Az Ember, 1951 (26. évfolyam, 6-49. szám)

1951-07-07 / 28. szám

Dr. Fodor Nándorné szobormüve Beregi Oszkárról Fodor Amália, dr. Fodor Nán­dor kiváló, valóban értékes pszi­­chcanalista barátunk tehetséges felesége megmintázta Beregi Osz­kár nagy művészünk sz-obrát és — mint ahogy mondani szokták, — megszólalásig hiven. Úgy éreztük a szobrot szemlélve, mintha Fodor Nándorné belevitte volna ebbe az alkotásába azt a valamit, amit lé­leknek nevezünk. Én a laikus, aki Budapesten csak Kisfaludi-Stróbl Zsigmond régi jóbarátom stúdió­ját láttam, közvetlen idejövetelem előtt is, azt hittem hogy jó szob­rász csak ilyen markáns művész lehet, markáns kezekkel. , .Fodor Nándorné kezei egyáltalán nem hasonlítanak a markáns szobrá­szokéhoz, azok finom női kezek. Vékony és hosszú ujuak, amelyek inkább simogatásra vannak te­remtve. Három évvel ezelőtt, mi-A m, Í B E R GÖNDÖR FERENC PO Reentered as second class matter Aug. 4, 1942. at the post office at New York, N. Y. under the Act of March 3. 1879 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 320 East 79ST., NEW YORK, 21, N. Y. Phone: Butterfield 8-6168 VOL. XXVI — No. 28 NEW YORK, N. Y„ jULY 7, 1951 EGYES SZÁM ÁRA 15 CENT Beregi Oszkár Megrázó kép a magyar nép szenvedéseiről J C'v/' Szabadságot -- Igazságot! A párisi Kéthly-bizottság perbehivja Rákosit Irtó: GEORGES NICOD a KÉTHLY ANNA BIZOTTSÁG főtitkára kor mcdellirozni kezdett, nem' akartam öt komolyan venni, mint szobrászmilvésznőt. Amikor a le­takart nyers szoborról s leplet előttünk levette és láttam kitűnő alkotásait, melyek később mind tökéletesebbek voltak — kezdtem j őt nagyon is komolyan venni. Nem bíztam kritikai érzésem-! ben és egy alkalommal, amikor kikerült szobi;ászmüvésznőnk ke­zei alól Göndör Ferenc szobra, — amely általános tetszést és feltii- j nést keltett, — megkérdeztem egy régen arrivált festőművészt, mi a! véleménye Fodor Náhdorné művé­szetéről. “Határozott tehetség, de nagy baj, hogy nem akarja magát tovább képezni és tanulni,”—volt, a válasz. Igazat adok neki is, dr. Fodor Nándornénak is. Maradjon1 csak az aki és mint szobrászom-i vésznő lelje meg értékes alkotá­saiban a gyönyörűségét, mint a­­hcgy mi is ezt éreztük, mikor ne­künk legújabb kitűnő szobrát be­mutatta nagy művészünkről, Be­regi Oszkárról. (G.A.) ★ Beregi Oszkárt, a nagy magyar szinészt Hollywoodba szerződtet­ték egy jelentős filmszerep elját-' Szására. Elindulása előtt Beregi Oszkár egy meghatóan kedves le- [ velet intézett “Az Ember” szer­kesztőjéhez, amelyből idézzük az alábbi sorokat: Drága Ferikém, ^ / Újra rámderiilt a nap . . . jó kedvvel és bizakodva indulunk utnak. Nagyon szép a szerep. Első angol nyelvű szerepem 7.3 éves koromban. Hogy mondja Lear Kent j, gróf ja: “öreg lábakkal u] hazába megy . . .” Vigyázok az egészségem­re . . . vigyázz te is a maga­déra. Ibolykái, Téged sze­­retettel ölellek és kérlek larlsaiok meg jóindulatotokban: OSZKÁR A francia közvélemény j egyetemes m é l tatlankodása ‘ Kéthly Anna asszony bebör- ‘ tönöztetésével kapcsolatosan j ujfent igazolja, hogy Fran-'j ciaorszáy a vasfüggöny eile- . né le is figyelemmel kiséri ■ mindazt, ami az orosz ön- 1 kényuralom igájába fogolt országokban történik. Így a sztálini rendszerek tartozé- 1 kai, az igazságtalanság és a tiránnia, nem maradnak ész­­revétlenek a szabad orszá­gokban. Magion országon Moszkva lakájai felszámolták a de­mokratikus pártokat. E la­­! káli ok börtönbe vetették mindazokat a férfiakat és asszonyokat, akik szabad­ságjogaikat nem voltak haj­landók felcserélni azokkal a 'kényelmes nyugbérekkel, a­­\ melyeket a népiknek neve­tett demokráciák vezetői oly !bőkezűen szavaznak meg cinkosaik számára. Miután [elfüggesztették a demokrá­ciát és megfojtották a sza­bad szót, valamint a szabad sajtót, Rákosi lefogalta még azokat a férfiakat is, akik—• ámbár kommunisták voltak, | 1 mint Rajk László—nem init­ial koztak az oroszok hűséges ' !szolgádnak szerepére. Csak 'miután börtönbe vetették és elítéltették Kovács Bétát, Justus Pált és Rajk Lászlót, csak ezután merészeltek \ Kéthly Annához nyalni, aki­nek népszerűségétől joggal \t ártották. Le fogat ásót, majd \elitéltetését SOHASEM KÖ­ZÖLTÉK a nyilvánossággal, mert a sztálinisták attól fél­tek, hogy tömegmozgalom robban ki érdekében. Ezt az oly kivételes, 62 éves nőt, aki egész hosszú életét a társa­dalmi igazság és az alapvető emberi szabadságjogok vé­delmének szentelte, egy rendkívüli törvényszék 7.3 évi kényszermunkára Ítélte. A franciák együttérzéssel fordulnak ama sokezernyi budapesti lakos felé is, aki­ket mintegy egy hónapja a j keleti irányban elhelyezett; koncentrációs táb or 0 kba | hurcolnak. Ezren és ezren, \ férfiak és nők, akik politikai\ felfogás és társadalmi állás szerint is a legkülömbözöbb, csoportokhoz tartoznak, is­merik most meg a lassú ha­lál táborainak borzalmait, azokat a borzalmakat, ame­lyek elől sokan a mai áldó- \ zatok közül a német nj)eg­­szállás alatt valahogy meg­­menekedtek. A magyar de- \ mokraták háccCHak Horthy rendszere ellen, a hitleri barbárizmus elten, s most újból harcra kell kelniük a vörös fasizmus ellen. A sza- \ bad magyaroknak meg kell tudniuk, hogy a francia köz- < vélemény mellettük van. Az j a szabadság, amelyért ke-! szék életüket feláldozni, egy­ben — lul minden határokon — Franciaország szabadsága is. Azoknak, akik az igazság és a szabadság hívői, kezet \ kell nyújtaniuk egymásnak! | : Nagy tömegek állják körül a franciaországi Kéthly Anna Ki­­szabaditási Bizottság plakátját, amely ezrével borította el Paris falait. A bizottság egyébként a következő kommünikét tette köz­zé: “Néhány nap múlva egy éve lesz annak, hogy Kéthly Annát, aki 1922-től volt a magyar ország­­gyűlés tagja, elfogták és egy bu­dapesti rögtönitélő törvényszék tárgyalás nélkül 15 évi kényszer­­munkára Ítélte. A szabad világ demokratái ettől kezdve kam­pányt kezdtek kiszabadításáért A franciaországi Kéthly Anna Ki­­szabaditási Bizottság azt követeli, hogy e szocialista harcos ügyében tűzzenek ki nyilvános tárgyalást, s hogy adassék meg a lehetőség arra, hogy védelmét szabadon vá­lasztott külföldi ügyvédek láthas­sák el. Ez alkalommal a Bizottság emlékeztet arra, hogy 1926-ban a Szocialista Intemaeionálé tilta­kozott a Magyar Népköztársaság jelenlegi vezetőjének, Rákosi Má­tyásnak bebörtönöztetése ellen. A Bizottság emlékeztet arra is, hogy a Rákosi Mátyás védelmére szük­séges pénzt Kéthly Anna és a kül­földi szocialista pártok teremtet­ték elő, s hogy e védelmet egy fi­atal angol ügyvéd, jelenleg a lon­doni parlament tagja látta el. A Kéthly Anna Kiszabaditási Bi­zottság közli, hogy újabban a kö­vetkezők jelentették csatlakozá­sukat: Búron államtitkár, Rémy Boure publicista, Armengaud szenátor, Perrier, a Francia Unió assemblée-jának kvesztora, Mau­rice Guérin, Regaudié és Sieg­­fridt képviselők, Carcassone sze­nátor, Jacques Bardoux képvi­selő, a Francia Akadémia tag­ja, Dupuis asszony képviselőnő, André Le Troquer, a képviselőház alelnöke, Marius Moutet képvise­lő, volt miniszter: Charles Dumas államtanácsos, Pierre Mahias mi­niszterelnökségi tanácsos, Rodolfe Liopis menekült spanyol minisz­terelnök, Serban Voinea volt ro­mán miniszter, Humbert-Droz, a. svájci szociáldemokrata párt fő­titkára, Malroux asszony állam­tanácsos, Tony Révillon képviselői volt miniszter; Jean Guitton kép­viselő, Fouchére asszony, a Szoci­alista Nőszövetség főtitkára, Louis Antériou, a Radikális Ifjúsági Szövetség főtitkára, Pierre Maul­­ry, a Szocialista Ifjúsági Szövet­ség főtitkára, Gaston Karila, a Szocialista Diákszövetség főtit­kára.” A PÁRISI TÜNTETÉS 11 A Kéthly Anna-tüntetést, iiincly*­a francia közéletnek szinte min­­(len progresszív csoportját meg­mozgatta, a párisi rendőrség szo­katlan erős és erélyes készültsége nem engedte teljes mértékben ki­bontakozni. A rendezők már eleve elhatá­rozták, hogy a felvonulásnak fe­gyelmezetten, rendben, minden, kilengéstől mentesen kell lezajla­­nia, s ezért a rendőri nyomásnak, egy-egy incidenstől eltekintve, mindenütt engedtek. A párisi magyar követség palo­táját szoros rendőrkordon zárta el a tüntetők elől. A felvonulások során röpcédulát osztogattak, ez­rével és ezrével, a Champs-Élysées sürü tömegei között, amelyben megbélyegezték a szabadságrabié budapesti rémuralmat. — Levél Izráelböl — Izrael, 1951. junius 15 T. Magyar Világszövetség, New York Mintegy négy hónapja annak, hogy Budapestről elkerültem s miután még élénken él bennem a vörös paradicsom minden szépsé­ge, ezért engedjék meg, hogy azokkal is ismertessem ezt, akik még ma is hinni tudnak abban, hogy a magyar népbiztosokat em­beri .szempontok vezetik és nem pedig szolgai alázat, jól kiszolgál­ni az oroszokat, hogy ezért a jó szolgálatért saját életüket ment­sék. létéig óráig. Levelemmel igyekszem hü tük­rét nyújtani a magyarországi ál­lapotoknak, mint azt tettem, hogy ideérk-ztem Izráelbe. Felkerestem a magyar zsidóság itteni vezetőit s vázoltam előttük a magyaror­szági állapotokat, hűen, semmit sem takarva. Mire ők igen gyenge, állítólag hivatalos állásponttal jöttek, hogy egyrészt a magyar zsidóság alijjázása drága, más­részt nem időszerű, mert nincse­nek életveszélyben és most az ira-e kiak vannak soron. Amilyen megdöbbenéssel hallot­tam ezen szomorú érveket, ugyan­olyan szomorúan állapítom meg azt, hogy mennyire igazam volt, amikor kifejezésre juttattam azt, | hogy milyen gyengén képviselik szegény hátrahagyott magyaror­szági zsidók érdekeit, amit leg­jobban bizonyit, a teljesen holt­pontra jutott magyar alijjázás. Tévednek továbbá abban is, akik az araboktól féltik a zsidó testvé­reiket, mert a legrosszabb arab is egy bárány a vörös farkashoz ké­pest, és a veszély azok részéről áll fenn, ahol az életlehetőséget attól teszik függővé, hogy az egyén pa­raszt- vagy munkásszármazásu-e, Őe sokszor ezeket a szempontokat is felrúgják, ha az egyént kihasz­nálják, vagy ha észreveszik a sze­rencsétlenen, hogy nincsen politi­kailag egy nézeten az uralkodó osztállyal. Miután engem elsősorban a zsi­dó hittestvéreink sorsa aggaszt, ezért kifejezetten az ő sorsukat

Next

/
Thumbnails
Contents