Az Ember, 1951 (26. évfolyam, 6-49. szám)

1951-02-10 / 6. szám

I February 10, 1951 AZ EMBER 5-ik oldal Valami bűzlik az Iron Curtain mögött A legújabb hir az Iron Curtain mögöttről az, hogy Dr. Valdimir dementis, a kommunisták Cseh­szlovákiájának több éven át volt és később elcsapott külügyminisz­tere és felesége “meglógtak” Prá­gából. Amint az ismeretes, Cle- ' mentist helyezték a néhai Jan Masaryk mellé hivatalos ellenőr­nek. Amikor Jan Masaryk vagy öngyilkos lett, vagy egyesek sze­rint meggyilkolták, állítólag a tár­sasága volt dementis. Egy dolog bizonyos, hogy dementis sokkal többet tud a néhai Jan Masaryk legutolsó óráiról, mint bárki más. Dr. dementis lett Jan Masaryk utóda a külügyminiszteri székben, mert tudták róla, hogy meggyőző­­déses kommunista volt. 1950 már­ciusában fordult a kerék. Dr. Clé­­mentist azzal vádolták, hogy bur­­geois nacionalista és azért rövid utón elcsapták s feleségével együtt erősen korlátozták mozgási szabad­ságát. Legutóbb, hétfőn, Dr. de­mentis és felesége eltűntek. A la­kásuk előtt álló őrség nem tud semmit arról, hogy mi történt. De más dolgok is történtek ebben a bolshik paradicsomában:. 146 al­kalmazottját a külügyminisztéri­um export osztályából elcsapták és állítólag letartóztatásba helyezték. 120 alkalmazottját a népműve­lési minisztériumnak is elcsapták. Állítólag bírói eljárás is indult ezek ellen a szerencsétlenek ellen, — “népellenes” magatársuk miatt. Dr. dementis utóda a külügy­miniszteri székben Viliam Siroki, tót származású orosz vonalú kom­munista lett. Siroky erősen támad­ta Clementist a szlovák kommu­nisták évi közgyűlésén. Később Dr, dementis is megjelent ezen a köz­gyűlésen és szégyenteljesen bocsá­natot kért “népellenes” magatar­tásáért. Azonban Siroky kijelen­tette, hogy Dr. dementis bocsá­natkérését nem fogadta el a prá­gai kormány! Azóta napról-napra várták, hogyan fogják Dr. Cle­mentist eltüntetni. Úgy látszik most kezd beteljesedni Dr. de­mentis sorsa a moszkvai recepi szerint. Nem lehet tudni, hogy m történt vele és esetleg hol fogjál az ő és felesége holtestét megtalál­ni. Talán még azt is megfogjál hivatalosan állapítani a régi bol­­sheviki módszer szerint, hogy ön gyilkosságot követtek el, — talál még tanuk is lesznek erre. Dr. dementis sokat tudott : bolsik gazságairól. Az ilyen “em bernek” nem szabad élni, vagy ne héz túlélni! A bolseviki recept megint mü ködik. Egy bolseviki sem kerülhet el a jól megérdemelt sorsát. A Ma tyi sem fogja, amint mondtuk: - jobb előbb, mint utóbb . . . ENYEDY BÁLIN" PARIS! PA NOPTIKUM Irta: JÁVOR LÁSZLÓ Hát lehet kérem lehet ... Ez itt a Párisi Panoptikum, a csudák háza. Riportok, portrék, érdekes párisi figurák és az élet pitto­­reszk alakjai és eseményei vonultak fel eddig rovatunkban. Hölgyeim és Uraim, most a FOTÓK és SZTORIK műhelyét magát mutatjuk be a nagyérdemű Közönségnek. Figyelem, fi­gyelem, e heti attrakciónk: HOGYAN KÉSZÜLNEK A VILÁGESEMÉNYEK A KEYSTONE FOTÓ- ÉS RIPORTIRODA SZENZÁCIÓCYÁRÁBAN Hát lehet kérem, lehet. A szerkesztők és riporterek bevonulnak, előadásunk most veszi kezdetét: ★ A bandita vállába húzott nyakkal áll a detektívek kö­zött, megbilincselt kezében egy sétabotot tart. így tartotta i gépfegyvert a bűntény alkalmával. A helyszíni szemlén eljátszó a gyilkosság részleteit és az újságban izgalmas filmkockákban látja az olvasó a rémdráma mozzanatait. A hitvesgyilkos arzénes orvost a vizsgálóbíró elé vezetik. “Ár­tatlan vagyok — kiált a gyilkos” — magyarázza a kép és a fogoly szive fölött kis fehér félkör van a klisébe rajzolva. “A karikában látható, hogy a gyilkos orvos feleségét gyá­szoló fekete szalagot még most is hordja.” Temetés, repülő­gépszerencsétlenség, bányakatasztrófa, árviztragédia, ki­rályi esküvő, világbajnokverés, szépségkirálynő választás, képviselőválasztás és győzelem sir, nevet és mosolyog rád nyájas Olvasó a reggeli kávéd mellett. Fényképekben A Párisi Panoptikum írója fogcsikorgatva rúg bele a képes újságokba. Káromkodik szegény, hogy az Isten verje meg, a fénykép kiszorítja a lapokból az Írást, a verset, a szót. Ma-holnap az az újságíró, aki nem tud fényképezni, az mehet kapálni vagy zabot hegyezni. Az újságírás, ez a romantikus mesterség kiment a di­vatból. Az-ujságiró már telefonba diktál vagy diktafonba hadar bele. Irótollal a kezében érezte a felelőséget, most már csak beszél, a telefondrót másik végén valaki “felve­szi,“ az “anyagot" átadja, legépelve egy olvasószerkesztő­nek, az hozzátold, “zuhol,” vagy “meghúzza” a ‘saját mun­katársunk” szavait. Az igy megfejelt anyag a cimadó szer­kesztőhöz kerül, aki címet és alcímet gyúr az “eredeti” tu­dósításba, aztán a főszerkesztő elé kerül az — izé. A főem­ber is belenéz az ügybe, aztán azt mondja: “az alcímek ma­radnak és hozzá fotografódni az eseményt!” Rohan a foto­oszt ály főnöke, a fotoriporter felkurblizza a masináját é> fél óra alatt szerez néhány képet. Közben a foto osztály vé­gigtelefonozza a képügynökségeket. A Keystone-al kezdi Az a legnagyobb. Aztán nyomdába megy a kézirat. A nyom­dai szerkesztő helyszűke miatt nem tudja betördelni a tudó sitást. Az alcímek is dobva lesznek, csak a fénykép jön most csak az érdekli az ujságnézővé vált egykori olvasót. “Az Ember” párisi tudósitója belenyugszik a sors ki fiirkészhetetlen akaratába. Az újságírás ma már csak híva iás, de nem evisztencia. Felfedező útra viszi önöket a mo dern ujságcsinálás műhelyébe, Európa legnagyobb foto- é. riportgyárába, a Keystone-ékhoz azzal az alattomos szán dékkal, hogy riportírás űrügye alatt kikóstolja ezt a mes térségét. Páris szivében, a Rue Royal 2,j szám alatt a hatalma bérház ötödik emeletén van a Keystone vállalat európa központja. Az előszobában, a várószobában férfiak, nők ül nek. Mindnek bőrtáska lóg a nyakában. Van amelyik hal kan köhécsel. Fejem teszem rá, ezek alkalmi fototudósiték ügy ülnek elfogódottan, mint egykori pesti őseik, az alany költők “Az Est” fogadójában Mikes Lajos szerkesztő urr |várakozva. Van olyan bortáskás aki harsogva jön, becsapja az aj tót. Biztosan belső munkatárs. A főszerkesztőt keresem. Riportot akarok írni a ripoi terek főnökéről. Fiatal embe a főnök. Mr. Alexander ug néz ki, mint egy szemüveges angol diák. Gurui Sándorna hívják és magyar. Sürgöny stílusban elmeséli ennek a hal világvárosba dolgozó ügynökség alapításának szédületes karrierjét: Újságíró családból származom. Nagybátyám Gare Ferenc volt az alapitó főszerkesztője a budapesti “Tolnc Világlapjói”-nak, amely az első fényképes újság voll Me gyarországon. Fivérem, Bert Gurui 1913-ban Amerikái) ment és ott külömböző hírügynökségek alkalmi munkától sa lett. A nem yorki Keystone hírlap-ügynökségnek is vil anyagot. Alkalmi tudósitó, majd belső munkatárs lett. Re videsen vezető ember lett és a szakmában az elsők közöl emlegették az egykori újságírót. Könyvei jelentek meg fotoriportról, amely közül “I Get My Picture” cimii könyv HAZAI SZALÁMI és mindenfajta jó hurka, kolbász, 1508 2ND AVE. Tel. MAYOR’S RESTAURANT KÖZISMERT MAGYAR KÜLÖNLEGESSÉGEIRŐL Mérsékelt árak. Finom vevőkör, CLIFTON HOTEL 127 West 79th Street Telephone: TR 4-4525 NEW YORK CITY Március 17-én? szombaton este a Hotel Roosevelt “Hendrik Hudson1' termében (Madison Ave. és 45th Street sarkán) "AZ EMBER // fr r MUVESZESTELYE ÉS BALJA Lukács Pál az ünnepelt mozi és Broadway sztár a művészi miisor központjában. A műsor további részleteiről “Az Ember” következő számában értesítjük olvasóinkat. A tánczenél BARTAL JENŐ hires zenekara szolgédtatja az ő személyes vezetése mellett. Jegyek, adóval együtt, 4.80 dolláért kaphatók: “AZ EMBER” szerkesztősége, 320 E. 79 St. Tel.: BU 8-6168: PIRI INC., 648 Madison Avenue: HENRY ANTONVILLE GALLERY, 721 Madison Avenue modern újságírás egyik dokumentuma. A Keystone egy­­ori alkalmi tudósitója egy napon megvásárolta a vállalat észvénytöbbségét és annak elnöke lelt. 1919-ben Bert Lon­donba utazik és ott fiókot alapit. Két fia veezti a londoni rodát, Earl és Bertram. Fart a nácik elleni háborúban pi­­óta volt és Belgium fölött légiharcban halt hősi halált, tért ram mint angol ezredes szerelt le. — Én, — mondja Garai Sándor, — Pesten dolgoztam. 1 “Pesti Hírlap” és a “Sporthirlap” munkatársa voltam. '925-ben New York és London után fivérem németországi központot létesített. 1925-től 1927-ig dolgoztam Berlinben, teleiig, amíg Hitler emberei kisajátították a Keystone ügy­­wkséget. — Géppel dolgozott? — kérelem a párisi fotóriporterek uráliját. — Én nem tudok fényképezni! Csak olyan amatőr fo­­ografus vagyok. Bert fivérem, akinek nagy szerepe van ibban, hogy ei főt őri port ma ott áll ahol van, — szintén nem iktiv fotográfus. A lapok ritkán egy-egy vezércikket Ír­lak, vagy azt sem. Az agency főszerkesztője tippet ad, kö­teti az eseményt, néha csinálja is. A Keystone a 900-as évek :testi újságírói hagyományain épült. A magyar újságírás és íz újságírók, főleg a fotóriporterek a világversenyben az den állnak. Én sosem tagadom le, hogy Pesten voltam új­ságíró, ott tanultam az írást és az újság csőlátást . . . 1927. °árisban egy kis padlásszobában ütöttünk tanyát, 1930, Rue 'loyal . . . Terjeszkedni kellett, mert az archivunk, amely nőst egyedülálló Európában tízmillió fényképpel, helyet követelt. A párisi irodába tolodott a centrum London he­lyett. Páris eseményekben a leggazdagabb. Itteni irodánk­ban Henrik bátyám, aki deportálásban pusztult el és Imre öcsém dolgozott velem. New Yorkon kívül Párisban, Lon­donban, Münchenben, Rómában és Milanóban van irodánk. Ötszáz főnyi belső munkatársunk s tudósító gárdánk van a világ minden részén. — Hogyan készül a szenzáció? — kérdezem a riporter­­főnököt. — Hogy a miniszterelnök repülőgépen megérkezik vagy hajóra száll, azt mindenki tudja és le is fotografát­hatja. Ha a fotograf ikusnak újságíró ösztöne van, akkor

Next

/
Thumbnails
Contents