Az Ember, 1951 (26. évfolyam, 6-49. szám)
1951-07-07 / 28. szám
2-Ik o!dc! AZ EMBER July 7, 195! táróin fel, melyen keresztül a többi érdekeltek is megláthatják, hogy KELL VALAMIT TENNI azokért, akiket a kommun polgári rétegnek tart és akiket előbbutóbb ki akar—és ha lesz ideje rá, — ki is fog irtani! Hétszázezer magyar zsidó elpusztult s mi kevesen, akik megmaradtunk, kérdjük, hogy nem hoztunk-e elég áldozatot? Az éhes farkas még mindig szedi sorainkból áldozatait, — nevezetesen az orosz Imperium óta sokezren pusztulnak el lelki és fizikai gyilkosság folytán. Mindenki előtt ismert tény, hogy külömböző államosítások miiyen áldozatot követeltek máról-holnapra; kirúgták a szerencsétleneket üzletükből, üzemükből, gyárukból, földjükből és ma már ott tartanak, hogy a kis embereket, — akik még hittek, — azokat is kirúgják kreijzlerájukból vagy kis műhelyükből. Nem beszélve az értelmiségiekről, akik értelmetlenül tekintenek sorsuk elé. Kevesen voltak azok, akik nem voltak érintve az 1944-45-ös eseményekben és vallják be őszintén, hogy ölhetett kézzel nézték az eseményeket, s, mint ilyenek örök életükben szemrehányást tehetnek maguknak, hogy nem próbáltak valamit tenni szerencsétlen hczzátaríozóik megmentése ügyében, mert ma már tudjuk azt, hogy lehetett volna rajtuk segíteni! Akinek apja, anyja, testvére, gyermeke, rokona vagy barátja van ma Magyarországon, érezze s hallja meg a lélekharangot, ami megkcndult felettük és kiáltsák oda az illetékeseknek, hogy “mentsétek meg lelkeinket!”, hiszen már annyi áldozatot követeitek tőlünk, amennyit a világ egyetlen népétől sem. Mindenkinek, aki érdekelve van, sőt azok is, akik a humánum alapján, mint emberek vannak érdekelve, vegyék tudomásul azt, hogy Magyarországon 1945 óta rendszeres gyilkosság folyik hivatalos utón; az emberek ezrei máról holnapra elvesztik az állásukat; nem kapnak árut üzemük,' műhelyük vagy üzletük folytatásához. Szisztematikusan és előre megfontolt szándékkal és tervvel ölik meg hozzátartozóinkat s akiket pedig ily módon nem tudnak megsemmisíteni, ö n gyilkosságba kergetni, azoknak nyitva áll a gazdasági rendőrség, meg az Államvédelmi (ÁVO) kapuja, aho-j va az utóbbi években csak bemen- ; ni láttunk és hallottunk, azonban kijönni senkit. Ez utóbbi szerv a modern inkvizíció minden kellékével fel van szerelve és a delikvens egy pár órai puhitás után azt is bevallja, hogy tulajdon szüleit megölte vagy anyját megbecstelenitette. Nap-nap után születnek itt Scharf Móricok és pedig azért, mert egynéhányat a nyomozás folyamán kiengednek azzal, hegy tartozik delikvenseket szállítani. Azonban ezen szerencsétlen besúgók is Végül az öngyilkosok számát szaporítják, mert a lelkiismeretük nem birja J azt a sok aljasságot, amivel e szervnél találkozik. í Rév. Dávid Ferenc aranyjubileumi ünnepsége Father Dávid Ferenc aranymiséje vasárnap volt, július elsején. (Az előző meleg ünneplést a yonkersi katolikus J hitközségnél 25 éve működő Father Dávidnak a magyar hívei — a most lefolyt nagyszabású ünnepélyt pedig a yonkersi katolikus írek rendezték, akik Father Dávid hitközségéhez tartozó Szent Margit Templomba járnak.) Lelkes ünneplő tömeg volt jelen és az ország minden részéből érkeztek üdvözlő táviratok. A diszbanketten a következő szónokok voltak: A yonkersi alpolgármester üdvözölte Father Dávidot, mint a szegények jótevő atyját és a jubiláns példaadó pásztori munkásságáról emlékezett meg. Azután Father Biró Benedek, az ünnepelt lelkész gyermekkori barátja szólalt fel, olyan meghatóan, hogy mindenki könnyezett. Pfeiffer Zoltán beszélt aztán nagy szeretettel, majd Father Rudolf sorolta fel a mindenkihez jó •és áldozatkész Dávid atya munkásságát. Böszörményi L. richmondi DP szavalta el a fatherhoz dedikált ünnepi versét. Szántó Lajos mondott ezután beszédet. A székelyekről tartott előadást, arról a magyar vidékről ahonnan ő és az ünnepelt származnak. Átadta Father Dávidnak a gimesi hegyek ormán nőtt havasi gyopárt, üveg alá rámázva, megható dedikációval. A közönség sokáig együtt maradt a plébánia öreg hársfái alatt. Felekezeti kiilömbség nélkül voltak ott papok, hivök, tisztelők és barátok. Egy igaz ember félszáSados nemes, tiszta munkássága előtt hajtották meg a zászlót. B e n sőséges, meginditóan szép ünnepség volt. SZEREZZEN ELŐFIZETŐKET “AZ EMBER” SZÁMÁRA! A deportálások elleni tömeggyülés a Carnegie Hall-ban ' julius hetedikén New York magyarsága julius 7-én, most szombaton d.u. 2-kor a Carnegie Hallban nagy tömeggyülés keretében fog filtakozni a magyarországi barbár tömegdeportálások ellen. A nagyszabásúnak ígérkező tiltok ozó< gyűlés lefolyásáról az NBC rádió- és televíziós közvetítést fog adni. Az Amerikai Magyar Szövetség rendezi meg a julius 7-i nagygyűlést és a Szövetség vezetősége részéről dr. Molnár Kálmán elnök és Wagner Ferenc az alábbiakban körvonalazták a tüntető monstre-gyűlés program követeléseit: , 1. A deportálások azonnali megszüntetése. 2. A deportáltak visszaköltöztetése régi otthonaikba. 3. Öregek és gyermekek részére az ország elhagyásának engedélyezése. New York és a New Yorkkörnyéki magyarság minden valószínűség szerint impozáhs számban fog megjelenni e történelmi jelentőségű gyűlésen. I________________________• BUtterfield 8-9613 L. L. GALAMBOS Art Paintings and Frame Restorer ExPert Picture Framer 1384 THIRD AVE New York 21, N. Y. (Between 78-79th Streets, 1 flight up) AZ UJ MAGYAR KÖVET PORTRÉJÁHOZ Dr. Tabódy Elemér barátunk nak a washingtoni uj magya követről irt élethü portréi; visszhangjaként egész sereg le vél érkezett hozzánk. A többel között ez: . ' • Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Teljesen igazat adok abban dr j Tabódy Elemér kartársamnak hogy tisztességes magyar embei nem tarthat fenn sem társadalmi sem baráti kapcsolatot Weil Emil lel, az uj washingtoni magyai követtel. De nem adhatok igaza abban, hogy magyar származási orvos nem kezelheti Weil Emiit akiről köztudomású, hogy nemrégiben súlyos szivtrombózison eset lát. Az orvost esküje kötelezi, hogj minden beteg rendelkezésére álljon, aki hozzáfordul—pártállásra vagy vallásra való tekintet nélkül Tisztelettel EGY MAGYAR ORVOS aki nem akar dr. Wei Emil orvosa lenni ❖ Dr. Tabódy Elemér az alábbiakban válaszol; Igen tisztelt Kartárs Ur! Engedje meg, hogy megnyugtassam tisztességes orvosra valló háborgó lelkiismeretét. Felelhetnék erre kommunista “dialekti-I ká”-val, mondván, hogy azok akik képesek voltak arra, hogy a munkástáborokból, Bőr és Auschwitz halálkamráiból visszakerülteket a “felszabadulás” napjaiban az uccákon összeszedték és Szibériába deportálták, akik az úgynevezett “jobboldali” szociáldemokratákat kiirtották, akik az Andássy-ut hatvanat intézményesítették, akik a tisztességben megőszült öregeket lakásukból kidobják és marhavagonokban isten tudja hová szállítják, azokra nem vonatkozik az orvos esküje. De az orvosi Jethika magaslatán álló orvos ilyent nem mondhat, és nem is mond. De az orvost esküje csak arra kötelezi, hogy az orvosi segítséget senkitől megtagadni néni lehet. Még Weil Emiltől sem. De ez csak az első segélyre szól és csak akkor, ha más orvos nincs. Biztosan van a szovjet követségnek muszka orvosa. Most mutassa meg dr. Weil Emil, hogy többre becsüli az orosz orvosokat, mint a magyarokat. Mert ha nem így lenne, megakadályozta volna, hogy a magyar klinikákra orosz professzorokat nevezzenek ki! Vagy a muszka felcser csak a népnek való, Weil Emil kegyelmes ur már csak megmarad a magyar orvosnál? Pláne akkor, ha a naiv magyar orvos beugrik és először “társasutas,” aztán kém, jaztán kórházi főorvos lesz Budapesten, hogy végül is a murmanszki tundrákon ábrándozzék arról, hogy milyen szép is volt az élet — a szabad Amerikában... Kartársi üdvözlettel: DR. TABÓDY ELEMÉR “Az Ember” szerkesztőjéhez ez ügyben a cikkíró — aki kitűnő munkát végzett dr. Weil Emil leleplezésével — az alábbi sorokat intézte: Tisztelt Barátom! Eszel azt hiszem véglegesen befejeztük a Weil-ügyet. De ha helyet adsz megjegyzéseimnek, időnként készséggel foglak soraimmal felkeresni. Igaz hived: DR. TABÓDY ELEMÉR July 1, 1951 PRÁGAI SONKA — BUDAPESTI LIBAMÁJ — JUHTURÓ — MAGYAROS SZALÁMI — TORTALAP — VALÓDI KARLSBADS MÜHLBRUNN ÁSVÁNY’VIZ és még sokezer más importált cikk. Magyar hanglemezek legnagyobb választékban. BÉKÁS MÉRLEG — DARÁLÓK — KONYHACIKKEK----- Kérjen ingyenes képes árjegyzékei. ----Paprikás WEISS IMPORTER 1504 SECOND AVE. (A 78 és 79-ik uccák között) Tel: BU 8-6117 Neiv York 21,1%.Y. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azon szerencsétlen “bokorugrók” ezreit sem, akik a börtönben vannak állítólag és várják sorsuk jobbrafordulását. Sajnos, nem akad egyetlen ügyvéd, aki egy lépést is tenne érdekükben, már csak azért sem, mert saját biztonságuk volna ezzel veszélyeztetve. Hol az emberi szabadság akkor, amikor emberek börtönben kell elpusztuljanak azért, mert voltak bátrak megkísérelni azt, hogy elmenjenek onnan, ahol halálra voltak ítélve, polgári származásuk miatt. Lehet, hogy szerencsétlen hozzátartozóinkból nem fognak szappant főzni, mert őreik nem mosakszanak annyit, -mint annakidején a kulturált németek, azonban kérdem, hogy nekünk, — akik jelenleg a naposabb oldalon ülünk, — nem mindegy-e miként vesztjük el azokat, akik nekünk annyira kedvesek?! És ha már itt tartunk, kérdezem, hogy lehet leülni tárgyalni az oroszokkal zöld asztalnál akkor, amikor a legelemibb emberi jogokat nem tudnak náluk elérni, többek között, hogy mindenki oda mehessen, ahova akar, — és ?e tudnak ülni fehér asztalhoz emberbörbe bujtatott fenevadakkal enni akkor, amikor embertársaik börtönökben sínylődnek étien-szom jan?! Nem lehet egy ilyen “nagyhatalmat,” mint Magyarország, figyelmeztetni arra, hogy mindennek van határa és, ha folytatja ezt az embertelen deportálást, úgy megszakítják vele a diplomáciai viszonyt; tovább menve ezen a vonalon, az oroszokkal is meg lehet értetni a diplomácia nyelvén azt, hogy az, amit elitéltek a németeknél, még akor is barbárság, ha ezt ma az oroszok csináltatják vazallus államaikkal, mert nem feltételezhető Rákosi Mátyásról, hogy ezt a saját jószántából kezdeményezné. És végül ma, amikor ott tartunk, hogy minden eszközzel meg kell akadályozni szerencsétlen hozzátartozóink elhurcolását, tegyünk meg mindent, verekedjünk és ordítsuk bele a világba, hogy elég volt! Elég volt az áldozatokból! Szeretteinket ne bántsák, hagyják meg otthonukban és ismét csak azt tudom mondani, a világon élő emberek lelkiismeretének, hogy “mentsétek meg lelkeinket!,” amíg nem késő. Állitom, hogy van lehetőség a megmentésükre, csak akarni kell i ha ezt nem tudják az illetékesek «verekedni, úgy az emberiség megérdemli sorsát, hogy elpusz- i luljon. Kénytelen vagyok rangejtve jelentkezni, nem magam miatt, mert én 1944-45-ben hitet ;ettem amellett, hogy helyén van j i szivem, azonban sajnálnám izegény hozzátartozóimat, akiket gyomban az A.V.O. védőrizetbe .enne vagy elhurcolna, mihelyt udomásukra jutna az, hogy ki ;olt az, aki meg merte Írni az gazságot. Tisztelettel, (ALAIRAS)
