Az Ember, 1951 (26. évfolyam, 6-49. szám)

1951-07-07 / 28. szám

July 7, 1951 AZ EMBER 3-ik oldal ZSIDÓK IS, URAIM! az a sok ezer nem-zsidó, akiket a nácik politikai okokból vetettek haláltáboraikba és akik a táborok őslakói voltak a zsidók tömegei előtt, ahogy elfeledkeztek a len­gyelek és oroszok ezreiről, akik a zsidókkal együtt gyötrődtek a ha­láltáborokban, — úgy most a vi­lág hajlandó mást nem látni em­bereknek e szemétdombra hordá­sában Magyarországon, mint hogy a kommunisták elcipelik azokat a régi öreg nagyságokat, akiket a hirek névszerint, említenek, — és akikért kétségtelenül, mindenik öregért külön, háromszoros akasz­tást érdemelnének. A világ köz­véleménye azonban nincsen kel­lőképen tudatában annak, hogy az elcipeltek túlnyomó zöme, sok ezrei, névtelen kispolgár, akik nem bírtak elhelyezkedni, vagy akiket a muszkavezetök nem akartak el­helyezni, mert más céljaik vannak velük. És hogy e kispolgári elhur­colt tömegek nagy része, a ma­gyar városi társadalmak sajátos struktúrája folytán, zsidó. Ennek az egyoldalú jelszó-han­gulatnak aztán következményei vannak. Az ördög ugyanis, tud­juk, nem alszik. A nácik és a né-Izráél kormánya hivatalosan közölte, hogy diplomáciai lépést tett a magyar kormánynál annak a “több ezer” zsidónak érdekében, akik az elhurcoltak között van­nak. A magyar muszkavezetők akik kormányt pojácáznak Pes­ten, közlik: “megadták az Izrá­­éli lépésre a méltó választ; visz­­szautasitották.” Ez a Iábszagu diplomáciai fölény persze olyan is. El szeretné kábítani a figyelmet a dolag egyszerű lényegéről. Ami pedig ez: Ha a pesti muszkaveze­­tők meg akarnak szabadulni ezer meg ezer zsidó “osztályidegentől” a nagyvárosokban, azt ugyan könnyen elérhetik. Engedjék őket Palesztinába. Az Izráéli kormány mást nem akar, mint hogy^ezeket a muszkavezetők számára bosz­­szantó zsidókat átvehesse. Hogy a muszkavezetök miért nem men­nek ebbe az egyszerű megoldásba bele, arra még majd rátérünk. Előbb azonban a kérdésnek egy másik oldalával kell foglalkoz­nunk. Az elcipeltek jó nagy része zsidó. Tán a fele. De lehet hogy a nagyobb része. Hogy mennyi, azt nem lehet tudni pontosan, mert a kommunisták nem adnak róla statisztikát. Még “percentekben” sem. Kihordják mindazokat, akik­nek valaha vagy még nemrég is, boltjuk volt, vagy üzleti állásuk, vagy ügyvédek, ügynökök ilyesmik toltak, és akik nem bírtak elhe­lyezkedni a kommunista állami gépezetben mert nem voltak meg­bízhatóak, vagy nem volt össze­köttetésük a hajcsároknál, vagy tán egyszerűen kimaradtak vélet­­lenségből. Ismervén Budapestet, tudjuk, hogy ezek az elemek több­nyire zsidók. Zsidók, akik haza­vergődtek a haláltáborokból vagy előbujtak a föld alól és folytatták ott, ahol a nagy zsidóégetéskor abba kellett hagyniok. Tulajdon­képen, dolgos, munkás kispolgá­rok normális világban, igen hasz­nos népség. A magyar városi tár­sadalom sajátos fejlődéséből jön, hogy ezek többnyire zsidók. A muszkavezetők ezeket az eleme­ket. akik most éldegélnének ahogy | tudnak mig valahogy mégis élj tudnának helyezkedni az ő szívós élelmességükkel, kinevezték a vá­rosok “kulák”-jainak és kihordják őket, egyelőre a szemétre. A muszkavezetők azonban ezek­ről nem beszélnek. Nem akarnak szólni ezekről az igazán dolgos ezerekről, akik nem akarnak mást, csak hagyják őket dolgozni és megélni. Amit emlegetnek — és ez jellemző az ő ördögien buta er­kölcstelenségükre — az azok az öreg tehetetlen emberek, akik már nem akarhatnak dolgozni mert nem bírnak, akik már nem akarnak megélni sem, csak azt, hagyják őket elfelejtve meghalni. A muszkavezetők azonban nem hagyják őket. Ezek között vannak volt grófok, bárók, egyetemi ta­nárok, bankigazgatók távoli roko­nai, politikusok ,irók, — nekünk öreg, beteg, tehetetlen szegény emberek, nékiek “osztályellensé­gek.” Midőn ezeket is kihordják a szemétre, még eldicsekednek vele.. Valahányszor egy haldoklót ki­hordanak a lakásából és ha vélet­lenül régi politikus vagy arisztok­rata volt, hát elbüszkélkednek vele. Ez most kifelé úgy néz ki, hogy a kommunisták agg, volt uralko­dó osztálybelieket, öreg szellemi vezéreket hurcolnak el. Másokat nem. A világ közvéleménye kü­­lömben is, egyszerű jelszavaknak Ül föl. ügy ahogyan, mikor végre a világ meggyőződött hogy a ná­cik zsidók millióit viszik máglyára, akkor egyszeriben el lett feledve I van benne kevés szusz, az megyen, táborba. Ami most Magyarországon fo­lyik, ez az elhurcolás, az már jó­val előrehaladottabb mértékben történik a többi rab-országokban, Lengyelországbon, Csehszlovákiá­­| ban és különösen Romániában. Moszkva lázassan építkezik, és mindenfelé,* csatornát, vasutat, : gátat, és a sínekre embervér ta­­[ pad, a csatornákban mire meg- I nyílnak, vörös a viz. A Dunát vé- 1 gig megszállta az orosz szovjet, j az most muszka folyóvíz; Magyar­­j országon “tán hazám könnye”, de Moszkva folyója. A Dobrud­zsán, ahol Romániában mocsaras deltában önjledezik a Fekete-ten­gerbe, hajóbiró nagy csatornát építtet az orosz szovjet. MacCor­­mack, a N. V. Times Bécsben ta­nyázó tudósítója megírja, hogy ezen a mocsaras csatorna-mun-: kán gürcöl Románia egész elhur­colt középosztálya, — de ide ke­rülnek a magyar elhurcoltak is. Ide és másüvé, ahol Moszkvá­­; nak ingyen halál-munka kell. Dobrudzsa csak egy példa. Az el­­j hurcolásoknak egyik fő célja, hogy a volt kispolgárokból, közép­­polgárokból, akikben még van va­lami munkaképesség — de akik­nek ők nem adnak munkát — ki­szorítsák az utolsó szuszt, Moszk­va számára. Ezeknek, jó nagy ré­sze zsidó. Ezért jön hiába Izrael ;az ajánlattal, hogy szívesen átve- J szí a zsidókat, minek azokat el­hurcolni. Hiába jön Izráel ezztl kínálkozni, mert azok a zsidó el­­hurcolandók kellenek Moszkvának, ingyen halál-munkára. Ha csak néhányan volnának e volt polgári elemek között zsidók, a muszka­vezetők, kellő ellenszolgáltatás­ért, tán belementek volna csende­sen. Már kötöttek ők ilyen üzle­tet. De nyilván, akkora a zsidók száma az elhurcolandó elemek kö­zött, hogy nem adhatják ki őket. Ennek persze van “ideológiai” ol­dala is. Moszkvának mindig igen fontos ez az ideológia is. De ma­napság, mindennél döntőbb Moszkva számára, az ingyen­munka éhség. Szinte jelképes az, hogy a volt középosztálybeliek és kispolgáriak elhurcolása ama 1939es Horthy­­féle törvényrendelet alapján tör­ténik, amit akkor a zsidók ellen hoztak, értvén a zsidókat — akkor még csak szegény zsidókat — “munkakerülők” címén. Most is, kinevezik szegényeket “munkake rülőknek,” “osztályidegeneknek” meg osztályellenségeknek, városi kulákoknak. Hogy legyen elég in­gyen halál-munkás Moszkvának. De nagy részük, ma is zsidó. K. P. FIGHT COMMUNISM by­—PROTECTING everyone’s right to speak his mind. Free speech guarantees individual rights, protects majority rule and our American way ot life against Communism. —SPEAKING UP FOR UNITY among all Americans... accept people on their individual worth. America was made great by the contributions of all—Protestants, Catholics and Jews. HELP KEEP IT THAT WAY. —DEFENDING the right of every person to worship as he wishes ... to work in any job for which he qualifies ... to live where he pleases ... Defend ALL human rights for ALL — regardless of race, religion or national origin. SET THE EXAMPLE YOURSELF! Sponsored as a Public Service by the ANTI-DEFAMATION LEAGUE OF B’NAI B’RITH 20 West 40th St. New York 18, N. Y. THIS MiSSAOE AVAILABLE IN A BEAUTIFUL FULL-COLOR POSTER — 11" « 1«%’. BOR FURTHER INFORMATION COMMUNICATE WITH ABOVE. Q-ImMu* lor (M.ricao MMOMt, It;-■-----­­H. V. ~ _ Elborít a szürkeség S eltörpülnek a vágyak Isten segíts, hogy éljek, ne fájjon és ne fájjak. Összekötötte két karomat a tegnap és hasztalan jön a jövendő én tehetetlenül gurulok a mocsárban. Nem látok tisztán, amit akarok az is vétkes. Elborít a szürkeség S óriásokká válnak a vágyak. DÉNES INDIG MAGDA SIRKŐAVATÁS Néhai KOHN IGNÁTZ özvegye, Kohn Aranka, tisztelettel meg­hívja barátait és ismerőseit, hogy a Megboldogult emlékére állítandó sírkő avatása alkal­mával: JULIUS 8-án, délután I órakor a Szatmári Egylet sir­­kertjében, (Riverside Cemetery, Rochelle Park, N. J.) szíves­kedjenek résztvenni a kegyele­­tes szertartáson. ! I kik bediilők kapnak azon, hogy itt nem történik egyéb, csak az, hogy a zsidó Rákosi Mátyás és az ő töb­bi zsidaja, kiirtja a Radvánszkya­­kat, Czartoriskyakat, Nagy Emile­ket. Ezekről név szerint szól a hir; a sok ezer névtelen, akiket Ráko­­siék szintén kihordatnak, nem nézve zsidó-e vagy se, az csak szám de nem név. Ezért kell a valóságot megmondani, hogy az elhurcoltak túlnyomó nagy része kispolgár, és ezek közt igen sok a zsidó. Az öreg, magukkal tehetetlen “osztályellenségek,” kihordatván a lakásukból, othagyván amijük volt, a szemétdombon hamarosan elpusztulnak gondozatlan. Ráko­­siék megspórolnak valami kevés kenyeret, tejet. Ez talán még ol­csóbb is mint a gázkamrák volná­nak. Az elhurcolt kispolgárokban, nyugdíjasokban azonban még van valami szusz. Van azoknak ser­dülő fiuk, lányuk, fiatalabb fele­ségük is. Ezek számára a szemét­domb a vidéken, ahová egyelőre hordják őket “alia rinfusa,” az csak szétosztó tábor. Onnan men­nek halál-munkára a táborokba. Falat kenyéren, vizlevesen, bér nélkül, rongyokban télvizkor és rekkenő nyáron, dolgozni amig ki nem adják a párájukat. Nem so­ká, de ingyen. Ez az ingyen mun­ka az, amitől Moszkva vadul. Ha van kilátás, ürügy rá hogy ezerek, milliók utolsó lihegéséből még va­lami ingyen munkát lehessen ki­préselni, akkor nem ismer korlá­tot, molochi szeme vérbe borul és hullákon át gázol. Pontosan, mini valaha Marx mondotta a maga korának kapitalizmusáról. Az elégedetlen, el nem helyez­kedett, bár munkás de nem prole­tár elemeknek a városokból valc eltávolítása, hogy ne legyen hang­adó zöme a nyügösségnek, bizo­nyára szintén cél. De épp olyar fontos a másik cél is: ezerekbő! kipréselni az utolsó szuszt, in­gyen. így, a kispolgári elemeknek a városokból való elhurcolása csak folytatása annak a rabszolga-va­dászatnak, ami kezdődött az uc­­cákon az orosz hadsereg bevonu­lásakor, folytatódott ezreknek ren­dőri, adminisztratív utón való el­ítélésével elkésésért, norma bt nem tartásáért, ami végül halál­munka táborkba vitt, “kulák”-ok­­nak évekre való elítélésével ami­ért disznót találtak ölni maguk­nak és nem adták a “béke-son­kát” a katonaságnak. Csak, mosl a halálmunkára hurcolás egysze­rűbben megy, tömegesen, vád és ítélet nélkül. Grősz érsek és társa: ellen még össze-halandzsáznak valamit; a halálmunkára szántak ezrei ellen vád sincs, akit ők kije­lölnek “nem-produktiv”nak s még

Next

/
Thumbnails
Contents