A nő madárszerü gyors mozdu­lattal felkapja fejét s élesen a fér­fi szemébe néz.-r- Talán vallják mindjárt sze­relmet is magának egy vacak va­csoráért? — lihegi gúnyosan a szavakat. — Nem; nem kell szerelmet val­lania. De mégis szeget üt a fe­jembe, hogy pont itt állt meg. Hi­szen máshol is megállhatott vol­na. — Nekem itt tetszett megállni! — De miért? — Mert itt döntöttem. — Mit döntött? A nő kissé csüggedten legyint: — Kérem, ne faggasson annyit, — mondja halkan, de színlelés nélkül. — Nem akarom faggatni. De mégis, miért állt itt meg? — ma­­kacskodik a férfi. — Hát jó .megmondom! — for­­tyan fel ismét a nő. — Azért, mert maga nem egészen visszataszító külsejű. Azért, mert elég jó be- j nyomást kelt már messziről. Azért, j mert nincs otromba pókhasa s mert nem látszik megrögzött élv­­hajhásznak. És főleg azért, mert j enni akarok, érti uram? Jó meleg) vacsorát akarok . . . Na, sikerült kielégítenem a hiúságát? — teszi, hozzá maró gúnnyal és száját ke­serűen félrehúzza. A férfi fürkészve nézi az arcát. — Jó, jöjjön vacsorázni. Elindulnak. — Maga azonban elég nyers vacsoravendég, — szólal meg is mét a férfi. A nő vállat von: — Remélem, a vacsora nem lesz nyers. Befordulnak egy vendéglő irá­nyába. A férfi tűnődik. Talán a nők zseniális ösztönére gondol, a­­mivel ismeretlenül is megérzik, ki az ordináré fráter és ki nem az. - — De én nem tartok számot semmiféle hálára. Érti? — mond­ja a férfi s pillanatra megáll. — Értem. Ez annál jobb nekem. — Csak azért mondom, hogy jó étvággyal egyék. — Köszönöm; az étvágyam úgy is megvan. — Annyira éhes? — Nem csupán éhes. De van egy pont: az utolsó sorompó. Ha azon átcsúszik, ha azon átvergő­dik, ha teljesen meghasonlik ön­magával, a világgal és az erkölcsi felfogásokkal, akkor már nem be­folyásolja semmi. Érti uram? Ak­kor már semmi nem zavarja az étvágyát. Eltűnnek a vendéglő ajtajában. is, melyre nyálka és baktériumok tapadnak. Sokan, kiknek ezt a tanácsot adja a fogorvos, azzal a kifogással élnek, hogy foghusuk ezt nem bírja ki: rögtön vérzik. A foghusnak gyenge vérzése leggyak­rabban az elhanyagolt ápolás kö­vetkezménye, amennyiben tisztí­tás hiányában a fogakra fogkö ra­kodott le, mely a foghust gyulla­dásba hozza és ezáltal kisebb vér­zésekre hajlamosítja. A foghus­nak a kefélést követő gyenge vér­zése jelentőséggel nem bir és ne tartson az vissza senkit a fogkefe helyes használatától. Újabban a fogkefék sterilizál­tam tartókban jönnek a piacra— mégis tanácsos használat előtt, forró vízbe jól kimosni azokat. A fogkefék előállitása nem gyá­ri utón történik. Innen van az, hogy a fogkefék aránylag drágák. Vigyáznunk kell arra, hogy jómi­­nőségü kefét vegyünk, mert a si­lányabbak rövidesen kihullatják sörtéiket. Az ilyen kiszabadult sörte veszedelmes, mert könnyen lenyelhető és nem egy esetet ész­leltek, ahol a lenyelt sörte volt a vakbélgyulladás okozója. Utolsó pár év óta a disznósört e helyett nylonsörtét használnak, mely puhább ugyan, mint a disz­­jnósörte, de higiénikusabb, erősebb jés könnyebben tisztítható. Száj és fogápolás ROVATVEZETŐ DR. WINTER MIKLÓS A fogak tisztítására való eszkö­zök között nagy szerepet játszik a fogkefe. A fogkeféknek különbö­ző alakjuk van. Vannak olyanok, melyeknél a sörték egyenesre van­nak vágva, másoknál ivet képez­nek. A gyengén iveit fogkefék cél­szerűbbek, mert nagyobb kiterje­désben érik a fogsort. Némelyik ember a fogak kefé­lését teljesen helytelenül és meg­fordítva végzi, amennyiben zárt fogsorok mellett, vízszintes irány­ban: jobbra és balra tologatja a kefét, ezáltal a nyálat és a fogak más lepedékét a fogak közti héza­gokba keféli és otthagyja és a fo­gaknak csak egy kis részét—mely az ajkak felé néz—tisztítja meg. A fogkefe helyes alkalmazásával nemcsak a fogak külső oldalát tisztítjuk meg, hanem a nyelv fe­löli oldalát, a rágófelületét és a fogak közti hézagokat úgy tisztít­hatjuk ki. ha függőleges irányban is kefélünk. Lekefélendő a foghus SUZY SANN KONCERTJE Suzy Sarui, a kiváló magyar gi­­tármüvésznő és énekesnő, február 17-én, szombaton este 8.30-kor, tartja első amerikai koncertjét a Carl Fisher koncert hallban, 165 W. 58 St., New Yorkban. A magyar művésznő a budapes­ti és párisi rádióknak volt ked­vence, Amerikában is szerepelt rádión és televízióban. Susie Sann nagy repertoárral rendelkezik. Első nagy koncertjére a jegyek (adóval együtt) $2.40 és 1.10. Je­gyek kaphatók managerénél, E. Don Fritznél, 114 West 70th St., New York, N. Y. (EN 2-5593), a koncert hall csarnokában vagy a koncert estéjén a a Carl Fisher koncertterem pénztáránál. A MAGYAR MOZI UJ MŰSORA A “FEHÉR VONAT" lebilincse­lő, érdekes meséjéről, a szereplők nagyszerű játékáról sokat lehetne írni, de csak annyit említünk meg: Jávor Pál egy orvost alakit a filmben kiforrott művészettel. Simor Erzsébet, mint ápolónő egy csapásra hódit meg mindenkit. ■ Bilicsi Tivadar gondoskodik a hu­morról. A “Fehér vonat” a ma­gyar filmgyártás egyik legsikerül­tebb filmje: szórakoztat, megne­vettet mindenkit. Kisérőmüsor:. “Kadétszerelem.” Sawmill River Convalescent Home 1188 Saw Mill River Road YONKERS, N. Y. Telefon: YOnkers 8-31 13—4—5 LÁBBADOZÓ BETEGEKET, NYUGALOMBA VONULT MAGÁ­NOSOKAT és HÁZASPÁROKAT, megfelelő kezelésben részesítünk Az intézet a new yorki MADISON AVENUE HOPITAL-lal és s LEXINGTON HOSPITAL-lal kapcsolatban és Dr. Weitzner Imre és Dr. Engelman József orvosok személyes felügyeletével működik NEW YORK CITY OFFICE: 30 East- 76th Street BUtterfield 8-6988 Töltse a telet az örökké napsugaras LOS ANGELESBEN, a remek központi fekvésű STRAND HOTELBEN 729 SO. UNION AVE. Tel.: DUNKIRK 33101 ahol már heti $16.50-től felfelé kaphat szobát ellátással. FREE PARKING. Television. Rezervációért magyarul is irhát.

Next

/
Thumbnails
Contents